Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

JWÄ. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Szélvédő kackiás Csendesen, igénytelenül, szerényen éldegélt, egyszerűen öltözködött. Ami­kor nőhöz szólt, lesütötte a szemét, hangja tétován csendült; minden pillanatban fékezésre kész; ha nem erdekes, amit mond, akkor tüstént abbahagyható legyen­Azután autót vett... Gépkocsit, négy igazi kerékkel, sebességváltó­val, a szélvédő mögött fityegő kac­kiás babával és virágtartóval a sze­relvényfalon. Ha elképzelhető, hogy valaha ré­gen, Apolló, Zeus és Létó fia, a ragyogó szellemiség isteni megsze­mélyesítője, az eszményi férfi, gép­kocsijával bonyolította szent hiva­tásával járó útjait, akkor ilyenfor- már foglalhatta el magasztos közle­kedési eszközét. Finom kezében meg- rr.egcsörren a slusszkulcs, mialatt ré- veteg, repülésnek is beillő lépések­kel megközelíti. Ábrázatán borongó tűnődés játszik, amikor kinyitja az ajtót és úgy csapja be maga mö­gött, mintha isteni apukája egy ki­adós mennykövet pottyantana örö­mében. Dorombolni kezd a motor. A gyengéden tartott kormánykerék fölött szórakozott, szép férfiarc fluo­reszkál. picit fanyar a szájtartása, megszokta és egy cseppet unja a nők bámulatát. babával De ha mégis kedve szottyan egy- egy földi kalandocskára, akkor lé­pésre csillapítja a nehezen zaboláz­ható, vad motort• Lecsavarja az ab­lakot, megrezzen a pillája, és a vár. ható gyönyörűségektől remeaő tér­dekkel botladozó asszony, vagy le­ány megbűvölten kaparász a kilin­csen, hogy mielőbb mellécsücsülhes- sen. De ezek az aranyos asz- szcnyok és leányok, — akik szépségesek ugyan. de fantáziá­juk nehezen szakad el a földi rög7 tői, — nehezen szédülnek bele az olimposzi hangulatokba. Ez lehet az oka annak, hogy a kaparászás o legtöbb esetben óhaj marad csupán. A tűsarkú cipőbe bújtatott, karcsú lábak meg sem torpannak. Nem uj­jong fel a szív. nem bódul el a fej, a pomvás burokban tanyázó prak­tikus lélek megismerhetetlen, érzé­ketlen marad. Ha csak érzéketlen maradna; A legtöbb esetben azonban meg is szó­lalnak az ajkak, amelyeknek csókra kellene hasadniok. És miket mon­danak! Reggel, a nép télén utcán haladva megpillantotta a lassan imbolygó jt- jú leányt. Szép volt az istenadta és olyan árva• Megesett rajta a szíve. autóját a járda mellé kormányozta és megállt. Kinyitotta az ajtót, — csak be kellett lépnie a boldogtalan­nak. Am. az felvetette nefelejcskék szemét és udvariasan elmosolyodva szólt; — Köszönöm szépen, nagyon sietek. Nem ez az egyetlen leány képvi­selte a mai nők érthetetlen magatar­tását. Talán uc/anazon a napon tör. tánt. — ez már délután, esett, — hogy egy feltűnően csinos és inger­lőén karcsú asszonyon akadt meg a? autólovag pillantása. Kitárta előtte is az ajtót, olyan mozdulattal, amelynek csakis a nagy lélek raj­zolhatja meg lendületes görbéjét. A hölgy is megállt. Zöld volt a szeme, olyan nogv és mély, mint az Indiai- óceán a trópusi nyár kellős köze­vén• Nem mosolygott. Titkos, mély örvényeket seittető lágy hangon mondotta; — Nagyon meghat a fi­gyelmessége. Köszönöm. De nem ülök a kocsijába. Nagyon fáradt va­gyok. A harmadik amolyan hetyke frus­ka... Ez már késő este történt. A kocsitulajdonos, amikor meglátta az andalgó és szenvelgő kisasszonykát, lassított, és közben csavarta lefelé az ablakot. Mire lecsavarta, máris hallatszott a járdáról, hegyesen, hamisan: — Ne gyötrődjön miattam öregem! Nem vagyok fáradt, nem sietek és nem unatkozom. Ugrott a kocsi, olyan hirtelen ta­posott rá a gázpedálra... Hajduska István Honnan tudják az állatok, hány óra van? Megszeghet i-e a pap a gyónási titkot? Négy gyermeket ölt mep> a bús ó t. a'oüísus A rigók egy órával nap­nyugta előtt abbahagyják az élelemkeresést. Ilyen­kor csoportokba gyűlnek és éjjeli tartózkodóhelyük­re repülnek. „Hálótermeik” olykor 13 kilométerre van­nak „nappali szobáiktól”. Egy óra múlva már alsza­nak is. Hajnalban vissza­térnek előző helyükre. A galamboknál a nős­tény mindig éjszaka ül to­jásain. Délelőtt 11-kor fel­váltja a hím galamb. Pon­tosan 13.30-kor ismét az anya foglal helyet a tojá- sokon. A rákoknak is pontos menetrendjük van. Apály­kor kimásznak gödreikből. Másfél órás szieszta után egy órai séta és udvarlás következik. Utána mintegy varázsütésre eltűnnek a barlangokban, és gondosan el is tömik azok nyílását. A dagály első hulláma zárt ajtókra talál. Soha nem maradnak kinn óvatlan rá­kok, A méhek órarendje A méhek is meglepő pre­cizitással szervezik meg napjaikat. A legtöbb virág csak a nap bizonyos órái­ban tárja eléjük nektár­ját. Az okos méhek azon­ban nem pazarolják idejü­ket. Korán reggel elindul­nak mézet gyűjteni, és sa­játos táncukat végezve köl­csönösen tájékoztatják egy­mást repülésük irányáról. A nap többi részében, rá­cáfolva a hallatlan szor­galmukról szóló legendá­ra, a méhkasban lustál­kodnak. A méhek a nap állásából tájékozódnak. Ha a napot felhők rejtik, a megvilágí­tás erősségéből ítélik meg az időt. A. Foral svájci fizikus kísérletet végzett méhek­kel. Reggel 8-kor déli irányban tette ki táplálé­kukat, délután 6-kor nyu­gati irányban. A méhek három nap alatt pontosan megismerkedtek ezzel a menetrenddel, és az étke­zések helyével. Reggel 8-kor dél felé repültek, délután 6-kor nyugatra. A vándormadarak menetrendje A vándormadaraknak kü­lönleges érzék súgja meg. mikor kezdjék meg ván­dorlásukat a meleg orszá­gokba. Kaliforniában pél­dául március 19-én kezdő­dik a tavasz. Pontosan ezen a napon térnek visz- sza a fecskék Dél-Ameri- kából. A vándormadarak éjjel­nappal repülnek, szép idő­ben és esőben egyaránt Csak valóságos meteoroló­giai kataklizma késleltet­heti őket. Üti órájuk hal­latlanul pontos. A tudósok megpróbálták mesterségesen megzavarni ennek az órának működé­sét. A. Wolfram biológus Kaliforniában telelő ma­darakat bezárt egy röpdé- be, és a normálisnál két hónappal tovább meghosz- szabbította számukra a vi­lágos, meleg nappalokat. A hamis nappal és meleg ál­tal megtévesztett madarak elkezdhettek volna fészket rakni, de nem tették — legtöbbjük elrepült Ügy látszik, a fénytől és a me­legtől vagy a sötétségtől és a hidegtől függetlenül ál­lapítják meg költözésük időpontját. Azt is megállapították, hogy a fecskék vándorlás előtt meghíznak. Ügy lát­szik, tudják, hogy hosszú és fárasztó út vár rájuk. Ha foglyul ejtik őket, ak­kor is erőtartalékot gyűj­tenek a nehéz utazásra. Emlékeznek a virágok Hasonló példákat talál­hatunk a növényvilágban is. Gyakran gondolkodunk, hogy lehet, hogy a virágok hajnal előtt nyitják ki kelyhüket, amikor a nap még nem kelt fel. Bünnin tübingai profeszr szór ezt a kísérletet vé­gezte: Virágokat helyezett el egy sötét szobában. A sö­tétség ellenére a megfelelő időben kinyíltak. Ezután néhány napig hideg ’eve- gőt fúvatott rájuk. A vi­rágok lehajtották fejüket, lebocsátották leveleiket. — Mikór egy napon abba­hagyta a kísérletet, azt lát­ta, hogy a virág abban az órában ugyanúgy viselke­dik, mint a megelőző na­pokon. A virág tehát emlé­kezett a kísérletre? Ekt a különös időérzéket még a primitív algáknál is megfigyelhetjük, ame­lyek éjszakánként a trópu­si tengerek mélyén foszfo- reszkálnak. Mesterséges környezetbe telepítve, — ahol nincs éjszaka és nap­pal, foszforeszkáló fényü­ket továbbra is az éjsza­kai órákban figyelhetjük meg, tehát nem a tényle­ges fényviszonyok működ­tetik biológiai órájukat. Egyes állati és növényi szervezeteket fokozatosan rá lehet kényszeríteni rit­musuk részleges megvál­toztatására mesterséges fény, meleg, vegyszerek stb. segítségével, de ter­mészetes ciklusaikat soha­sem lehet teljesen felborí­tani. Karóra helyett szívvizsgálat Az ember a napfelkelté­vel és napnyugtával méri Idejét, állítja be napi prog­ramját, Az időt az óra mu­tatja számunkra. Szerveze­tünknek azonban más idő­mérő eszköze is van. Bár­melyik belső szervünk fi­zikai, kémiai aktivitása megmondhatja a pontos időt. A vérünkben például 11 és 13 óra között maximá­lis a hemoglobin mennyi­ség, 16 és 18 óra között minimális. Az egész embe­ri szervezet 24 órás rit­musban hullámzik. — A szívverésből, a májmunka aktivitásából, a vér vegyi összetételéből, különböző belső elválasztású miri­gyek munkájából igen pon­tosan meg lehet állapítani, hogy hány óra van. Az emberi órát azonban sokkal könnyebb megvál­toztatni, mint az állatok es növények óráját. Igen hosz- szadalmas munkába kerül például, hogy egy tyúk megváltoztassa a tojás idő­pontját, vagy hogy előbbre hozzuk a paradicsom vi­rágzását. Az emberi szervezet em­lékezete kétségkívül kevés­bé merev, gyorsabban és jobban alkalmazkodik a körülmények változásaihoz. Ha repülőgépen a föld má­sik végébe utazunk és ez­zel kapcsolatban felborul a nappal és az éjszaka, az alvás és az ébrenlét cik­lusa, a zavar három nap alatt kiegyenlítődik. Az állatok órája nem ilyen rugalmas. A legpri­mitívebb szervezetek még lassabban reagálnak. Az említett foszforeszkáló al­ga 400. nemzedéke is ra­gaszkodik a régi foszfo- reszkálási periódushoz, pe­dig már 400 ősét fosztot­ták meg a mesterséges kör­nyezet révén a nappal és az éjszaka normális cik­lusától ! Az ember gyors alkal­mazkodása a változó kö­rülményekhez szintén az emberi faj fölényét bizo­nyítja az egész szerves vi­lágban. (A „Magazyn Polski”-ból) öt évvel ezelőtt egy lan- gembergi (NSZK) mészá- roslegénv meggvónta lelki­pásztorának, hogv meg- gvilkolt egv nvolcéves fi­út. A katolikus pap a gvóntatás közben és a ké­sőbbi beszélgetések alkal­mával is igyekezett meg­győzni a fl'ita’embert, hogv a hatósávoknak is , gyónia meg’’ tettét, különben nem oldoztatta fel bine alól A fiatalemb“’’ azonban makacs maradt. hallani sem akart a rendőrsó<n-öl- A lelkész Pedig kénvtelen volt hallgatni, erre kötele­zi a fogadalma. Azó’a még három gvermekirvü- kos«ág történt, a vidéken hasonló körülménvek kö­zött. Feltételezhető' volt, hogy ezeket is a mészáros követte el. Decemberbe^ végre el­fogták a gyilkost, és a 21 éves Jürgen Bartschot élet­fogytiglani fogházra ítél­ték- A tárgyaláson készsé­gesen beismerte, hogy ő ölte meg a négy fiút, va­lamint azt is, hogy het­venszer kísérelt meg gyer- mekrablást Azt is el­mondta, hogy első gyilkos­ságát mer gyónta a langem- bergi lelkipásztornak. Igen jellemző, hogy a katolikus papok egyre másra fordítanak hátat a régi, Havult dogmáknak, mégsem szegte meg egyik sem a feltétel nélküli ti­toktartást, nem adta a rendőrség kezére a bűnét meggyónt bűnözőt. Az egy­ház szabályai szerint a Egy merész, fiatal né­met sportbúvár nem régi­ben állta meg életének ta­lán egyik legveszélyesebb, de egyben legérdekesebb próbáját. A 25 esztendős pforzheimi Jochen Hasen­mayer egy új merülési re­kordot állított fel. felku­tatta a világ leghosszabb vízalatti barlangját, a Tuttlingen közeiében levő Aashopf-forrást. Ezenkí­vül feltárta Európa legna­gyobb folyójának, a Du­na forrásainak titkát­A fiatal búvár kutatá­sai alapián elmondhatjuk, hogy a Duna szinte két­száz napon keresztül nem Donaueschingen-ben ered, a Brigach és Berg össze­folyásából. Möhringennél a víz u. i. eltűnik a hegy­oldalban s a meder ka­vicstörmelékei között leg­feljebb áradáskor csörge­dezik újra a Duna. Az év többi részében száraz láb­bal lehet járni a Duna medrében- Az „elrejtőzött Duna” ugyanekkor 20—60 órás földalatti útra in­dul. hogy aztán 12 kilo­méterrel délebbre, Aach- topfnál, a legnagyobb né­met forrásnál újra napvi­lágra bukkanjon. Aach néven folyik innen tovább a bódeni tóba s igy az év legnagyobb részében a fel­ső Duna a Rajna mellék­folyóját képezi! Az Aach-forrás barlang­jai már hosszú idők óta foglalkoztatják a geológu­sok, búvárok és barlang- kutatók kedélyeit. De csak néhány esztendővel ezelőtt vállalkozott egy búvár ar­ra. hogy felkutassa ezt a vízalatti birodalmat. Vál­lalkozása azonban az gyónási titkot megszegő pa­pot kiző”nák a katolikus egyházból­A legtöbb nvugat-euró- pai állam tiszteletben tartja a gyónást titkot. Az NSZK-ban céklául a ka­tolikus lelkészekre — csakügv, mint a le’kibete­geket kezelő pszichológu­sokra — nem vonatkozik az egyébként általános ér­vényű törvény: mindenki­nek kötelessége jelentést tenni a tudomására jutott bűncselekményről. Jürgen Bartsch már kis- gverek korában árvén ma­radt, anyja tüdőbajban halt meg. 1054-ben egy katolikus család fogadta be- Vallomása szerint nvolcéves korában a csa­lád egvik férfi tagja ter­mészetellenes nemi aktus­ra kényszerítette. Később Bratsch maga is von­zalmat érzett a fiú gyermekek iránt. El­hagyatott pincékbe csalo­gatta őket, négyet közülük megölt. Az üggyel kapcsolatban a nyugatnémet újságok számos tiltakozó levelet közöltek olvasóik tollából- A levélírók felháborodot­tan követelik a páni titok­tartás eltörlését. Ha a gyóntató nem hallgatja el Bartsch első gyilkosságát, a további három gyerek életben maradt volna — írják. A fanatikus katoli­kusok azonban a laneen- bergj papot veszik párt­fogásukba. (Time) erős áramlás miatt siker­telen maradt- 1962-ben már némi eredménnyel járt az egyik kísérlet. Egy kutató- csoport hatvan méter messzire ért el s Jochen Hasenmayer, aki már ak- kor is köztük volt, 110 méteres távot tett meg a barlangban. 1963-ban egy darmstadti csoport merü­lési kísérlete tragikus ko­mimén vekkel végződött. — az egyik búvár már csak holtan került ki 0 barlang mélyéről. Az ismert veszélyek el­lenére jochen Hasenmaye-r egy úiabb lemerülést ké­szített elő- Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy vállal­kozását nyélbe üsse. hi­szen a sisakjára erősített lámpa fenve legfeljebb egy méternyire nyújtott bepillantást a zavaros, zöldes színű vízbe. Ha- senmayemek azonban sze­rencséje volt. Hamarabb érte el a 110 métert mint első útja alkalmával ée nehézség nélkül talált rá a barlang hátsó felében meghúzódó kis átvezető nyílásra. Néha vállszéles- ségűre szűkült össze az út és a víz áramlása le-le döntötte Hasenmayert a lábáról, ö azonban mind­ennek ellenére tovább folytatta útját. 305 métert engedtek már le az acél­kőtélen, amikor elérte 9 vízalatti folyosó azon pontját, ami valószínűleg a barlang végét is jelentetne. Ezek szerint az aachtopfi barlang húsz méterrel hosszabb, mint a 285 mé­teres Source de Cassis, a világ eddig leghosszabb vízalatti barlangja- Egy óra elteltével a barlangku­tató újra felszínre került. Nevünk a sajtóban Ha én a pillanatnyi idegfeszültség állapotában — ami megesik — az utca sarkán déli 12 órakor nya­kon öntök egy egyenruhás tűzoltót langyos uborka- mártással, okvetlenül bekerülök a sajtóba. Teljes névvel. Joggal. Ha én a pillanatnyi pénzzavar állapotában — ami még sűrűbben megesik — kiemelek a közkedvelt irodalmi tisztségviselő galambszürke pénztárcájából 300 forintot, só — más műfajokban edzett szokásá­hoz híven — leleplez, okvetlenül bekerülök a sajtóba. Teljes névvel. Joggal. Ha én a pillanatnyi eszmei telítettség és vitakedv állapotában egy értekezleten a főszerkesztőm boká­jába harapok, okvetlenül bekerülök a sajtóba. Teljes névvel. Joggal. Ha én orvos vagyok, és titokban életveszélyes, tilos és csakis pénzszerzési okkal magyarázott mű­tétek sorozatát hajtom végre, és közben súlyos testi sérüléseket okozok, akkor — egyik napilapunk nem­rég megjelent tudósítása a példa — a nevem nem ke­rül a sajtóba. Utóbbi esetben kötelező a diszkréció. Szemben a fentinél jóval enyhébb és derűsebb ese­tekkel. A nagyobb bűnös nyilván nagyobb egyéniség? Gondolnunk kell bonyolult indítékaira és fokozott érzékenységére? Azzal nem lehet csak úgy? (Talán ezért nem közölték az ítéletet sem.) Abody Béla Bepillantás a Duna földalatti medrébe Egy sportbúvár felkutatja a viláy leurhossxabb vixalatti barlangját A Duna felső szokassa néha a Rajna mellékfolyója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom