Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
1967. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Ne is mutassátok meg senkinek,./* Egri muzeológus dolgozza fel Gárdonyi Géza hagyatékát Negyedszázadnyi időn át élt és dolgozott egri reme- teműhelyében Gárdonyi Géza. Méreteiben is hatalmas irodalmi hagyaték maradt utána: többezer kötetes könyvtár, kéziratok, feljegyzések, naplótöredékek: írói életének számos ereklyéje, A fia sem emlegette Sejteni lehetett, hogy ez a — szakemberek által ismert hagyaték megcsonkított, nem teljes- de ez a sejtés csak két éve, az író legidősebb fia, Sándor halála után vált bizonyossággá. Gárdonyi Sándor apja hagyatékának nagyrészét magánál tartotta, mi n- denkitől elzárta, s titkolta bármiféle anyag létezését is. -,Ne is mu 'ássátok meg senkinek, ne i3 emlegessétek”, tartotta magát az atyai intelemhez élete végéig, s a kéziratok kötegelt, az ellentmondásokat, titkokat megvilágító és magyarázó iratokat- a legpa- rányibb papírszeletkéket, cédulácskákat, a borítékba rakott jegyzeteket is gonddal megőrizte. A 43 esztendőn át ismeretlen irodalomtörténeti vonatkozású és jelentőségű Gárdonyi-hagyaték — 23 320 lap kézirat, több mint félezer levél, több száz személyi és családi okmány, nagymennyiségű- titkosírással készült cédula, naplótöredék — az egri vármúzeum tulajdonába került, ahol dr. Korompai János, a múzeum irodalomtörténeti gyűjteményének kezelője, két éve végzi a nagytömegű anyag rendezését, nyilvántartását- az irodalmi hagyaték feldolgozását. Almok a novellában — Gárdonyi az élet minden helyzetét felhasználta gondolatok, ötletek, témák gyűjtésére — mondja a kutató. — Gyakran leírta álmait, hogy az ,-éjszaka látott” helyzeteket vagy eseményeket beleszőj je egy-egy novellába, regénybe. Van a hagyatékban számos cédula kusza írású verssorokkal, a cédula alján a sorok tisztázatával. magyarázatával- amelyek mind azt tanúsítják, hogy ezeket a sorokat az író álmából felébredve írta le. Minden keze ügyébe eső papírdarab jó volt a hirtelen felötlő szó, fogalom vagy helyzet rögzítésére. Nem törődött azzal, hogy ki és mit írt a papír másik oldalára. Édesanyja levele, az egri érsek ebédre szóló meghívója- a Pesti Hírlap főszerkesztőjétől vagy a Singer és Wolfner cégtől érkezett értesítés egyaránt alkalmas volt, hogy a hátsó oldalára az éppen készülő regény vagy színmű egy-egy jeleneténél^ felvonásának vázlata kerüljön. Javíthatatlan javító Az utókor és a kutatók szempontjából hasznos szokása volt Gárdonyinak: az egyszer leírt szót nem dobta el, nem semmisítette meg, még ha többször meg is változtatta műveinek szövegét. A legkezdetlegesebb vázlat, a legkopot- tabb papírdarab is megmaradt. ötvenhárom borítékban 1145 cédulát számoltak meg; ezek részletes vizsgálata értékes felvilágosításokat ad majd az egyes művek kialakulására- szövegének változásaira. visszhangjára. A borítékban" lévő cédulákon nyo- monkövethető az anyag- gyűjtés minden mozzanata; de összegyűjtötte és megtartotta Gárdonyi a későbbi kiadásokra tervezett módosítások, kiegészítések terveit is. Gárdonyi javíthatatlan javító volt. Kéziratait újra meg újra átjavította. A ceruzás kéziratból csak lényeges módosítások után lett tintával írott, de még ez is tovább finomult és bővült gépelésben, és a gépiratot is sűrű javításokkal tűzdelte meg. A nyomdába küldött kéziraton is egymást érték a javítgatások, beszúrások. Hogy az agyonjavítgatott kéziratlapokat hogyan fogadták a nyomdászok- könnyű kitalálni abból a piros ceruzás kérlelő üzenetből, amelyet a „Jancsi dádé” című novellájának lapszélén olvashatni: „Szedő úr! Kedves munkatársam! Káromkodni vétek!” Levelek az évkönyvben A Gárdonyi-hagyaték múzeumi gondozójának naplójában máris több mint 40 téma sorakozik, amelyek tudományos feldolgozásra várnak (új életrajzi adatok az ifjúkorról, az író tanítóskodása, Gárdonyi az újságíró, Gárdonyi és a színpad, Gárdonyi a nyelvvédő, Gárdonyi világnézete, munka- módszere, mindennapi élete.) Az irodalmi hagyaték nagytömegű anyagából előbb a levelezés kerül feldolgozásra: az Egri Vármúzeum 1968. évkönyve közli valamennyi (584) levél tartalmi kivonatát: majd az okmányanyag és a kéziratok feldolgozása Következik. Előreláthatóan 5 év kell a roppant hagyaték fő részleteinek publikálásához. Pataky Dezső BOKROS LÁSZLÓ: KORONGOZÓ On hírei készítene interjút? Elrendezni a szándékokat, vágyakat, indulatokat és hajlamokat... Beszélgetés Mensáros Lászlóval — Igen, Madách Színház. Itt Mensáros Lászlói — Interjút szeretnénk— Kérem örömmel, de napközben képtelen vagyok időt szakítani. Csak ha megvárna valahol az előadás után... Nagyon kézenfekvő, hogy a délelőtti telefon után a napi munkaprogramja kerül először szóba. — Legkésőbb fél nyolc, kor fel kell kelnem; néhány perc a zongora mellett, — ettől ébredek fel tulajdonképpen, mert koncentrálok —, nyolcra rohanás a televízióba vagy a rádióba. Tíztől kettőig próba a színházban, délután előadás, vagy Egyetemi Színpad és most legújabban az Irodalmi. Ezután rögtön előadás s éjfélig megint vagy televízió vagy rádió. A filmgyárról ne is beszé'. jünk. őrület... — Mindig így megy. Hogy bírja? — A munka nagy motor. Muszáj bírni. Most már két vasárnap egymás után három előadást játszottam. Délelőtt a Mi kis városunk-at a Madáchban, délután Egyetemi Színpad, este a Molnár darab a Kamarában... Akik ismerik Mensáros László nagy színpadtiszteletét. lelkiismeretességét, azok számára különösen sokat mond ez a program, mert a népszerű művész a legkisebb szerepére is na. gyón gondosan, megérlel- ten, a legnagyobb művészi alázattal készül. Hogyan van ennyi ereje? Sajátosan intellektuális színész, meditativ alkat. Nem, talán ez így nem is pontos... — Megfogalmazhatjuk úgy, hogy készülő alakításait filozofikus analízissel vizsgálja; formálja? — Igen, ez így igaz. talán... persze nem olyan egyszerű. Sok minden van még, beleszólnak ebbe a folyamatba az emócíonális tényezők is. Az csak az egyik része a kérdésnek, hogy mit, hogyan tegyen az ember, — s mikor? — ez nagyon fontos. Hogy elrendezze az ember a dolgokat; a szándékokat, a vágyakat, az indulatokat, a hajlamokat és főleg ismerje a célt; Mi az ember életének a lényege, mit képvisel az ember... Hogy mit képvisel az ember! Ez nagyon, nagyon fontos. Ezt tudni kell, enélkül nincs hiteles figura! Gondolni kell persze arra is, hogy a cselek***************************** réseket nem mindig a logika irányítja. Nem akarok semmit sem misztifikálni, a világért sem. de ez már a művészi intuíció területe Nem tudom... nem olyan egyszerű. A lényeg talán mégis csak az. hogy amit tudok, amit mcgérzek, el akarom mondani az embereknek. Hogy megértessem velük, megmagyarázzam. Megmagyarázni? Tényleg minden nagy alakításával megmagyarázott e^y-egv emberi szándékot. Gloster grófra gondoljunk, vagy Schiller öreg muzsikusára, Millerre. — avagy a felejthetetlen Csehov figurájára, Tuzenbachra? Mindegv. Az eredmény ugyanaz;, letisztázott akaratiságot kapunk Mensáros László alakításaitól. Csak úgy történhetett valami, ahogyan történt, nem másképpen. Következetes feltáró törekvés ez, Igazi művészi jellemábrázolás. S messzire vezet. Nincs rá jobb kifejezésünk; a színészi .,ars poeticához”. — Tudni az embernek, hogy mi a feladata. Ebben nem lehet mellé beszélni, csak az igazat, csak az igazat mondani! — emeli meg a hangját. — Van ennél felelősségteljesebb ars poetica? — lendül magasba a jobb keze, s három ujja a levegőbe mered, mintha pódiumon lenne; — „Et ve- surrexit tertia die”. Ez a Pilinszky idézet már az előadóestjéhez vezeti gondolatainkat. „A XX. század” éppen most jubilál. A napokban tartotta Mensáros László önálló estjének 100. előadását. Egyedülálló a magyar pódium művészet történetében. hogy egy önálló est száznál is több előadást megérjen. — Olvasóinkat nagyon érdekelné, hogy mi volt „A XX. század” indító impulzusa? — A közlésvágy, a megmagyarázni elv... Szolnokon éltem akkoriban és egyszer csak elhatalmasodott rajtam valami. valami nem tudom én milyen elrendezési szándék. Hogy elmondjam a véleményemet a jóról, a rosszról, az emberi nagyságról, a gyarlóságról, a hősökről, az önmagukat vesztett emberekről, az erősekről, a gyengékről. — és magamról. Kifejezési formát kerestem. Volt egy borzasztó éjszakám. — Elmondaná? — Igen, így az évek távlatából... azt hiszem igen. Ügy kezdődött, hogu kőicsönkértem egy magnetofont, mikrofonnal együtt és hazavittem az albérletembe. Bekapcsoltam, lassú fordulatra állítottam és mondtam, mondtam.. Amikről az előbb beszéltem. Már régen lejárt a szalag, amikor megköny- nyebbültem egy kicsit és visszapörgettem az orsót, hogy meghallgatom. Egy hang nem volt rajta. Nem hallgatott meg! Akkor a géptől is fiascot kaptam. — mert rosszul fűztem be a szalagot, — pedig én ennél sokkal nagyon sokkal többet akartam; azt, hogy az emberek hallgassanak meg. Gondolatkört kerestem, versben, prózában — ugyanarra a témavariációra. persze most már konkretizált, de általánosítható emberi összefüggésekre. Így formáltam ezt az előadóestemet. A legkülönbözőbb tartalmú és hangvételű irodalmi anyagból áll ez a műsor és mégis minden egyes darabja, egytől egyig Mensáros László nyelvén beszél. — Sokan azt mondták; Mensáros nem tud szépen verset mondani. Hát mi az. hogy szépen? Példátlan. Egy vers szépségét a tartalmi gazdagsága határozza meg. Ezt keresem mindig, mert ezl akarom visszaadni. Mellesleg önmagéban egy-egy verset sose szerettem elmondani. Ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy produkálom magam. Ezért is kerestem egy önálló gondolatkört és keresek most is- Jaj, csak mikor tanuljak?! — Valamikor tavasszal szeretném bemutatni az uj előadóestemet. Nem. nem, még semmit sem mondhatok róla. Meglepetés legyen... „Emlékezz, proletár...!'' Sallai Imre hetvenedik születésnapjára „A fasiszta diktatúra készenlétre állította a kötelet és a hóhért. A statáriumrendelet módot ad a hatalomnak, hogy mindenki ellen, akire a kommunista mozgalomban való részvétel rábizonyul. siatáriális eljárást folytasson le... Nem szabad illúziót táplálni. Az akasztófa tehát készenlétben áll.” A régi, sárgult, foszladozó papírlapról szinte izzanak a szenvedélytől fűtött sorok. Aki írta, jói tudta: a bitófát elsősorban neki ácsolják, a statárium ürügyét az életére törők eszelték ki. De azt is tudta: mindent tehet, csak azt nem, hogy meghátráljon. hogy feladja a küzdelmet, hogy meghúzódjon valami biztonságos zugban, s várja az idő múlását. Ha ezt teszi, egész életét, önmagát tagadja meg. Ha vállalja, s vívja tovább a harcot. — tapasztalt, hivatásos forradalmár volt — előre látta: sorsa beteljesül. Nem számolt könyörület- tel, az ellenségtől nem remélt emberséget. Cikke — a párt illegális lapjában jelent meg — maga a bizonyság erre. Az első volt, akire a statáriumot alkalmazták. Reggel fél kilenckor állították a vérbírák elé, délután fél háromkor már ítéletet hirdettek, s két óra múlva a Horthy-rendszer hatalmasai úgy hitték; Magyarországon meghalt a kommunista párt. mert Sallai Imre és harcostársa: Fürst Sándor halott. Ügy ítélték el mindkettőjüket, ho«v ellenük sem írásbeli, sem szóbeli, sem tárgyi bizonyíték nem volt. Még a bírósági tudósítók sem tudtak több indoklást összetákolni. csupán ennyit: ,>a bizonyosság a körülményekben van---” A Horthy-rendszer — természetéből következik — nem tudott és nem is akart változtatni az ország rettenetes helyzetén. Pokoli hatalomféltésben minden eszközével, erejével a forradalmi munkásmozgalom, a kommunisták ellen fordult. Elég volt egyetlen szó, elég volt egy besúgó. s akire rásütötték: kommunista, elkészülhetett a börtönre, a kínzásra. S a mozgalom mégis élt, erősödött, megjelentette illegális lapját, dolgozott, 1919 óta akkor először, a párt első nyomdája. Sallai Imre és Fürst Sándof volt az első két áldozat. Kalla’, a szervező, a forradalmár, Sz-bó Ervin tanítványa, Korvin Ottó barátja, a Tanácsköztársaság felelős tisztségviselője. Sallai Imre, a húszas évek elejének egyszerű bécsi pártmunkása, később a moszkvai Marx—Engels intézet csendes szavú könyvtárosa, korának egyik legképzettebb magyar marxistája. Sallai Imre, aki a párt hívó szavára felcserélte a tudomány hajlékát az illegalitás ezernyi veszélyével, az elméleti munkát egy üldözött párt — a kommunisták oártja — gyakorlati szervezésével. Hazájában. szülőföldjén — ezernyi ellenség között. 1932 júliusában fogták el. Akkor — hazatérése óta négy éve már az illegális KMP egvik vezetőié volt. Két hété- át gyötörték. Fgy nap alatt elítélték és kivégezték. Meghalt; írott műveket, emlékezetes beszédeket nem hagyott örökül az utókorra. Az emlékmű, amely megőrizte nevét. munkáját, cselekedeteit, amelyben ma is to-'ább él: maga a párt. Ha élne. most lenne hetven esztendős Sallai Imre. Lantos László — Azt mondják, a színész számára öröm. ha P7 eljövendő nagy szerepeiről beszélhet. Ezért kérdezik talán meg mindig, hogy ml a Nagy Álom. — Igen... Lehet... Mi1 akarok? Nincs szerephez kötött célom. Szeretnék mindent jól eljátszani. Csak legyen hozzá erőm, bizalmam; — ez az én nagy kívánságom. Hogy sose váljak fásulttá, ne fáradjak el. Elnvikorog az utolsó villamos, jönnek az úttisztítógének. az éjjeli mulatókból kitántorognak a részegek. a művész is haza indul. Reggel fél nvolckor zorrrora, utána rádió, tévé, próba. Séta közben említem interjúm címét. — Néhány kedves barátom a szolnoki müvészte- lepen dolnozik. póluk művészi fejlődésükről szívesen olvasnék... Tiszai Lajos
