Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
tm. áprffls ». SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Csak szolgálati használatra !“ Érdekességek a bélyeg- múzeumban A becslések szerint a bélyeggyűjtésnek talán több híve van, mint a legnépszerűbb sportágnak, a labdarúgásnak. A világ bélyeggyűjtőinek száma több mint 200 millió. Nálunk is a népszerű kedvtelések egyike, mégis ritka, s tegyük mindjárt hozzá, irigyelt gyűjteményt magáénak valló Bélyegmúzeumot a kölföldiek nagyobb számban keresik fel, mint a hazai érdeklődők. A turista-szezon indulásával szaporodik a budapesti Dob utcai múzeum látogatóinak száma is. Különösen sokan érdeklődnek a világviszonylatban is érdekes ritkaságok iránt. Az 1930-ban alapított múzeumban őrzik az 1840-ben kiadott első angol bélyegektől a napjainkig megjelent mintegy másfélszázezret meghaladó különféle bélyegek több, mint 90 százalékát. — Egyik különlegessége a Bélyegmúzeumnak az úgynevezett tévnyomatok gyűjteménye. Például az 1921-ben forgalomba hozott hazai Nagy Madonna bélyegek egyik ívére fordítva nyomták rá a Madonnát. Egy ilyen bélyeg értéke körülbelül 15 000 forint. Több mint harmincezer darabból 611 a hamisítvány-gyűjtemény. A könyv elmével a szerzők nem meghökkenteni, — csupán figyelmet kelteni kívánnak. Utalni arra, hogy mindazok a dokumentumok, amelyeket az olvasó közönség elé tárnak, nem is olyan régén egy rezsim osztályirányító tevékenységének féltve őrzött bizalmas iratai voltak. Ebben a dokumentumgyűjteményben a Horthy- korszak negyedszázados történetének legbizalmasabb, t talán legismeretlenebb eseményei, a hadsereggel kapcsolatos ország-világ előtt takargatott titkai tárulnak az olvasó élé. Egy olyan hadsereg életébe pillant be, — amelyről 25 éven át állították, hogy mentes a politikától — holott megteremtésétől megsemmisüléséig a leg- reakciósabb ellenforradalmi politika szolgálatában állt. A kötet első része az 1919— 1921-es évek eseményeit idézi fel. A titkos, szigorúan bizalmas és bizalmas jelzésű iratok bemutatják a hadsereg megszületésének körülményeit, az ellenforradalmi rendszer létrehozásában és politikájában játszott szerepét. Egykori előterjesztésekből, — intézkedésekből az olvasó elé tárul a hadsereg belső élete, a társadalmi, faji és politikai megkülönböztetések egymást kiegészítő láncolata, revíziós katonai tervei, a tisztikar szellemi arculata stb. Az 1938-cal záruló második rész a hadsereg kiépítésének körülményeivel, az ország fasizálásának és háborús felkészítésének módszereivel ismerteti meg az olvasót. Horthy, Gömbös, Soós, Shvoy, Rácz és Sónyi tábornokok, katonai attasék és mások emlékiratai, jelentései feltárják, hogyan láncolták a magyar honvédséget Mussolini és Hitler fasiszta hadseregéhez, titokban milyen erőfeszítéseket tettek a hadsereg fejlesztése érdekében. A munka befejező részéből a politiltai megbízhatóság megszilárdításának eszközeit, a szélsőjobboldali elemek útjának egyengetésé- re tett erőfeszítéseket ismerjük meg. A kötet bevezető tanulmánya megkönnyíti az olvasónak, hogy a dokumentumok mozaikjaiból összefüggő, — plasztikus történelmi képet alakítson ki. (Zrínyi Könyvkiadd) Szocialista országok zenei együttműködése Pár évvel ezelőtt a szocialista országok zenei kapcsolatai lényegében előadó- művészek cseréjében és udvariassági látogatásokban merültek ki. Jóformáin többet tudunk arról, mi történik Ausztria, vagy Olaszország zenei életében, mint a szomszédos baráti országok fejlődéséről. eseményeiről. Valamennyi szocialista ország szerencséjére és hasznára jó ideje már, hogy sokoldalú, a zenei élet valamennyi területét átfogó együttműködés alakult ki. Az élet által felvetett, valamennyi szocialista országot érdeklő problémák megoldásáért a Zeneszerző Szövetségek létrehoztak egy olyan fórumot — a szövetségek nemzetközi titkárságát —, amely évente más-más országban nyílt és élénk vitában tárgyalja meg a sokoldalú együttműködés lehetőségeit, új meg új utakat-modokat keresve a zenei kooperációnak. (1963-ban Budapesten, legutóbb 1967-ben Moszkvában ült össze, idén pedig Jugoszláviában tanácskozik ez a testület.) A nemzetközi titkárság eddig két igen bevált zenei fórumot hívott életre: a Fiatal Zeneszerzők és Zenetudósok nemzetközi Találkozóját és a Marxista Zenetudósok Nemzetközi Szemináriumát. Mindkettő arra hivatott, hogy egymás eredményeinek minél alaposabb megismerésével elősegítse a szocialista országok zenekultúrájának fejlődését és gondjainak megoldását. A Fiatal Zeneszerzők és Zenetudósok Találkozóin — 1968- ban Magyarország. Eger városa a színhely —, a részvevők meghallgatják és megvitatják a 35-éven aluli alkotók legfrissebb műveit, a marxista zenetudományi szemináriumokon ped'g egy- egy zeneesztétikái kérdés- csoportot vizsgálnak meg. Az együttműködés nemcsak szakmai-zenei eredménnyel jár: az UNESCO nagy nemzetközi zenei társaságainak konferenciáin például összehangolt munkával, egységes koncepcióval mutathatják be a szocialista országok zenei életének egy-egy szektorát. Így történt ez például 1964-ben is a Budapesten tartott Nemzetközi Zenepedagógiai Konferencián, amikor a nyugati részvevők a szocialista országok zenei nevelésének magas színvonaláról győződhettek meg. Az együttműködés természetesen megmutatkozik a mindennapi aprómunkában is A Zeneszerző Szövetségek például évről-évre megküldik egymásnak a legíonto- tosabb új kompozíciók kottáit, hangfelvételeit. A Magyar Zeneművészek Szövetsége például rendszeresen átadja a Rádiónak olyan új művek hangfelvételeit, amelyekből a Rádió „Magyarországon először” címmel sorozatot is indított. — Számos szovjet, cseh és NDK-beli kompozíció magyarországi előadása is a Zeneművész Szövetség javaslatára valósult meg. Ez a kapcsolat természetesen kölcsönös: a baráti országokban is fokozódik a magyar zeneművek bemutatása. Zenénk propagálásáért különösen sokat tesz a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége, amely az utóbbi években több kamaraestét rendezett magyar művekből, tavaly pedig a Leningródi Filharmónia egyik bérleti ciklusában műsorra tűzte Szabó Ferenc Emlékeztető-szimfóniáját. A baráti országokban nemcsak a magyar zeneszerzés új törekvéseinek van nagy becsülete. Legnagyobb az érdeklődés zenei nevelésünk rendszere, felépítése és metodikája iránt. — A szocialista országok zene- szakfolyóiratai állandóan napirenden tartják mindazt, ami a zenepedagógia területén hazánkban tapasztalható és amit más országok is hasznos! thatn a ki Legutóbb az NDK zenetanárainak lapja, a Musik in der Schule különszámot szentelt zeneoktatásunknak; A Szovjetuniót elsősorban a nagy, tömegeket érintő magyar zenei nevelés pozitív tapasztalatai foglalkoztatják. Két éve Moszkva zeneiskoláiban valóságos mozgalommá vált a gyermekeknek szánt magyar kompozíciók megtanulása 800 zeneiskolás gyermek készült a Magyar Zenepedagógiai Hét bemutatóira s közülük a legjobbak koncertsorozaton mutatták be a magyar darabokat. Idén ősszel hasonló nagyszabású rendezvényre kerül sor Grúziában. Magyarország főként a szovjet művészképzés eredményeit hasznosíthatja, — szakembereink azokat a különleges zeneiskolákat tanulmányozzák, ahol a kiváló szovjet hangszeres művészeket képezik ki. Hosz- szú a sora a gyümölcsöző kapcsolatoknak, az együttműködés újtípusú formáinak, amelyek a legutóbbi esztendők zenei „külpolitikáját” jellemzik. A szolidaritás és a kölcsönös elónvök kutatása nyomán mind több lehetőség válik hasznos és termékeny valósággá. Breuer Jáno9 Magyar nyelven is megjelenik a „Cartacf'iia!" Először bocsátja közre magyar nyelven a külföldi tudományos intézetekben nagy sikert aratott időszakos gyűjteményét. a „Cartactualt” a Kartográfiai Vállalat. Angol, francia, német nyelven 38 országban használják a maga nemében különleges, negyedévenként megjelenő kiadványt, amely a földrajzi, közigazgatási, népességszaporulati, közlekedési és egyéb fontos változásokról nyújt gyors, megbízható információkat a világ minden tájáról. A hazai intézmények nagy érdeklődésére, közel 100 megrendelő számára ezentúl magyar nyelven is kiadja térképes tájékoztatóját a vállalat Érettségi C ipész mesterséget tanult az egyik ismerősöm. Felszabadulása után azonban hűtlen lett szakmájához. Volt gépgyári munkás, foglalkozott állat- tenyésztéssel, dolgozott traktoron. Néhány hétnél tovább azonban sehol sem bírta. Egy év óta cipőipari ktsz- ben dolgozik. Nyugodtan, kiegyensúlyozottan él, mint mindenki, aki jól választja életútját. Az esetből szó szerint adódik a tanulság: „suszter, maradj a kaptafánál”. De képletesen is igaz ez a mondás. Aki meg akarja találni élete értelmét, törekedjen a „kaptafa” mellé, vagyis arra a pályára, melyre képessége, hajlama, rátermettsége és nem utolsósorban képzettsége predesztinálja. Első pillanatra kézenfekvőnek tűnik ez. Valójában azonban a pályaválasztás napjainkban is az egész családot foglalkoztató gond, a megoldása nem mindig sikeres. Sem a szülői ház, sem az iskola nem irányítja még minden esetben meggyőző erővel, • realitások figyelembe vételével a fiatalok pályaválasztását. A jászberényi tanítóképzőben például előzetes alkalmassági vizsgát tartottak húsvét előtt. Kiderült, hogy zenei hallás és testi alkalmatosság hiányában is pályáznak tanítónak. Hogy tanítana éneket az ilyen, miként vezetné a test- nevelési órákat? — kérdezik joggal az intézet vezetői. Középiskoláink közül a gimnáziumok vannak többségben. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a fiatalok zöme humán érdeklődésű, s az ilyen jellegű pályákon akar tömegméretekben elhelyezkedni. A jászberényi tanítóképzőbe például — a zenei hallás vagy a rátermettség hiánya miatt eluta- sítoütakat nem számítva — háromszor annyian jelentkeztek, mint amennyit fel lehet venni. Ugyanakkor műszaki és egyéb pályák iránt nincs ilyen érdeklődés. Pedig nemcsak a humán vonatkozású pályáknak van szépsége, hanem más munkaterületeken is lehet alkotni. Jónéhány fiatal alkotókészsége éppen azért nem tud kibontakozni, mert nem abban a munkakörben dolgozik, ami képességeinek leginkább megfelelne, hanem valami felkapott pátyán akar mindenáron boldogulni. Nemcsak belső indítékok késztetik továbbtanulásra az érettségizőket, a hivatásérzet nem mindig iránytű. Maradjunk a tanítóképzői példánál. a jelentkezők között többen vannak olyanok, akik a jó tanulmányi eredmények mellett őrsvezetői, raj vezetői munkát végeztek, vagy úttörőházakban segédkeztek, — egyszóval tudatosan készültek már középiskolás korban is a nevelői hivatásra. Sok olyan diák is van azonban a jelentkezők között, aki mindettől tartózkodott. s átlagos tanulmányi eredménye sem kielégítő. Náluk eleve kételkedni lehet a hivatásérzetben. Mégis jelentkeznek, reménykednek, hátha sikerül a felvétel, hogy ne csak érettségijük legyen. Azt sem lehet mondani, hogy anyagi előnyök késztetik erre őket. hiszen tanulmányaik befejezése után harminc évnek is el kell telni, mire 1200 forintos kezdő fizetésük felülemelkedik a havi kétezren. Az is meglehet, hogy távoli tanyai településen kell majd tanítaniok, messze elkerülve a szülői háztól. Mégis tömegesen jelentkeznek. Az imént elmondottak alapján sokan olyanok is, akiknek mindegy hogy hol és mit csinálnak, — csak fizikai munkát ne kelljen végezniük. Persze, ezt a megállapítást túlzás lenne általánosítani. Megyénk középiskoláiból tömegméretekben kerülnek ki hivatásszerető, szorgalmas, magasabb tanulmányok elsajátítására kiválóan alkal- mos fiatalok. Mégis, ezeknek is azt javasoljuk: érdeklődési körüket ne töltse ki teljes egészében az egyetem, reálisan mérlegeljék esélyeiket. A továbbtanulási lehetőség hasonló a tavalyihoz. A jelentkezők száma is azonosra becsülhető. Megyénk középiskoláiban több mint kétezer diák érettségizik most. Ezeknek mintegy ötven százaléka akar továbbtanulni. Tavaly a megyénkből az egyetemre, főiskolára jelentkezettek egynegyedét vették fel mindössze. Pedig ez az arány jobb volt az országos átlagnál. Azt bizonyítja, hogy középiskoláink tantestülete becsülettel felkészíti növendékeit. Ennek ellenére, éppen a tavalyi példa alapján fiataljaink ne tápláljanak magukban hamis illúziókat. A tény az, hogy a jóképes- ségűeknek is csak egy részét képesek befogadni felsőfokú intézményeink. Ez tény, ebben mélyreható változás a következő években sem várható. Ezért volna nagy szükség a fiatalok körében az útmutató, okos szóra. Szükség volna erre nemcsak az érettségi után szakmát tanuló, vagy munkába álló, hanem a továbbtanulók esetében is. Például olyan vonatkozásban, hogy a kiválóak tömegméretekben ne csak egyetemre jelentkezzenek, — gondoljanak az esélyekre, — hanem a felsőfokú technikumokba is. Most még sok jóképességű, műszaki érdeklődésű fiatal vagy mérnök lesz, vagy semmilyen képesítést nem szerez. Felsőfokú technikusi képzettség megszerzésére jórészük nem is gondol. Ugyanakkor a kevésbé jóképessé- gűek felsőfokú technikusi képesítést szereznek. Ilyen szempontból érdemes megvizsgálni a mezőtúri felsőfokú mezőgazdasági gépészeti technikumot. Oda is nagyon sok olyan hallgató jelentkezett az utóbbi években, akinek az egyetemhez nem volt meg a kellő önbizalma, s a későbbi tanulmányaiban sem jeleskedett. _— Jó részükben nincs kellő ambíció — panaszkodott a felsőfokú technikum egyik vezetője. — a Gépkísérleti Intézet például két-három hallgató részére pályázatot írt ki. Kedvezők voltak a feltételek is, hiszen egy fél év eltöltése után fizetésük meghaladná a kétezer forintot. Ha a pályázó idegen nyelvet is beszel, fizetése háromezer forint körül alakul. a hallgatókat azonban nem csábította sem a Jó fizetés, sem a budapesti munkahely. Persze, a felsőfokú technikumban végzettek többsége nem kerül Pestre, — de a kereseti lehetőségeik jók. Három évvel ezelőtt került ki innen az első évfolyam. Az azóta végzettek keresete 1600 és 3200 forint között mozog. A karcagi felsőfokú mezőgazdasági technikum végzett hallgatóinak keresete hasonlóképpen alakult, sőt négy százalékuk havonta 3000 forint felett kap. A felsőfokú technikumot végzettek iránt igen nagy és korántsem kielégített az igény. Ezért érdemes a kiváló tanulókat erre a Pályára ösztönözni. Azokat meg, akikiben nincs kellő szakmaszeretet, tanulnivá- gyás, nos azokat meg háttérbe szorítani, vagy legalábbis ne az igyekvő, a tananyagot eredményesen elsajátító hallgatókkal azonos elbánás alá vonni. Sokakat foglalkoztató kérdés például: miért kell annyit fizetni a kiváló tanulónak is a kollégiumi ellátásért, mint az utóvizsgákra járosatoknak? Mezőtúron szép jővő vár a felsőfokú technikusi képzésre. A közeljövőben adják például át a háromszázhúsz fős kollégiumot. Karcagon azonban — bár az országban ott kezdődött először Ilyen jellegű képzés — nem Indítanak új évfolyamot felső fokon. A felsőfokú képzés gondjai azonban a most érettségizőknek csak kisebb hányadát érintik. A felmérések szerint az idén megyénkben ezernél több olyan végzett diák lép ki szakképzetlenül a gimnáziumokból*' akik nem akarnak továbbtanulni. Közülük megyénk ipariianuló intézeteiben csökkentett képzési Időben négyszázan szerezhetnek szakmát. Több mint hatszáz érettségiző fiatal további sorsa tehát még korántsem eldöntött. Számukat százakkal növelik majd azok, akiket nem vettek fel az egyetemekre, főiskolákra. Mi lei gyen velük? Ennyi új hivatalnokra — mindenki tudja — nincs szükség. Főleg nincs a gimnáziumot végzettekre, hiszen ők járatlanok az ügykezelésben. Ez az egyik oldal. A másik az. hogy néhány vállalat, gazdaság — pl. a Martfűi Tisza Cipőgyár — munkaerőhiánnyal küzd. Betanított munkahelyeken biztosítanak kereseti lehetőséget’ Tudom, sokan azt mond-- ják erre: azért tanultam; hogy fizikai munkás legyek? Néhány évvel ezelőtt ugyanezt mondták, amikor a szakképzést javasolták. 1960-ban például mindössze huszonnégy érettségizett tanult szakmát a megyében, ősztől kezdve négyszáz fog! Változott a világ kereke, most már nem megy ritkaságszamba a középiskolai végzettség, hanem egyre inkább általános lesz. Ezért is meg kellene gondolni, hogy néhány szakmában — főleg inkább a lányoknak való szakmában — az érettségi megszerzéséhez kössék a képzés lehetőségét. A lányok elhelyezkedése ugyanis sokkal inkább gondot okoz az érettségi után, mint a fiúké. E zekben az években — míg a demográfiai hullám le nem vonul — állandó gond lesz az érettségizettek további sorsa. —< Ezért szükséges, hogy a tanácsok és a vállalatok munkaügyi osztályai felkeressék a középiskolákat, ismertessék a szakmaszerzési vagy a munkába állási lehetőségeket, ők is mindent megtegyenek azért, hogy a fiatalok megtalálják helyüket az életben. Az érettségizettek többségének útja ugyanis ma mór a termeléshez vezet. Aki nem ezt vallja, megfeledkezik a reális lehetőségekről. Simon Béla