Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-18 / 273. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. november li. Amerikai Hanoi diplomáciai negyede ellen Kongói zsoldosok Ruandában A belga születésű Jean Schramme ezredes (jobbról fehér ingben) zsoldosai között a táborban, ahol az Afrikai Egység Szervezettel megállapodás jött léire, hogy a zsoldosok Európába távozhatnak, de írásban kellett kötelezniük magukat arra, hogy nem térnek vissza többé Afrikába. (Rádiótelefo to—MTI Klüföldi Képszolg.) EíISZ Szentesítenék Üél-Korea megszállását • MIN • DEN.. • FELÖL KAIRO A UPI értesülése szerint Johnson amerikai elnök Nasszer elnöknek bizalmas üzenetet küldött, amelynek tartalmából semmi sem szivárgott ki. Kairóban működő nyugati diplomaták szerint kedvező fejlemények esetén szóba kerülhet az amerikai—egyiptomi diplomáciai kapcsolatok helyre- állításának kérdése. TEL AVIV Az izraeli kormány pénteken cáfolatot adott ki azokkal a jordániai eredetű hírekkel kapcsola'ban. amelyek szerint Izrael csapatokat vont össze a Jor- dán-folyó mentén. BEIRUT Hélou libanoni köztársasági elnök Szaúd-Arábiá- ban tett látogatásáról kiadott közlemény hangoztatja: a két ország egye'ért annak szükségességében, hogy egyesíteni kell az arab országok erőfeszítéseit és erőforrásait. PHENJAN A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma pénteken nyilatkozatot adott ki, — amelyben újból leszögezi, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya érvénytelennek tekinti a „koreai kérdéssel,’ koacsolatban a KNDK képviselőjének részvéte’ét és hozzál árulása nélkül E,VTC''7- ben hozott „határozatokat”. SANTO DOMINGO Az elmúlt hegekben újabb tömegméretű letartóztatások voltak a felszín alatt forrongó Haitiban. A főváros legnagyobb bör'ö- nében. pillanatnyilag 1223 személyt őriznek, s legtöbbjüket kínvallatásnak vetik alá. DELHI K. Kamaradzs, az indiai kongresszus párt elnöke a párt munkabizottságának csütörtöki ülésén bejelentette. hogy nem kívánja jelöltetni magát a decemberben soronkövetkező pártelnök választáson. A következő pártelnök személyére, a szóbanforgó jelöltek között S. K. Patil, a párt jobbszárnvának vezetője és 5. Nanda volt belíigvmi- niszter áll az első helyen. Pénteken hajnalban ágyúdörgésre, szirénák sivításá- ra, rakéták és bombák robbanására ébredt a VDK főváros. Néhány óra leforgása alatt öt légitámadást intéztek Hanoi ellen az amerikaiak. Amint az utóbbi időben már megszokottá vált, az erős légvédelmi tűzben most is felbomlottak kötelékeik és bombáikat, rakétáikat rendszertelenül, találomra szórták le a város sűrűn lakott negyedeire. A második támadás során levegő-föld rakétát lőttek a diplomata-negyed szívében lévő Hang Louc utcára. A rakéta a szovjet nagykövetség katonai attaséja, Lebegyev vezérőrnagy lakását találta el. Az attasé és felesége a házban tartózkodott, de szerencsére nem sebísültek meg. Több lakószoba összeomlott és a légnyomás megrongálta a lengyel nagykövetséghez tartozó szomszédos épületet. Egy másik rakéta a Phan Chu Trinh utcában robbant. az indiai képviselet épületénél. Először fordult Csütörtökön szovjet jegyzéket nyújtottak át Robert Ford moszkvai kanadai nagykövetnek. A jegyzék határozottan tiltakozik a kanadai kormánynál amiatt, hogy november • 7-én „ellenséges és provokációs akciók történtek az ottaBahzsat Talhuni jordán kormányfő váratlan kairói látogatása nagy érdeklődést kellett az egyiptomi közvéleményben. A miniszterelnököt Nasszer elnök azonnal fogadta. Talhuni átadta az elnöknek Husszein király személyes üzene’ét. Kairói megfigyelők szerint Talhuni látogatása három kérdéssel függ ösQze: A közép-keleti helyzet alakulásával, Jordánia sajátos nehézségeivel és egy újabb arab csúcsértekezletre voelő a hanoi bombázások történetében, hogy külföldi állampolgárok is az amerikai barbarizmus áldozatául estek. Ez a rakéta súlyosan megsebesítette az indokínai nemzetközi ellenőrző bizottság három indiai munkatársát. Egyikük néhány perccel a támadás után, kórházba szállítás közben a hordágyon meghalt. A vandál támadás a város más kerüle'eiben még több áldozatot követelt. A Vinh Tuy kerületben ra: é- tatalálat következtében beomlott egy óvóhely. Az áldozatok száma még nem ismeretes. Az amerikaiak ismét használtak golyósbambákat, mégpedig olyan objektumok ellen, amelyeknek semmiféle katonai ie- lentőségük nincs. Golvós- bombák szántották vérig a Cho Hoa piacot, valamint a Cho Mo bazárt, s ugyancsak golyósbomba-találat érte a Bach Mai kórházat. A délutáni órákig az amerikaiak hat repülőgépet vesztettek Hanoi légiterében. wai szovjet nagvkövetsés és a montreali szovjet fő- konznlátus ellen”. — A Szovjetunió követeli. hogy szigorúan büntessék me? a szovjet-ei'enes provokációk medren üezőit és. résztvevőit, térítsék me» a szovjet képviseleteknek okozott anyagi károkat. natkozó javaslattal. 1. Ami a közép-keleti helyzetet illeti az arab-országok nem engedhetnek az izraeli megszálló csapatok kivonásának kérdésében. 2. Jordánia informálta az EAK-ot az ellene irányuló izraeli csapatö^z- szevonásokról, a jordán folyó megszállt nyugati partvidékén ugyanis Izrael nagy erőket von össze. 3. A csúcstalálkozót Jordánia szükségesnek és sürgősnek tartja. Zjrzavor fonf-ii’’ y en Az angol kormány állítólag hatalmas kölcsönt — egvessk szerint egvmilliárd, mások szerint ké milliá d dollárt — akar felvenni, hogy ellensúlyozza a fi e- tési mérleg krónkus deficitjét Miután a hír csütörtökön estire sem talált megerősítésre, a nemzetközi pénzpiacon a font megint zuhanni kezde't. A kölcsönről és feketéiéiről a kulisszák mii'ött már régen folynak a tárgyalások, s az ügy három nappal ezelőtt kormány- szintre került. A figyelem pénteken Párizs felé fordult. Az úgynevezett gazdasági együttműködési és feilesriési szervezet — angol és amerikai gazd sági szakértők bevonásával — az angol kérelemről tárgyal, s Lord Chalfont, aki a tervezett közöspiaci csatlakozásról folyó tárgyalásokon Angliát képviseli. ú*on Brüsszel felé, megáll Párizsban. Az ENSZ közgyűlése csütörtökön befejezte az úgynevezett koreai kérdés megvitatását és amerikai nyomásra elfogadta az Egyesült Államok és 14 más'k állam javaslatát, amely fenntartja az ENSZ úgynevezett koreai bízott cá-'át és szentesíti Dél-Korea megszállását az „ENSZ-had- erőknek” álcázni* amerikai csapatok által. Az amerikai javaslat mellett 68 an ellene 23-an szavaztak. 26- an tartózkodtak a szavazás tói. A határozati javaslat ellen szavaztak a szocialista országok és több afroázsiai ország. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője rámutatott arra. hogy az amerikai javaslat egyáltalán nem segíti elő Korea békés egyesítését. A közgyűlés vitája során bebizonyosodott, hogv Dél- Korea Washington hatalmas katonái felvonulási területévé vált az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalma ellen. Azok az országok, amelyek a koreai nép érdekeinek védelmét és a távol-keleti béke tartósítását tartják szem előtt, követelik, hogy Koreából haladéktalanul vonják ki az amerikai és más külföldi haderőket. Csehszlovákia, Mongólia, Lengyelország és Kuba képviselői felszólalásaikban szintén leleplezték azt az elítélendő szerepet, amelyet az ENSZ Koreában az amerikai megszállók érdekében játszik. Szovjet tiltakor© "egyzél: Kanadához Jordán vH'ámlátogatás Karában NAGY CSALÁDOK Kennedy és Johnson késhegyig menő harcot vívott a demokrata elnökjelöltségért, s aztán — minden személyes ellentétüket „feledve” — végül egy párban indultak meghódítani a Fehér Házat. A történet közismert, hiszen 1960-ban játszódott Lyndon Johnson és John Kennedy főszereplésével. A Kennedyek és a Johr.son-család viszálya sok tollat megmozgatott már; egy amerikai diáklány, Barbara Garson világhírt szerzett a Macbeth „john- sonosított” változatával, amely mindkét családot pellengérre állítja a féktelen hatalomvágy miatt S most olyan hírek érkeztek Amerikából, hogy nincs kizárva: egy év múlva, november első keddjén tartandó elnökválasztás után megint leírhatiuk e cikk kezdő mondatát. Szóval, hogy Kennedy és Johnson újra egy párban, — csak ‘ordított sorrendben... Októberben történt ugyanis egy s más. ami igazolja Barbara Garson gyanúját. Macbeth jenek két családja a hatalomért mindenre képes. Esetleg még újra ki is békül! Október 7-én mondta el a Johnsont és a politiWái vonalvezetését támogató beszédét Edward, a legkisebbik Kennedy, mascachu- ssetsi szenátor. Azóta is visszatérnek e beszédre az amerikai lapok, hiszen a Johnson- és Kennedy- szárnyra szakadt demokraták újbóli egységének lehetősége fogalmazódott meg Edward Kennedy szavaiban. Kétség sem férhet hozzá: a demokraták találkoztak egymással. — talán mert feltámadt bennük az esetleges vereség előérzete, s idegesek a republikánusok zajától. Walter Lippmann éppen egy éve írta. hogy Robert Kennedy és Lyndon Jonh- son addig harcol egymással, amíg kölcsönösen a víz alá nyomják egymást, és a szakadás a demokraták bukásához foe vezetni. Az elnökválasztás közeledtével egwe sűrűbben végzett közvéleménykutatások e ióslat megvalósulását ígérik. Természetesen a demokraták „családi viszálya” csak másodlagos tényező, hiszen Johnsont — az egykor elsöprő többséggel megválasztott elnököt — a vietnami kaland sodorta olyan helyzetbe, hogy immár sorra verik a számba- jöhető republikánus jelöltek, — egyelőre persze csak a közvéleménykutatásokon (aminek Johnson nagy híve volt két-három éve, amikor a század legjobb közvéleménykutatási eredményeit mutathatta fel, s amit ma „undorral” utasít el, mint „megbízhatatlant”). Az általános Johnson-ellenesség az egész demokrata párt pozícióit kezdi fenyegetni; ami végtére is jogos, hiszen a vietnami háború első kiterjesztője még Kennedy elnök volt. ha Johnson lett is a bombázó elnök. így aztán Robert Kennedynek észre kellett vennie, hogy a Johnson vietnami politikáiétól való ügyes és állandó „elhatárolódása” gyengíti ugyan Johnsont. de végső soron nem erősíti őt magát. Robert Kennedyt. Az egykori Kennedv-agy"erihöz tartozó s ma is a kennedyek vezérkarát képező „tojásfejűek” állítólag újraértékelték a helyzetet. Megállapították, hogv 1968 Robert Kennedy utolsó esélye a bejutásra a Fehér Házba —, -ha egyelőre alelnökként is. Mert a demokrata elnökjelöltséget megszerezni a jelenlegi elnökkel szemben jóformán kizárt lehetőség. Ahhoz valami nagy és váratlan dolognak kellene történnie. Ha pedig Johnson marad a demokraták elnökjelöltje s újfent Humphrevt vesz’ magához alelnökjf löltnek s mindezek után vereséget szenvednek valamelyik republikánus párostól, akkor nyolc évre (egy elnököt kétszer lehet megválasztani) „elúszott” a demokrata „Bobby” számára a Fehér Ház. 1976-ra már 51 éves lesz. vagyis feltehetőleg elveszti mai tömegbázisának, a fiatalságnak jelentékeny részét, s a családi varázs, John tragédiájának nimbusza is jócsjcán megkopik. Ezek szerint egy lehetőség marad: kényszeríteni Johnsont, hogy vegye maga mellé Robert Kennedvt alelnöknek. Igaz. Bobbynak még rosszabb , dolga lenre LBJ mellett árnyékként a Fehér Házban, mint volt Johnsonnak JFK mellett 1963 novemberéig. Ellenben egy alelnöknek komoly elnöki esélyei vannak, hiszen nagy pozícióelőnyből szállhat harcba a következő elnökségért. Ha tehát Robert egyetlen lehetősége csatlakozás Johnson „tiekett”jéhez, s Johnsont is kényszerítik a tények annak belátására, hogy Kennedy nélkül veszít, akkor aligha lesz elsődleges szempont a két politikus személyes ellentéte. Már az év elején, a Man- chester-könyv körüli vitában voltak jelek, hogy az egymáson csúnya sebeket ejtő két politikust megriasztja a kölcsönös megsemmisítés veszélye. A dallasi gyilkosságot tendenciózusan emlegető Kennedyek- nek Johnson—Robert múltjából felidézett epizódokkal válaszolt. Az egykori elnök- öccs-igazságügyminiszter lehallgatási botrányának, szakszer vezet-el’, enessegén ek felmelegítése kellemesen pofon volt a „liberálisnak” mutatkozó arcon. Viszont voltak demokrata körök, amelyek már januárban arról cikkeztek, hogy milyen nagylelkű volt Johnson 196Ö-ban: vállalta a hálátlan alelnökséget, s „hozta” a Dél szavazatait John Kennedynek, — magyarán: ő csinált belőle elnököt. Bobby, ebből tanulhatsz! — sugallták e cikkek. Mindenesetre különös, hogy a Kennedyek épp akkor kezdték dicsérni Johnsont, amikor az US News and World Report leírta e mondatot: „Kezd jó politika lenni Johnsonnal szembehelyezkedni”. S miközben számottevő amerikai politikusok e tanácsot látszanak megfogadni, a „legfőbb ellenfél” eleddig egyértelműén Johnson-ellenes fegyvertárába besorolta a békepipát is. Természetesen mindez csak egy lehetőség, hiszen Robert Kennedy legfrissebb nyilatkozata a kormány vietnami politikájáról a vetélkedés meglétét tanúsítja. (Talán Humphrey látványos „futtatását” — mint „választ” — nehezményezte Bobby?). Mi azonban most csak a lehetőségre akartunk utalni, aminek a jelentőségét felmérhetjük abból, hogy nem — lehetetlenség... Avar Ham