Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-05 / 235. szám

s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1867. október 3. • MIN • DEN , • FELÖL Péter János felszólalt az ENSZ-ben Péter János külügymi­niszter szerdán felszólalt az Egyesült Nemzetek Szerve­zete közgyűlésének általá­nos politikai vitájában. A magyar küldöttség vezetője felszólalásában kifejtette kormányunk álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. A szerda délelőtti ülést Corneliu Manescu román külügyminiszter, az ülés­szak elnöke vezette le. Pé­ter János elsőnek szólalt fel. A magyar küldöttség ve­zetőjén kívül az ülésen Lujo Toncic osztrák és Johns Lyng norvég kül­ügyminiszter mondott be­szédet. A magyar külügyminisz­ter beszédét a világszer­vezet közgyűlésének részt­vevői érdeklődéssel hallgat­ták meg. A beszéd végén tapssal köszöntötték a ma­gyar külügyminisztert. A Közel-Kelet hírei BAGDAD Az iraki kormány keddi közlése szerint az ország gazdasági élete a közel-ke­leti háború következtében igen jelentős károkat szen­vedett. Az iraki olajterme­lés ez év első nyolc hónap­jában 27.4 százalékkal csök­kent a múlt év megfelelő időszakához képest: Míg tavaly januártól augusztus végéig 44.6 millió tonnát termeltek ki, idén csupán 32.4 millió tonnát. NEW YORK Mohammed AI-Ameri jor- dániai külügyminiszter New Yorkban újságírók előtt megcáfolta a Washington Post állítását, amely sze­rint Izrael és Jordánia kö­zött „titkos kétoldalú tár­gyalások” folynának. JERUZSÁLEM Sneur Sazar izraeli elnök a zsidó újév alkalmából mondott beszédében han­goztatta, hogy Izrael kon­fliktusa az arab országok­kal „még nem ért véget”i „A világ zsidóságának tömöríteni kell sorait, hogy eleget tehessen az új év­ben felmerülő követelmé­nyeknek. Az új évben ránk váró feladatok megoldásá­hoz szükség van az Izrael­ben és a világszerte szét­szórtan élő zsidóknak a kö­zös erőfeszítésére” — mon­datta az elnök, majd közöl­te, hogy Izrael számít a külföldön élő zsidók töme­ges bevándorlására: külö­nösen nagy szüksége van műszakiakra és egyéb szak­emberekre. Sazar beszédét így fejez­te be: „Az 5727. év egye­dülálló volt népünk törté­netében. A szent város, Je­ruzsálem Dávid városa is­mét fővárosunkká vált,” TEL-AVIV „A jelenlegi helyzet, — amely hosszú ideig is el­tarthat, megköveteli, hogy Izrael új határainak meg­védése és a megszállt te­rületek ellenőrzésünk alatt tartása céljából növeljük fegyveres erőink létszámát” — jelentette ki Izhak Ra­bin tábornok, izraeli vezér­kari főnök a Tel-Avivban megjelenő Jediot Aharonot számára adott nyilakozatá- ban. A tábornok megismételte az arab országok részéről már többször megcáfolt izraeli állításokat, amelyek szerint az Izrael által meg­szállt arab területeken el­követett szabotázs-cselek­ményeket Szíriából irányít­ják és hogy a szabotőrök gyakran Jordánián keresz­tül érkeznek a megszállt területekre. Ä laaosi csapatok elfoglalták Emi v ist Az AFP a lagosi kor­mány közleményére hivat­kozva gyorshírben jelen­tette, hogy a szövetségi csapatok elfoglalták Enu- gut, a szakadár Biafra fő­városát Lengyel párthatározat Közzétették a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága szeptember 28-án és 29-én megtartott plénumának határozatát a lengyel mezőgazdaság hely­zetéről és feladatairól. A határozat felvázolja az el­következő évek mezőgaz­dasági fejlődésének fő irányvonalait A határozat rámutat, hogy az 1965—67-es idő­szakban, az 1962—64-es idő­szakhoz viszonyítva a me­zőgazdaság össztermelése 14 százalékkal növekedett. Tízéves az űrkorszak A z egész szovjet nép szerdán nagy jelentőségű ** évfordulót ünnepelt: az „űrkorszakot” meg­nyitó Szputnyik—1 fellövésének 10. jubileumát. Az ünnep jegyében sok ezren vettek részt a „Hősök fa­sorának” felavatásán. A moszkvai béke