Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
II ősz «AAAAAAAAAAAA^^VW •VSAAAAAAAA/VNAAA/ r;«c»i Mihály rajtat Városképi szempont c . Mfflyen hamar elmúlt a szép nyár 4? Szeptember a parkban ié&> v'cW Jm Balatoni emlék — Nem veszítettünk semmit az őszi beutalóvaL Ilyenkor is Isteni a levegő Itt fenn a hegyen. Már régóta feltűnt nekem, hogy valami nincs rendben Szolnok városképe körül. Nem mondom, amúgy csinos ki* város, szép a főtere, Tisza partja, hangulatosak a peremrészei... de azért valami mégsem olyan, amilyennek lenni kellene. Hiába gyötrődtem eleddig, képtelen voltam rájönni, hogy mi okozza a disszonanciát. Az ősmocsár talán, amire | lakótömbünk ablakai néznek? A beledobált éjjeli edények vagy a kivénhedt | kukák, melyek az utcán- ; kát díszítik? Esetleg a szomszédos kovácsműhely roggyantgerincű, dűltkémc- nyű viskója, a lócsíszárok és cigányszekerek kedvenc találkozási helye?... Nem és nem! Ezek valahogy beleférnek környékünk panorámájába épp úgy, mint a nyílt gzemétlerakóhely. az építésből visszamaradt tör- | melékkupacok vagy dudva- I verte közterünk. Hát akkor mi? — gyötrődtem már hónapokon át a patrióták konokságával. Már-már búnak eresztettem a fejem tehetetlen bánatomban, mikor felvilágosítottak, hogy én magam ! rontom a városképet. Én?!... No. persze nem úgy pl., mint egy elfuserált objektum (hol vagyok én attól?), hanem a tulajdonomban levő nyílászáró szerkezet által. Mindezt pedig a városi tanács Építési és Közlekedési osztálya 28484/1967. VII. sz Határozatával hozta tudomásomra. Imigyen: „Ne!y* színi szemle alapján megállapítottam. hogy a gépkocsi garázsok nyílászáró I szerkezeteinek színezése városképi és esztétikai szempontból nem meger- I gedhetg módon lett elké- I szltvé". ...És én balga, erre ed- 1 dig nem jöttem rá! Nagyon I restellem a dolgot. Egy bizottságnak kellett kiszáll - ni. hogy megállapítsa: ha I zöldre mázolom át a nyí- (lászáró szerkezetemet, nincs többé probléma a város- I képpel. Hiába a szakember I az szakember, önkntiku- sam megvallom, hogy mikor sárgára színeztem \ nem gondoltam arra, ez - j nem fog vágni a szomszédos mocsár üdezöldjéhez s nem megy a beledobált rozsdás edények maradék búza vi rá gkék zománcához sem. Mentségemül egyedül talán azt tudnám felhozni, hogy ezt annakidején kifejezetten megengedte egy másik bizottság, mely szintén helyszínelt és a garázs használatbavételi engedélyt írásban, lilaszínű stemplt- vel megerősítve megadta. Dehát nem annyit ér nekem, hogy megoldódott a nagy talány. — Hála az új helyszíni szemlének és a nyomán hozott határozatnak mostmár hatásában és következményében fel tudom fogni a sárga és zöld közötti lényegbevágó elvi különbséget a nyílászáró szerkezetek városképre gyakorolt hatása szempontjából. A gyakorlati különbséget sajnos nem, annyira fejlett még nem vagyok. Ezért Igen helyeslem az említett határozatnak azt a szigorú utasítását, hogy; „kötelesek az engedélyesek a munka megkezdése előtt a színezések egyeztetése végett osztályomat megkeresni". Van olyan engedélyes, aki kicsit restell!, hogy ilyen gyámoltalannak tartják s még jó. hogy pelen- káznl nem akarják. Én azonban nem ilyen érzékenylelkű engedélyes vagyok s felmegyek egy dunsztosüveg zöld olaj keverékkel kóstolás végett az építési osztályra. Sőt arra is vigyázok, hogy ne csepegtessem végig a tanács- házát, mert akkor ott lesz probléma az esztétikával. Nagy kő esett le a szívemről. hogy végre erélyes intézkedések születnek a városesztétika érdekében. A határozat ugyanis kilátásba helvezi; „Amennyiben eze*i kötelezettségnek (mármint a zöldre való átmázol ásnak) nem tesznek eleget, úgy 1000 forintig terjedd pénzbírság kiszabását fogom elrendelni. Ez már igen! így maid megértik egyes renitenske- dő polgárok, hogv nem lehet a színekkel csak úgy önkényesen. az illetékes osztály elvi állásfoglalása nélkül iátszadozni. Ha zöld, legven zöld. Elvégre olvan idő is volt, amikor mindannvian zöld lődenka- bátban jártunk, mégis kibírtuk. Most járjunk ki-be egységesen zöld nvílászáró szerkezeteken. Ez illik bele a véres kénbe Palatínus Megismerés — Mikor ismerted me* a férjedet — érdeklődik a barátnő. — öt évvel az esküvő után — válaszol a felesé*.
