Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

1968. január 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Hol van Vietnam? Mítosz helyett történelem Darvas József Zrínyi-drámájáról Üj nyugati hobby: milyen lesz ön 25 év múlva? — A Beatlesek Nem is olyan varázslatos Megbukott a Beatles-film Pehelysúlyú fogalmakat kedvelő irodalmárok diva­tos jelzője manapság: „gon­dolatébresztő”. — Mintha született volna bármikor is figyelmet érdemlő drá­ma, vagy regény, amely nem kívánt és tudott hat­ni a befogadók értelmére. Milyen meggondolás tehet­te hát gyakorivá ezt az el­ismerésnek szánt homályos jelzet? Terjedd éneik egyik oka: az a fajta szellemi restség, amely kitér az ál­lásfoglalás elöl, nem sze­ret sem igent, sem nemet mondani. Arról, hogy voltaképpen mát és főleg, minek az érdekében kérdez az illető mű, miben és minek a vo: ási körében kételke­dik az író, vagy a kri­tikus, elég gyakran szó sem - Mii ez Darvas József Zri .-drá-n-' ának előadása után kívánkozik ide, azután, hogy tucat­nyian mondták ki a „va­rázs-szói.”: gondolatébresz­tő. Bizonyára rém szándó­ka szerint értik az írót. Darvas upyanis nem csu­pán gondol ->kat, hanem tr' *bb felismerése­ket kívánt ébres -feni. Ez pedig több is, más is. Állásfoglalás, eszmei szi­lárdság, érzelmi elkötele­zettség hitelesíti. Ebből kö­vetkezik, hogy a Thália Színházban bemutatott tör­ténelmi dráma nem össze­kacsint a jelennel, hanem határozottan és tudatosan szembenéz a mai magyar közgondolkodás egyik prob­lémájával, múlt-szemléle­tünk gubancos szövevényé­vel. Darvas Zrínyije hét- frontos vitndrima. Kisiskolás honjuktól be­lénk rögző ’ött illúziókat oszlat. Hiszen ki nem ta­nulta és tanulja borzongő tisztclc/^el a Szigetvár ostrománál felmagasztosuló Zrínyi M"Jós gróf gyö­nyörű történetét. Feltárja a várvédő Zrínyi Habs- burg-hűségének motívu­mait, az állhatatosságát magyarázó és igazoló ne­mes elhatározást, amely a török ellem harcot teszi életcéljává. Azt is leplezés nélkül mutatja meg a drá­ma, hogy ez a cél — mint a nagy történelmi célkitű­zések általában — nem kö­zelíthető ellentmondások, csalódások, átmeneti ku­darcok nélkül. Darvas hő­sét Miksa császár taktiká­zó ravaszsága, az udvaron­cok cselszövése annyira ki­ábrándítja, hogy már-már sorsára hagyná a szigetet. A vár népe helyett saját maga és családja bizton­ságával törődne, mert be­csapták, megsértették, mert fel kell ismernie, hogy célja távolabbi, mint hitte. A dráma egyik gyenge­sége, hogy a fordulatot, a futás helyett a maradást választó Zrínyi visszaret- tenését az egész életét megtagadó árulástól nem tudja eléggé meggyőzővé tenni. Ez sem változtat azonban a lényegen, hogy véfciil is a hatalmi harcok­ból és súlyos lelkiismereti válságból kiemelkedő poli­tikus vállalja a halálos próbát, a hússzoros túlerő­vel szembeni várvédelmet Ezért mondhatjuk, hogy Darvas két fronton harcol igazáért. Elutasítja a ro- mantizáló legendát, amely a barokk eposz mitológiá­ját állította a történelmi igazság helyébe. Elfogadja a történelmi források tanú- bizonyságát, nem hallgatja el Zrínyi emberi és erköl­csi gyengéit. Egy egész történelmi korszak kímé­letlen játékszabályait pénz- és hataloméhségét, hiúsá­gát és gátlástalanságát is felmutatja, de csak mint az igazság részét, és nem is mint a legfontosabb részét Csak a hősi példa hamis burkát és felhőtlenné szé­pített — hazudott hátte­rét tagadja meg. A lénye­get tiszteli és igaz voltá­ban meggyőzővé teszi. Dersi Tamás „Hol van Vietnam? Ame. rikai költők felélnek." Ez a címe a gyűjteménynek, amely 89 amerikai és egy vietnami költő versét fog­lalja magában. ismert „nagy öregek” és pályakez­dő fiatalok költeményeit, köztük két amerikai gye­rek; egy tizennégy éves kislány és egy hatéves kis­fiú versét A kérdés: Hol van Viet­nam? — nem a földrajzi térképre vonatkozik. A lel­kiismeret térképén keresik az amerikai költők Viet­namot. A válasz úgv tű­nik az olvasónak, mint a mai amerikai lelkiállapot tükörképe- A kötet össze­állítója. Walter Lowenfels, masa is ismert amerikai költő, valamennyi szerző­jét csupán egy verssel mu­tatja be. hogy ne az egyént hangsúlyozza, hanem az amerikai költők e csoport­jának együttes hangját, akik változatokat énekel­nek egy témára. „■■■Egyet­len történet. a katasztrófa és az ellenállás szimfóniá­ja... A Hói van Vietnam? költői olyan művészek, akik arra a komoly elha­tározásra jutottak, hogy műveikben ellenzik azt a háborút amelynek támo­gatására az amerikai kor­mány mindenkit felszólít. Elhatározásukat azok az aggodalmak és érzések vál­tották ki, amelyeket az egész haladó emberiség érez az amerikaiak vietna­mi háborúja miatt. Bár az Egyesült Álla­mokban az utóbbi évtize­dekben gyakran gyanús dolognak tartották a társa­dalmi elkötelezettséget, a kötet arról is tanúskodik, hogy a mai amerikai líra sok kiválósága vállal­ja ezt. Ebből a szem­pontból az antológia olvan társadalmi változást örö­kít meg az USA történeté­ben, amelynek nvoma ma­rad az irodalomban­A kötetben szereplő 90 vers kilencven magyar köl­tő és műfordító tolmácso­lásában kerül az olvasó kezébe, az Európa Könyv. kiadó Modern Könyvtár sorozatában. K. I. „Varázslatos utazás az ismeretlenben” címmel most mutatta be az angol televízió a Beatlesek első filmjét. A film, amelyet saját kezdeményezésük alapján maguk alkottak, csúfosan megbukott. A vál­lalkozás kezdeményezője Pa­ul McCartney. ö javasolta: néhány barátjuk társaságá­ban kapaszkodjanak fel egy autóbuszra, utazzanak vidékre és forgatókönyv nélkül azt filmezzék, ami éppen eszükbe jut. Szeptemberben harminc- kilencedmagukkal minden előkészület nélkül beülnek egy sárga buszba .élmé­nyeket” keresni. Eleinte azonkívül, hogy az egyik operatőrt elbocsátják, nem történik semmi. Majd né­hány jelenetet forgatnak, ahol éppen vannak, és ami éppen eszükbe jut. Később egy üresen álló repülőté­ren kötnek ki. Néhány fantasztikus átváltozások­kal tűzdelt szép útifelvétel után egy határállomásra érnek, ahol a „humort” egy komikusán szelíd vám­őr képviseli, aki érthetet­lenül hadar; John Lennon spagettit halmoz kövér né­nikéje tányérjára. Néhány hasonló „szellemesség” után a film egv bálterem­fináléval fejeződik be. A Beatlesek azt akarták bebizonyítani, hogy a ren­dezés felesleges, s nélküle az alkotás a természetes­ség látszatát kelti- Hogy ez az elmélet mennyire helyt­álló, azt éppen a „Varázs­latos utazás---” bizonyítia. Az egyetlen jelenetet ugyanis, amely mégis nyújt valamit! s amelyben az énekük is érvényesül, a bálterem-finálét, körülte­kintő rendezéssel jól elő­készítették. a többi egy nagy zűrzavar, amelyen az énekük sem segít. holott semmivel sem rosszabbak, mint amilyeneket a Beat- lesektől már megszoktunk. Csupán a megfelelő kör­nyezet, a hangulat hiány­zik. Az 50 perces film kísér­let annak bemutatására, hogyan látják a Beatlesek a világot és önmagukat. Az egyik jelenetben egy kis sátrat vernek egy mezőn- Barátaikkal együtt betó­dulnak és hatalmas terem­ben találják magukat. Rö­vid kabaréműsor után ki­vonulnak a teremből, au­tóbuszuk pedig átgázol a kis sátron. Ez a jelenet már a trükkfilmek biro­dalmába vezet, s arra szán­ták, hogy kielégítsék azok- igényét is, akik a fantasz­tikumot keresik. A film unalmas, fárasztó és műve. szileg semmit sem nyújt, — állapítja meg egyönte­tűen a kritika. „Barátaim, utat tévesztettetek?• — éneklik egyik számukban. Ez valóban így van, s ha a film világában Is érvé­nyesülni akarnak, sürgősen meg kell találniok a jár­ható utat­g. i­Barátságos arcot kérünk! A FÉNYSZÖV budapesti, Calvin téri üzlete új szol­gáltatással jelentkezik: a kutya „mosoly-albummal". Az üzletben egy héten, kétszer — kedden és csütörtökön — csak kutyákról készítenek felvételeket. Képünkön: nem is olyan könnyű elérni, hogy a kedves vendég barátságos képet vágjon.., Gulay Istvánt A mi utcánkban Tessék csak eljönni egyszer errefelé, akkor elhiszi nekem, hogy itt található a világ egyik legfényesebb sarka. De ha vé­letlenül sötétedés után érkezne, ajánlom, hozzon magával zseb­lámpát. Ügy látszik, nem értettük meg egymást- Nem neon- és rek­lámfény világít ebben a kis zugban, nem is a sárgatányérú utcai lámpáktól van az említett fényesség... Képletesen használ­tam a „legfényesebb” jelzőt. Amit elmesélek, valószínű, nem is egyedi és nemcsak a mi utcánkban fordulhat elő. Az egésznek egyedül az ad külö­nös jelentőséget, hogy milyen körülmények között esett meg. Ha figyel, talán megérti, hogy miért fényességes ez a hely. Ámbár Ön. ugye. fenn van a polcon és így más a szeme-•• Tudja-e. hogy milyen gyor­san halad egy úthengerlő gép? Igen. lassan- Hát egy úthenger­lő, ha gyalog jár az utcán? Per­sze, Ő is lassan. És azt tudja-e, hogy mit mondanak, ha íev vé­giglépdel az utcán? Érdekes, el­találta. ,,Sfr a talpa alatt a föld, olyan lusta ember, biztosan nem szeret dolgozni, meg a munká­ját sem szeretheti az ilyen”. Igaz, elég testes ember volt. A vénemberek azt mondogat­ták. hogv gyerekkorában sem látták még titokban sem szalad­ni — így könnyű volt rásütni a bélyeget; lusta- Dehát az öre­gek szava se ér mind.g aranyat. Annyi az egész hogv hozzáido­mult a gépéhez. Maid figyelje meg egyszer, hogy a test a mun­kához, a munkaeszközhöz iga­zodik. Nem nevet? Furcsa em­ber maga! Mikor ezt az elméle­temet elmeséltem a szaktársa­imnak. azok kiröhögtek. Azt hi­szik, hogy tudálékos fickó va­gyok, mert szeretem megfigyel­ni az életet, meg hát szeretek olvasni és néha. ugye kicsúszik a számon egy-egy olyan szó, mint a bevezetésben az előbb- Kuculi Istvánról van szó- Itt élt a mi utcánkban, a negy­venes házban. Egykenyéren az egész család. Az asszony, annak a szülei, meg a három fiúgye­rek. Közülük az egyik már két éve házas, 6 is hazavitte a fe­leségét- Ha összeszámolta, ösz- szesen nyolcán voltak. De er­refelé inkább úgy mondták; he­ten laknak a házban, Kuculi Pista meg a kocsmában. Tény­leg ott lakott, volt neki ott egy külön karosszéke, jó nagy. Ha­zulról vitte oda. Nem kellett messzire cipekednie. a kocsma húsz méterre volt a háztól- „Ha dolgozik, csak áll, meg kormányoz, az utcán úgy jár. mint aki minden lépés előtt gondolkozik egyet. ugyan mi lehet a talpa alatt, és ha en­nek vége van, akkor meg a kocsmai ülésben verejtékezik a gatyája!” — így szóltak róla. Én sok mindent tudok, amit más nem, mert az én székem az övé mellett állott a kocsmá­ban. Azt is tudom, hogv 6 ma­ga miért nem nevetett soha­sem. Szokása szerint csak tré­fálkozott- Azzal bosszantották, hogy nevetni is lusta. Fenét! Nekem megmondta: ha nevet, akkor nem kap rendesen leve­gőt a tüdeje. Különben nagyon komoly ember volt--. Szóval... Észrevette, hogy a sok rosszat, amit rákentek, igyekszem lemosni róla. Hát isién, ha távolról nézzük a dol­got, volt is alapja a túlsók be­szédnek- Hm. értem. Arra gon­ra az előbbi szavak nem ille­nek?... A folytatása is ilyen egyszerű. Már amilyen egysze­rű lehet az, hogy egy Kuculi István nevű úthengerlő meghal a kacsmában, a saját karosszé­kében, jó magyar bor mellett és ráadásul, még testamentumot is hagy hátra. dől. hogy az a „légszomj” taka­róul szolgálhatott a munka utáni kocsmázásnak. s annak, hogy otthon a ház körül nem lendített semmit előre. Persze, a munka! De gyorsan rávágta! Abban megegyezünk ugye, hogy aki megfelelő minő­ségű és mennyiségű munkát vé­gez éveken keresztül, mégpedig úgy, hogy szereti is csiiíálni, ar­Űgy ám, végrendeletet­Felolvasnom, jó? Itt van ná­lam. mindig magamnál hordom! „Alulírott minthogy oly erőt­lenségre jutottam, hogy már egy éve a munkámat is csak ne­hezen tudom nap mint nap el­végezni, hát most teljesen tuda­tomnál lévén, de várva, hogy valami baj jöjjön rám, a követ­kezőket foglalom végrendele­tembe: — Házam és udvarom a fele­ségemre szálljon teljesen. Azt csinálhat vele, amit akar. — Három fiamnak szakmát adtam a kezükbe. Abból megél­hetnek. segítségül azonban mindegyiknek hagyok öt—öt­ezer forintot, ami a Takarékban van­— Ha pedig leesek a lábam­ról, azzal a kéréssel fordulok a tisztelt Vállalatomhoz, hogy azt a gépet, amin én dolgoztam, s amelyet én mindig kövérnek ne­veztem, annak adiák alája. aki kéri. hogy az 5 gépe legyen, ne pedig olyannak, aki nem akar vele dolgozni. Aki pedig kérte, hogy az övé legyen, annak a karosszékem árából, amíg fut­ja. a Sándor István nevű pin­cér naponta egy ingyenfröccsöt adjon munka után.” A többi nem érdekes. Kelte­zés stb­Ügy látom, ez megdöbbentet­te. Hogy valaki annyira szeret­heti a gépét, mint a feleségét! Végrendelkezik róla! Mondja ezt furcsának találja, vagy szépnek? Szépnek? Azt vártam, hogy az előbbit választja-. • Azt mondtam, ha véletlenül sötétedés után érkezne, ajánlom, hogy hozzon magával elemlám­pát. Mert elég sötét kis utca a mienk. De — ha én lennék a szavak mestere — azt monda­nám. hogy ilyen utcákban észre lehet venni az ilyen kis tettek fényeit is­Tessék csak eljönni egyszer errefelé, maid akkor elhiszi ne­kem, hogy itt található a vi­lág egyik legfényesebb sarka. Egész sok kis fény van mifelénk, olyanok, mint amilyet elmesél­tem. Csak meg kell keresni, s látni, aztán már úgy érzi az ember, hogy nagy a fényesség! »

Next

/
Oldalképek
Tartalom