Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

HR. September C. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II AmOsor egyetlen bölcs dolog Bem jut eszembe — az utóbbi időben egyre gyakrabban — szí­vesen kotorászok népünk bölcses­ségének kincstárában, melyből mindig sikerül valami elmésséget kibányászni. Szeretem eme bővi­zű forrást, mely azt is dokumen­tálja, hogy népünk sok ügyben már évszázadokkal előtte tudta, mitől döglik a légy, ami. szintén egy népi mondás. De az utóbbi időben eme szen­vedélyem miatt egyre több kelle­metlenség ér. A múltkor például egy része­ges huligánról szólván csupán a hangulatfestés miatt azt írtam, hogy iszik, mint a kefekötő. A cikk megjelenése után a Kefe­kötők Egyesülése levelet intézett a szerkesztőséghez és kérte, hogy adjuk közre tiltakozásukat a sú­lyos rágalom ellen, amely a be­csületes dolgozó kefekötők kollek­tíváját vérig sértette. A tiltakozó levél kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem tartózkodom az effajta, káros általánosításokra felhasználható felelőtlen kijelen­tésektől, megráznak, mint Krisz­tus a vargát. A tiltakozó levél megjelenése után a Vargák Szek­ciója tiltakozó menetben vonult fe] a szerkesztőség elé, ahol a szónok a fejem, valamint azt kö­vetelte, hogy sértő kijelentéseméi vonjuk vissza. Ezek után senki sem csodálko­zik, hogy milyen szörnyű bajt zúdítottam a fejemre, midőn egyik bíráló cikkemben a népi mondást idéztem, mely szerint baj van Köpecen. A köpeci köz­ős* Ferenci ségi tanács végrehajtó bizottsága memorandumot intézett hozzám, és visszautasította a rágalmat. Közölték, hogy községükben a fel- szabadulás óta semmi baj nincs, rendben halad a betakarítás, oko­san gazdálkodnak a községfej- lesztéssel és havonta 35 centi be­tonjárdát építenek. Hasonló okokból tiltakozott az Állami Biztosító mohácsi fiókjá­nak intézője is, a Több is veszett Mohácsnál című írásomért. Kö­zölte, hogy a mondásban foglal­tak, bár megfelelnek az igazság­nak, miszerint Mohácsnál már veszett el egy és más, de a cikk­ben fej kellett volna tüntetni, hogy ennek az volt az oka, hogy nem volt háztartási biztosításuk. Legutóbbi cikkemben takaré­kosságra intettem feleimet, mon­dandóm súlyosabbá tételére idéz­tem népünk tapasztalatainak gaz­dag tárházából kölcsönkért mon­dást, miszerint több nap, mint kolbász. A cikk megjelenése után a Kolbászipari Tröszt éleshangú tiltakozó jegyzékben utasította vissza az alávaló rágalmat: „Az efajta demagóg kijelenté­sek csak arra jók, hogy elvegyék dolgozóink kedvét a termeléstől, valamint megingassák népünknek a közellátásba vetett bizalmát” — írták memorandumukban. Hasonló bajt zúdítottam ma­gamra, midőn egy remekbe sza­bott novellám főhősét imigyen jellemeztem: — Olyan se hús, se hal ember volt! A novellával harminckét irodal­mi fő- és aldíjat nyertem, három egyetem választott díszdoktorául és hamarosan az újság is foglal­kozott velem. Megírták, hogy ezen kijelentésemmel lejáratom a ma­gyar kereskedelmet A cikk bi­zonyságul említette a Vásárcsar­nok felhozatalának utolsó ne­gyedévi adatait, valamint a ha­lászati termelőszövetkezetek ter­melési statisztikáját. Ebből vilá­gosan kiderült, hogy hús is van,' hal is, sőt vad is, és mi szem száj­nak ingere. A méltatlannak érzett tárnádé- ■ sokon elkeseredve berúgtam, mint egy kefekötő... pardon, mint egy disznó és midőn a kocsmából ki akarták tenni a szűrömet, amely­ben én is benne tartózkodtam, tiltakoztam. A kiérkező rendőr­járőrt a pincér így tájékoztatta: — A kedves vendég úgy károm­kodik, mint egy kocsis. A kocsmában három frakkba öltözött úr tartózkodott, akik a fenti szavakat meghallván a pin­cérhez léptek, átadták a kocsisok tiltakozó jegyzékét, majd a neve­zett vendéglátóipari dolgozót úgy megdorgálták, mint szódás a lo­vát .:. illetve helyesbítek, miután nem óhajtom, hogy a szódások lovaikkal aláíratott jegyzékben forduljanak hozzám felelőtlen fe­csegésem miatt. Hazafelé menet elénekeltem a rótóti legények viselt dolgairól szóló népi balladát és amilyen pechem van, egy lokálból éppen három rátóti legény vonult ki és ott a helyszínen elégtételt vettek rajtam, a község ifjúságának becsmérléséért. A kórházban megállapítottam, hogy cikkeimmel már sok bos­szúságot okoztam embertársaim­nak és ime rajtam is bekövetke­zett a bölcs népi mondás tanul­sága: addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Itt természete­sen azonnal le kell szögeznem, hogy nem a vas- és edényboltok­ban vásárolt kiváló minőségű korsókra gondolok, hanem a lel­kiismeretlen maszekok által ösz- szeeszkábált vacakokra. Ezt az alkalmat használom fel, hogy megkövessem a magvar ki - iparosok fazekas szekcióját, amely a temetésemen rendezett óriási demonstrációt aljas rágalmaim ellen. »özmonDósoK Á Togliatti autógyár A szovjet Autóipari Mi­nisztérium és az Építőipari Állami Bizottság a Minisz­tertanács elé terjesztette az olasz Fiat cég és a szovjet tervezőirodák közős mun­kájával készült műszaki terveket. A Minisztertanács Jóváhagyta a volgai autó­gyár építési tervdokumen­tációját A gyárban évente 660 ezer személygépkocsi készül a szükséges pótal­katrészekkel együtt t A gyár tervezésénél, a legkorszerűbb, optimális módszereket alkalmazták a különböző — termelőt se­géd és kommunális — ren­deltetésű épületek elhelye­zésére. Ez lehetővé teszi nagyteljesítményű berende­zések és a leghaladóbb technológia alkalmazását, a maximális munkatermelé­kenység és a kiváló minő­ség elérése végett. A volgal autógyár építésének kivitelezési mun­kálatait teljes egészében a szovjet építőipari vállala­tok végzik. A Togliatti városból ki­vezető sima út olyan, mint a rajzpapíron fekete tussal kihúzott vonal. Valóban, nem is olyan régen csak a tervrajzokon létezett. A várostól néhány kilo­méterre. a síkságon az út váratlanul véget ér. Ez nem jelenti azt. hogy az út épí­tését félbehagyták. Ponto­san ott ér véget, ahol az olasz Fiat cég és a szov­jet vállalatok együttműkö­désével felépül az Autógyár. A síkság szélén, a Volga partjánál magasodik egy történelmi nevezetességű domb. a hagyomány szerint itt- táborozott seregével a parasztfelkelés vezére Sztyepan Razin, A síkság szélén, a folyó­part közelében, ahova még út sem vezet, megkezdődött Togliatti város új kerüle­teinek építése. Nehéz el­képzelni. de ez a valóság: az ötéves terv diktálta tem­pó eredményeképpen a gyár 1969-ben állni fog. és a gépkocsik ezrei kerülnek le a futószalag­ról. A síkságon csak itt-ott látszanak az ekszkavátorok gémjei, az építkezés mérete lopva keríti hatalmába az embert, mert. az úgyneve­zett ..null-ciklus” kevésbé látványos, de annál jelen­tősebb munkálatai a fel­színnél alaesonvabban foly­nak. Az új gyár — a ter­vek szerint — a földalatti kommunális berendezések fejlettségével is kitűnik a többi közül. Az épületek alapjaiba sok-sok köbméter beton ke­rül lerakásra, a közelben már működnek az acélszer- kezet, építőanyag és beton- elemgyártó üzemek, az építkezés ipari bázisai. A zsigulevi hegyeknél né­hány éve a Volgát gáttal vágták át A gát előtt a hatalmas zsigulevi víztáro­ló fenekére került a régi városka, a volgaí Sztravro- pol területe. S a víztároló partján, fenyőerdőben épült fel a régi városka utóda a