Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-02 / 259. szám
É SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. november I. Algéria pénzforgalma állami monopólium lett Kaid Ahmed algériai pénzügyminiszter kedden bejelentette, hogy november 1-i hatállyal a kormány kiterjeszti az állami monopóliumot a külvilággal lebonyolított valameny- nyi pénzügyi ügyletre. A jövőben csak három állami bank foglalkozhat a ki- és befelé irányuló pénzforgalommal. A miniszter hozzáfűzte, hogy az intézkedés összhangban van az algériai forradalom kitörése 13. évfordulójának megünneplésével és újabb fotos lépés „az algériai gazdasági élet szocialista átalakításának útján”. A rendelkezés körülbelül 12 külföldi, főként francia bankot érint. Noha a bankokat nem államosították, pénzügyi szakértők úgy vélik, hogy algéria jelentős lépést tett valamennyi banktevékenység fokozatos nacionalizálásának útján. Egy másik jelentés arról tájékoztat, hogy az évforduló alkalmából Algériában szabadonbocsátottak három politikai foglyot, — köztük Murad Lamundit, az FLN politikai bizottságának volt tagját: Az intézkedést Ben Bella volt elnök sorsát nem érinti. Ben Bella 29 hónapja van őrizetben. — Az utóbbi időben édesanyja és rokonai többször is felkereshették. Ben Bella a hírek szerint jól érzi magát, újságokat olvas, rádiót hallgat és nézi a televíziós adásokat, viszont néhány kilót fogyott. Leninrendes veteránok utaztak a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a szovjet kormány és a Legfelső Tanács Elnöksége meghívására Le- nin-renddel kitüntetett magyar veteránok küldöttsége utazott a Szovjetunióba, hogy részt vegyen a forradalmi évforduló ünnepségein. A küldöttség vezetője László Aladár, tagjai Garasin Rudolf és Kiss Lajos elvtársak. A célpont ismét Hanoi Amerikai jelentések szerint szerdára virradóan A—6 típusú repülőgépek támadták a VDK fővárosát. Az A—6-os-ak általában éjjelenként támadják azokat a pontokat, amelyeket előzőleg nappal bombáztak. A támadás ezúttal Hanoi vasútvonalak és a várostól északra fekvő híd ellen irányult. Hanoi jelentések szerint a kalózgépek közül kettőt lőttek le. Az amerikaiak eddig csupán egy gép elvesztését ismerték be. — Szerdán a kora reggeli órákban B—52-es bombázók többszáz tonna bombát szórtak le Déd-Vietnamban a 15-ös számú út mentén állítólagos raktárterületekre és tehergépkocsi gyülekező- helyekre. Saigonban az* egyik amerikai katonai szóvivő közölte, hogy Lőne Ninh körzetében, a kambodzsai határ közelében szerdán szabadságharcos egységek sorozatos támadásokat intéztek a helyi főhadiszállás Kormány módosítás Görögországban Négy görög miniszter hétfő esti lemondása következtében szerdán a következő kormánymódosításra került sor: az új igazságügyminiszter Konsztan- tin Kalambokiasz eddigi közoktatásügyi miniszter lett, helyére Papakonsztan- tinu miniszterelnökségi államtitkár került, az új munkaügyi miniszter Joan- nisz Xidopulosz. Az ipar- ügyi és a közmunkaügyi tárca még nem lelt gazdára. Az új közoktatásügyi miniszter államtitkár-utódát sem nevezték még ki. Az új miniszterek polgári személyek, a politikai életben eddig nem vettek részt és mint szakemberek kerültek be a kormányba. ellen. A támadásokat ágyútűz vezette be — a veszteségekről nem közölt adatokat. Szerdán, a saigoni rendszer úgynevezett nemzeti ünnepén, katonai felvonulást rendeztek a város központjában. Félve a szabadságharcosok esetleges zavaró támadásaitól, a legfőbb díszvendég, — Humphrey amerikai alelnök nem is vett részt rajta. Humphrey ez idő alatt amerikai csapatokat látogatott meg, — majd vissza sem térve Dél- Vietnam fővárosába Malaysia felé vette útját. A magyar pártós kormányküSdöfttség megérkezett Moszkvába A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány meghívására Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével párt- és kormányküldöttség érkezeti szerdán este Moszkvába, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire. A vonat moszkvai idő szerint pontosan 19 óra 30 perckor futott be a szovjet főváros magyar és szovjet zászlókkal feldíszített kijevi pályaudvarára. Kádár Jánost, valamint a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait, Fook Jenőt, a minisztertanács elnökét, Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, Nyikolaj Pod- gornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte. Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete a szovjet fővárosban csatlakozott a küldöttséghez, A pályaudvari fogadtatás után a magyar párt- és kormányküldöttség szállásé ra hajtatott Újabb küldöttségek érkeztek Moszkvába Az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelső Tanács Elnökségének és a Minisztertanácsnak a meghívására az októberi forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre szerdán megérkezett Moszkvába a lengyel párt- és kormányküldöttség, Wladyslaw Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkás Párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével. Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Köztársaság elnökének. a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének vezetésével megérkezett a jugoszláv állami és pártküldöttség is. Ugyancsak szerdán érkezett Moszkvába a mongol párt- és kormányküldöttség. A küldöttséget J. Ce- denbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára vezeti. A román párt- és kormányküldöttség Ceausescu- nak, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével szerdán megérkezett a szovjet fővárosba. Szerdán érkezett Moszkvába a bolgár párt- és kormányküldöttség, — Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Minisztertanács . elnökének vezetésével, és a csehszlovák párt- és állami küldöttség, Antonin Novotny- nak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a köztársaság elnökének vezetésével. A küldöttségek a vnuko- vói repülőtérre érkeztek, ahol Brezsnyev, Koszigin, Podgomij, valamint más állami és pártveze'.ők fogadták a vendégeket. Újabb botrány Angliában Ä külügyminiszter és «2 újságíró: szópárbaja Kedd este újabb botrány középpontjába került az angol külügyminisztérium, de ezúttal maga George Brown volt a főszereplő. Lord Thomson újságíró, a Times, a Sunday Times és még több tucat lap tulajdonosa vacsorát adott amerikai üzletemberek tiszteletére. — A díszvendég Brown volt, aki pohárköszöntőjében sértegetni kezdte házigazdáját, szemére vetette, hogy a Sunday Times nemrég a brit kémszolgálatról szóló cikkeivel „az oroszok kezére játszott”, majd kijelentette: „legfőbb ideje, hogy befogja a száját!”. — Maga Thomas rövid válaszában, tréfálkozva csupán annyit mondott, hogy „George-ot ml általában nem szoktuk komolyan venni”. Egyébként a vendégek most jól láthatták, milyen ember őfelsége kormányában a külügyminiszter. Később, amikor újságírók a beszédről faggatták, még gúnyosan annyit fűzött hozzá, hogy a beszéd nagy részét végigaludta. Ezután az emelkedett hangulatban levő Brown újra és újra megtöltötte poharát, majd az őt körülvevő újságírók kérdéseire többek között ezt kiáltotta: „Belőlem maguk nem fognak Chalfontot csinálni! Én nem mondok semmit — maguk csak spekuláljanak!” A külügyminisztérium egyik tisztviselője ekkor megpróbálta Brownt —, könyökénél fogva, finoman el tessékelni az újságíróktól. A miniszter lerázta beosztottját, majd Tom Brown-nak, a Daily Express riporterének a kezéből kiütötte a ceruzát. — Közben a „jó heccre” a miniszter köré gyűltek az amerikai üzletemberek, többen már felsőkabátban és hitetlenkedve élvezték a jelenetet. Brown ugyanis azt kiabálta, hogy semmilyen nemhivatalos közlést sem tesz angol újságírók előtt, mert „ez a legpros- tituáltabb sajtó a világon”, hanem kizárólag a hivatalos külügyminisztériumi sajtóközeményekkel trak- tálja majd a lapokat. Tom Brown, az Express munkatársa megjegyezte, hogy ebben az esetben csak a külügyminiszter lehet a vesztes, mert „az, aki nem beszél a sajtóval, nem beszél az országgal”. Brown, a miniszter erre megragadta Brown, az újságíró kezét, hangosan ,csend-et” követelt a nagy hangzavarban, majd megkérte a riportert ismételje meg szavait. Ezután kijelentette: „hallották, mint mondott az Express embere, ha nem beszélek a sajtóval, nem beszélek az országgal. Nos, ám legyen!” és ezzel kivonult a Sa- voyból. A kínos incidens után különböző körökben követelik, hogy Wilson teremtsen végre rendet a külügyminisztériumban. A Chalfont-botrány háttere A diplomácia beavatottjai tudni vélik, hogy Brand nyugatnémet külügyminiszter nem tud franciául. Couve De Murville, a francia külügyek intézője pedig csak törve beszél németül. Így hát, mielőtt a Közös Piac külügyminisztereinek nagy tanácskozása előtt négyszemközt találkoztak, — angolul vitatkoztak egymással. Az események azóta bebizonyították, hogy így sem találták meg a közös nyelvet. Luxemburgban a hat miniszter sokkal inkább „franciául’’ beszélt, mint angolul; a gaulleista diplomácia követeléseinek megfelelően tovább halogatták Anglia közöspiaci belépési kérelmének elfogadását. Igaz, november 20-án a látszat megóvása végett folytatódnak a tárgyalások. Most már azonban biztos, hogy a Közös Piac nem fog egyhamar „angolul megszólalni”. A luxemburgi tanácskozás óta eltelt időszak mindenesetre értékes és leleplezésszámba menő fordulatokkal szolgált. Világossá vált, hogy a felszínen elhangzó gazdasági érvek mögött, amelyekkel Franciaország a maga halogató politikáját indokolta, — é'es és közvetlen politikai küzdelem húzódik meg. A franc'a gazdasági követelések a következők voltak: 1. Anglia mondjon le arról, hogy a fontsterlinget (a dollár oldalán) nemzetközi fizetési eszköznek tekinti. 2. Hozza rendbe súlyos deficittel küzdő fizetési mérlegét. 3. Mezőgazdasági politikájában alkalmazkodíék a Közös Piac ármechanizmusához. E gazdasági követelések e pillanatban szinte teljesíthetetlenek, s önmagukban is elegendőek az angol belépés megakadályozásához. Hiszen az angol mezőgazdasági szubvenció rendszerének átalakítása például eevmagáhan több százmillió fontnvi terhet jelentene An<rt'ára — ami rné« nehezebbé tenné a fizetési mérleg egyensúlyára vonatkn-ó fraucia követelések teljesítését. A francia gazdasági követelések azonban — bármilyen súlvosak legyenek is — mégis csak tüneti, meenvil várni!ási formái a gaulleista külnolitika alapvető harci célkitűzéseinek. E* a ^o^itika abból indul ki, hogy a közös piacon belül Franciaországnak kell a vezető hatalomnak maradnia. E vezető szerepét Franciaország Nyugat- Németországgal szemben még megtarthatja. A nyugatnémet állam ugyan gazdaságilag nem egyenrangú, — s így nem törhet nyílt vezető szerepre. Ahhoz, hogy ezt a kedvező helyzetet a közös piacon belül Franciaország konzerválhassa, három tényező szükséges: 1. Nyugat-Németor- szágot a jelenlegi keretek között politikailag „korlátozni” kell. Ebből fakad a francia politika reálisabb szemlélete Kelet-Európa, a Szovjetunió vagy éppen az Odera—Neisse határ viszonylatában. 2. Nem szabad megengedni, hogy Nagy-Britannia helyet kapjon a közös piacban. Ez ugyanis nyilvánvalóan véget vetne Franciaország különleges vezető szerepének és nyomban felbukkanna egy nyugatnémet—angol érdekszövetség kialakulásának veszélye. 3. nem szabad megengedni, hogy a közös piac Európája tovább haladjon a politikai integráció felé. Hiszen ez a jelenlegi keretek között Nyuyat- Németország javára elmosná a Franciaország nagyhatalmi- és atomhelyzeté- ből fakadó előnyöket. Anglia esetleges belépése esetén pedig kisebbségbe szorítaná Franciaországot áz integrált „európai” hatalmi szervekben. Franciaország számára tehát életbevágóan fontos politikai-hatalmi érdekek követelik, hogy útját állja a közös piac felé törekvő Angliának. Ez voltaképpen a rejtett háttere annak a politikai botránynak, amely a közöspiaci tárgyalások lebonyolításával megbízott angol miniszter, Lord Chalfont körül robbant ki. Mint kiderült, Lord Chalfont néhány újságíró előtt szen- zációbamenő kijelentéseket tett az angol Európa-politika gyökeres felülvizsgálásáról. Azt mondotta; teljes visszautasítás esetén Anglia kivonná csapatait Nyu- gat-Németországból, elismerné az Odera—Neisse határt és felvenné a diplomáciai kapcsolatokat az NDK-val. Másrészt: kilépne . a NATO-ból és külön védelmi egyezményt kötne az Egyesült Államokkal! Általános vélemény szerint igen valószínűtlen, hogy Lord Chalfont ezeket a kockázatos kijelentéseket Wilson miniszterelnök tudta nélkül tette volna meg. Sem a botrány, sem a nyomában áradó találgatások nem értek még véget Akárhogyan is végződjék Nyugat-Európa legfrissebb diplomáciai botrány»., a belől; fakai; tanulság világos. Anglia közöspiaci belépése csak másodsorban gazdasági kérdés. Valójában a nyugat-euróoai vezető tőkés országok harca dúl a közös piac (s ezzel voltaképpen egész Nyu- gat-Euróna) feletti hegemóniáért! Chalfont monológja az angol Európa-politika esetleges fordulatáról nem egyéb, mint Párizsba küldött gyengéd célzás arra, hogy az angol diplomáciának vannak még „titkos fegyverei” ebben a küzdelemben. ENSZ-hotározat Az ENSZ-közgyűlés első számú (politikai) bizottsága kedd esti ülésén 50 szavazattal 37 ellenében, 24 tartózkodás mellett elvetette azt a javaslat, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és dél-koreai képviselőit egyaránt hívják meg a Koreával foglalkozó vitában való részvéteire. Az első számú bizottság szerdán megkezdi az úgynevezett ..koreai kérdés” megvitatását. Nyolc millión felüli város a Szovjetunióban A Szovjetunió lakossága 1967 elején elérte a 234,4 milliót. Ebből 55 százalék városokban. 45 százalék pedig falvakban él. A fo -adalom előtti Oroszországnak kb 800 városa volt. a Szovjetunió térképén 1967 elején 1874 város szerepelt. A forradalom előtt két olyan város volt, ahol a lakosok száma meghaladta az egymilliót: Pétervár (kb. 2,5 millió lakossal) és Moszkva (1,9 millió lakossal). 1967 elején nyolc szovjet város lakossága haladta meg az egymilliót: Moszkva (több mint 6,5 millió), Leningrad (kb. 3,7 millió). Kijev (1,4 millió), Taskent (több mint 1,3 millió), Baku (kb. 1,2 millió), Harkov (1,1 millió), Gorkij (1,1 millió), Novo- szibirszk (több mint agy- millió).