sugárút és az égbetörő Koz­mosz-emlékmű közvetlen közelében nyílik a „Hősök fasora”. A sétány mentén három méteres talapzaton állnak a szovjet űrkutatás hőseinek mellszobrai. A hősök galériáját Vlagyimir Komarovnak, a hősi ha­lált halt űrhajósnak a szobra zárja le. A szerdán megjelent moszkvai lapok terjedelmes cikkekben méltatják a nagy nap jelentőségét. „A Kozmoszba vivő utat a szocializmus nyitotta meg” — „Október hazája — a szputnyik hazája”. — „A Szov­jetunió a világűr első felfedezője” — ezek a vezér­cikkcímek is azt húzzák alá, amit a Pravda hang­súlyoz: az első műhold fellövésének elévülhetetlen érdeme a szovjetek országát illeti. A tíz évvel ez­előtt végrehajtott hőstett fényesen példázta a szocia­lizmus alkotó erőinek nagyságát, az októberi forra­dalomban született új rendszer gazdasági hatalmát és gigászi teremtőerejét, a szovjet tudomány és tech­nika nagyszerű sikereit. Az évforduló alkalmából a szovjet lapok hasáb­jain rendre megszólalták a Kozmosz hősei, az űr­pilóták, Gagarin, Tyitov, Leonov, Feoktyisztov, Nyi- kolajev nyilatkozott a sajtó képviselőinek. Az évfor­duló kapcsán nyilatkozó szovjet és külföldi tudósok nyomatékosan rámutatnak, hogy a Szovjetunió a világűr békés felhasználása mellett száll síkra. Az űrkutatást planétánk közös ügyének tekinti. Leszavazták a brit kormányt Vietnam és Görögország kérdésében A munkáspárt scarbo- roughi kongresszusa szeri; dán — hasonlóképpen a tavalyi kongresszushoz — többségi szava­zattal elvetette a brit kormány vietnami po­Mélyponlon az osztrák—olasz viszony A legutóbbi dél-tiroli ter­rormerénylet után — Tren- tinónál két csendőrt tépett szét egy pokolgép — egy­behangzó bécsi és római jelentések szerint mély­pontra zuhant az osztrák— olasz viszony. Az olasz sajtó hevesen bírálja az osztrák hatóságokat, mert nem tesznek hatékony in­tézkedéseket a terrorhullám megfékezésére. A római külügyminiszté­rium ugyancsak osztrák mulasztások számlájára ír­ja az újab halottakat Az osztrák nagykövetet emlé­keztették rá: a merénylet néhány nappal azután tör­tént hogy az úgynevezett dél-tiroli felszabadítási bi­zottság újabb akciókat he­lyezett kilátásba. Ennek el­lenére osztrák részről nem ismerték fel e szervezet ve­szélyességét és nem tettek megfelelő intézkedéseket. Az osztrák kormány csak elítélte a gyilkos merény­letet s felhívta a lakossá­got, segítse a hatóságokat a terrorizmus elleni harc­ban. A bécsi sajtó egyetért abban, hogy az események mind kilátástalanabbá te­szik az osztrák közöspiaci tárgyalások jövőjét. litikáját, és elfogadta azt a 8. számú határozati ja­vaslatot. amely követeli, hogy a kormány „teljesen határolja el magát az Egye­sült Államok vietnami po­litikájától. próbálja ráven­ni az amerikai kormányt; hogy azonnal, állandó jel­leggel és feltétel nélkül szüntesse meg Vietnam bombázását”. A kongresz- szus vallja, hogy bármi­lyen rendezésnek az 1954 évi genfi egyezményen kék alapulnia. Nagy szótöbbséggel fo­gadták el a 20. számú ösz- szevont határozati javasla­tot is, amely felháborodás­sal szól a görög katonai klikk hatalomátvételéről, és követeli, hogy zárják ki Görögországot a NATO-ból szüntessék meg Görögor­szág katonai segélyezéséi és az országnak az Euró­pai Gazdasági Közösséggel, valamint az Európa Ta­náccsal fenntartott társas­viszonyát, illetve tagságát mindaddig, amíg a katonai diktatúra át nem adja he­lyét egy demokratikus rendszernek. A kongresszus felszólítja a brit kormányt, vesse fel ezt a kérdést az ENSZ-ben, ezenkívül fel­hívja a görög kormánvt, bocsássa szabadon a bebör- tönzötteket és tartson sza­bad választásokat. A mun­káspárt támogatásáról biz­tosítja a görög munkásosz­tálynak a rezsim megdön­tésére irányuló bármely ak­cióját. A szavazás előtt Brown külügyminiszter hosszabb beszédben kérlelte