mai Togliatti. Vele szem­ben a folyó jobb partján is új város épült. Zsigulevszk Togliattinak jelenleg 150 ezer lakosa van. A várostól kissé tá­volabb. új — országos je­lentőségű — cementipari gépgyártó, szintetikus gu­mi. nitrogén-műtrágya és vegyipari gyárak létesültek Trolibusz útvonalak kötik össze a gyárakat a várossal. Az építési határidők fe­szítettek. félrelökik a ha­gyományos munkamódsze­rek normáit. A teljes terv­dokumentáció elkészültéig az építők nem vesztegetik idejüket, megerősítik ipari ..hátországukat”, megépí­tik az utakat, a nagyié- szültségű vezetékeket, nö­velik a dolgozók létszámát. A Togliatti Városi Ta­nácsnál naffvköteg levelet mutattak, sokan — nem­csak lelkes fiatalok — ha­nem nagyvárosban lakó. képzett szakmunkások *s felajánlják munkájukat az új gyár építéséhez. Ottjár- tamkor érkezett levél, a Fekete-tenger fenyvesekkel borított, kaukázusi partjá­ról. G. Szlobodiánvuk da­rukezelőnőtől. a helyi ta­nács tagjától, áld férjévé1 és munkatársaival építőnek jelentkezik. A Komszomol védnöksé­get vállalt az építkezés fe­lett. Az autógyár építői ko­moly erővel és erőtartalék­kal rendelkeznek feladatuk megoldására. Vltalij Alekszandrov De biztos úr, hisz mi szeretjük önt1 Á hippie-k, a szerelem nyara és a gondűző kábítószerek Az Egyesült Államok nagyvárosait meghódította a hippie-kultusz. De nem­csak ott: Párizsban, Lon­donban, Űj-Delhiben és Katmanduban is akadnak hippie-k — a világon ösz- szesen körülbelül három- százezren vannak. 15—25 évesek —, de akad köztük 50 éves is —•, hajuk hosz- szú és ragad a kosztól; — Megvetik a „polgári” tisztálkodást, a vizet, a szappant, a fogkefét Kü­lönös előszeretettel ván­dorolnak át az álmok vi­lágába — a kábítószerek jóvoltából; Példaképük Krisztus és Buddha, Assisi Szent Fe­renc és Mahatma Gandhi. Mekkájuk San Francisco Haight Ashbury nevű ne­gyede: mintegy tízezer hip­pie él ott Ezen a nyáron azonban százezerre szapo­rodtak: az ország minden részéből San Franciscóba sereglettek, hogy együtt ünnepeljék a „Szerelem nyarát”. Bevezetőként egy hippie felkapaszkodott a sarok­ház falára, és néhány ecsetvonással megváltoztat­ta az utca táblaszövegét: a Hight Streetből Love Street (Szerelem utcája) lett Legnagyobbrészt módos családból származnak. A szeretet nemzedékének vagy virággyermekeknek nevezik magukat Politika- ellenesek és barátságosak, adakozóak és vidámak. — Nagyra becsülik a szexet és a kábítószert. Sok kiskorú hippie meg­szökött szüleitől — pél­dául a 16 éves „Tigris” (— Apám több mint száz­ezer dollárt keres évente) —. mert utálja a jólétet, mert nem akarja többé hallani, hogy „ő a család nagy reményű fiacskája”» Néíhányan szüleik bele­egyezésével csaptak fel hippie-nek, így a 15 éves Anastasia is, aki igazi én­jét szeretné meglelni a Szerelem nyarán, A San Franciscó-i rend­őrség hivatalos lapja tele van a családjuktól meg­szökött és körözött fiatal­korúak fényképével. Csak­hogy a képek nem sokat segítenek: a hippie-k való­ságos maskarát csinálnak magukból, úgyhogy saját szülőanyjuk sem Ismer rájuk. A hippie-k az utcán» a parkokban gyülekeznek, — fülsiketítő zenekaraik mu­zsikájára táncra perdülnek, ott szeretkeznek, ahol és amikor nekik tetszik. A járdaszélre telepedve esz­nek, isznak, s végül —egy heroininjekció hatására — röpke fél órára, fél nap­ra is — elmerülnek a gyö­nyörűségek világában, A kábítószer elfeledteti velük „gondjaikat”, ilyen­kor súlytalannak érzik ma­gukat, szabadon lebegnek az időben és a térben, csak a zenére meg a színekre figyelnek s élvezik a min­dent megszelídítő békessé­get. Néha csoportokba verőd­ve tüntetésbe kezdenek az erőszak, a kapzsiság, az ön_ zés ellen, kárhoztatják az idősebbeket, amiért az anyagiakat többre becsü­lik a szellemi értékeknél, s amiért elhidegültek em­bertársaiktól. Mezítláb vo­nulnak fel a Fehér Ház előtt zenekaraik kíséreté­ben, tiltakoznak a kábító­szer-tilalom ellen. Buddhista szerelmi dalo­kat énekelve telepszenek le a New York-i Tomkins- park pázsitjára, és a gu­mibotokkal ütlegelő rend­őröket a lehető legnyája­sabban szólítják meg: — „De biztos úr, hisz mi szeretjük önt!” Vesxélyes-e a hippie-moxgalom? A szociológusok és a pszichológusok szerint sok hippie — noha szüntelenül igyekszik hangsúlyozni in­dividualizmusát — tulaj­donképpen konformista. A virágfüzéreket, a csenge- tyűket, a színes tollakat úgyszólván már egyenru­haként hordják. Miben eredeti hát az egyszerű hippie? A megalkuvás általában azokra a hippie-kre jel­lemző, akik nem sokáig maradnak tagjai a mozga­lomnak. ök veszélytelenek. Dr. Benjamin Zablocki szo­ciológus szerint azonban vannak veszedelmes hip­pie-k is. Felhasználva tár­saik jóhiszeműségét, fasisz­ta jellegű mozgalmat is szervezhetnek, A San Frandscó-1 ható­ságokat azonban nem any- nyira a jövő, mint inkább a jelen problémái ejtik gondba. Ugyanis a hippie-k között ragályos betegségek terjednek (egyazon injek­ciós tűvel fecskendezik magukba a kábítószert). — Sok közöttük a nemi be­teg is: újabban hatszorosá­ra emelkedett a városban a nyilvántartott nemi be­tegek száma. Mindettől függetlenül ezer és ezer kiváncsi ke­resi fel naponta a hippie-k Mekkáját. Meghökkennek, amikor a rózsamintás bi­kiniben táncoló leányok hozzájuk lépnek, és virág­szálat nyomnak a kezükbe. Meghökkennek, de élvezik a látványt. A lányok rá­juk szólnak: „Nevessetek!” A kérdésükre, hogy arra meg miért van szükség, ezt a választ kapják: — Mert olyan szép ez a világ! (Der Spiegel) A taskentí Tudományok Palotája Taskentben még ebben az évben elkezdődik a Tudomá­nyok Palotájának építése. A tervezői A. M. Suszev és J. P. Platonov, M. A. Kraszinov és más moszkvai építészek. A korszerű tudomány prob­lémáinak megvitatására össze­hívott köztársasági, összövet- ségi és nemzetközi konferen­ciák, szinpoziumok és szemi­náriumok lebonyolítása és méltó környezet biztosítása a Palota rendeltetése. A Palota egy 2000 és egy 600 személyes előadóteremmel, ki­állítási csarnokkal, könyvtár­ral és klubszobákkal áll a lá­togatók rendelkezésére. A te­tőn 700 személyes szabadtéri mozi és kávézó kap helyet. A főtervező A. M. Suszev a makettre mutat. — Amint látja, az épület háromemele­tes, homorú oldalai három­szöget zárnak be. — Ezek itt a napsugarakat visszaverő árnyékoló-elemek, az úgynevezett „vitorlák”. A különböző szögekbe állított, vertikális vasbetonelem ékből összeszerelt vitorlák a napsu» garakon kívül az utca zaját ia felfogják, és kiemelik az épü­letkomplexum egységes építé­szeti megoldását. A nyitott galériák, az erkélyek, a fák­kal beültetett pázsitos belső udvar és az úszómedencék csökkentik a nyári hőséket. Tízezer hippié él San Franciscóban Anastasia igazi énjét keresi Kézelőjükre csengetyűt akasztanak, nyakukba vi­rágfüzért tesznek: mari­huánás cigarettát szívnak, LSD-oldatot kortyolgatnak, a kapualjákban tanyáznak, és meg akarják szépíteni a világot: ők a hippie-k, — Amerika új lázadói, akik megvetik szüleik életmód­ját, és általában a XX század civilizációját; Mintegy másfél évvel ez­előtt váltak ki a beatnikek és a vietnikek hordáiból. Hadjáratot indítottak az erőszak eilen, a békéért, a vidámságért, a jóságért, a szeretetért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom