Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

1968. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hírünk az országban Ön kivel készítene interjút? „...hogy az emberiség igazságosságra, szabadságra és békére neveltessék...“ Beszélgetés Jóború Magdával Ha az Eiffel torony első emeletéről végig szalad a tekintet a nevére alaposan rácáfoló Mars-mezőn, e gyönyörű parkon, amelyben békésen sétálgatnak a gye­rekek, egy megkapóan ér­dekes, elipszisen görbült három szárnyú épület lát­ható: az UNESCO palotája. Az UNESCO — az Egye­sült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete — 1960 novem­berében költözött be a Place de Fontenoy csak­nem egészét uraló csodá­latos palotába, amelyről az értők azt mondják, hogy a modern építészet remeke. Az amerikai Breuer, az olasz Nervi és a francia Zehr fuss által tervezett épületkompozíció Párizs egyik fő látványossága, Picasso tablóival, Isamu Nogukcky japán kertjével, Henry Moore szobraival és más neves művészek alko­tásaival. Ebben a lélegzet elállí- tóan szép palotában, a Szajna felé futó szárny harmadik emeletén dolgo­zik dr. Jóború Magda, a magyar állandó UNESCO delegáció vezetője. — Engedje meg Jóború elvtársnő, hogy hazai üd­vözletként átadjam idegen- forgalrgi hivatalunk leg­újabb, színes Tiszatáj pros­pektusát. — Jaj, köszönöm, — mi­lyen szép! Mezőtúri kép is van benne? Bizony régen jártam otthon. Az „otthont” tegye idézőjelbe, mert nem mezőtúri születésű vagyok, de ott voltam tanár a leánygimnáziumban. Haj, a Berettyó... Ezekről az évek­ről akar írni? Nehéz idők voTfafCr' .............. — Érdekes lenne erről is hallani, de most a Szajna közelsége kicsit meghatáro­zó: a jelenlegi munkájáról ha lehetne... — Nagyon jő, mert azt hiszem elég keveset tudnak otthon az UNESCO-cól. S ha már erről beszélhetek, hadd mondjam el, hogy az UNESCO 1946-ban alakult, miután húsz állam elfo­gadta a Londonban meg­fogalmazott Alkotmányt. — Egy gondolatot idézek csak, az Alkotmány bevezetőjé­ből: „...az emberi méltóság megköveteli a kultúra ter­jesztését és azt, hogy az emberiség igazságosságra, szabadságra és békére ne­veltessék, e téren valameny- nyi nemzetre a kölcsönös segítés szellemében teljesí­tendő szent kötelességek hárulnak...” Az UNESCO Alkotmányt mi 1948-ban iktattuk törvényeink közé. — Igen, a palota zászló­parkjában ott lobog nép- köztársaságunk zászlója is. — Ma már 121 tagállama van az UNESCO-nak. A fő cél: a nevelés, a tudomány és a kultúra révén szoro­sabbra fűzni a nemzetközi együttműködést, hogy faji, nemi, nyelvi vagy vallási A Magyar Mezőgazdaság január 24-i számában a mezőhéki Táncsics Tsz zár­számadásáról tudósítanak — részletesen ismertetve az elmúlt év eredményeit. A lap címoldalán a tsz 40 000 férőhelyes csibenevelőjéről készített fényképet látjuk. Ebben a számban közük Gergely Sándor tudósítását is a jászárokszállási Tán­csics Tsz-ből. A Szabad Föld 7-én a kisújszállási Dózsa Tsz rizstermesztésé­ről számol be. 11-én a Bé­kés megyei Hírlap Mate­matika és mezőgazdaság címmel érdekes vállalko­zásról ad hírt: a Marx Ká­roly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem mezőgazdasá­gi tanszékének munkatár­sai tanácsadói munkakör­ben segítik az állami gaz­daságokat; így a Jászberé­nyi Állami Gazdaságot is. 17;én a Népszava és a Népszabadság. 28-án a Sza­bad Föld kos ite; A mező­héki Táncsics Tsz gépjaví­tó állomást vásárolt há­rommillió forintért. A Né­pi Ellenőrzés a Szolnok megyei legeltetési bizottsá­gok munkájáról készült vizsgálat anyagát ismertet­te. 28-án a Népszabadsága jászdózsai Tárnámén ti Tsz zárszámadó közgyűléséről hozott tudósítást: „Erre bi­zony nem lehetünk büsz­kék” címmel. Az Építők Lapja a Szol­nok megyei építőipari vál­lalatok téli készültségéről számol be. A Szövetkezet 3- án a fegyvemeki új szö­vetkezeti áruház megnyitá­sáról tudósít. 7-én a Sza­bad Föld a Mezőtúron ki­alakítandó kereskedelmi központról tájékoztat. _ A Magyarország 14-én a A'áaúti- közlekedés távlati tervét ismertette. .-Közle­kedés Budapesten kívül •— régiók és vasúti gócpontok; Székesfehérvár—Szolnok”. A rendkívül érdekes köz­lemény röviden; Budapest kikapcsolásával egyenesvo­nalú pályát építeni Szol­nok és Székesfehérvár kö­zött. A két vidéki vasúti csomópontról Miskolc, Deb­recen, Szeged, Békéscsaba, illetve Győr, Szombathely, Nagykanizsa, Pécs felé gyorsvonati elágazásokat létesíteni. Januárban több hír és közlemény jelent meg a jászberényi Hűtőgépgyár működéséről. Hollandiába szállít hűtőpultokat a gyár — íria a Népszava 4- én. Ugyanaznap az Esti Hírlap „Magyar torony a jégvilágban” címmel is­merteti a gyárban készülő speciális hűtőtorony építé­sét. A különleges szerkezei egy sarkvidéki szoviet vá­ros — Bilibinó — atomerő­művét szolgálja. A Népszava 14-én az új „Lehel-családról” ad tájé­koztatást. A Tiszamenti Vegyiművekről ír 14-én a Magyar Nemzet. Az új por­festékgyár átadta első ter­mékét a nagykereskede­lemnek. 15-én az Esti Hír­lap a gyár mosószárgyártá­sáról számol be. Az Épí­tők Lapja közli a Szolnok megyei Állami Építőipai- Vállalat 1968. évi vállalati tervét. A Népszabadság H- én a szolnoki építkezések­ről írva kiemeli a Zagyva mellé tervezett tallinni vá­rosrész ielentőségét. Érrel ír 12-én az Esti Hírlap is. 16-án a Magyar Nemzet a Tiszavidéki Mezőgazdasági Fejlesztési Iroda tevékeny­ségéről számol be. Az Esti Hírlap 17-én a szolnoki épületelemgyár mellett lé­tesülő betongyárról ír. A Figyelő „magvar áruk a nagyvilágban” rovatában olvastuk: „Finnországba, Olaszországba, és Svéd­országba kagylófoteleket és fonott bútorokat szállít a tiszaföldvári Házi­ipari Szövetkezet”. A Népszava 24-én ismer­tette a Szolnok m"svei ta­nács 1968. évi fej’esztési i tervét. 20-án a Népszabad­ság hírül adja; Üzembe he­lyezték az új községi víz­mű első szakaszát Kunhe­gyesen. 19-én a Népszabad­ság, a Népszava és a Ma­gyar Nemzet beszámoltak Kállai Gyula Szolnok me­gyei látogatásáról. 17-én a Szövetkezetben ifj. Nánási László riport­ját olvassuk: Szatmári Sán­dortól, Kisújszállás leg­idősebb szíjgyártó mesteré­től tudakolja, hogyan ké­szítették régen a csikóbő­rös kulacsot. A Kisiparos Újságban Szudi Antalról, az idős szolnoki műszerész­ről írnak. „Kunszent meg­állítja az elvándorlást” — kezdi cikkét Légrády Esz­ter a Népszavában 21-én. A község lassan iparoso­dik, kevés a munkaalka­lom. A közeljövőben nég'V távolabbi üzem részlegeket telepít a községbe s ettől várják az elvándorlások csökkenését. 27-én a Ké­pes Újságban Ari Kálmán riportját olvassuk az „utol­só szolnoki fiákeressel”. A Turista a jászberényi úttö­rők ismert „Kék túrájáról” hoz sok fényképet. Az Or­szág-Világ 17-én a Tiszabu- rán tanító Bozorádi házas­párt és tanítványait mutat­ja be. A Magyar Ifjúság 5-én a szolnoki Tisza-parti Gim­názium Aula klubjának egyesztendős működéséről számol be. A Népszava is­merteti Szabó László mu­zeológus doktori disszertá­cióját. A Karcagon létesülő szabadtéri múzeumról ír 18-án a Magyar Nemzet. A „Könyvtáros” januári száma közli Imre Lajos: Olvasás és olvasói igényes­ség című írását. A lap Könyvtári kiadványok ro­vatában ismertetik a Ver­seghy Könyvtár ősszel meg­jelentetett bibliográfiáját. A jászberényi járásba lá­togatott az Ország-Világ ri­portere. Tapasztalatait a lap 31-1 számában közli, „Ami biztos, az mindig biz­tos?” c.-mel. A martfűi Tisza Cipőgyárban járt az Or­szág-Világ másik tudósító­ja. A híres cég 1968. évi új . modelljeit ismerteti: „Jobban járunk 1968-ban?” A KPVDSZ Szolnok megyei Bizottsága és a MÉSZÖV igazgatósága múlt év nya­rán megvizsgálta közösen fenntartott klubjaik műkö­dését. A vizsgálat során szerzett tapasztalataikról számol be „A szabadidő­ről és a szórakozásról” cí­mű tudósításában Illés An­tal a „Mérleg” hasábjain. 31-én a Petőfi Népe a szolnoki rádióstúdió mun­katársairól készített hangu­latos riportot. 27-én a Film, Színház, Muzsika rö­viden beszámolt Arthur Miller drámájának szolno­ki bemutatójáról. Az utóbbi időkben örven­detesen nőtt a Jászkunság előfizetőinek tábora. Új­szerű vonás, hogy a folyó­irat szerkesztő bizottsága szerződést köt nagyüze­mekkel, intézményekkel. Ennek értelmében a Jász­kunságban rendszeresen je­lennek meg az üzemek életéről szóló, közérdeklő­désre számottartó írások, — például az alföldi olaj- bányászatról, a Hűtőgép­gyár helyzetéről az új me­chanizmusban és így to­vább. Ellenszolgáltatásként a vállalatok segítik a fo­lyóirat terjesztését. Ilyen megállapodás alap­ján a szolnoki cukorgyár 100, az Alföldi Kőolajfúrá­si Üzem 50, a szolnoki vá­rosi tanács 120, a Hűtőgép­gyár pedig 20 példányt ren­delt a Jászkunságból. — A folyóirat szerkesztői a kö­zeljövőben felkeresnek még néhány üzemet. Re- 1 mélhetőleg mindenhol m°g- ! állapodásra jutnak. megkülönböztetés nélkül mindenki számára világ­szerte biztosítva legyen az alapvető szabadságjog, amelyet az ENSZ Alapok­mánya az összes népek szá­mára elismer. Az UNESCO tehát az ENSZ egyik szak- intézménye A telefonhoz hívják, a Titkárság jelentkezik. Sze­rencsénk van, magyar té­ma „fut be”. — Kultúrházaink műkö­dését tanulmányozza majd egy UNESCO-bizottság. Az otthonról javasolt munka- programot kell megbeszél­nem. Az itteni munkánk jó része ilyen természetű; a nemzeti bizottságunk és a Titkárság között kell közve­títenem, intézkednem a ha­táskörömbe tartozó ügyek­ben. 1964 óta vagyok kü­lönben Párizsban. — Tagja az UNESCO Vég­rehajtó Tanácsának... — Igen. A harminc tagú Tanács két közgyűlés kö­zött irányítja a Szervezet életét. Az Unesco fel­adatköre igen nagy, hár­mas tagozódású: „a tudás megőrzése, előbbre vitele és terjesztése”, „a népne­velésnek és a kultúra ter­jesztésének erőteljes len­dületet ad” és „a tömegtá­jékoztatási szervekkel való együttműködés révén elő­mozdítja a nemzetek köl­csönös megismerését és megértését”. Ismét az 1 Al­kotmányból idéztem, ez a legfontosabb megfogalma­zása az UNESCO feladat­körének. Ebben benne van a nemzetközi konferenciák tartása, a tanácsadó bi­zottságok munkája, a do­kumentáció, a kutatások koordinálása, a kiadvá­nyok megjelentetése, a tantervek egybehangolása, az írástudatlanság elleni küzdelem, a könwtárak szervezése, műemlékvéde­lem. — nehéz lenne felso­rolni, hogy mennyi megol­dásra váró problémával foglalkozik az UNESCO. Munkánk jórésze nörsze a fejlődő országok felé irá- nyuL — Égy példát, ha kér­hetnék a felsorolt sokirá­nyú munka gyakorlati le­bonyolításáról. — Nézzük az analfabé­tizmus elleni küzdelmet. Az egyik legégetőbb kér­dés! A világ felnőtt lakos­ságának majdnem fele analfabéta. Hétszáz millió írástudatlan ember! Fan­tasztikus szám, — sajnos emelkedik. Az elmúlt öt év alatt mintegy húsz mil­lióval nőtt. A teheráni kongresszus folytatásaként — ez 1965-ben volt —, me­lyen 88 nemzeti delegáció vizsgálta meg ezt a döntő fontosságú kérdést, az UNESCO úgv döntött, hogy az analfabétizmus elleni harcot világméretű kam­pánnyá fejleszti. A legrá­szorultabb helyeken nép­művelési intézményeket hoztunk létre. Hasonlóan nagy munka a fejlődő or­szágok technikai segítése. Csak egy példa: UNESCO támogatással működik a fejlődő országokban 35 műszaki szakiskola. — A szellemi export a legdrágább dolog. Milyen költségvetéssel dolgozik az UNESCO, s mennyivel já­rulunk ehhez mi hozzá? — A megalakulás utáni években hét millió dollár volt