Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
m SEQLNOE MEGYEI NÉPLAP WSL azeptrenber íft. Ahol a madarak repülve fagynak meg! A csukcsok földjén A kínai fejleményekről Hangzatosán „nagy proletár kulturális forradalomnak” nevezik azt a politikai káoszt, amelybe Mao Ce-tung és csoportja döntötte Kínát. A meghirdetett cél: a prole táriátus „osztályharca” a kapitalizmus maradványai ellen Kína állami és társadalmi rendjében. Hivatalosan az a feladat, hogy felszámolják a „burzsoá pártütőket”, akik a kapitalizmus útjára próbálják terelni az ország fejlődését. A „forradalmi” jelszavak azonban ellenforradalmi cselekményeket lepleznek, s a „proletárforradalom” valójában felülről végrehajtott reakciós puccs, — amely a kínai munkásosztály politikai és gazdasági szervezeteinek szétzúzását, az értelmiség leghaladóbb rétegeinek kiirtását tűzte ki célul. Az eredmény: szabotázscselekmények és erőszakosságok. Sorozatos gyilkosságok Szecsuanban; közjavak elpusztítása Hellungcsiang. Csilin, Liaóning területén’ erőszakosságok és rablás Sanghajban; elszakadási kísérletek észak-nyugaton; kalandorkodás a külpolitikában. A hatalmas ország a politikai és gazdasági káosz állapotába süllyedt. Az észak nyugati Hej- lungcsiangtól a dél-nyugati Jünnanig szabályos ütközetek folytak a munkások és parasztok, valamint a vörösgárdista rohamcsapatok között, amelyek Mao Ce-tung új rendjét akarták létrehozni. Csöcsiang tartományból parasztfelkelésről érkeztek hírek, Hopej tartományban véres összeütközések voltak. Egyes területeken a törvényesség és a rend felbomlása olyan messzire ment, hogy a hatóságok kénytelenek voltak elismerni; káosz és anarchia uralkodik ezeken a helyeken. Kína 29 tartományból Az „Empire State Building” még mindig New York és az egész világ legmagasabb épülete. Ezt a dicsőséget azonban most vitássá akarja tenni New York-kikötő hatósága, amely ugyancsak Manhattanban két 110 emeletes felhőkarcolót «dear építtetni. De az „Empire State Building” urai nem hagyják magukat. Az óriási palota megépítése óta eltelt 36 év alatt évenként 2 500 000 dollárt kerestek azoktól a turistáktól, akik a legfelső emelet terraszá- ról csodálják meg New York panorámáját és 1 250 000 dollár bevételük volt a kilenc televízió-társaság által fizetett bérekés autonom területéből mindössze hatban sikerült Mao hívednek átvenni a hatalmat, ötben még nem dőlt el a harc. Az ország többi részén, az összterület kétharmadán nem alakultak forradalmi bizottságok, sőt nyugaton, a Hszin- cstan-Ujgar autonom területen egyenesen elszakadásról beszélnek, — TERRA — bői. amelyek antennáikat az Empire State Bulding tetején helyezték el. A palota urai pert Indítottak a kikötői hatóságok ellen és ez a oer igen hosszadalmas és bonyolult lesz. A per indoka: „inkorrekt és törvénytelen konkurren- cia egy magánvállalat ellen, ami ellentétben áll a kikötői hatóság, mint kormányzati szerv működésével és szereplésével”. Panaszukban kérik, hogy a tervezett háztömb semmi esetre se legyen 72 emeletnél magasabb, hogy így ne zavarja a televízió állomások adásait. A legnagyobb épület körül a harc szívósnak ígérkezik. Csukcsföld. Innen indul útjára, végig a szovjet földön a Nap. Itt élnek a csukcsok és az eszkimók. Az októberi forradalom előtti Oroszországban életük nagyon nehéz volt. — Orosz kereskedők fosztogatták őket, kicsalták vodkáért és dohányért az értékes nemesprémeket. A szomszédos Alaszkából pedig kalandorok intéztek ellenük állandóan, rablótámadásokat. A helyi jóhiszemű és vendégszerető lakosok táboraiból mindent, ami értékes volt elvittek, s maguk után csupán fertőző betegségeket hagytak. A forradalom előtti időkben Csukcsföldön csupán két orvosi állomás volt, két orvossal. A csukcsok, valamint az eszkimók részére azonban ide tilos volt a belépés. Jelenleg a körletben több, mint húsz kórház és több tucat községi poliklinika működik, Arany! A Csukcsföld távol van. Sarki, dermesztőén zord tájék. Ha rátekintünk a térképre, önkéntelenül is eszünkbe jut a tradicionális jellemzés: fehér némaság, hatalmas tundra, az örök fagy birodalma, a vakító hóviharok hazája. — Mindezek azonban csupán irodalmi képek. S valójában milyen a Csukcsföld? Ez az arany vidéke. Tíz évvel ezelőtt még nagyon sokan úgy gondolták, hogy ezen a tájon nincs arany. Az aranyat azonban hamarosan itt is felfedezték. A kutatások kezdetben csupán egy körzetre szorítkoztak, a későbbiek során azonban a tundra centrumára is kiterjedtek. Így tárták föl a híres Bilibinszüdj, valamint Otrozsnij, Poljamij lelőhelyeket Természetesen felfedezésük, s ezen lelőhelyek által termelt első fémmennyiség előtt sok kutató- csoport ment végig a nagy és a kis Anjuj folyó völgyeiben. Átvizsgálták a patakokat, a jégkori lerakódások masszívumait, — majd átadták a bányászoknak a földalatti kincsekhez vezető „kulcsot”. Így jelentek meg hét évvel ezelőtt sátrak a Karaij- vaama lakatlan partjain. A település gyorsan fejlődött, s a későbbiek során a neves geológus után Jurij Bilibin-nek nevezték el. Majd felépítették az első fa házat Eb most?— A bányászok városa Ma a település már város, három emeletes kőépületekkel. A lakásokat gőzzel fűtik. Van itt filmszínház, s üzletek is vannak. Ebben a városban elsősorban bányászok laknak. Természetesen Csukcs- földnek is megvannak a maga nehézségei: nehéz a helyzet a gyümölcsök és a zöldségfélék terén. Repülőgépen nem sokat lehet szállítani, viszont teherautókon... A Csukcsföldön olyanok a fagyok, hogy a madarak repülés közben fagynak meg! A gépkocsi- vezetők azonban speciális teherautókat alakítottak ki, amelyeket a kipufogó gázokkal tudnak felmelegíteni. Ha a motor felmondja a szolgálatot, ott van a benzinkályha. A Csukcsföld nemcsak aranyban gazdag. Van szene és feltételezik, hogy az olajkészletek is nagyok. A tundra fölött többszáz kilométert átrepülve, a levegőből a geológusok számtalan csoportját láthatjuk. Fiatalok a technikumok és Intézetek frissen végzett hallgatói — elmennek a Csukcsföldre, hogy aranyat, wolframot, ólmot keressenek és átalakítsák e csukcsok földjét Iparvidékké. Az iparral együtt fejlődnek majd a Csukcsföld gazdaságának tradicionális ágai is — a rénszarvas tenyésztés, a prémipar, a prémesállat tenyésztés, a tengerpartokon pedig a fókavadászat. APN Kié lesz a magasabb? O rültség — mondtam. — Már hogyan is élhetne egy tó! — a csőkorláton át kihajoltam a lila és olajbarna sávok petyhüd* mozgása fölé. — Ez nem is tó — mondtam — hanem fövésben levő szilvalekvár. Ragadós, cuppogós, szaga émelyítő. — Mondja Frank — fordultam hátra hirtelen — maga szerint tényleg tud gondolkodni egy pocsolya? — belenevettem a megbántott, hosszú arcba. — Elmélkedő szilvalekvár, mi? — mozgattam ujjaimat le és föl felhőtlen homlokom előtt. — Jó, jó — sóhajtotta Frank, mindennel megbékülten, csöndesen. — Akkor most jöjjön le a gáthoz Nézze meg. hogy ott mi történik. Aztán majd mindjárt más nótát fog fújni, esküszöm! Leballagtunk az új betongáthoz az égremázolt, rikftószínű alkonya tban. Olyan volt most fölöttünk az égbolt mint egy kültelki szatócs ízléstelen cégére. Rajta, mint ráverődött esőcseppek, vilióztak az első csillagok. Itt megintcsak ráhajoltam a tóra. — Látja? kérdezte mohón Frank — Mit? — kérdettem vissza mérgesen. — Nézze Frank gyűiölöm, ha hülyének vélnek. Én csak egy ronda masszát látok, de egyetlen értelmes gondolatot sem — dühöngve mutattam le a sötétedő ocsmányságra és rikácsolva kiabáltam. Nem ismertem meg saját kellemes baritonomat. — Maga is idióta lett, úgy tűnik, Frank, amióta véletlenül felrobbant itt az az átkozott karbontöltet. Vagy azt hiszi, hogy a dinamikussá tett rádióaktív szén egyből megteremti a mesék világát, hol még az ebihal is matematikai zseni lesz? — rikácsoltam. — Ez nem Luna park Frank — üvöltöttem már — hanem építőtelep egy-egy bombatölcsér partjain! Megértette, Frank? — Meg — bólintott a mérnök lustán és szórakozottan nézte a kelő Holdat. — Azt értettem meg, hogy maga egy fafejű fizikus csak, Bili. Remek fiú, nem mondom, jó barát, de annyi fantáziája sincsen mint egy bakancstalpnak. Na de — nézte merőn a karóráját. — öt perc múlva egészen másként fog látni mindent. Józan ember vagyok, de moßt valahogy megremegtettek Frank titokzatos szavai. A telihold szemben éppen olyan volt most, mint egy óriás sárga koponyája. Denevérek fűzére lebbent el előtte aztán. Rosszul kezdtem érezni magamat a várakozó csöndességben, mely fojtott volt, erőszakos, mint a halálordítás, mely aztán nyögés csak, mert áldozatába szorítja a bandita orv keze. Halkan nyögött a tó. Nagyot szusszant, aztán nyögött megint. Kettőnk alatt pedig megingott a százezer tonnás gát. Aztán súlyos nedves zuhanásokat hallottam, mintha izzadt tenyér csapkod vadul egy vékonyka falat. — Dagály — mondtam, hogy csak szóljak valamit — Ez nem dagály — mondta Frank. — Ez megfontolt támadás. Minden órában pontosan ismétlődik — a tóra mutatott — Azt hiszem, hogy elég jól lát ebben az erős holdfényben Nézze csak a tavat? A szintje ferdén áll. Ferdébben, mint ahogyan állhatna a fizika rávonatkozó törvénye szerint. Ez a tó fütyül a fizikára, Bili! Biz a tó kiutat keres! És éppen ott keresi azt, ahol legköny- nyebben kijuthat az országútra... És ha egyszer nekilódul ez a massza, Bili! Repedés nyílt kettőnk közt aztán. Csak ujjnyi széles, de kegyetlen repedés, Frank karon ragadott. — Itt nincs már keresnivalónk — húzott magával — Elfogyott az anyagunk és különben sem tudnék erősíteni tovább, mert elfogytak &z embereim is! — kiáltotta futtában a harmatos réten át. — Elfogytak az embereim Is! — Megszöktek? — Meghaltak — rohant mellettem Frank. — Ebédidőben kiültek napozni a tópartra és... Aztán már nem - napozott senkl- sem. Valami vadul újjongott a gát roncsai között. Mintha százezres tömeg lett volna, oly erővel ordított. Meg tudtam különböztetni egyes szavait és nem értettem őket mégsem. — A tó — zuhant be irodájába Frank. — Az értelmes tó, a lacus sapiens. Végezni kell vele mielőbb. Hívja a bombázókat, Bili! Eget és földet betöltött a vérszomjas ordítozás. A massza kikanyarodott az útra. A város pedig alig húsz kilométerre volt ide. Az ég pár rongyos felhőjén jól láttam tükröződni gyanútlan fényeit. — Riassza őket, Bili — kömyör- gött a mérnök. — Talán nem késő még... Arcába vágtam. Némán tűrte; — Gazember — sziszegtem. — Miért nem szólt már »okkal előbb? — Nem tudom... — töröl gette félrepedt szájáról a vért a tántorgó, tétova alak. — Nem is tudom, hogy miért... Nem engedte. Nem. Éreztem, hogy nem szabad riasztanom. De most engedi már. — Rácsapott a telefonra. — Talán... Kivágtam a kagylót izgága, reszkető kezéből. — Persze, hogy engedi — emeltem fel tehetetlenül ökleimet. —» Most már övé a győzelem. Na és ha telefonálunk, akkor jobb lesz? Ki hinne nekünk? Ki? A rendőrség azt gondolná, hogy valami részeg banda garázdálkodik... Most már késő, Frank, nagyon késő; Láttuk aztán az ablakon át, hogy az addig világító felhők mint sötétülnek el. Már nem adott fényeket a város. Sírni, vagy imádkozni szerettünk volna, vagy meghalni éppen, de nem bírtunk, csak szívtuk magunkba a fehér rózsák kegyetlenül édes szagát, a rózsákét, melyék ott Virítottak Frank fölöslegessé vált íróasztalán, a tervrajzokra hullatva nehéz szirmukat Darán Endre Az értelmes tó I— Itt Moszkva beszél! _ Csuk csők a rádiónál.
