Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. október 8. N ínellenzőt csinált a tenyeréből és úgy tekintette fel a végtelen árterületet. Szénáskocsik várakoztak a pompánál és a tertyedt, vén komp lomhán kapaszkodott át a Dögti- szán. Valahol élénk csen- getyűk perlekedtek egymással és kékes, áthatolhatatlan ködpára terjeszkedett a messze tulátra. Szeptember eleje volt és még vakmeleg. Király Imre ott munkálkodott az Ingoványosban. Csak egy árva sinkógatya volt rajta és a lábán: güsz- tönytalp. ősi szerszámja ez a rétező pákásznak. Imre a palláson lelte meg ezt a talpaiét. Talán az apjáé lehetett vagy a nagyapjáé. A vén révész magyarázta meg neki hogy miféle szerszám az. Eleinte csudájára jártak a szomszédok; a kivénhedt tiszai emberek mosolyogtak ezen. ők Ismerték a furcsa szerszámot. Furcsa? Nem is furcsa. Inkább egyszerű. Mint rült jószágokat Kutyákat biztatott. Kiragadta a vén gulyás kezéből a karikást és azzal esett neki a marháknak. A bika már nyakig állt a mocsárban. Leményes. füstös nyakát feltartotta és keservesen bámult. Szinte sírt az a nagydarab barom. Könyörgött, hogy „mentsetek meg ha istent {ismertek”! Ez a kis nyiszlett Király Imre ekkor került elő valahonnan az ökrök közül. — Kötelet hozzon, gazd- uram! — kiáltotta a pákász. Besnyő Márton észtve- szejtve nyargalt hátra. Ha már ez a csöpp, semmiember kötelet kér. hát hoz ő. Bár bizonyosan ezt is elnyeli az ingovánvos, de ha azt a harmadfű tinót elnyelte, hát ezért a dologkerülőért se kár... Hátul állt -a nagy szekér, rajta a pásztorkészség és a gunyhó horogfái. Az öreg gulyás bambán nézte, mit művel az 6 kenyéradója. Vén ina meg'[ Kádár Lajos: > \ A rétező pákász j j! jutalma J a síléc csak háromszor olyan széles. A feneketlen ingoványos szirtjeit és la* ponyagjait csakis ezzel • lábra madzagolt szerszámmal közelítheti meg a pákász. Messziről kiabálást hall. Valaki nagyot cserdít ostorával. — Mán megest törőd azt a jószágot, tei Az anyád!— — csúnyául elkerekíti. Az alig térdigérő csupaszéin bojtárgyerek mind:g kenyéradó gazdáján tartja a szemét, a vén számadón. Neki az ád kenyeret, meg egy pár csizmafejelést. E* az ő bére. Szent Györgytől Katalin napjáig. A pulik és komondorok rekedten csaholnak. De a csont-bőrre lesoványodott marhák is nyelvlógatva vonszolják fáradt testüket. A nyelvüket vastagon megfekszi a rátapadt por. Nem volt már szegény páráknak mit legelniök Lefogytak. A forró nyári nap kiégetett mindent. A hét elején üzent a vén számadó a gazdáiénak, hogy minden jószág felfordul, ha még egy hetet ott kell vergődniük. Most lassan haladnak át az ártéren. Erre már a porfeileg is eltűnt. Némely marhának megroggyan az eleje, a másik szinte imbolyog. Az ember azt hinné, egv csepp szél is felfordítaná őket. A gazda még most is át- kozódik. Szidja a vén számadót, az ugi rétet és az egész világot. Ha ez a csomó lábasjószág elpusztul. akár felkötheti magát. KI tudná ezt a szörnyű csapást átélni? Hát ki tudná?... Az eltikkadt marhák megérezték a víz szagát Fájdalmasan felbődültek, és lassan, igazi szakértelemmel beleszagoltak a levegőbe. Egv harmadfű tinó nagvot horkantva a gulva elejin, eliramodott a nádas felé, amerről a szagot érezte. A többi meg utána. — Eleibe» — ordította Besnvő Márton. Hirtelen oldalra kanyarodott a kocsival s vesd el magad, a megveszett jószágok elé akart hajtani. Későn ért oda. de elkésett a számadó is. a bojtár- gyerek is. De még a csaholó kutvák is elkéstek. Elnyelte az ingovány a hároméves tinót. Besnvő Márton őrjöngve rohant a gulva közé. Veszettül hadonászott és a hajtóusiorral kegyetlenül aprította a kezeügyébe keroggyant alatta. Biztosan tudta, hogy nem kap;a meg elmaradott járandóságát. Most őt okolják mindenért. Pedig hányszor hírül adta, hogy éhen pusztul a jószág. Azt izén gette vissza Márton gazda, hogy még a kukoricafődek föl nem szabadulnak, ki köll húzni a jószággal. Hát kihúzta. Ki. A sintér jármába való az egész gulya. Nagyot csikordult a gyomra. Eszébe jutott, hogy még máma nem is kenyere- zett. Amott látta meg a gyereket meg a gazdát, a Bagó bika irányában. Egy kisember meg kötélhurkot vetett a t>ika szarvára. Csak azt nemértette a vén pásztor, hogy nem süllyed el az idegen a mocsárban. Tézslát akasztottak a kötél végére és sietve fel- jármoztak két ökröt... Meg se bírták mozdítani a mocsárba rekedt bikát. Most még egy pár ökröt jármozott fel a gazda és azt is a tézsla végihez láncolták. ökörhajtő ustorral esett a gazda a négy ökörnek. A bika nagyot bődüit fájdalmában és az orra belemerült a mocsárba. Most már mindnyájan szólították az ökröket. Nagyot reccsent a nád és nagvot cuppant a mocsár is. A bika kínosan felbődült. Végre partra került a bika és elnyúlt, mint egy dög, csak a szeme pislogott jámboran. Márton gazda szorongva nógatta a fekvő barmot. Nagyot szusszantott a jószág. aztán felugrott. Szinte megremegett hatalmas súlya alatt a föld. de megremegett a bika ina **• A gazda gyöngéden meg- paskolta a bika iszapos nyakát. Agtán elindult a kocsijához, miközben oda- seólt Király Imrének; — Osztán köszönöm mán, hé! Maid estefelé gvere ki a tanvámra! Mert a Krisztus koporsóját se őrizték ám ingven» — Emberek vagyunk — motyogta Imre és visszavetett a gunvhóiához. Hallotta még. amint útnak Indították a ledelelt, fáradt marhákat. Bánta. hogy nem mondta meg Márton gazdának, hogy csak holnap délután lesz Ideje. Elindult a varsái felé. Madarak röppentek fel útiéból és a bódult szúnyogok millióiát kergette fel. Sip»v« fői ringatta a varsákat Még valamennyi üres volt Bosszúsan morgott valamit az orra alatt, aztán visszament a gunyhó- jához. Ledőlt cseppet hogy átgondolja még egyszer ezt a mai napot Mert nem krajcáros dologról van itt szó... Ügy lehet, egy százast kap a gazdától... Az a b'ka tán kétezer pengőt is megér... Mégis csak ő mentette meg. Ha egy százast kapna... kitégláztatná a ház alját... Adhat az a gazda egy százast... Még az is lehet, hogy többet ád... Venne akkor malacot is... egy süldőt... Majd meglátja, no-.« Hazasietett még, hogy valamit faljon. Nem szr'l az asszonynak. Dehogyis árulja el, micsoda szerencse van kilátásba. Aztán, ha hazaér a gazdától, csak az asztalra teszi a bankókat... Mert biztosan pénzt kap... Ezt még száz- és százféleképpen elgondolta, hogy mit venne a pénzen, a szegény embert az ág is húzza. A múltkor szegénységi bizonyítványt kért Nem kapott Leszidták a községházán, hogy vagyonos ember. Hát vagyonos ember ő? Háromszázötven pengőért vette azt a düledező viskót... De ha ez a gazda most adna neki egy százast... Hat jó! van... ne adjon egy százast, de nyolcvan pengőt igazán adhat... Így ért Király Imre Besnyő Márton tanyájába. Azt se tudja már, volt-e otthon ebédelni. Dehogy tudja, hiszen az esze mindig a szegénységén járt. Csak akkor ocsúdott fel, mikor a góré alól borjúnvi ebek rontottak rá. Majd leszedték a lábáról. ' Egy uprirongyos szolgál í került elő valahonnan és végigvágott a kutyákon. Megtudta Imre, hogy várnia kell mert a gazda ledelelt ebéd után. Aztán lehet, hogy csak hat óra felé érzik fel. De ekkor kidohogott a gazda. Roppant dühítette, hogy a kutyaugatásra fölébredt. — Kit esz itt a fene, k»t ugatott a kutya, te? — mordult Márton^ gazda a megijedt szógálóra. — Ez a jámbor-e! — mutatott a leány a sarkán kucorsró Király Imrére. — Te vagy itt mán? — dünnyögte morózusan a gazda, aztán ösztönösen meesímogatta borostás sza- kállát. hogy addig kiagyalja, mit is vessen ennek a güzüembemek. — Hát... izé... Adok neked hé, egy igen komolv ajándékot, mer meg kő hanni, csak segítettél valamit a bika kihúzatása körül! Imre most már bánta, hoffv idejött. Nem ilyen fogadtatásra számított. Még hogy 6 csak „valamit’’ segített volna? — Izé... csak ép, hogy kigyüttem — hebegte szégyenkezve a pákász. — En most idemék majd a Cza- kó-tanyába... dógom lesz ottan... — Nono» azé mégis jó. hogy elgvüttél — olvadt fel a gazda. — Emberek vagyunk. Hát osztá-n van-e sok csirkétek otthon? — Sok nincsen — hebegte Imre. — Csak Izé- Két tvúkalját kötetett a feleségeim, de elplacozta mán nagyobb részét, mer mindig garas híjával van az liven magunkfajta — Hát jó van, hé — mondta a gazda. — Adok egy vékányi ocsut a tyúkjaidnak. ne mondd. hogy rossz embered vagvok, de a zsákot visszahozd, vagy add be a Nagvszövetkezet- be! Aztán a télen nézzél ki felénk. Adok majd neked hatodos kukoricafődet Azzal besietett a gazda a kulcsért, hogy a hombárban honi érle az ocsut. A pákász azonban nagyot gondolt, amint magára maradt. Hirtelen széj- ieltekintett. Egv lelket se látott, még a kutyák js eltűntek hiveselni. Erre. vesd el mavad lekocogott a kert mö?é és rohant, rohant hazáig. Boldog volt. hogv nem kisebbíthették meg az ocsuval. Képek az Intergra pitik—67 című műcsarnoki kiállításról A Szépirodalmi Kiadó könyvei — az év végéig Stettner Bél»: Kiállítás A Szépirodalmi Könyvkiadó gazdag programot nyújt olvasóinak az év második felében, megjelenő művei színvonalban és választékban bizonyára örömet okoznak majd az immár többmilliós olvasótábornak. A megjelenő számos könyv között várhat an sikere lesz Karinthy Ferenc Szellemidézés című regényének. Az író fiatalkori regénye ez, s elsősorban apjának, a zseniális Karinthy Frigyesnek idézése. Karinthy alakja és a művészbarátok sora úgy vonul el az olvasó előtt, mint egy színes híradó. Mesterházi Lajos Férfikor című regényében egy magyar forradalmár útját követi 1915-től napjainkig. Az írás a legújabbkori történelem regénye, vonzerejét növeli, hogy alaphangja őszinte önvizsgálat és a realista számvetés. Hidas Antal: Más muzsika kell c. írása is az olvasó kezébe kerül az év második felében. A regény főhőse a fiatalság — többek között az a fiatalság, amely messze földön hazájától elszakítva, hadifogolyként él, majd részt vesz a szovjethatalom oldalán az emberiség legnagyobb forradalmi csatájában. A Szépirodalmi Kiadó második félévben megjelenő könyvei között található Illyés Gyula 65. születésnapja alkalmából megjelenő Pgharaim című vers- gyűjtemény, amely a kiváló költő verseinek minden eddiginél teljesebb kötetét nyújtja. Lengyel József Tükör című könyvében az író közéleti és esztétikai vonatkozású írásai találhatók. A 70. születésnapján, a közelmúltban kitüntetett Fábry Zoltán Csehszlovákiában élő magyar Író és buplicis- ta válogatott írásai szintén megjelennek. Minden bizonnyal sok olvasó asztalára kerül majd a Költészet és Szépprózai Antológia — magyar írók és költők írásai a Hagy Októberi Szocialista Forradalomról. Klasszikusaink közül többek között Ady, Arany, Katona József, Kemény Zsigmond, Jókai Mór müvei, az olcsó könyvtár sorozatban pedig Gárdonyi, Krúdy, Móricz és Csehov írásai jelennek meg a Szép- irodalmi Könyvkiadó gondozásában. <K. L) Zsadányi Lajost Fogy az otthon Fogy az otthon mint a Hold, Valaha itt kutyagolt. Itt koptatta a cipőt Madárcsontú kisgyerek Talán erre ténfereg Bejárva a hű mezőt. Mint az otthon elfogyott kenyere, vize s lopott almája is elgurult... Madárfészke leverve Lakóját ki keresse? Büszke tolla porba hullt. Fogy az otthon s hallja már Az emlék hogy muzsikál... Aranyfényű utakon Megy az ember s ' verdeső szivében mint búza nő a beérett férfikor. Csanádi Jánost Ma is A hajnal itt elér, átdereng az üvegfalra sikló függönyön, a félhomályon átköszönve éget: Evőé! kéklő csontok, rigófüttyök, indulj, mindig új-indítású életi A szív túlfeléről felkel a nap, a jó nap, új, égni-kész szorgalommal, héliumlángja egek függönyén szelídre szűrve fénylő verssorok módjára hull a kifésült mezőkre. Jóreggelt, ifjúság! Jóreggelt, istenekl Ma is kell még az egek békessége, ma is kell még a szerszám és a toll, ma is kell még a szellem és a nagyság, a jó harc, amely élet és halál senkiföldjének újra nekivág, s a kín, amely világot vált valóra, ma is megváltjuk véle egy napunk, mert sosem lesz megváltva a világi Picasso: Festő és modellje Paul Hogarth: Tusrajz