az UNESCO költség- vetése, — a jelenlegi költ­ségvetési időszakban a Szervezet mintegy 100 mil­lió dollárral gazdálkodik. Ez csak részben tevődik össze a tagállamok hozzá­járulásából, mert van az UNESCO-nak más pénz­ügyi forrása is. A két vi­lághatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió csaknem a felét viseli az UNESCO költségeinek —, az Egyesült Királyság 6.7 százalékkal, Franciaország 5,7 százalékkal, Svédország 1,1 százalékkal. Lengyelor­szág 1,3 százalékkal járul hozzá a költségvetéshez —, hoev csak néhány országot említsünk. Mi, az anyagi erőforrásainkat figyelembe véve. 0,5 százalékkal vál­lalunk részt a költségve­tésből. — Köszönöm a beszél­getést, — s ön kivel ké­szítene interjút? A felszabadulást követő években elég sokat jártam a szolnoki színházba. Az akkori színészek közül né- hányan ma már a magyar művészeti élet kiválóságai. Keressen meg közülük valakit... Tisza! Lajos Qtqipzet&k egy épüiő várról A megyei tanács ötéves népművelési tervében sze­repel a szolnoki vár részbe­ni rekonstrukciója. Nos, ami azt illeti, nem kis mun­ka lesz az, hiszen nemcsak hogy kő kövön, nem ma­radt, hanem még követ1 se hagytak ott a jó szolnoki polgárok. Pedig viszonylag nem is olyan régen, százötven éve „a Zagyván át felvonó hí­don lehetett bejutni a vár­ba. s néhány ágyúcső me­redt a kapu melletti bás­tyákról” — írja dr. Vörös István fögimnáziumi tanár „Rajzok Szolnok város múltjából” című könyvé­ben. A város életképesebbnek bizonyult a várnál, pedig 1739-ig tízszer pusztult el ellenséges dúlás következ­tében. Régi feljegyzések szerint a tizenegyedik pusztulása volt a legször­nyűbb. 1739. március 12-én rettenetes ciklon döntötte romokba. Amit a szél meg- I hagyott, azt a vele társult tűzvész pusztította el. Az akkor épült nagytemplom és a szerzetesi kolostor is csak azért menekült meg a tűzvésztől, mert kívül esett a város akkori határán. Ebből is gondolhatjuk, hogy milyen kicsiny volt akkor még Szolnok. Lénye­gében a vár alatt húzódott meg. 1550 óta a várost is széles csatorna kapcsolta a várhoz. Az árkon belül erős földsánc volt. tgy nyugat felől a város is vé- delmül szolgált a várnak. A várost védő csatorna a régi feljegyzések szerint a mostani Ságvári út és a Tisza találkozásától kezdve a Kossuth teret érintve ju­tott a Zagyvába. : ; A szolnoki vár nagyobb arányú megerősítésére is 1550-ben került sor. I. Fer- dinánd parancsára gróf SaJrn Miklós seregével és a környék népével együtt gyorsan megerősítették, hogy a töröknek ezen a részen útját állják. Bármily erősnek is tűnt, védői nem nagyon bíztak benne. Mint az közismert, a törökök közeledésére fel­húzták a nyúlcipőt. Savanyú vigasz a szolno­ki várat védő magyarok és a császáriak „vitézségé­re”, hogy példájukat a tö­rökök is követték, mikor kezdett a föld meleg lenni a talpúk alatt. 1665-ben Murtéka- a szolnoki vár utolsó szandzsákbégje fegy­verszünetet kérve nyert időt a szökésre. Arra azon­ban volt gondja, hogy bú­csúzóul mindent felgyújt­son és leromboljon. A kuruc-labanc háborús­kodás idején még kétszer elpusztult Szolnok. Érdemleges csaták a sza­badságharc idejéig nem voltak Szolnokon. Akkor Damjanich vörössipkásai a vár alatt szorították a Ti­szába az osztrákokat. A Tanácsköztársaság idején pedig a legnagyobb mére­tű, de egyben utolsó csatá­kat irányították Szolnok­ról. De hol volt ekkor már a vár! A részben felújított vár tehát nem országra szóló dicsőségről regél majd. — Idegenforgalmi látványos­sága mellett inkább a Szolnokon élő nép ezernyi szenvedését, a sokszor el­pusztult város újjáépítését, lakói élniakarását szimbo­lizálja. S. B. Dr. Kardos Józsefnc A Jászkunság „részvényesei” Az UNESCO palota egyik részlete.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom