Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
1 Hogyan lehet iszálcosságból meggazdagodni ? Autódísz, bravúroskodó úrvezetők számára JÉGKOCKA Sehogy...'/ — tartja a közhit Nem így Brandan Behan ír drámaíró, akitói a következő anekdota származik: 1 Két iskolatárs hosszú évek múltán találkozik. Az egyik elegáns autót vezet diplomata táskája van és egy nagyvállalat főosztályvezetője. A másik iszik, mint a kefekötő és ennek megfelelő a külseje Is. öt év múlva ismét találkoznak. Az első közben Igazgató lett, sofőr vezeti a csillogó Mercédeszt. A másik még mindig úgy iszik, mint a kefekötő s még úgyabbul néz ki, mint az első találkozáskor. Üjabb öt esztendővel később az igazgató látja, hogy volt iskolatársa egy sportrepülőgépből száll ki. — Ez a tied — kérdezi hitetlenkedve. — Világos — hangzik a hűvös válasz. — És a Rolls-Royce a repülőtér előtt, talán az is a tied? — Persze! — S ezt hogy csináltad? — álmélkodik az igazgató sápadtan az irigységtől. — Egész egyszerűen, — hangzik a magyarázat. — Visszaváltottam az üvegbetéteket. Amerikának sok mindent köszönhetünk. Onnan kaptuk az akácot, a dohányt, a krumplit, és hogy teljes legyen az örömünk, mintegy 18—20 éve a krumplibogarat is. Az „áldás” azonban jön továbbra is. A napokban például azt a New York-i keltezésű hírt kopogta a szerkesztőségünkben a telex. hogy a városban egy értekezletet tartottak, amelyen túl sokan jelentkeztek hozzászólásra. Mivel országukban jelszó, hogy „Time is money” — az idő pénz — az ötletes amerikaiak a következőképpen segítettek magukon: Minden felszólaló markába egy darab jeget adtak, s a felszólalás csak addig tarthatott, míg a jég el nem olvadt. A hír, akár kacsa, akár nem. megmozgatta a fantáziámat. Nos, képzeltem el magamban, mi lenne, ha nálunk is megpróbálkoznának ezzel a jeges módszerrel. Mielőtt ki-ki megkezdené felszólalását, kezébe nyomnák a maga jegét, persze nem nagyot, csak egészen fontos értekezleteken haladhatná meg az egy köbcentimétert. A hozzászólónak ezután percenként fel kellene mutatnia, hogy még van a tenyerében a jégből. Igen ám, morfondíroztam tovább, de a mi népünket sem a ruca költötte. Mert mit szeretünk i mi a legjobban? Jól enni, inni és sokat beszélni az értekezleteken. Az első kettővel nincs is hiba, viszont az ötlet bevezetése éppen e harmadik legnagyobb szenvedélyünktől fosztana meg bennünket. Fogadok, hogy egy félév múlva valamelyik ktsz- ünk megszimatolná a nagy üzletet és ráállna holmi mini-hűtőgépek gyártására, amelyek marokban is kényelmesen elférnek. E rejtett hűtőszerkezet alkalmazásával még egy-két órás- felszólalás után is fel lehet mutatni a jeget, s megint ott tartanánk, ahol azelőtt. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Szolnok megyében megszületne a gondolat: A szólásszabadság időtartama korlátozásának megfúrása végett az értekezleteket a jövőben a hűvös pincékben tartanák, ahol lassabban olvad el a jég. , Azt is lefogadom, nagyon sokan hamar rájönnének, hogy az úgynevezett szárazjég sokkal lassabban olvad, mint a rendes, s ezért ennek használatát rendszeresítenék az értekezletekre. Száz szónak is egy a vége, ezzel az amerikai módszerrel mi csak annvit érnénk el, hogy akik sokat járkálnak értekezletekre, azoknak az állandó jégmarkolástól reumás lenne a keze, a tanácskozások hossza viszont maradna a régi. Tűzzük hát a fülünk mögé ezt az amerikai ötletet? Azt ne, hanem tökéletesítsük tovább. Például úgy, hogy ne a marokban kelljen tartani a felszólalóknak a jégkockát, hanem a szájukban. Aki aztán így is tovább tud beszélni öt percnél, az megérdemli, hogy hallgassuk. B. Z. ANGYALI DOLGOK Vegyesházasság Kép szöveg nélkül
