Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

1968. április 4. < SZOLNOK WfrOYEI NÉPLAP 7 Akit megszelídített az asszony A tápéi határ töppedt tanyái homályos ablaksze­meikkel néznek a nemrég készült műútra. Az olajbá­nyászok készítették. Ke­reszteződésénél most is be­tonoznak. A Tiszához veze_ tő út végére nagy teher­bírású pontonhíd kerül majd. Az úttal párhuzamosan gép ássa az árkot, fekte­tik az algyői vasútállomás­ra vivő olajvezetéket. Sze­ged—2, a környék legszebb tankállomása néhány kilo­méterrel odébb csillog. Kö­röskörül fúrótornyok, s nem messzire az épülő ba- raktábor. Sokszáz ember­nek ad majd szállást. A 3,2 milliárdos beruházás­nak már is számtalan jele van ezen a környéken, megváltoztatva a táj han­gulatát. Itt dolgozik az Alföldi Kőolajfúrási Üzem legjobb fúróbrigádja Vad János főfúrómester a vezetőjük. Alacsony termete, közvet­len modora rácáfol a ne­vére. — Megszelídített az asz- szony. Huncutul lesi. vesszük-e a lapot. A bádoggal borí­tott bódé durván ácsolt asztalához ülve faggatom a brigádról. — Olyan különös fantá­zia nincs bennünk — tér ki a válasz elől. Most, április 4. tisztele­tére kapják meg negyed­szer a szocialista brigád címet. Tavaly ők fúrtak a legtöbbet az Alföldön, s amellett a technológiai mu­tatók — van ilyen vagy tíz féle — alapján is ők lettek az elsők. A jó telje­sítmény évek óta jellemző a brigádra. Mégis csak van bennük fantázia. Vad Já­nos azonban nem tud szen­zációkkal szolgálni. — Összetartunk, annyi az egész. Senki sem úgy ve­szi a munkát, hogy „csak teljen már le a nyolc óra”. lót startolt a brigád — Januári tervünket 800 százalékra teljesítettük. De talán ne is ezf hangoztas­suk, mert esetleg rossz ter­vezésre gondol az olvasó, pedig nálunk geológiai kö­rülmények is közrejátsza­nak. Februári tervünket is túlszárnyaltuk Márciusi métertervünkön már 25-én túljutottunk. Lesz vagy öt­száz méter plusz március­ban is. A bódé közepén álló olajkályhában már nem lo­bog a tűz. Az ajtó is nyit­va, friss tavaszi szél áram­lik be rajta. Horváth Ist­ván olaj mérnök a béléscsö­vek szállítását nézi, majd hozzánk fordul. — Nagy erényük Va- déknak, hogy éveken át nem volt. náluk baleset. — Hanyagságból, a brigád hi­bájából adódóan még mű­szaki baleset sem volt. Na­gyobb mérvű műszaki bal­eset pedig egyáltalán nem fordult elő. A jó eredmények láttán arra gondolna az ember, hogy a brigád tagjai min­den vonatkozásban megta­lálják itt számításukat. — Vad János legyint: Meghozták a béléscsöveket A főfúrómester — Nehogy azt gondolja. A brigádból még csak én kaptam lakást, pedig jó- néhányan megérdemelnék 10—15 évi szolgálatuk után. így például Bere Zsiga, Gál László, Welch Frigyes, ho-gy csak néhá­nyat említsek. Beszélgetésünk közben a berendezésnél kiemelik a fúrófejet. Vad János oda­megy. magyaráz valamit. Visszatérése után arról fag­gatom: minek tudható be a brigád közismerten jó szelleme. — Annak, hogy nekem nem az iroda veszi fel a munkásokat. Ha megüre­sedik egy hely, mondom ne­kik: emberek, a munkát nektek kell elvégezni. Sze­rezzetek társat magatok mellé. így aztán rábeszé­lik a komájukat, hogy csap­jon fel olajbányásznak. — Azért. Jó nálunk az össz­hang, mert barátok dolgoz­nak együtt. S íme a fenti péla: jó kollektíva a sikerek for­rása. S. B. Szandai Sándor jubileumi kiállítása Március 7-én töltötte be 65. életévét Szandai Sándor. Ismerik nevét Eu­rópa jelentős galériái, ki­állított többek között Svájc­ban, Zágrábban, Stock­holmban, Moszkvában, Pá­rizsban. Az utóbbi tíz esz­tendő alkotásai . munkássá­gát századunk legfrissebb művészeti törekvéseihez kapcsolják. A technika szá­zadának úi építészeti anya­gai, a megváltozott funk­ció és az ezt követő monu­mentális formák, a modern építészet számára úi társ­művészetet. díszítő eleme­ket követelnek. A korszerű épületplasztika, belső tér­kiképzés megváltozott igé­nyeire válaszol Szandai Sándor legújabb művészete. Szolnok szülötte. Alkotó tevékenységét festészettel kezdte, amelyhez az utób­bi időben ismét vissza- visszatér. 1928-tól iroda­lommal is foglalkozott, no­vellái több napilapban lát­tak világot. 1931—32-ben Szolnokon saját kiadásában és szerkesztésében jelenik meg az Irodalmi Kurir. amelyben többek között Radnóti Miklós, Gelléri Andor Endre, Nagy Lajos, Kassák Lajos nevével ta­lálkozunk. 1933-tól a plasztika nyel­vén fogalmaz. Karakteres, a kor szellemében fogant portréit, népi ihletésű, ízes groteszk kisplasztikáit mél­tán fogadia elismeréssel a kritika. 1935-től a KÜT- nak, a Képzőművészek Üj Társaságának tagja, a csoport kiállításain kerül­nek először közönség elé munkái. Első önálló bemu­tatkozását 1937-ben rendezi meg a Tamás Galéria. Et­től kezdődően majd min­den esztendőben kiállít égvén i és csoportos tárla­tokon. Jelentős állami m°2- bízá*okat kap. övé az első Petőfi szobor, amelyet fel- szabadulásunk után rendel az állam Dunavecse főte­rére. Több írónak állít em­léket, többek között Jókai Mórnak és Mikszáth Kál­mánnak. 1958 óta jobbára külföl­dön állít ki. Munkásságát a párizsi Bemheim — Jeu- ne — Dauberville galéria olyan nagyra értékeli, hogv szerződéses művészként al­kalmazta. Az utóbbi évek­ben már a hazai közönség is találkozhatott úi szel­lemben alkotott munkái­val. A Damjanich Múzeum jubileumi kiállítása né­hány reprezentáns alkotá­son keresztül Szandai Sán­dor sokrétű művészeti te­vékenységét kívánja be­mutatni. Irodalmi munkás­ságát, a harmincas évektől folytatott tematikus szobrá­szatét, az utóbbi tíz esz- terdő op-art szellemű for­ma és ritmus komnozícióit, nonfiguratív grafikai és szín-, folthatásra épülő fes­Várandós (1944) tészeti alkotásait. Szolnok város közönsége eddig nem igen találkozhatott kiállítá­sainkon a modem képző­művészet nonfigurációs tö­rekvéseivel, ezért a rende­zés szándéka azt is bemu­tatni, hogy a fém-hidegzo- mánc kompozíciók, tér­plasztikák hogyan társul­hatnak modem épületek külső, belső kiképzéséhez. Szeretnék az anyag bemu­tatásával együtt a felhasz­nálás lehetőségeire is fel­hívni a figvelmet. Szandai Sándor jubileu­mi kiállítása április 21-én nyílik meg a Damjanich Múzeum földszinti kiállító­helyiségében. Egri Mária Friz ritmus (1963) Sí VIS PACEM... Ősrégi a mondás; si vis pacem, para bel­lum. Ha békét akarsz, ké­szülj a háborúra. Az in­telem — napjaink külpo­litikai eseményei bizonyít­ják — nagyon is idősze­rű, hiszen a józan ész, a humanitás korántsem győ­zedelmeskedett még a földtekén. Sokan vannak még, akik szeretnék visszafordítani a világ kerekét, elpusztí­tani a szocialista társa­dalmi rendet. Nem a jó­indulatukon, hanem a Varsói Szerződéshez tar­tozó államok katonai ere­jén múlik, hogy szándé­kuk csak óhaj marad. — Ezért, az alkoto hétköz­napok békéjének védel­mében kell korszerű hadi- technikával ellátni hadse­regünket, felkészíteni né­pünket minden esetleges támadás visszaverésére Sokoldalú, szerteágazó feladat ez, s nemcsak a honvédségre hárul a meg­oldása. Népünk egészének egyetértése és tevékeny részvétele nélkül nem volna teljes a szocialista hazánk védelmére irá­nyuló erőfeszítés. Ezért a hazaszeretet, a szülőföld féltése kézzel­foghatóan lemérhető azon is, hogy mozgósítási pa­rancs esetén a behívottak miként tesznek eleget je­lentkezési kötelezettsé­güknek, az intézmények, vállalatok, gazdaságok hogyan gondoskodnak ar­ról, hogy a „hadbavonul- tak kiesése ellenére se legyen fennakadás a ter­melésben, a közellátásban. A közelmúlt napokban megtartott hadgyakorlat mindennek sikerekben gazdag kontrolija volt. A megyénkben adódó tapasz­talatok szerint — de így volt ez más területeken is — a dolgozók gyorsan, maradéktalanul engedel­meskedtek a bevonulási Parancsnak. Így volt ez még azok esetében is, akik műszak közben kap­ták kézhez a behívót. Mindenki hazafias köte­lességének érezte, hogy a lehető legrövidebb időn belül megjelenjen alaku­latánál. A hadgyakorlat idején határozottan és ha­tékonyan intézkedtek a vállalatok, az intézmé­nyek a gazdaságok, a be­vonult munkások és a hadsereg rendelkezésére bocsátott eszközök hiá­nyát gyors átcsoportosí­tással pótolták. Gyorsan gondoskodtak arról, hogy zökkenőmentes legyen az élet. A „hátország” tehát érettségéről tett tanúbi­zonyságot. És kapkodas- mentes, nyugodt légkör­ről. Most is beigazolódott, hogy az erő tudata biz­tonságot áraszt. Pedig akadtak most is tudálékosok, akik hitelt akartak adni kósza hí­reszteléseknek. „Többről van szó. mint egyszerű hadgyakorlatról” _ bi­zonygatták s a bennfen­tesek j ólértesüllségével próbálták bizonygatnij hogy most aztán messzi­re viszik fiainkat. Sem a behívottak, sem az itt- honmaradók nem ültek fel a híreszteléseknek. Tudomásul vették a had­gyakorlat fontosságát. — Tisztában voltak azzJ, hogy a virág is csak ak­kor díszük, ha megvédik a gázolástól. Életünk is csak akkor teljesedik, ha béke honol nálunk. Minden józan gondol­kodású ember tudja; mi nem akarunk háborút. A kommunisták hatalomra jutásuk első perceiben Ki­adták annak idején Orosz­országban a békéről szóló dekrétumot. A szocialista államokban azóta sem más népek leigázását szol­gáló cél az erős hadsereg szervezése, hanem az al­kotó munka védelmét szolgálja. Nincs szándé­kunkban senki ellen kar­dot rántani. De aki a szocialista táborra tör, keserves kudarccal tanul­ja meg: nem pacifizmu­sunk diktálja a békét, — életelemünk nekünk az. Ezért teszünk meg min­dent a háború megelőzé­sére a diplomáciai út mel­lett hadseregünk erősíté­sével is. A néhány napos had­gyakorlat népünk össze­forró ttságának számtalan kedves tanújelét adta. Jászberényben például a vállalatok vezetői, vagy azok megbízásából beosz­tottaik felkeresték a be­hívottak hozzátartozóit, érdeklődtek: nincs-e szük­ségük valamire, segíthet-e a munkahely kollektívája? Jólesett ez a figyel­messég a bevonultak hoz­zátartozóinak. Azt a tu­datot erősítette bennük, hogy komolyabb helyzet esetén sem maradnának magukra, számíthatnak a társadalom segítő kezére. Annál inkább jó néven vették az érdeklődést a családtagok, mert a sajtó híradása alapján vala­mennyien biztosak voltak abban, hogy hozzátarto­zóik csak rövid időre ve­szik magukra az egyen­ruhát, s mégis érdeklőd­nek tőlük: emiatt nem szenved-e valamilyen hát­rányt a család? A hadgyakorlaton részt vettek helytállásról tettek tanúbizonyságot. Erejüket nem kímélve, áldozatvál- lalóan bizonyították, hogy készek a szocialista haza védelmére. Hazafiságuk tehát nemcsak szólam- pufogtatásból áll, hanem alkotóvággyal párosult harckészségből is. Mivel nem általános mozgósítás volt, nagyon sokan csak külső szemlé­lőkként nézték a hadgya­korlatot. A szemlélődök között természetesen jócskán akadtak olyanok is, akik csak annyit tud­nak a hadseregről, hogy a katonák egyenruhában járnak. Egyik ilyen is­merősöm azt kérdezte a felvonultatott eszközök tömege .láttán: nem ke­rül túl sokba ez a gya­korlat? Bizony nem ol­csó mulatság ez. Ezt min­denki tudja. De azt is, hogy ha gyengék volnánk’ védtelenségünkkei báto­rítanánk a támadókat. S függetlenségünk elveszté­se pótolhatatlan veszte­ség lenne, a magyar nép története bőven szolgál erre példákkal. Esért fogadták megyénk városaiban őszinte örömmel a zász- laink alatt vonuló tarta­lékos egységeket, ezért számíthat a honvédség népünk aktív támogatá­sára a továbbiak során is. Simon Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom