Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. Január 9f­H ajnalodik; Az ab­lak üvegére ködös derengés kúszott és a világosodás- sal együtt nyílik mind tágabbra a szemem. Ügy érzem ün­nep van. Valami nagy ün­nep. A fenyőgerendák gyanta szaga régi kará­csonyokat juttat eszembe és a félálom vakációs nyúj­tózkodása szétterül ben­nem, mint az erdőn a sza­badság. Ha akarok: felke­lek, ha nem akarok: nem. Holnap is nap van, sőt az­után is . i. S az erdő ráér- Az erdő az enyém! Persze nem úgy, hogy kivághatom felét, vagy akár egy fáját Is, mert az erdő nem az enyém. Nem is kellene. Ha falum lenne,, akkor se a temetőt szeretném... De az élő erdő az enyém. Le­vegője, gyalogútja, vad- csapása, szállongó levele, madár kiáltása, hava, jege, csillogó égboltja, minden kósza felhője, vadja, hala mind az enyém, s ezért igen nagy „úrnak” érzem magam. Kivel cserélnék’ Senkivel! Szivemre teszem a kezem, magamba nézek: igazán nem cserélnék sen­kivel? Nézem az ablakon a reg­gel arcát. Nézzük egymást, egyszerre ébredtünk és sze­retjük egymást nagyon. — Gyere be — hívómén — itt minden a tied. — A szoba melege, álmaim me­séje, takaróm símogatása, sóhajtásom megelégedettsé­ge — minden. *. — Hát felkeljek? Csak ne siessünk, — csillapítom magam és melengetem szi­vemben az ébredés boldog­ságának kék madarát. Jó ígv. Hiszen szeretem én a barátaimat, de így most a legjoro. Király va­gyok, várúr, vagy kóbor igric — minden, amit aka­rok!;.. Ma nem lesz napsütés, de ez nem baj. A reggel elácsorog még egy kicsit az ablakom alatt, aztán bene­vet még egyszer és lesza­lad a völgybe, csak úgy porzik lába alatt a hó. Fúj a szél. Látom, a gyertyánfa vékony ágai itt suttyogatnák ablakom elölt és néha cinkék szállnak rá. Arra a fagyos ágra.;. —, hogy el nem fagy a cémaszál kis lábuk! A cinkék aztán eltűnnek, s a szél is megnyugszik. Azon gondolkozom, hogy a király, vagy a várúr szo­kott-e magának parancsol­ni? S ha szokott, hflgyan szokott? Mindenesetre nyolc óra van és ilyenkor már illik felkelni. Megdöngetem a „királyi vár” falát, mert ez itt Így szokás. Hallom, csapódik az aj­tó és bejön Gyuri. — Milyen az idő? — Hó lesz. Jó lenne el­indulni. Csupa rókacsapás az erdő. Mit tagadjuk, vége a boldogságnak. Felrángatok bakancsot, nadrágot, meg­iszom a teát és nyakamba hajítom a puskát. — Gyerünk. A vadászház dombon áll és — mint a gazda, ha el­hagyja a házatáját — kö­rülnézek. Havas, csendes, fehér világ. A felhők las­san szállnak nehéz ter­hükkel és az erdő néma, mint a gondolat. A túlsó domboldalon egy' róka egerészik. Gyurira né­zek, aki úgy tudja a gon­dolatomat, mint én az övét. — Meg lehet próbálni. A völgyben patak, jó sűrű fűzfabokrokkal. Odáig kell lecsúszni, aztán cin- cogni, mint az egér. — Maradjon itt! —mon­dom. Elnyel a sűrű fiatalos. A hó puha, mint a pehely. Tíz perc alatt a bokrok mellett vagyok. Innét nem látom a rókát, de látom Gyurit, aki bólint, hogy rendben van a dolog. Régen cincogtam már, egy fogam is éppen hiány­zik a megfelelő helyről, de amikor ajkam a fogamhoz szorítom és szagatottan megszívom a levegőt, elég élethűen hangzik. (Egy ki­rály, aki cincog!) Közben nézem Gyurit, aki mozdulatlan s ebből tudom, hogy a róka jön. Kedves csemegéje az egér, hát miért ne jöjjön? Már látom. A puska las­san megmozdul, vállamhoz támaszkodik, aztán végig­csattan a lövés a völgyön. Szép nagy, kanróka. Gyuri a kalapját lengeti s most megint királynak érzem magam. A róka „kabátját” ha­marosan „legomboljuk” és most már igazán elindu­lunk. Ezt a környéket mór felzavarta a lövés, mesz- szebb kell menni, mert itt már hiába csalogatjuk a rókákat. A mai napra ugyanis ró­kahívást írtam elő magam­nak, s ez a nap nagyon jól kezdődött. A bundát gyorsan kifeszítjük a szá­rítódeszkára s a boldogult róka „földi maradványait” kiakasztjuk egy fára, hogy a cinkék hadd egyenek. — Még el se indultunk, már felfedezték a rókahúst és csipegetik szorgalmasan. Aztán tovább tapossuk a havat. Meg-megállunk, hallgatódzunk és nézzük a fák sűrűjét, hogy nem mozdul-e valami. Hallgat az erdő. Várja a hóesést. A dombháton régi kuny­hó maradványai. A geren­dák közt sarjak nőnek, az idő őrli önmagát, s oda­lent a cinkék eszik a ró­kát. — Gyuri, menjen le az oldalban negyven-ötven lé­pést és hívjon a nyúlsíró- val. Én itt fent maradok. Szél nics. a róka bár­honnan jöhet s ha én is le­megyek. nem látom meg, ha ismét jön. Gyuri le­csúszik. megáll és nézelő­dik. Vár. Meg tudnám mondani, melyik pillanat­ban veszi a szájához a hívót, annyira egyformán gondolkodunk. Olyan élethűen sír fel a „halálos veszedelemben vergődő nyúl”, hogy meg­rándul kezemben a puska. Róka legyen a talpán, ha erre ide nem rohan osz­tozkodni. A sírás elhallgatott s a szemem úgy jár a domb­hát és az oldal között, mint a motola. Csend. Ag se rezdül. Csak a szívem ver figyelő élénkséggel. — Hallgatom. Mintha nem is az enyém lenne. Nem tu­dom, mikor indult el és nem tudom mikor áll meg. Hallgatom a szívem. Ha majd egyszer megállt, ’e- hajolok, és megcsókolom; megcsókolom, mert szere­tett engem és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a símogatást a kezem érezte, szép- uta­kon a lábam vitt és a gon­dolatok a fejemben szület­tek, mint az ég távoli vil­lódzása. de mindezt a szí­vem gyűjtötte össze. A túlsó domboldalon most mozdul valami. — Messze van még... róka! Ügy jön felénk, mintha csak éppen erre volna dol­ga. Siet. „A nyúl elhallga­tott s most az a másik ró­ka már eszi a cseme­gét ...” Csak a Gyuri most ne kezdjen „sírni”. A róka gyanút fogna. Gyuri is lát­ja a rókát és áll, mint a bálvány. Idegeim, úgy ér­zem tovább már nem fe­szülhetnek. A havon si­mán csúszik az árny és — sajnos — Gyurit előbb észreveszi majd, mint en­gem. S akkor elugrik jobbra, vagy balra. Ezt a pillanatot kell kifogni. — Ügy megy a róka Gyuri felé, mintha köves út ve­zetné hozzá. A finom ró­kafül nem téved egy mil­limétert se, de a gyanúm ott feszül a levegőben és megtorpan a róka Gyuri alatt, hogy semmiképpen nem lőhetek. Aztán kiugrik balra. Csattan a puska kétszer egymásután. A róka szinte repül, de aztán meglassú- dik a futása, tétova lesz, dülöngél és elfekszák. Gyuri ismételten meg­emeli a kalapját és én ha­sonlóan visszaintek. Ezt a rókát Gyuri hívta be, fe­le érdem az övé, tehát őis királynak képzelheti ma­gát, aki a rókát ideparan­csolta. A róka hátizsákba kerül, mi pedig rágyújtunk. Száll a füst. Jó nagy utat bejárunk, így jólesik az ülés. A fák­ról néha leszakad a hó, később pedig esni kezd. — Talán elég is volt mára? Gyuri körülnéz. — Nincs miért erőltetni. Esik a hó. Száll némán, mint az álom. A kezünkön elolvad, a kucsmánkon megmarad. Elindulunk hazafelé. Házunkon még füstölög a kémény, ablakából ránk néz a csend. A nagy kulcs gorombán csikorog az ajtóban, de a kis szoba álmos melege körülvesz, mint az ölelés. Teszek-veszek öregesen, komótosan, amíg Gyuri odakint a második rókát vetkőzted. Múlik a téli nap. Az ablakot már a hamvas délután árnyai si­mogatják, a kályhában új­ra fellobog a tűz és villa­násai kint játszanak a padlón. Nézem őket s a két ró­kára gondolok. A két élet­re, melyet elloptam az er­dőtől. a két bundára, ame­lyet asszonyok sétáltatnak majd a vállukon;.. ......................................................................................................................miniül : Fekete látván: | Nyúlsíró rilllHllllíTníi mn ■ i ■ n «im nun j »m MEZEI ANDRÁS; RÉGI ÉS ÚJ Pusztulnak régi udvarok. Száz év után tenyérnyi fényt, nyári egymarék csillagot viszakapja a teljes ég. Csak a poroló táltosa, csak a sámlin a nénikék tudják a parcellák helyét — Csak az a kuporgó gyerek! Gangok repülnek rácsosán akár a helikopterek. Talpak alatt a csillagok: csapágyak, örök rollerek. Mint a harangok bonganak, ma is oly tisztán hallani — A bontás kalapácsa cseng, s a lépcsők szilofonjai. Romja nem fáj, csak fénye már, ahogy a mosott kő ragyog: hisz végül birtokba veszem, mit elébb megtagadok. MARIN SORESCU: SAKK Én a világos nappal lépek, ő a fekete alkonyat tál — Én egy álmot tolok előre, ő elviszi a háborúba, majd egy csellel tüdőmre támad s kórházban töprengek egy évig, új lépéseket találok ki, s nyerek és sötét napot tőle — ö balszerencsét tol utamba s a rák mattjával fenyegetőzik (amely egyelőre csak keresztirányban út) ekkor egy könyvet leszek útjába, amitől visszavonulni kénytelen, a közben elnyerem néhány figuráját. De íme, életem fele már ott van, feldőlve, a tábla mellett. Most kapsz egy sakkot — mondja ő — s elveszted örömeidet! Sebaj — felelem rá kajánul — majd rosálok az érzelmeimmel... Hátam mögött asszony, gyerek, a Nap, a Hold, s a többi gibic reszketve nézi lépéseimet. Én tüdőmre szívom a slukkot és folytatom a játszmát. Ladányi Mihály fordítása A Patyomkin alkotója Eisenstein születésének 70. évfordulói ára Korunk embere, aki sze­reti a filmet, ha meghallja, Szergej Mihajlovics Eisens­tein nevét, a Patyomkin páncélos című, feledhetet­len alkotásra gondol. Ez a szovjet film valóban mes­teri alkotás és a legkivá­lóbbak közé tartozik a műfai klasszikus remekei között. • Minden egyes fél­űi itása meggyőző bizonyt- téka e ténynek, s a mű­vet a változó nemzedékek egyaránt a szívükbe fo­gadják. A Patyomkin páncélos, a Sztrájk, az Október, a Ré­gi és az új, a Jégmezők lo­vagja és a Rettegett Iván nemcsak érthetővé teszi a sikert, hanem magvarázza is. De más oldalról, más hőfokon hirdetik tehetsé­gét be nem fejezett film­jei is. melyeknek egy ré­szét az Egyesült Államok­ban, illetve Mexikóban szándékozott forgatni. Eisenstein 1929-ben Amerikában akarta meg­filmesíteni az Amerikai tragédiát• Forga+ókönwét azonban elvetették. Mexi­kóban sem érte el a cél­ját. Mielőtt a Thunder Over Mexico-1 befejezhet­te volna — kiutasították- Pedig ezt a művét az el­készült részek alapján John Griesson amerikai filmkritikus igen nagyra értékelte. A Patyomkin megalko­tója nem vihette vászonra Dreiser világhírű regényét, az Amerikai tragédiát és Mexikóban nem fejezhet­te be a Thunder Over Me- xico-1 (Vihar Mexikó felet!). Ez utóbbinak monupnenta- litását jól érzékelteti a be­lőle készült összeállítás, amely az Egy évezred Me~ xico-bán címet kapta. Eisenstein művészi pá- lvafutása 1921-ben kezdő­dött. szovjet munkásszín­padokon, a proletkult idő­szakában, Az 1925-ben be­mutatott Patyomkin nem­csak a szovjet emberek millióit rázta meg, hanem világszerte mindenütt fel­figyeltek rá szakemberek és nézők egyaránt. Ef,ö! kezdve Eisenstein — Da­niel Talbot amerikai film­szakíró szerint — olyan nagyságok első sorában szerepel, mint René Clair, Cecil B. de Mill, D. W Griffith, Fritz Lang, pu- dovkin, Lubitsch, F- W Mumau, Jean Renoir, Mac Sennet. A film nemzetközi évkönyvei Eisensteint a filmművészet nagy alakjá­nak mondják, tanítónak, írónak, elragadó újítónak, akinek alkotásai immár klasszikus értékek. Az emberi szenvedélyek és a tömegindulatok reális, újszerű, a részletekben a nagv egész igazságát fel­mutatni képes ábrázoló módja aratott fénye» dia­dalt- Ez a művészet a ma­ga elemi erejű humaniz­musával, szenvedélyes igazságkeresésével, egyér­telmű ítéletmondásával — milliók tanítója lett­Eisenstein szovjet alko­tó volt, de művészetének általános emberi tartalma révén — minden tisztessé, ges emberé a földön. Emlékesés Bálint Györgyre Bálint Györgyre emléke­zünk, a „nagy toronyőr- re”, aki huszonöt eszten­dővel ezelőtt halt meg. Még gverekember volt úgyszólván, amikor a ma­gvar fehér terror borzal­mával éledező. izmosodó humanizmusát állította szembe. Életútját, nagy­szerű cselekedeteit az ál­talános emberszeretet kö­vetkezetes érvényesítése vezette ahhoz a felisme­réshez, hogy a marxizmus nélkül nem lehet mara­déktalan teljességű huma­nista. őszintén kereste az igazságot egy olyan kor­ban, amikor ez halálos vé­teknek számított- Fegyvere a szó vélt. a kritika. a publicisztika, az elemző tanulmány, s minden úi- sáeműfai amelvet nagy répának szolgálatába állít­hatott. De bármit frt — bírála­tot. szatírát. Prai vallo­mást, tudósítást, beszámo­lót — minden művét a n°- mesveretű irodalom szint­jére emelte, a gondolatok rendkívüli tisztaságával, mind teljesebbé váló vi­lágnézeti biztonságén! Életművének egvik szinté­zise époen az lett. hogv egyénisége értékeit egy­ségbe tudta forrasztani a marxista világnézettel. Mint publicista széppró­zai hőfokon társadalmi ta­nulságokat általánosított. Mint szatirikus fölébe emelkedett sok nagynevű elődjének azzal, hogy pem személyekre élezte ki a mondanivalóiét, hanem a kaoRalizmus aiaDia-'t tá­madta. „Nem hiszek ab­ban. hogv élesen elhatárol­ható a magánember és a sokisáa sorsa’’ — mon­dotta. Táv érthető meg alkotó küzdelmének lényege: a T-eló-sé-zot. a ténveko+ azér+ kergeti, hogv kifejthesse belőlük az életigazságokat s megjelölhesse az irányt a botorkáló embernek- Ter­mészetes tehát, hogv az elembcrtelenítő fasizmus ellen vonult fel mindenek- elő*t teljes vértezetben. Nem véletlen. hogv az igazságba szomiazó ember szeme felcsillant, amikor a Pes*l Napló. a Gondolat, az Újság, a Népszava, a Magyar CsVlag o1 dalain találkozott a nevével. A tömegnek írt tehát. Azoknak, akik „szüntele­nül vi^áteremtik az életet, a múlthőt szakadatlanul alakítják a jövőt”. És °gv- értelműen kimondta: „Csak a tömeg kötelsén? tud ne­kem meleget adni, csak akkor tudom törekvésemet igaznak, becsületesnek, ha úoy érzem,, azonos a töme­gével...” gs ő, akt oly nagy sikerrel védte József Atti­la és Radnóti Miklós köl­tészetét. meg tudta látni a fegyvertársakat a polgári kom botfán sokban is — s igazi népfront szellemben kereste bennük a szövetsé­gest. Mint irodalmi kritikus, olvan sorokat frt le, ame­lyeknek érvényessége vi­tathatatlan; „Az iqazi mű­vész áttöri a hazugságfe­lületet és napvilágra akar­ja hozni a nagy titkot, a valóságot... A művészet a bátrak mestersége és a bátrakhoz szól...’’ És eh­hez a gondolatkörhöz tar­tozik a kor emberét moz­gósítani akaró számos val­lomása is. Életműve P gondolatok érvényesítésének útján Vált teljessé- A fasiszta rendszer íiidőzte és bebör­tönözte. Hónapokig rabság­ban tartották, maid Uk­rajnába vezényelték, a ha­láltáborok egvikébe. Ott is halt meg 25 esztendeje. Életével és halálával egy­aránt hitet tett eszméinek tisztasága és igaza mellett­F. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom