Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
ym, mnramSer a ssmsMm. wamm. f Ha Csillagosok, katonák Barangolás után Beszélgetés Gácsi Mihály grafikusművésszel PLÁTONOV: Éjszakai küldetés (Elbeszélések, Európa kiadó) Andrej Platonov a szovjet irodalom huszas években indinó nagy nemzedékéhez tartozik. Életművének ma már a szovjet irodalom legnagyobb alkotásai mellett a helye. 1922-ben jelent meg első verseskötete- majd 1927 -ben megjelenő elbeszéléskötetével, valamint Titokzatos ember című regényével egy- csapásra a szovjet irodalom élvonalába került A még nem is harmincéves prózaíró, korához képest szokatlan epikai érettséggel, nyelvkultúrával, alak- és formavilággal jelentkezik, hozzá hasonló teljesítményt legfeljebb csak a fiatal Solohovnál találni. Azzal a különbséggel, hogy Platonov írói fantáziáját oetn a forradalom sorsét eldöntő események epikus hömpölygése Izgatja, hanem az új történelmi korszak embereinek, az emberek arculatának alakulása Gorkij óta aligha ismerte valaki ennyire mélyen, sokoldalúan, a személyes tapasztalat hitével a munkástömegek életét. Majd minden elbeszélésében az új, a forradalmi emberiesség születését rajzolja meg. Egyik legerőteljesebb novellájának, a Harmadik fiú-nak kulcsfigurába „a kommunista fizikus”. A cselekvésvágy, az aktivitás emberformáló lélektani forrásait kutatja egész sor művében. Az emberek, mondta Platonov, csak addig tetszenek egyszerűnek, míg sorsuk iránt érdektelenül szemlélik őket — Ha mélyebbre tudunk tekinteni bennük, kiderül, hogy sehol nincs vége az embernek. Nem alap nélkül tartják sokan Platonov novelláit lélektani elbeszéléseknek. Szituációikat Platonov valóban úgy szerkeszti. hogy alakjai állandóan meditálnak, sorsukon gondolkoznak, A tegnapból jönnek a mába, tele gátlásokkal. de őszintén igyekeznek. hogy önmagukra találianak ebben az új világban. amely általuk van. Róluk mondja Platonov egvik esszéiében: .jrz értelem az emberek gyakorlati életéhez van éppen a legközelebb: az az ember, akit az elnyomás agvon- kfnaott többet gondolkodik a maga sorsán, mint akármelyik értelmiségi”. írásaihan a lírai elérzé- kenvfilést enyhe iróniával ellensúlyozza, emelkedett hangulatait groteszk helyzetbe ágyazza, de láttatni tudia a nevetségesben a sajnálatosat, az esetlenben a tragikumot, a köznapi hangtalan vállalásban az emberséget. Az új kor születésének politikai és komikus. lírai és grofeszk megnyilvánulásait, csak a legeredetibb tehetségek — köztük Platonov — tudták művészetté váltani a világnézeti törés, vagy éppen cinizmus nélkül. Platonovot, a hosszú mellőzés után újra felfedezett írót 19(52-ben mutatta be elsőízben az Európa Könyvkiadó, — Most megjelent „Éjszakai küldetés” című elbeszélésgvűj- teménye arra hívatott, hogy te'jesebb. átfogóbb képet adjon erről a sokoldalú. új kifejezési formákkal kísérletező alkotóról. akinek kezéből alig 50 éves korában. 1951 -ben Motte ki a halál a tollat S, L 'jfancsó Miklós tj fürtjének bemutatóját több okból is fokozott várakozás előzte meg, A „Szegénylegényed sikere, a rendező méltán elismert művészi rangja poti talán a legfontosabb ok, ami ezt a várakozási előidézte, Másrészt a film hangsúlyozottan a forradalom S0. évfordulójára készült t jogos volt az izgalom, vajon az aktualitáson túlmenően milyen helyet foglal majd el filmművészetünkben, meg tudja-e ismételni u „Szegénylegények“ sikerét $ túl tud-e lépni rajta, A harmadik ok az volt, hogy — bármilyen furcsa — a húsz éves intenzív magyar—szovjet kulturális kapcsolatok mellett is, ez volt az első jelentős kopro- dukciós fűm, melyet a két ország művészei készítettek. A magyar filmgyártás egyébként is ritkán él a koprodukció adta lehetőségekkel, i be kell vallanunk, ezek a ritka alkalmak sem váltak jók arra, hogy az igényesebb nézőkben bizalmat ébresszenek a közösen készített filmek iránt. lőljáróban megmondhatjuk, hogy a „Csillagosok, katonád minden várakozásunkat kielégítette és minden aggodalmunkat eloszlatta. Jancsó a „Szegénylegényed legnemesebb hagyományait, eszközeit idézte fel, t az idő- és térbeli távolság ellenére is tulajdonképpen ugyanarról beszél, ugyanazt mutatja meg. Az elgépiesedett, embertelenné vált hatalmat, de most létének utolsó fázisában, s tly módon a „Csillagosok, katonád szinte a „Szegénylegényed folytatásának, befejezésének tűnik. Az ábrázolás eszközei sem változtak. Ugyanaz a feszített ritmus, amely egyetlen pillanatra sem ernyed él, s a nézőnek nem enged egyetlen pillanatnyi pihenést. A kamera egyetlen jelenete sem időz tovább, mint amennyi a racionális megértéshez szükséges, tudatosan KrrüU a Urat feí- dtdódást, amelyet egy-egy szép tájon vagy arcon való hosszabb elidózés jelentene, A rendező már s film első jeleneteiben a feszültség olyan maaas fokát teremti meg, amely szinte fokoihatatlannak tűnik. Mégis, a film csúcspontja, az internacionalisták maroknyi csoportjának rohama a talán százszoros túlerőben lévő ellenség ellen, a biztos halálba, ezt a feszültséget is képes fokozni. A befejező jelenetek oldottabbak, de Jancsó itt sem enged az el- érzékenyülés csábításának. Néhány jelenet képi megformálásában szinte ráismerhetünk a JSzegénylegé- nyed egyes emlékezetes jeleneteire, még sincs olyan érzésünk, hogy a rendező önmagát ismétli. Kegyetlen, kíméletlen film ez is, de olyan élethalálharcot mutat be, amelynek ábrázolása csak így válhat hitelessé. Jl£ z évfordulóra készült, de jelentőségét nem ez adja meg. Olyan alkotás, amelyet nem lehet csak a megemlékezés — filmek között számontartani. ettől függetlenül is méltó helyet foglal el filmművészetünk élvonalában a „Húsz óra”, a „Hideg napod, a „Szegénylegények és a többiek mellett. A fűm megmutatta azt is, hogy érdemes és kell koprodukciókat készítem, de csak akkor, ha az összefogásnak értelme van, az anyagiakon HM menően is. A szovjet és a magyar katonák közős harca a polgárháborúban nemcsak lehetővé tette, hanem meg is kívánta a közös munkát most, az események filmbeli felidézésekor. nagyszámú szovjet és magyar szereplőgárdából lehetetlen bárkit is külön kiemelni, hiszen a filmnek nincs a hagyományos értelemben vett főszereplője. A főszereplő maga a kor és a küzdelem s ebben minden egyén főhős és statiszta egy személyben. Az utazás mindig ad az embernek valamit; új tájak változatosságával leszünk gazdagabbak, lsme- reítea városok válnak otthonossá számunkra .— s messzi népek közül lelünk barátokra. Az élmények egész sora rakódik emlék®, estünkbe, hogy később tovább szépülve emlékké váljanak. A művészembernek még inkább kútfője lehet egy- egv úi megismerés, mert érzékenyebben reagál a látványra. a történésre. Közülük több momentum az Ihlet ereiével hathat alkotó képzeletére. Gácsi Mihály grafikusművész gondolatgazdag «záraiból szűrtük le ezt az Igazságot és abból, hogy a művész raiztömbje és „lei- ki mappáia” teli van a Spree melletti tájak, városok rajzaival, a hideg északi-tengerek kemény arcú embereinek emlékével. — A Német Demokratikus Köztársaság Képzőművészeti Szövetségének meghívására töltöttem néhány h<*tet Berlinben Drezdában, Rostockban és War- nemünkében. Ez a pár hét talán több is volt. mint tanulmányút; annyira impresszió gazdag, lényegesen többet adott nekem ez a tizenegynéhány szép őszi nap, mint gondoltam volna. — Próbáljunk visszaadni valamit belőle... — Nekem nem igen kenyerem a szó. így nehéz lesz. Talán majd rajzaim kifejezőbben beszélnek, mert mint grafikus például egy percre sem tudtam szabadulni annak a gigantikus építkezésnek a látványától, amelyet a berliniek folytatnak, Álltam az Alexander Platzon és nem tudtam hogy a földalatti vasút építésének ügyes technikáját figyeljem-e vagy a magas- vasút kialakulásának ütemét csodáljam! De bárhol megy az ember, kapkodhatja, a fejét, mert egy-egy most készülő városnegyedet úgy ölelik körül az óriás daruk erdői, mint fák a. falut. A szépvonalú tv-torony persze már jól a város fölé nőtt, 360 méter less és most • kétszázadikruü tartanak. Éppen ott, ahová majd be- építik a forgó éttermei. De nem is ezekről akartam én beszélni, hanem a város műkincseiről _ — Ml ragadta meg leginkább? — A .,leg” szócskát jó lesz száműznünk a beszélgetésből. mert csak dilemmát okozna nekem, nehéz választás elé állítana. Láttam az NDK Képzőművészeti Szövetségének reprezentatív jubileumi kiállítását, a nemrégen elhunyt Otto Nager kétszeres Állami-díjas festőművész gyűjteményes tárlatát — megdöbbentő volt a német for- radalmi munkásosztály