Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. márciua 1 főkertész már kora reggel ott volt az üvegháznál, amikor a salátákat ládázták. Morvái kockás térdnadrágot hordott és palackzöld viharkabátot. Vadászcipője barnán fénylett, különös aggállyal tudott ügyelni erre, pedig sár is por is volt errefelé. Nyírott, ősz szemöldöke, élénk tekintete, húsos, redőzött arca, ameiyet gondosan kiborotvált, az első látásra felkeltette mások figyelmét. Csak az volt a furcsa, hogy tinta ceruzáját; a fülére dug:a mint valami kereskedősegéd. Nem lehetett tudni, miért ragaszkodik ehhez, holott a faluban már mindenki golyóstollal írt. — Óvatosan, lányok, óvatosan! — mondta a főkertész a lányoknak, akik a ládákba rakták a salátafejeket. — Nem gyömöszöljük az árut! A lányok vihogtak, mintha valami victeset mondott volna. Morvái pedig megigazított egy-egy levelet, utánozhatatlan gyengédséggel nyúlt a salátákhoz, holott ő is tudta, hogy a teherautón megtörik az áru, mire a városba ér. Az üvegház bejáratánál most egy árnyék bukkant elő. Szodolai érkezett, s a lányok kórusban köszöntötték: — Jó reggelt, elnök elvtárs. Szodolai szemhéja gyulladtnak látszott, mintha nem aludt volna i Szerencséje volt. A tanácsháza előtt találkozott a mezőgazdasági osztály vezetőjével, éppen indu'ni készült — Hozzád jöttem — mondta az elnök és kezet fosott Székellyel. — Telefonálhattál volna. Engem várnak. — Tíz perc alatt elintézzük. — Hát ió. Gyere, igyunk meg egy kávét. A pressó üres volt, itt nyugodtan lehetett tárgyalni. Szodolai megvárta, amis a felszolgálónő felveszi a rendelést. — Te ismered Morváit, a főkertészemet? — Hallottam róla. — Baiban vagyunk. Nvole napon • belül el kell kezdenie a büntetését... a péterteíki üw miatt. Székelv az asztalterítőt babrálta Szétég arccsonhl marac férfi volt lassú, kényszereded oillantást vetett lá+oeató’ára. sállá szinte szétfeszítette a kaHátiá+. mintha kinőt! ruhát ve!t volna fel. — Jó firma a te Morva-'d. Még olcsón meeúszta. Ne sajnáld tőle azt a tíz hónapot. Szodolai akaratlanul is felemelte a hangiát. — De én megígértem, hogy kihúzom a sárból... Székely megvárta, amíg a kiszolgáló leteszi a kávét, maid cukrot tett bele kavarhatta, s közben homlokát ráncolta. KATKÓ ISTVÁI\I 1 K * - r rr % incseterős ember ' az éjszaka. Mogorván biccentett, a főkertésszel pedig kezet fogott. — Hatkor indulhatunk! — mondta Morvái. — Katonás — felelte az elnök, mert ez volt a szavaiárása. Nézték együtt a rakodást. — Beszélni akarok veled — mondta azután a főkertész. Kimentek az üvegház elé. Morvái rágyújtott és megkínálta az elnököt is cigarettával. Az első füstöt mintha csak a gvomra mélyéből fújta volna ki. Szeme sarkából az elnököt figyelte, s mielőtt úira szippantott volna a cigarettából, nagyon lassan azt mondta: — Megérkezett. Szodolai észrevett a földön egy vascsavart Lehajolt érte, forgatta, a kezében, s késlekedve szólt: — Tegnap? — Igen. — Itt van nálad? Morvái a kabátja zsebéből egy cédulát vett ki, s átnyújtotta. Szodolai elolvasta a szöveget, majd eldobta a félig szívott cigarettát, s belenyomta a földbe csizmája sarkával. — Tehát nyolc napunk van? Morvái most megfordult, mert a2 útról motorzúeás hallatszott. A teherautó jött az országúton. Kariával ielzett a sofőrnek, merre hajtson be. Csak most válaszolta az elnöknek— Annyi, se több, se kevesebb. Szodolai behajtotta a cédulát, arca egyszeriben álmosabbnak és mogorvábbnak tetszett — Hagyd itt nálam. Még ma bemegyek a járáshoz. A teherautó az üvegház elé kanyarodott. A főkertész üdvözölte a sofőrt: — Jóreggelt. Kérem, vigyázzanak a rakodásnál. Tudia, hogy a primőráru kényesebb, mint a szűzlányA vezető vigyorgott. — Bízza csak rám. Maga ért a salátáihoz, én pedig az ilyen szüzek szállításához... Szodolai újból elolvasta a cédulát; ..A járásbíróság múlt év áprilisában Morvái Sándor sikkasztása ügyében hozott ítélete jogerőre lépett. Felszólítjuk, hogy az idézés kézbevételétől számított nyolc napon belül kezdje meg tízhónapi büntetését... A jelentkezés elmulasztása esetén...’* — Ez a te ügyed, Szodolai. Húzd ki, ha akarod. Az elnök elvörösödött, keze megremegett, a kávé kilöttyent a térítőre. — Halasztást kell kapnunk. Itt vannak a primőrök. Ha most bemegy Morvái, ráfizetünk néhány- százezer forintot. Te is tudod, hogy milyen ügyes ember, ismer minden gyümölcskereskedőt a városban. Ezért nem engedhetjük el most. Székely átfutotta a sorokat, majd szeme sarkában fény villant. — Az 6 ötlete volt, hogy bódét nyissatok a csarnokban? — Hidd el. aranyat ér, az ő leleményessége — mondta Szodolai. A másik az arcát simította végig tenyerével, mintha azt vizsgálta volna, hogy reggel óta kinőtt-e a szakálla. — Puhára főzött téged ez a Morvái. Szodolai sértődötten húzta ki magát, s hátradőlt a szék támlájához. — Miért volna rossz nekünk ez az ember? Javasolta a mákot és beütött. Javasolta a földiepret, az is beütött. Amihez csak nyúl. pénzzé válik a kezében. A tagságunk is mondja, hogy ió vásárt csináltunk vele. Székely kényszeredetten mosolygott. — Mit csináljak? Menjek be helyette én? — Telefonálj az ügyben. — Azt nem. — Miért? A mezőgazdasági osztály vezetője várt a felelettel, maid arcán megkeményedtek az izmok. — Az ember kétszer nem járatja le magát Nem értlek. Székely rágyújtott egy cigarettára, s bámult a szálló füst után. — Ismered Borbély Árpádot? Tőle „vetted” meg a főkertészedet. Nos, barátom, a péterteíki elnök annak idején, amikor az eljárás megindult. felkeresett engem. Ugyanazt mondta, mint most te. Szószerint. Akkor vettem a kagylót és szóltam a iárási ügyésznek. Aztán csak röstelkedhettem. amikor ők fehéren-feketén bebizonyították, hogy Morvái minden hájjal megkent fickó. Miközben a tsz-nék hasznot hajtott, a saját zsebére is „dolgozott”. A vételárból lecsípett-« Hát ezért nem telefonálok én sehová! Csönd támadt. Szodolai idegesen babrálta a térítőt, aztán megszólalt, s hangjában már kevesebb volt az indulat. — Csakhát belemásztunk néhány dologba. Adjanak néhány hónap halasztást, csupán ezt kérném. Székely felállt, az órájára pillantott — Húzd ki. ha akarod, de én nem teszek egyetlen lépést sem. Szodolai elsápadt. — Rendben van, elintézem egymagám is... Ahogy közeledett az idézésben megjelölt határidő, az elnök egyre idegesebb és ingerültebb lett, mintha neki magának kellett volna bemennie a börtönbe. Morvái ezalatt mindennap bevitte a primőrt a városba, kedélyes nvugalommal végezte a dolgát, s amikor találkozott az elnökkel, egyetlen szóval sem kérdezte, hogy sikerült-e elintéznie a halasztást. Végül az utolsó napon Szodolai kezében volt az írás. A főhatóságnál kikönyörögte, hogy főkertésze csak ősszel kezdhesse el büntetését.’ Az elnök elhatározta, hogy nem várja meg a ió hírrel az estét Itt van a városban, közel a csarnokhoz, odamegy tehát hozzá egyenesen. A bódé előtt egveilen ember sem állt, a pulton pedig egy-két üres láda hevert. Szodolai belépett az ajtón és lépteinek zajára a sarokban megmozdult valaki, az öreg Szedres Bálint üldögélt ott, s zavartan pislogott, mintha most ébredt volna fel. — Morvái hol van?! — szólt rá az elnök. — Nem tudom — mondta tétován. Szodolai körülnézett, olyan üres és rendetlen volt a szövetkezet árudája, mintha kirabolták volna. — Hol az áru? Már eladták? — Áztat eladtuk.., — felelte bizonytalanul az öreg majd amikor látta, hogy az elnök kételkedőén vizslat körbe-körbe, hozzátette: — Hamar elkel az ilyenkor... A maszekok úgy vitték ládaszámra, mint a cukrot Szodolai kitekintett a szomszédos bódék felé, melyeket a vásárlók gyűrűje vett körül. Aztán indulatosan a táskája után nyúlt és elköszönt Fordult egyet-kettőt még néhány magánzöldséges standja körül. A bevásárláson túljutott asszonyok mentek el mellette. Egyikük háló- szatyorjában saláta zöldellt Incselkedve. Méltatlankodó mondatfoszlányok ütötték meg a fülét — Megvárják. amíg a tsz eladja a magáét, azután rögtön felemelik az árát... — De ma valahogy nagyon hamar elfogyott a Zöldmezőé... Szodolai gyors léptekkel elhagyta a piaci zsibongást. Csak este találkozott Morváival. Megvárta a pénztáros szobájában. Morvái kérdő tekintettel nézett rá. amikor meglátta a szobában. Szodolai intett, hogy csak számoljon el, azután majd beszélgetnek. — Vagyis két forintjával négyezer forint — mormolta Morvái, miközben számolta a pénzt az asztalra. A pénztáros a bevételi-tömb után nyűit, hogy adminisztrálja a kétezer fej salátát — Várjon még esy kicsit. Deák bácsi — szólt az elnök komoran. Morvái meglepődött, de hallgatott. — Ne négyezer forintot vételezzen be, hanem hatot, hatezret — nyomta meg a szót ellentmondást nem tűrő hangon az elnök. — De kedves elnököm, én két forintjával adtam el a salátát. Miért akarsz hatezret bevasalni rajtam? — kérdezte kétségbeesve a főkertész. — En ezt iól tudom. Morvái, de kinek adtad és miért két forintjával? A maszekok vették meg tőled. akik a kisujjukat sem mozdították. máris háromért adták tovább. A különbözeten természetesen osztoztatok, de te úgv gondolod, ez már nem tartozik a tsz-re. Szedeted a bodegánk. csak dísznek való. és nem arra ho°v a zöldségeinkért mi is a lehető legjobb árat kaoiuk. Lehet, hogv i^eig-óráig süketek. vakok voltunk, de ennek vé- CTe Morvái. Ha Üt elkészültél, add át az összes munkát, még ma, mert holnap neked már másutt lesz beosztásod... Szodolai arcán keserű mosoly tűnt fel. Morvái látta, hogy az elnök a zsebébe nyűi és egy hivatalos formájú papírlapot vesz elő. maid lassan, ráérősen apró darabokra tépi. Bokros László: VARSÁK. Vietnami költők versei LE ANH SUAN: Találkozás Széllel birkózva lépkedett az esőben a raj, a csupasz rizsföldek felett dühöngött a vihar. Mennydörgést dorgált cikázó kis villám-kölyköket, s mi mentünk, mentünk szótlanul, álmodva tűzhelyet, duruzsoló, jó meleget, s mellette pihenőt, — de tűzhely nem volt, s tűz se volt. s csak tűrtük az esőt. Aztán elállt, s hirtelen reánkszakadt az éj, s az éjben könnyed lépteket hallottam akkor én. Szembejött velünk vidáman egy harsány kis csapat, s — mint röpke fénysugár — egy fürge lány szaladt. Épp csak a hangját hallottam: 1 — „Előre! Vár a harc! Gyorsabban! Rajta, küzdeni, ha veszni nem akarsz!” — és elnyelte a vaksötét, — mint bennünket a csend — mi Dong-thap felé tartottunk, ő meg keletre ment... Ahogy visszagondolok — a neved sem tudom. Rövid kabátban, puskával mentél az úton, s messze vagy. mint a hajnaltól a késő alkonyat, — fényt látok, fényt a távolban, vagy inkább arcodat?... S újra hallom a hangod is: — „Előre! Vár a harc! Gyorsabban! Rajta, küzdeni, ha veszni nem akarsz!” VAN DAY: Menetelés Három teljes éje, hogy folyton csak megyünk, megyünk, menetelünk. Mily jó, ha a zöld dzsungelben egy kicsit megpihenünk, s lábunknál futva kanyarog a selymes, gyíkfürge patak, s fenn a fiatal ágakon millió daloló zsenge rügy fakad. Banánvirágok fehér lepedőjét húzza magára a távoli domb, s lenn az ösvényen tavaszi szirmok, tavaszi illatok dallama zsong. Virágok! Ha tudnátok, mily veszélyes és mily nehéz útra megyünk! — Várjatok ránk, és akkor nyíljatok mind, ha visszajövünk!... Krecsmáry László fordításai.
