Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
1968. április 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Reprezentatív bemutató vagy önvallomás? — Gondolatok a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállításról — Nem a közelmúltban lezárult, a folyóiratokban országos lapokban, a magyar kritikáról folytatott szenvedélyes vita ijesztett el, hogy szabályszerű kritika megírásával próbálkozzam, de úgy vélem, hogy a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállításról, az immár egyre-másra megjelenő kritikák után nem lenne célszerű egy teljesség- le törő beszámolót írni; E helyütt inkább csak arra vállalkozom, hogy a szolnoki művészek szerepléséről beszámoljak, néhány, a kiállítás egészére vonatkozó gondolat kíséretében, A kritikákban vita tárgya, hogy vajon a kiállítás megfelelőképpen reprezentálja-e képzőművészeti életünket, hogy tájon mindazok ott vannak-e a Műcsarnokban, akiknek olyan reprezentációs alkalommal ott kellene lenniük, és olyan művekkel-e, amelyekkel ott kellene lenniük. Sót, néhány kritikus még odáig is elment, hogy kijelentette, mindaddig, amíg a nemzeti kiállításon való részvétel presztízs-kérdés, Bsüri-hare lesz, meg kell elégednünk flyen színvonallal. Bár e megállapításban van némi igazság, es azonban csak féligazság. Mert mit is kémek számon a kiállítástól: kiemelkedő és vitathatatlan értékekét, holott az értékalkotáa kritériumai még bennük sem tisztázottak, így előfordulhat az is — mint állítom, hogy így is van — a kiállításon ott vannak ezek a kiemelkedőd vitathatatlan Értékű művek, csupán nem vesszük, vagy nem akarjuk észrevenni őket. Másrészt, a nemzeti kiállítás nem csupán ünnepi seriek magyarázatát adja értékítéleti mércénk tisztázatlansága. egy alapvető esztétikai elbizonytalanodás mind a művészek, mind a kritikusok részéről), amely maga után vonja, hogy az alkotók egyrésze tartózkodik-e „személyesebb, inti- mebb” világ határainak átlépésétől, félve a kliséktől, a társadalmi szólamoktól, amelyekre néhány példát sajnos ezen a kiállításon is találunk. A kiállítás tehát egy átmeneti állapot pillanatfelvétele, átmeneti állapoté, mert a valóban igénye« művészek nem elégedhetnek meg egy zárt és zárkózott önmagukba fordulással A tárlat pillanatnyi, műfajok közötti erőviszonyát tekintve nem véletlen, hogy a grafikai anyag a legprogresszívabb, legkiegyensúlyozottabb. A Mai magyar grafika kiállítás nagy sikere után e válogatás szempontjai is Jóval egyszerűbbek, kikristályosodottabbak lettek. Ügy tűnik, hogy a grafikában a közönség és a hivatalos kritika számára egyaránt elfogadott tény, amit • „nagy’’ műfajoknak, a szobrászatnak, táblakép festészetnek még végig kell harcolnia, őszintén sajnálom, hogy ebben az anyagban a szolnoki Gácsi Mihály csupán egy rézkarccal szerepel, holott a mai magyar grafika polifóniájában sokkal jelentősebb hely illetné meg. A festészeti anyag legkiegyensúlyozottabb, legpontosabban körülhatárolható része, .íz úgynevezett álföldi ; festők munkái. Ezt a kiállítás egészéből tisztán kicsengő, jellegzetes hangvételt a rendezők többé kevésélő cáfolata mindannak, ami summásan konvencionálisnak ítéli ezt a művészetet. Modernsége nem a látványos, kísérletező formai megoldásokban rejlik, hanem abban, hogy hű kifejezője egy életforma, dinamikus, el- ’ lentmon dósokkal terhes változásnak, fejlődésnek. A katalógusban szereplő Udvaron című képe egyike a kiállítás legkvalifikáltabb alkotásainak. Ugyancsak e világ nagyobb dinamizmusa teszi drámaibb erejűvé Chiovini Ferenc a tárlaton bemutatott A híd című képét, amelynek színvilága bizonyos monok- ronitása ellenére is sokkal feszítőbb, kifejező erejűbb, mint a művész bármelyik korábbi alkotásában. Más úton. más módszerekkel ugyanezt a polonizálódást. az ellentétek harcát és egységét, a viliág dinamizmusát próbálja kifejezni Baranyó Sándor is, old szántén egy képével szerepel a kiállításon. A kiállításon szereplő szobrászok között a szolnokiak létszáma teljes, mindhárom szolnoki szobrász kiállította műveit. A szobrászati anyag különben valóban meglehetősen konvencionális, elsősorban tartalmi értelemben, mintegy az emlékmű szobrászat szűkös kereteibe merevedett (Nem véletlen, hogy sok emlékmű terv, szobor portré szerepel a kiállításon^ Nagy István hat kis kobrát, a Játszó mackó I—III. és a Női figurák I—IH- címűeket mutatja be. Őszintén sajnálom, hogy hovatovább a művészt a miniatűrök szobrászaként tartják száregszemle, hanem önvallomás is- És e vonatkozásban örülnünk kell annak, hogy nem olyan csillogó, látványosan nagyszerű, mert így őszintébben vall mai képzőművészeti életünk helyzetéről. problémáiról is. Ahogy mondani szokták: ez van, jelen pillanatban itt tartunk (nem is akárhol) esztétikai vitáktól fűtött korunkban a művészeket, az elmélyült művészeket ilyen magukemésztő problémák foglalkoztatják. E problémákat tükrözi a kiállítás „intim” hangvétele is, a „személyes” témák uralkodóvá válása; portré, csendélet, életkép. Alapvető probléma a társadalmi érdeklődés beszűkülése, de énbe külön teremmel honorálták, azért csak többé-kevés- bé, mert ebből a teremből kimaradt néhány idetartozó művész és bekerült néhány olyan, akit csak nagyon .laza szál vagy éppen semmi kapcsolat nem fűz az „alföldiekhez”. E külön teremnek azonban van egy hátulütője is, tápot ad újfent néhány kritikus izolációs törekvésének, akik ősparaszti, idejétmúlt szemléletűnek Ítélik ezt a művészetet és dicsérik olyan fiatal képviselőit, akik megijedve a konvencionalizmus bélyegétől, sokszor kétes értékű formalista megújítására törekszenek e művészetnek. Szerencsére a szolnoki Serényi Ferenc nem tartozik közéjük. A kiállításon szereplő bárom képe moai, H raon, holott • figurái még csak nem is kisplasztikák, hanem térplasztikák, igazán csak nagy méretben érvényesülnének játékosan szellemes formai megoldásai. Simon Ferenc már többször kiállított, jól ismert művével M. L- portréjával szerepel a tárlaton, művét azonban ezúttal már nemes anyagban, bronzban állította ki, ami még jobban kiemeli kivételesen karakterisztikus, jellemábrázoló erejét. Szabó László körtefa Női feje nemes, egyszerű formateremtő erejével tűnik ki. A művész nagyvonalú eszközökkel, az ábrázolás szűkszavúságával az anyag és forma, a gondolat és technikai kifejezésének tökéletes egységét teremtette meg. Hideg Gábor PALICZ JÓZSEF: TANULMÁNY Uj angol tudományos fantasztikus film M. Koreywo: Szerencsés űrutazást! Amióta az első mesterséges hold, majd az első űrhajó kijutott a világűrbe, az űrkutatás, az űrrepülés állandóan a figyelem középpontjában van. A világszerte megmutatkozó érdeklődés nem egyszerűen szenzáció- éhséget vagy olcsó kíváncsiságokat takar, hanem a XX. század emberének természet-átalakító vágyát, tudásszomját jelzi. Marek Koreywonak a Zrínyi Kiadónál megjeleni könyve az űrkutatás nálunk eddig kevéssé ismert — az űrrepülés biológiai, fiziológiai — problémáival ismertet meg bennünket. Alapvetően a földi előkészítés és az űrrepülés alatti élettani hatásokról szól, arról, hogy mit kell elviselnie az emberi szervezetnek, hogyan és mit táplálkoznak a repülés tartama alatt stb. Megismerkedhetünk a felkészítés olyan eszközeivel, mint a rakétaszán, a ,,vasséllő” és a „ca- mera silenta”. Janczar professzor és fiai Zbigniew a könyv „hősei" beszélgetéséből kiderül: bármilyen veszélyes is a meteor — különösen, ha tömegben érkezik — a tragikus kimenetelű baleset lehetősége úgyszólván minimális. Veszélyesek azonban a különböző, az ember pszichikumából, a pszichikai feltételekből következő balesetlehetőségek. Koreywo nagyon érdekesen fejtegeti a magány és az egymásrautaltság problematikáját, s megállapítja: az űrhajós felkészítésének szinte legnehezebb próbája a magány elviselésére való szoktatás. A „Kiből válhat űrhajós" s a „Meg nem történt kozmikus élmények" című fejezetekből megtudjuk, hogy milyen szempontok alapján, milyen vizsgálatok után lehet valaki kozmonauta. A könyvel — amelyet Vara Tibor rajzai díszítenek — Balázsovichné Avarossy Éva fordította. (Zrínyi Katonai Kiadó, 1968). Stanley Kubrick, a világ egyik legleleményesebb filmrendezője befejezte a „2001: A világűr Odüsszeia-ja” című tudományos-fanlasztikus monstre filmjének forgatását. A film négy évig készült, s 4 250 000 font sterlingbe került. A filmrendezőt munkájában űrhajózási szakértők, számi tógépgyár tó cégek és tudományos testületek támogatták. A tudósok és szociológusok abban voltak segítségére, hogy körvonalazták, milyen lesz 2001-ben a földi élet. A film alapgondolata: más bolygókon is van élet A filmben, amelynek főszerepeit kevésbé ismert igazi asztronauták játsszák, nincsenek különleges lények és halálsugárral operáló robotok. Gagarin, Glenn és Leo- nov utódai már a mai ember számára is teljesen elképzelhető 500 millió mórföldes űrutazásra indulnak a naprendszerben. A film elkészítését több, előre nem látott akadály hátráltatta. — Hollywoodi filmszakemberek egy ízben így tréfálkoztak Kubrickkel: „Mondd Stanley, a 2001 a film címe, vagy a bemutató dátuma?’' A film ősbemutatóját április elején Washingtonban tartották meg. A londoni Casino Cinerama május 1-től tűzi műsorára. J. miKOLSZKIJt FELESÉGEM ÉS A ROBOTEMBER iíAz utolsó szó mindig az enyém!" (Feleségem gyakori mondása.) Reggel a feleségem felhívta a „PONTOS IDÖ”-t. A kagylót az idős ROBOT vette fel. Minden kérdés nélkül tudta, mi a tennivalója. — Tíz óra két- perc — mondta; — Az lehetetlen! — kiáltotta a feleségem. — Lehetetlen, hogy az én órám ennyire siessen; — Tíz óra két perc — ismételte a ROBOT. — Nem igaz! Az én „Volgám” már két éve percnyi pontossággal jár. Azt hiszem, magánál lesz valami baj. — Még egyszer mondom; tíz óra három perc — erősködött kissé ingerülten a ROBOT. — Csak ne pimaszkodjon!... j^épzeld, valami konzervdoboz-féle mer engem leckéztetni — mondta a feleségem, miközben felém fordult. — Mit szólsz ehhez? Mivel nekem ez az egész dolog fölöttébb tetszett, egy kukkot sem szóltam. — Pardon; — szólalt meg ismét a ROBOT —, ha ön annyira biztos az órájában, akkor mi a csodának kérdezősködik? Feleségem a logikus dolgoktól általában mindig dühbe gurult, hogyne lett volna hát mérges most. amikor egy automata tett fel neki egy valóban magától értetődő kérdést. — Idehallgasson! — kiáltotta a kagylóba, — maga egv szerencsétlen, agy nélküli mas!na! Mit képzel magáról?! Tévedni emberi dolog, de magának, meg különösképpen! — Amióta csak létezem, a munkám miatt még sohasem kaptam egyetlen figyelmeztetést sem. Ami pedig az ..agy- nélküliséget” illeti — ön nagyon-nasvon téved. Mert — ha nem tudná — nekem elektronikus agyam van. Es — hogy tovább meniek — az önnel folytatott beszélgetésből okulva megengedhetem magamnak azt a következtetést, hogy az én agyam sok mindenben felülmúlja az önét. — Te ió ég! Miket beszél??! — Először is; ön nem tud logikusan gondolkodni. Másodszor: elviselhetetlenül szemtelen. Csaik úgy repesett a szívem az örömtől. A ROBOT pontosan azt mondta: amit én gondoltam a feleségemről, csak hogy én nem mertem mindezeket a tudomására hozni. Itt két szilárd jellem találkozott. S míg azon töprengtem, hogy vajon most kit is illet maid az utolsó szó, rettenetesen csodálkoztam, hogy tulajdonképpen miért is nem pattannak szikrák a telefonkagylóból. — Biztosíthatom, — sziszegte a feleségem —, hogy a maga agya teljesen berozsdásodott, s jó lesz, ha minél előbb megkenegeti egy kis petróleummal. — Bocsánat, de a kijelentéseiből arra merek következtetni, hogy maga olyan tudatlan, akár egy öszvér. A kibernetikának semmi köze a petróleumhoz. Szerintem ön azért provokálta ezt áz egész beszélgetést, hogy kihozzon a sodromból. De felőlem erőlködhet, én kikezdhetetlen vagyok. Drótból vannak az idegeim! — Most már aztán igazán elég! Hány óra? — Pontosan tizenegy. — Megőrülök! — kiáltotta a feleségem, s dühösen lecsapta a kagylót. Maid rámnézett és oktatva mondta: — Tanulhatnál ebből a beszélgetésből! Ez egy igazi férfi, még akkor is, ha ROBOT. Nem olyan nyim-nyám. mint' te!... Szerencsére nem tudta folytatni, mert rájött, hoev elkésik a munkából. Amikor nagv csattanással bevésődött rriöeötte az ajtó. felhívtam a ..Pontos Idő” főnökét: — Nagyon ‘szépen kérem, adia át legmélyebb tiszteletemet a ROBOT-nak. Legőszintébb híve... • — Köszönet az együttérzésért... — sóhajtott a főnök. — Ó, ha tudná! ö volt a legprecízebb, a legmegbízhatóbb munkatársunk. — Bocsánat, de miért csak „volt”? Hiszen énpen most beszélt a feleségemmel' — Igen. Ég éppen emiatt került generál ja vitásra-. • Baráté Rozália fordítás»