a kong­resszust. ne szavazzon a kormány ellen Vietnam ügyében, sőt még a görög kérdésben benyújtott hatá­rozati javaslat visszavoná­sát is kérte. Vietnam kérdésében Brow.i saját pártatlanságát han­goztatta, de rögtön ezután Hanoit tette felelőssé a bombázás folytatásáért. Brown beszédét többször szakították félbe a küldöt­tek haragos közbekiáltásai. Ami a számszerű ered­ményt illeti, a görög kér­désben 277 000-res, a viet­nami kérdésben 122 000-res szótöbbséggel fogadták el a határozatot. A halálraítélt ATHÉN A görög katonai rezsim szerdán háziőrizetbe he­lyezte Helen Vlahosz asz- szonyt, két görög polgári lap tulajdonosát. Vlahosz asszony a katonai rezsim elleni tiltakozásként beje­lentette, hogy nem jelente­ti meg lapjait, legutóbb pedig nyilvánosan bírálta a juntát. Megfigyelők sze­rint most azért került házi­őrizetbe, hogy elejét ve­gyék további nyilatkozatai­nak. Éppen kedden érke­zett a CBS amerikai TV- társaság riportergárdája — Athénba, hogy interjút ké­szítsen Vlahosz asszonnyal. BÉCS Toncic osztrák külügymi­niszter decemberben egy­hetes hivatalos látogatásra Moszkvába utazik. A mi­niszter a többi között elő­készíti Jonas osztrák köz- társasági elnök szovjetunió­beli utazását. Az osztrák államfő, a tervek szerint 1968. májusában viszonoz­za Nyikolaj Podgomij 1966- os bécsi látogatását ANTWERPEN Csaknem hárommillió li­ter nyersolaj ömlött szét szerdán a tengeren, amikor kilyukadt egy kőolajtartály az antwerpeni kikötőben. A kikötő egyik részét le­zárták a forgalom elől. ROMA Olaszországban kedden 24 órás sztrájkot tartott az állami fafeldolgozó ipar 250 ezer dolgozója. Az új kollektív szerződés megkö­tését követelték; HÁGA Az indonéz nagykövetség Szóvivője Dj karfából ka­pott hivatalos jelentésekre hivatkozva cáfolta, hogy a múlt héten kivégezték a halálra ítélt Untung alez­redest és két társát. CLEVELAND A demokrata párt pol­gármesterjelölő gyűlésén — kedden elsöprő győzelmet aratott a néger Carl B. Stokes. CONCEPCION A concepcioni egyetem diákjai kedden tüntettek a felsőoktatás demokratizálá­sáért. A rendőrség a diák­tüntetőket erőszakosan osz­latta szét. Több diák meg­sebesült, hatvanat pedig letartóztattak. Grózmer István hadifo­goly, — vagy ahogy a gaz­dája, Vaszilij Fjodorovics és a falubeliek nevezték, Sztyepán — Piszmonka fa­luban béreskedte végig az első világháború második és harmadik esztendejét. A cári hadvezetőség — ugyanezt cselekedte fordít­va a Monarchia katonasá­ga is — a hadifoglyok egy részét amolyan ingyen bé­resként kiadta módos pa­rasztokhoz: A hadifogoly tartozott gazdája parancsa szerint látástól vakulásig dolgozni, amelyért cserébe teljes ellátás illette meg. Ezt épp úgy a gazda szab­ta meg, mint a munkaidőt: így érthető, hogy a hadi­foglyok nem híztak el. — Igaz. akadtak olyan mun­káltatók is, akik megsze­rették az idegent, de Va­szilij Fjodorovics — Gróz- ner István gazdája nem tartozott ezek közé. Sztye­pán alig várta a napot, hogy megszabadulhasson tőle. De jóllehet, már 1918 tavaszát írták, s érkeztek kósza hírek arról, mi tör­tént Pétervárott. s Orosz­ország nagy része már a forradalmároké, ez az al­kalom még mindig nem ér­kezett el a- számára. Pisz­monka falu a fehérek ke­zén maradt: Végre Piszmonka körül is ropogni kezdtek a fegy­verek. Vaszilij Fjodorovics gyűlölködve figyelte a hangjukat. Három fia a fehér hadseregben szolgált, őket is féltette, a saját földjét is. ö hozta a papírt, amelyben az állt, hogy Grózner István köteles a bugulmai járási elöljárósá­gon jelentkezni, hogy be­sorozzák a fehérekhez: A gazda megengedte, hogy az egyik lovat fel­nyergelje és azon lovagol­jon be a járási székhelyre. Sztyepán azonban nem nagy kedvvel nyergelte a lovat. Elege volt már a háborúból, alig várta, hogy hazajusson hazájába, Ma­gyarországra. Belovagolt az erdőbe, amelynek sűrűjében ott állt egy kis méhészház. — Ismerte a ház tulajdono­sát, néhányszor beszélt ve­le, s úgy tartotta, hogy nem szereti a fehéreket. Amikor odaért, megko­cogtatta az ajtót; Csak so­kára nyitották ki az abla­kot, ahonnan három pus­kacső meredt rá; A gazda és még két falubeli nem nagy örömmel fogadta őt; Éppen arról tanácskoztak, mit tegyenek a továbbiak­ban. S most ez az idegen a nyakukra jött. El is bo­csátották békével, némi elemózsiát adtak csak neki; Sztyepán egész nap az erdőben bolyongott, estére pedig visszalopakodott a faluba. Egy ismerős ház­ban bebocsátást nyert. Ott tudta meg: gazdája már hírül vette hogy nem je­lentkezett Bogulmában. — Halálra keresteti. S egyéb­ként is, a helyzet rossz: a fehérek a falu mellett visszoszorították a vörösö­ket. S mintha csak a há­ziak szavait akarnák iga­zolni, a fehér csapatok ép­pen ekkor törtek be a fa­luba; A magyar hadifo­golynak a kertek alján si­került megszöknie. Hosszú ideig a folyóban, egy fűz rejtekében húzódott meg, s csak az éjszaka második felében^ csuromvizesen, agyonfázva mert előbújni. A szomszéd majorban. Sztaroverecben is voltak ismerősei. Ott kopogtatott be, s ezúttal szíves fogad­tatásra talált. Menedéket kapott, de csak annyi el­igazítást: — Maradj itt, Majd lesz valahogy. A „valahogy” azonban csak másnapig tartott, — amikor Sztaroverecbe is betörtek a fehérkozákok; Sztyepánt két altiszt fogta közre, egy olajmécses fé­nyénél vallatták. A gazda hiába mondta, hogy a ma­gyar hadifogoly rendes ember, szorgalmas mun­kás, a fehérek rásütötték, hogy vörös kém. Elhatá­rozták, hogy a parancsnok elé állítják. A parancsnok pedig felemelte a kancsu­káját: — A pokolba vele! Ez annyit jelentett, hogy halálra ítélte Grózner Ist­vánt. Néhány órába telt, amíg hóhért találtak. Egy középkorú, komor, sebhe­lyes arcú kozák vállalko­zott az ítélet végrehajtá­sára. A magyar hadifog­lyot átadták neki. A kozák lóra szállt, karabélyát ma­ga élé tette a nyeregkápá­ra, áldozatát maga elé pa­rancsolta és megindultak egy szűk erdei ösvényen. Grózner István azt fi­gyelte, hol kínálkozik alka­lom a szökéshez. Már egy jó negyed órája mentek, s még mindig semmi. Meg­rettenve várta, mikor eme­li a kozák vállához a ka­rabélyt, hogy leadja a gyilkos lövést A kozák azonban soha nem sütötte el fegyverét. Egy domboldalon, ahonnan keskeny, kanyargó folyót látott a völgy aljában, a kozák megálljt parancsolt. — Idefigyelj, magyar! A tieid ott vannak a túlsó parton. Fuss és úgy har­colj, mint egy isten. Jaj neked, ha újra elfognak: Nem volt könnyű az át­kelés. Éppen a folyónál tombolt a harc. Ideát a fe­hérek, odaát a vörösök. Az­tán mégis átjutott. Tetőtől talpig vizes volt, amikor megpillantotta az első vö­röskatonát. Azok nem so­kat értettek abból, amit a jövevény tört oroszsággal mesélt Annyit azért meg­érteitek, hogy az előttük álló, s a hidegtől, félelem­től reszkető ember magyar. Előhívták néhány társu­kat, volt magyar hadifog­lyokat, akik velük harcol­tak. ök már szót értettek Grózner Istvánnal. Kenyér­rel és vodkával vendégel­ték meg. Aztán azt mond­ták neki: lépjen be közé­jük, harcoljon azok ellen, akik halálra ítélték. És Grózner István har­colt. A háború végéig nem is tette le a fegyvert. Állta a sarat Kolcsak, a pánok és Vrangel ellen is. Az­után is Szovjet-Oroszor- szágban maradt. Dolgozott a Don medencében, majd Moszkvában lett gépkocsi - vezető. Csak évek múltán került haza. A felszabadu­lás után a Középületterve­ző Vállalat gépkocsivezető­je lett. Onnan ment nyug­díjba. Ö, akit fiatalon ha­lálra ítéltek a fehérek, jó­val hatvan felett most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az ő forradal­ma 50. évfordulójának meg­ünneplésére készül. Pintér lst»ár

Next

/
Oldalképek
Tartalom