Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-13 / 10. szám
8 SZOLNOK MrOYEI NÉPLAP 1968. január 14. H. BART A LAJOS i A hecc-brigád „Hát nézze, ez a csavar- gyári Hecc-brigád. Én vagyak Gravács, a brigádvezető, az ott Palkó, amott Szili, ez meg Markovátz. — Lakatos-brigád vagyunk, de Hecc-brigádnak hívnak minket, merthogy nálunk nemcsak a meló, de a balhé is minőségi... Az első balhé, a Nobel-díj Az egyik nap Markovátz nem jött be. Sok volt a meló, nem győztük, káromkodtunk. Azt hittük, valami baja van, délután kimentünk, meglátogattuk Ha beivott a Markovátz! Ráöntöttünk egy vödör vizet, lassan felébredt, kérdeztük, hogy mi van. Azt mondta, semmi, és aludt tovább. Akkor megint neki egy vödör vízzel. Ismét megkérdeztük, mi van, akkor megint azt mondta, hogy semmi. Na, mondtuk, ide hordó kell! És lett. És akkor már megmondta, hogy, szóval bepiált. Palkó meg is kérdezte: nahát aztán Markovátzkám, hogyan számolunk el a mai nappal? Markovátz nem mondott semmit, mert megint elaludt. Másnap jön be Markovátz, az öltözőben mondja, megoldotta ám a tegnapi napot. Hozott igazolást, mutat egy receptlapot, és mondja, amikor a felesége megszülte a második gyereküket, az orvostól kapott egy receptet. De nem váltotta ki, és ezt most megtalálta a szekrényfiókban. Nem volt rajta név, hogy kinek adták, odaírta az ő nevét, így aztán a bélyegző, meg a latinírású receptszöveg között volt egy kis üres hely, oda beírta, az orvos írását utánozva, hegyhát, Markovátz, ezen és ezen a napon a kezelésem alatt állt. Na most aztán így rendben lesz, mondta, ezt 6 megmutatja a bérosztályon, aztán beírják, hogy igazolva. Nem szóltunk semmit, csak mikor Markovátz délben ebédelni ment, mi elmentünk a bérosztályra, és kérdeztük, hol a recept. — Mondták, ott járt már Markovátz, de a recept a jogtanácsosnál van, mivelhogy gyanús volt. A jogtanácsos tudott latinul, kiböngészte, hogy Markovátz bizony valami nőgyógyászati receptet kapott. Mentünk a jogtanácsoshoz, és mondtuk, ha már így van, csináljunk ebből balhét. így is lett. Egyik nap hívják Markovátzot, mondják, fegyelmije lesz, menjen már föl az egész brigád, ott kell nekünk is lennünk, mivel a fegyelmi nyilvános. Nahát akkor nekünk sem kellett több, csináltuk ki a propagandát! Ott volt az egész műhely. És, mert a jogtanácsos is értette a balhét, miután elmondta, Markovátz miben vétkezett. átadott neki, az öntődében erre a célra készített Nobel-díj másolatot. Tíz kiló volt, odatűzte a mellére, és azt mondta: ez azért van. mert Markovátz, férfi létére gyermeket szült, és ilven még nem volt. Nagy röhögés támadt. És azóta mondják is a gyárban, Markovátzkám. te miért nadrágot és miért nem szoknvát hordasz? És kiszaladna már a világból, ha erre módja lenne, de hát ezt nem teheti, így aztán csak egvet tehet, többet nem iszik. Aranying így az amcsi-cucc, meg úgy az amcsi-cucc, meg hogy ez az ing még „gyűrhetet- len ámerikai”. Egyszer aztán jön befelé, hoz egy csillogó, aranyszínű, fémszálból szőtt inget. Mondja, most küldte az egyik rokona Kanadából. Nézzük az inget, forgatjuk, és egy- szercsak azt mondja Markovátz te Palkó, arany ez! Ugyan már, hogyan lehet arany, mondja ő. Jobban nézem én is, kacsintok Szilire, mondom, tényleg arany. Szili előveszi a nagyítóját, amit a zsebében hord, egészen ráfekszik az ingre, nézi «jobbról, nézi balról, és mondja 6 is, hát Palkó, arany ez! Ne röhögtessetek, mondja Palkó, hát ma kaptam csomagban, nem lehet ez arany. Hát pedig az, mondja Markovátz, csakhát a vámon nem lehet behozni aranyat, így aztán a nagynénikét!, aki küldte, az aranyat feldolgoztatta ingnek, és így küldte el neked, és kár lenne ezt elhordani a te rusnya testeden, amikor ez nagy érték! Szóval így ment a duma, egyszer aztán látjuk, hogy Palkó harap a horogra, topog, és aztán meg is kérdi, akkor mit lehetne ezzel csinálni? Hát, mondja Markovátz, van nekem egy ismerős aranyművesem, ahhoz szépen elvisszük, az szakszerűen szétszedi az aranyszálakat, összeolvasztja, aztán azt csináltatsz belőle, amit akarsz. Egy délután el is mentünk az aranyműveshez, aki Markovátz ismerőse, forgatta az inget, nézte kis nagyítóval, nézte nagy nagyítóval, aztán mondta, tényleg arany ez, egy szálat bele is tett a sósavba (ami ví2 volt), hogy bizonyítsa: arany. Dehát, mondta, ő állami alkalmazott, ilyen susmusba nem mehet bele, neki nincs joga ezt megolvasztani, szóval vigyük ezt az inget gyorsan, ő nem is tud róla, nem is voltunk itt. Ekkor harapott rá igazán a horogra Palkó. Egészen elkomolyodott, és úgy ment mellettünk, mint egy gazdag őrgróf. Nem szóltunk, csak vártuk, hogy Palkó szólaljon meg, és mert ismertük, ez be is következett. Azt kérdezte: hát most mi lesz? Vettük a „lapot”, csak néztünk egymásra, a vállunkat húztuk: hát mi lenne, mit tudjuk mi? Végül aztán kifundáltuk hárman: a legjobb az lesz, ha egyik nap stikában, a műhelyben, munkaidő után, hogy senki se tudjon róla, az aranyinget megolvasztjuk a kis üstben. Palkó nehezen, de belement. Na, egyik nap elsötétítettük a műhelyt, bele az üstbe az aranyinget. Szili meg alágyújtott. Ültünk a sötétben — vártunk. Piszkos nagy füst lett. Palkó csak kapkodott, nézni akarta, hogyan olvad a sok aranyszál. de nem látott semmit. Egyszer aztán azt mondja Szili, na, megvagyunk! Kinyitotta az ablakokat, megszűnt az elsötétítés, Palkónak meg odaadta az üstöt. Palkó kiment, piszkálta, aztán ordított, hogy hamu az egész! Hamu hát, mondta Szili, hát nem az volt a célunk, hogy teljes titokban történjen minden, így aztán soha. senki nem fogja megtudni, hogy az ing arany volt egyszer. Autó Hát. akkor ezután elmondom, hogy Palkó, az a guttyó, aki néhány éve jött a brieáö'mkba. mindig külföld-bolond volt. Hogy Nézze meg Szilit, miiven girhes, mert nem eszik, csak száraz kenyeret. Hát így gyűitött össze az édes egv autóra valót. Nem tudtuk mi, csak egyszer jött Szili. hogy meghívna bennünket estére kártyázni. Ó. néztünk össze, mi történt? Kétszer hívott életében, mert még a kaját is sajnálja, arról nem is beszélve, hogy még a vizezett bort is vizezi, szóval kétszer hívott egész életében, hogy menjünk már kártyázni. De a látogatás csak arra volt jó, hogy megmutassa az új bútort, meg frigidért. Nahát, azért néztünk úgy össze: mit akar megint megmutatni? Mondtuk, megyünk, a meghívást elfogadjuk, Palkó meg mondta, ő meg „ki- szimázza”, mi van itt a dolgok mögött. Hát egyik nap jön: Szili autót vett. „Wartburg, műanyag tokkal.” Na jó, elérkezett a nap, amikor elindultunk hozzá kártyázni. Na, mondom, hol a kártya, keverjük meg, aztán csináljuk, amit ilyenkor csinálni kell. De erre mondja Szili, a felesége most csinál egy kis harapnivalót, ne kezdjünk addig kártyázni, addig menjünk le az utcára, mutatna valamit. Jól játszik ez a banda, tettük, hogy nem tudunk semmiről, nagykiváncsian mentünk utána, faggattuk, és amikor leértünk és mutatta a kocsit, mindnyájan csak ilyesmiket mondtunk, hogy hű-ha, na ja, menő vagy! Csak állt, nézte a kocsit, zsebkendőjével még egy kicsit le is törölte az üveget, mert ugye, rászállott egy légy. Azt mondja Palkó, hát ha már így együtt vagyunk, mennénk már odébb egy öt lépéssel, megmutatná ő is az autóját. Erre megint úgy tettünk, mintha csodálkoznánk, Szili meg igazából csodálkozott. Megyünk oda, ott áll egy gyönyörű Cadillac. — Mondja, hogy örökölt vidéken egy házat, éladta, aztán ezt a kis vacakot vette érte. (Mi tudtuk, hogy kölcsönkérte.) Kérdezzük milyen sebességgel mehet egy ilyen kocsi? Palkó mondja, hogy 150—220 kilométerrel, de ő kétszázzal megelégszik, nem kell túl- strapálni a motort. Szili csak áll. Mondom Szilinek, hát a te kocsid milyen sebességgel megy? Szili már vörös. Hát, mondja, ugyan ez nem megy any- nyival... Szili már sajnálja, hogy hívott minket! Megyünk vissza a lakásba. Szili hallgatagon ballag utánunk. De a felesége, aki már sürög öt szendviccsel, mert öten vagyunk, csillogó szemmel megkérdi, na, mit szólunk a kocsihoz? Hát a Cadillac, mondja Markovátz, jó kocsi. Többet nem is szólhat, . mert Szili lecsapja a kár- | tyacsomagot az asztalra, és keveri a kártyát. Egészen belemerül, és többet nem is szól az autóról. Ez volt az első eset, hogy kártyázni mentünk, és tényleg kártyáztunk!” felelősség súlya alatt majd megváltozik, majd már ő nyomja a melót, mert hát neki meg kell mutatni, hogy ő a brigádvezető. Így is lett. Azóta prímán melózik. Hogy ő a brigádvezető, ártatlan dolog, hadd higgye. Pedig a brigádvezető én vagyok”. Amikor Szilivel beszéltem, Gravács erősen lesett távolról. — Aztán amikor Szilitől elbúcsúztam, utánam szaladt: — „Ugye, most Szili azt mondta magának, hogy ő a brigádvezető és én csak be- kéozelem, hogy én vagyok a brigádvezető, mert csak balhéból neveztek ki. Hát, a brieádvezető én vagyok, mivelhogy engem tényleg kineveztek, a Szili csak volt, de őt le kellett váltani, mert balhékat csinált, és azért, hogy ne sér- tődiön meg, amiért leváltják, azt mondták neki, hogy továbbra is ő a brigádvezető, én csak amolyan álbrigádvezető vagyok. Tehát most ott tartunk: ő azt hiszi, hogy én nem tudom, és azt képzeli, hogy én csak képzelem magam brigádvezetőnek, pedig tényleg én vagyok az". Amikor Gravácstól ismételten elbúcsúztam, a kapuban Palkó várt. Azt mondta: „Ne hagyja magát átverni. Ezek mind a ketten azt állítják, hogy ők a brigádvezetők, pedig én tudom, hogy én vagyok az”. Amikor Palkótól is elbúcsúztam, a portásfülkéből Markovátz ugrott elém, és azt mondta: „Idefigyeljen, ezek mind a hárman, külön-külön azt hiszik,- hogy ők g brigád vezetők. Ne hagyja magát' átverni! Hát nincs is brigád!" FODOR ANDRÁS: A hóhullásban A hóhullásban szépek a lányok: fejüket meghajtva futnak az útra, verdeső pillájuk szirmok közt billeg, harmatos csillagok ülnek hajukba. Ügy érzik, mintha az ég sűrűjéből libegne köréjük zizegő dallam, — márványos arcukon átüt a mámor: vérük, a vígtüzű rózsa kicsattan, A hóhullásban szép az öregember, amikor egyedül ballag a dombra: süvege, válla a zuhogó szálak rácsait szelíden tépkedd, bontja, — emelt arcából tág szeme kitartóan figyel a pelyheket ringató égre, nyakába csüngő ősz haja, ezüstös bajúsza fehéret ír a fehérre. JANKOVICH FERENC: TÉLI TUS Még az ablak is szikrás, csillag-habos. Vad, kemény nesz ölel; félnapon át viseled Wária-üveg koronád, míg lábad acél-forgácson tapos. Figyelem rabja, biztos, de óvatos mozdulatokkal jár két kezed a pad rángó testén, másra nem is szabad gondolnod, csak amit teszel. Pedig be sok lefojtott érzés, vágy, kín, gond feszül melled: vasporos talárod alatt s az agy zárt ablakain is belül, hol ünnepes, féltett fényképekül várngk: hű no<i s két iskolás fiad — akiknek két kezed mindent megad. Ff Á nevetés ■ • ■ g r I II Karikatúra-kiállítás a Műcsarnokban Ki a a brigádvezető ? Szili, — amikor Gravács elmondta a történeteket, elbúcsúztam tőle, és menni készültem — odalépett hozzám: „Gravács ugye azt mondta magának, hogy ő a brigádvezető. Hát idefigyeljen, ő most mindegyikünkről elmondott egy balhét, de magamagáról egyet se. Mert ő ám a nagyokos, azt hiszi, hogy vele nem lehet heccet csinálni. Hát idefigyeljen. — Fél éve. Gravács' azt hiszi, hogy ő a brigádvezető. Akkor nagyon gyengén mélázott. már mindent kipróbáltunk vele, de csak a lógáson járt az esze. Na, mondtuk hárman, mit lehet csinálni? Beszéltünk a főművezetővel, hogy úgy balhéból, de rendes papírral nevezze ki Gravácsot brigádvezetőnek, és így a I Utoljára tizenkét évvel ezelőtt rendeztek közös reprezentatív kiállítást a magyar karikaturisták. — Mostani, ötödik tárlatuk érdekessége, hogy a bemutatott anyag gazdagsága és sokfélesége amellett bizonyít, hogy a következő kiállításig nem szabadna ennyi időnek eltelnie. Erre szavaz a közönség is. Sok ezer érdeklődő kereste fel már az első napokban a Műcsarnokot, ahol elhelyezték az anyagot: negyvenegy karikaturista több mint 300 rajzát Újság is megjelent a kivételes alkalomra, a magyar karika- turisták revűje: a Csúzli, hogy némi ízelítőt adjon magából a kiállításból. Mi a karikatúra? Voltaképpen mi a kari-, katúra, amelynek mostani magyar tárlatát oly sokan felkeresik? Maga a szó olasz származék, s eredetije azt jelenti: túlzás. Hagyományé.« értelemben a karikatúra ennek meg is felel. Jellegzetes emberi vonások túlzó kiemelése, torzítása, humoros vagy szatirikus célú ábrázolása. Ismertek a karikatúra ókori és középkori példái is, mai — vagy a miénkhez közelálló — értelemben azonban a XVIII. századtól művelik rendszeresebben és nagy hatékonysággal. Kiváló mesterei: az angol Hogarth. a spanyol Goya, a francia Daumier. a német Grosz és sokan mások. Ezekből a nevekből, s a még idézhető művészek munkásságából kiolvasható egy igen fontos tanulság: a karikatúra jelesei mindig a haladás és igazság ügyét szolgálták. A karikatúra magyar mesterei ugyancsak a jó ügy harcosai. Hagyományaik tekintélyesek. Az első magyar élclap, a Charivari, a múlt század negyvenes éveiben jelent meg, vezető rajzolója Szeremlei Miklós volt. öt követte, már a kiegyezés idején Jankó János, Munkácsy barátja, aki hetvenezer rajzával alighanem rekorder. S akikre már a mai olvasók egy része is emlékezhet: 3iró Mihály, Pólya Tibor, Vértes Marcell, Kelen Imre, Major Henrik. Dezső Alajos, s a két világháború közötti politikai karikatúra legmerészebb képviselője. Gáspár Antal. Korántsem teljes a sor. sok nevet és példát idézhetnénk annak bizonyítására, hogy az immár százhúsz esztendős magyar karikatúra múl tja gazdag és sokszínű. A folytatás, amely 1945 után indult. különösen pedig az elmúlt tíz esztendőben bontakozott ki, átvette és meghaladta ezt a szép hagyo- mánvt. Az V. magyar karikatúra kiállításon látható rajzok többsége. Kaján Tibor Vasvári Anna, Szűr- Szabó József. Héber László, Várnai Györny, Henedfís István, Mészáros András, Saidik Ferenc, Balázs-Piri Sándor. Pusztai Pál. Dnl- máth Ferenc és még néhány társuk munkássága úi változata a régi műfajnak. „Annál jobb, minél gonoszabb" — mondotta Móra Ferenc a karikatúráról. Csakhogy ez a jellemzés általános; semmit nem - mond arról, hogyan lehet és kell a karikatúrának „gonoszkodnia”. Közelebb visz a karikatúra leginkább mai értelmezéséhez Kárpáti Aurél. Szerinte a gúnyrajz realitása „akárhányszor irrealitásba megy át, s hogy hol áll meg: mindig csak a művésztől függ... A határvonal felállítása ezen a téren meglehetősen nehéz." S éppen e határvonal körül helyezhetők el legjobb karikaturistáink. Ami rajzaikban a realitás átfogóbb- szélesebb felfogása és alakítása mellett még — közös: erőteljes és eredeti gondolatiságuk. Világjelenségekre és hazaiakra, történelmi eseményekre és a magánélet apró, napi mozzanataira egyaránt az eszükkel reagálnak. Háttérbe szorul emiatt az érzelem, a szelíd mosoly, a megkönnyeztető nevetés? Csupáncsak tért veszít Időszerűség Ami a tematikát illeti, a kiállításon látható rajzok zöme a felelőtlenség, a haszonlesés, a pöffeszkedő tehetségtelenség és még sok egyéb haszontalanság fölött ítélkezik. S úgy teszik ezt, hogy a vádbeszéd rajzieleit a legtöbb esetben magunknak kell összeraknunk, kiegészítenünk, végiggondolnunk. Ez komoly játék, s szép is, amire a művész, s vele azonosulást keresve a néző is. vállalkozhat. Ez a játékos-komoly keresés adia meg a felismerés örömét. a hirtelen nyilvánvalóvá lett igazság, az ösz- szefüggések és bonyodalmak közötti eligazodás élményét amiből — Marcel Papnői szavával — „a nevetés diadaléneke” születik. Dersi Tamás