harcának ábrázolása —, jártam a Bode- és Pergamon Múzeumban, az Elő-Ázsiá- ból származó pergamoni nagyoltárról nem is igen merek beszélni; banalitás lenne minden rosszul megválasztott szó. Csak any- nyit, hogy monumentális... — Ezekután glig merem kérni, hogy a drezdai Zwingerben kapott élményanyagról beszéljen. — A Znnnger csodálatáról már több száz könyvet írtak. Jónéhányat én is olvastam: csak valamicskét adnak vissza az ott kapott élményekből. Egy fiatal művész számára csak a tiszteletteljes alázat a méltó Dürer, Rubp,ns. Rembrandt és Adrianne Braute er. valamint a többi alkotó óriás müvei előtt. A csodálat azonban inspirál! Ez benne a iá. ezért is örültem, hogy eljuthattam a Zwingerbe. — Más múzeumban nem lm Járt Drezdában? — Ezt olybá vegyem ugye, hogy ez provokáció7 — Akik ismerik, tudják« hogy szenvedélyes 6ragyűjtő. az óramúzeumot biztosan nem hagyta ki. — De nem ám! A világ legnagyobb óramúzeumát tényleg nem lehet nem megnézni, pláne, ha gyűjtő az ember. Olyan kincse ez as emberiségnek, hogy nem lehet eléggé csodálni. — Engedőimével, csináljunk egy abszurd feltételesést: ha valaki azt mondta volna, hogy Gácsi úr válasszon hármat... — Halálos vétek lenn< azt a gyűjteményt megbontani! — no )6. de játék: egy negyven figurás toronyórával. egy porcelánból készült csillagászati órával és távcsővel, meg egy olyan csodálatos ketyegővei „szemeztem'* nagyon, amelyik « világ minden helyi idejét mutatja. Hát nem szépül — És az autók? a rajz- tömbje árulkodik ám. — Az autók, azok meg pláne pompás dolgok. A legeslegújabb típus 1910-es volt. Képzelheti! a Drezdai Autó Múzeum különben egyike a világ legnagyobb gápkocsigyvJte menyeinek. Onnan is alig tudtam eljönni. Egy 1885-ból származó Mercedes maga a csoda! Három kereke van, és az ülés alatt óriási lendkereke. Aztán van olyan is, amelyiknek a kormánya e<ry keresztrúd és azt ültéh körül a jó polgárok. Meone- vettetett. szatírában tudom csak elképzelni. — Annyira groteszk? Ez különben is jellemző a rajzaira. — Attól függ... a téma adja. A rostocki és a Warnemünde környéki matrózoktól, no men n tengertől már megszelídült a ceruzám Először láttam életemben a tengert, a Zroinger- ben éreztem hasonlót. — Az emberek? Művészete teli van karakterekkel. — A kemény Balti-tengeri matrózokban számomra eddig ismeretlen embertípussal barátkoztam meg. Voltam kinn velük a tengeren is. sőt meghívtak a matrózkocsmájukba ts. Eléggé meg voltam fázva, szükségből teát kértem. Láttam rögtön, hogy valami baj van és mondta is a kocsmáros mindjárt, hogy ilyen italt itt nem mernek... Mindenütt jószívvel fogadtak. én is csak így tudok visszagondolni német barátaimra, s ez talán érződik is az NDK-beli útimappám rajzain, or Bistey András ÁLLAMTITOK Súlyos bűncselekmény elkövetésétől tar. tott vissza a Központ bölcs és előrelátó rendelkezése. Mentségemre szolgáljon tudatlanságom és nevetséges naivitásom. A cikkírás balga szándékával bementem a szolnoki népművészeti és háziipari boltba. A beszélgetés során néhány adatot is kértem a forgalomra vonatkozóan Most már nagyon szégyellem hogy lay történt, de esküszöm, hogy nem vezetett ellenséges szándék, az adatok közlésével nem az volt a tervem, hogy azokat az imperialisták kezére játszam. A Központ — ismétlem — bölcs intézkedése azonban megakadályozott abban, hogy ámbár nem szándékosan, mégis elkövessem a bűncselekményt. A boltban közölték velem, hogy a ren- áeifcas*? érmmébvrn tóoítserí fsivüágersílást nem adhatnak senkinek, kiveve magát a budapesti Központot. A szégyen pírja égett az arcomon és miközben hálával gondoltam a rendelkezésre, szörnyű kép jelent meg lelki szemeim előtt. A Pentagon tábornokai félredobva ti legfrissebb vietnami hadijelentéseket, go nősz mosollyal lapozzák a Néplapot. gondosan feljegyzik. hogy a népművészeti es háziipari bolt hány frottír törülközőt, matyó babát és cserépköcsögöt adott el, az adatokat elektronikus számológépek segít, ségével feldolgozzák és az eredmények alapján lázasan megkezdik stratégiai terveik módosítását A Központ rendelkezése miatt azonban mindez nem valósulhat meg és én csak egyet tehetek. Hálatelt szívvel rebegem. — Köszönöm... Köszönöm... 8. 8. Gácsi Mihály: WARNEMÜNDE Gáesl Mihály: WARNEMÜNDE
