Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-17 / 193. szám

J SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1967. augusztus H. Tito ismét Kairóban Á kínai nép érdekével ellentétben A Pravda szerdai száma I. Alekszandrov tollá­ból, „A kínai nép érdekeivel ellentétben” címmel nagy cikkben elemzi a kínai helyzetet. Tito jugoszláv elnök da­maszkuszi és bagdadi lá­togatása után szerdán dél­előtt röviddel 9 óra előtt visszatért Kairóba, hogy folytassa megbeszéléseit Nasszer elnökkel. A repü­lőtéren az EAK elnöke fo­gadta. A két államfő meg­beszélései Alexandriában a Rasz El Tin palotában folytatódnak. Tito Alexand- riából a Galeb hajón tér haza. A hajót két jugoszláv törpedóromboló kíséri majd. A jugoszláv elnök egyip­tomi tárgyalásainak máso­dik szakasza igen fontos, Elemi csapások a Szovjetunióban Kedd éjjel földrengés rázkódtatta meg a szovjet távolkeletet. A földrengés epicentruma — feltehetően Vlagyivosztoktól 185 kilo­méternyire Szpasszk város térségében volt. Szerencsét­lenség nem történt. Vlagyi­vosztokban erős földmorajt hallottak, a házakban tán­colni kezdtek a csillárok. Hatnapos küzdelem folyt a megvadult elemekkel a Kazbek-hegycsúcs lábánál, a Kaukázusban. Az esőzé­sektől hatalmasra duzzadt hegyipatakok többszázmé- teres szakaszon elmosták a gázvezetéket. A húsz helyen súlyosan megrongálódott gázvezeté­ket a szakemberek zuhogó esőben, hetven fokos lejtőn dolgozva állították helyre, hat nap alatt. Indonézia nemzeti ünne­pe, a függetlenség kikiál­tása 22. évfordulójának elő­estéjén Suharto tábornok, az ország ügyvezető állam­elnöke beszédet mondott a parlamentben. Beszédének jelentős ré­szét a Sukarno elleni ki­robbanások foglalták el. Szerdai beszédében Suhar­to azt mondotta, hogy előd­jének „elhajlásai” aláásták a jogot és törvényességet, megroppantották az indo­néz nemzetgazdaság gerin­cét, és csaknem tönkretet­ték Indonéziát Suharto, aki ilyen élesen még nem támadta meg Su­karno volt elnököt, felszó­lította a politikai pártokat, hogy hagyják abba az ide­ológiai vitát és működjenek együtt a kormánnyal az ország építésében. A háromórás beszéd kül­politikai részében felaján­lotta Indonézia szolgálatait egy, a vietnami kérdés megoldását célzó békekon­ferencia összehívására. Egyetlen olyan feltételt je­lölt meg, amely egy ilyen hiszen Tito a Szíriái és az iraki elnök véleményét is közli majd az EAK elnö­kével a közel-keleti válság megoldásának módoza­tairól. Kairói sajtóértesülések szerint Tito több államfő­höz üzenetet intéz majd a közép-keleti kőrútjának végeztével. A többi között válaszol azokra az üzene­tekre, amelyeket a szovjet vezetőktől, több más szo­cialista ország elnökétől, továbbá Johnson amerikai elnöktől és egyes el nem kötelezett országok állam­főitől kapott. PRÁGA (MTI). A CTK-t felhatalmazták annak közlésére, hogy La- dislav Mnacko írót kizárták a CSKP-ből, megfosztották csehszlovák állampolgársá­gától, éredemes művészi cí­métől és állami kitünteté­seitől. Ez azután történt, hogy ürügyet talált Ausztriába való utazásához, majd on­Az athéni katona; bíró­ság szerdán ötévi börtön- büntetésre ítélte Evangelosz Averoffot, a Karamanlisz­békeértekezlethez szüksé­ges: az érdekelt felek nyil­vánítsák ki, hogy a jelen­legi ellenségeskedéseknek véget kell vetni és a kér­dést tárgyalóasztalnál szük­séges rendezni. Suharto beszédében rend­kívül éles szavakkal tá­madta a Kínai Népköztár­saságot. Kijelentette, meg­állapított tény, hogy Peking támogatta a két évvel eze­lőtti puccsot. Bizonyíté­kunk van arra is, hogy je­lenleg felforgató tevékeny­séget szerveznek új rend­szerünk ellen — mondotta és ezzel igazolni próbálta az Indonéziában hosszabb ideje dúló Kína-ellenes megmozdulásokat. Rendsze­rünk nem marad tétlen a Kínával folytatandó politi­kában — hangoztatta. Kijelentette, hogy Indo­nézia továbbra is semleges marad és a tömbön kívüli­ség politikáját folytatja. Suharto kijelentette, hogy a tömbönkívüliség politikája mellett Indonézia törekedni fog a regionális együttmű­Néger tábor Washington mellett Dr. Martin Luther King amerikai néger polgárjogi vezető tegnap bejelentette, hogy a színes bőrű lakos­ság jogainak érvényesíté­sére országos polgári en­gedetlenségi mozgalmat in­dít. A szövetségi főváros: Washington mellett hatal­mas néger tábort szervez. A déli Mississippi államból toborozza a tábor lakóit, akik — tervei szerint — mindaddig nem költöznek majd ki sátraikból és nem vesznek magukhoz ételt, amíg a kongresszus nem enyhít a néger negyedek helyzetén. nan Izraelbe távozott. Ezt megelőzően a nyugati saj­tó, rádió és televízió ren­delkezésére bocsátotta nyi­latkozatát, amelyben dur­ván gyalázta Csehszlovákia kormányát az arab orszá­gok elleni izraeli agresszió­val kapcsolatos álláspont­jáért és ócsárolta a szocia­lista rendszert Csehszlová­kiában; kormány egykori külügy­miniszterét. mert megszeg­te a statáriális törvénye­ket. ködösre. A közel-keleti vál­sággal kapcsolatban az ügy­vivő elnök óvatos kifejezé­sekkel élve ugyan, de tá­mogatásáról biztosította az arab álláspontot. Indonézia és a Kínai Nép- köztársaság kapcsolatairól szólva Suharto támogatta azt a javaslatot, hogy meg kell szaki4 ..ni a diplomáciai kapcsolatot Kínával, de egyben türelemre szólított mindaddig, amíg a kor­mány nem tanulmányozza e probléma minden vonat­kozását. Az ország belpolitikai helyzetére áttérve Suharto méltatta a fegyveres erő szerepét és cáfolta, hogy Indonézia a katonai dikta­túra felé haladna. Azt ál­lította, hogy a hadsereg ve­zetőit demokratikus úton választották magas kor­mány-tisztségekbe. Közölte, hogy elhalasztják a jövőre esedékes választásokat, mert késik a választójogi törvény kidolgozása. Suharto újra hangsúlyoz­ta, hogy egyszerűsíteni kell a politkai pártok rendsze­rét az országban, de ugyan­akkor „indokoltnak” nevez­te egy új muzulmán párt létrehozásának előkészüle­teit. A ügyvivő elnök nagy figyelmet szentelt az ország gazdasági helyzetének és kormánya gazdaság politi­kájának. Kijelentette, hogy Indonézia 1968-ban még je­lentős mértékben függ majd a külföldi gazdasági segítségtől. Szélesre tárják a kaput a külföldi tőkebe­fektetések előtt, ez azonban nem fogja azt eredményez­ni, hogy Indonéziát külföldi érdekeknek rendelik alá —, hangoztatta befejezésül Su­harto. A HADtR SZOLGÁLATÁBAN című írásunk mai lap­számunkból anyastorló- dás miatt kimaradt. Kínában második évé­be lépett az úgynevezett „nagy proletár kulturális forradalom”. Az esemé­nyek menete azt mutatja, hogy ez a „kulturális for­radalom” amelyet a kínai sajtóban megjelent nyilat­kozatok szerint Mao Ce- tung szervezett és szemé­lyesen irányít, egyaránt tá­vol áll mind a kultúrától, mindpedig a szocialista forradalomtól. Nem bizto­sította a pekingi vezetők­nek azokat a győzelmeket, amelyekre számítottak, — csak a kínai népnek hozott súlyos megpróbáltatásokat, és nemzetközi téren egyre növekvő elszigeteltségre kárhoztatja Kínát. A Pravda emlékeztet ar­ra, hogy 1958-ban Kínában Mao Ce-tung személyes utasítására meghirdették az úgynevezett nagy ug­rást, amely kísérlet volt arra, hogy átugorj ák az ország gazdasági fejlődésé­nek törvényszerű szaka­szait.. Mao Ce-tung és a kör­nyezetében levők durván semmibe vették a szocia­lizmus objektív gazdasági törvényszerűségeit és más szocialista országok tapasz­talatait, megkísérelték, hogy az ország tervszerű iparosítását felváltsák pri­mitív háziipari vállalatok tömeges létrehozásával, a nagyiparban fékevesztett hóbortos tervezgetéssel, vá­rosban és falun pedig az úgynevezett „kommunák” erőszakos bevezetésével, — amelyekben katonamódra élnék az emberek. A szocializmustól idegen katonai kaszárnya-rendszer bevezetése a munkások és parasztok élet- és munka- körülményeiben elterjesz­tett primitív egyenlősdi alapján katasztrofális kö­vetkezményekkel járt. A „nagy ugrás” szétzüllesz­tette a kínai gazdaságot — az ipari termelés felére csökkent, a mezőgazdaság hanyatlásnak indult. Éhség kezdődött, emberek milliói pusztultak el. Elmaradt a Peking által agyonreklá­mozott „gyors átmenet a kommunizmusba”. És ek­kor a „nagy ugrás” koráb­ban bejelentett céljaival homlokegyenest ellentét­ben Mao Ce-tung kijelen­tette, hogy a szocializmus építése Kínában távoli perspektíva, ehhez „nem is évtizedekig, hanem száz évre. évszázadokra van szükség”. 4 Mna«r u^rás“ ku­darca súlyos belpolitikai bonyodalmakhoz vezetett Kínában, amelyekre Mao Ce-tung és környezete úgy válaszolt, hogy egész sor tisztogatást hajtott végre a párt, a népi felszabadító hadsereg soraiban és az értelmiség körében; 1960-ban a pekingi ve­zetők nyíltan szembeszáll­tak a nemzetközi kommu­nista mozgalom fővonalá­val. Saját platformjukat állították szembe vele, — amely letérést jelent a marxizmus—leninizmus, a proletámemzetköziség út­járól. A pekingi vezetők megpróbálták terjeszteni revizionista koncepcióju­kat. amely tagadja a szo­cialista világrendszer, mint a forradalmi világfolya­mat alapvető bázisának szerepét, lebecsüli a kom­munista és munkáspár­toknak, mint a munkásosz­tály harci élcsapatának szerepét; Egy sor durva szovjet­ellenes provokáció után az utóbbi napokban bandita­támadást szerveztek a Szvirszk hajó ellen, új sú­lyos provokációt követtek el a pekingi szovjet nagy- követség ellen. A nagykö­vetség lerohanására moz­gósították a garázda „vö­rösgárdisták” osztagait. — Mao Ce-tung csoportja szándékosan tovább élezi a szovjet—kínai viszonyt. A kínai vezetők mindig gondosan kerülték, hogy valamiféle módon összeüt­közésre kerüljenek az im­perializmus erőivel, ugyan­akkor mindent megtettek azért, hogy háborús hely­zetet teremtsenek Kína határain túl. Kínában olyan hely­zet alakult ki, amikor a Kínai Kommunista Párt sok tagja, a kínai munkás- osztály, parasztság és ér­telmiség öntudatos és az ország sorsát szívén viselő része kezdte világosan lát­ni, milyen veszélyes kö­vetkezményekkel jár Mao Ce-tung politikája. A Pravda megállapítja, hogy a tisztátalan politikai célok szülték azt a szeny- nves és fékevesztett kam­pányt, amelyet Kínában a „proletár kulturális for­radalom” jelszavával in­dítottak. A kampányt 1966 tava­szán a Jeifang Ribao című lap. a Kínai Népköztársa­ság honvédelmi miniszté­riumának lapja kez­deményezte. amikor szem­beszállt a Kínai Kom­munista Párt pekingi párt­bizottságával. annak sajtó- szerveivel és javasolta, „nyissanak tüzet” arra. amit a lap „pártellenes szocia­lista-ellenes frontnak” ne­vezett Mao Ce-tung ellenfelei üldözésének kampánya Pe- kingből az egész országra rJtterjedt de nem hozta meg azokat az eredménye­ket amelyekre Mao Ce- tung csoportja számított. A párt soraiban és a néptö­megekben növekszik az elé­gedetlenség az ország tűr­hetetlen gazdasági és poli­tikai helvzete miatt, ame­lyet a pekingi vezetők idéz­tek elő. Annak ellenére, hogy a pekingi propaganda azt állította, és azt állítja, hogy csupán ..egy marok­nyi hatalmon levő csoport” ellen kell harcolni, nagyon hamar nyilvánvaló lett hogv „a kulturális forrada­lom” tömeges pogrom­kampány, és emibermilliók ellen irányul. A „kulturális forrada­lom” végrehajtására hiva­tott fő erők az állambiz­tonsági szervek és katonai szervek lettek. Annak ér­dekében, hogy e leszámo­lásnak társadalmi meg­mozdulás látszatát adják, megszervezték az úgyneve­zett ..vörösgárdista mozgal­mat”: iskolásgverekek fia­talkorúak és diákok moz­galmát» akiket a soviniszta kábulat és Mao Ce-tung személyi kultuszának vi­szonyai között neveltek. A pekingi vezetők visszataszítóan cinikus po­litikai mesterkedései nagy tragédiába sodorták a kí­nai népet. Az úgynevezett revizionisták „bírálatának” és „leleplezésének” kampá­nya a tömeges erőszak or­giájává fajult, és ebben a kampányban szabadjára en­gedték a legalantasabb em­beri ösztönöket A „vörösgárdisták” min­dennapi gyakorlattá tették a tömeges ütlegelést, a kegyetlen kínzást és a gyilkosságokat. A legutóbbi kínai ese­mények szemléletesen meg­mutatták. hogv a Kinát megrengető politikai válság még jobban elmélyült és új bonyodalmakra lehet szá­mítani. Mao Ce-tung csoportja aláaknázza a Kínai Nép- köztársaság állami és tár­sadalmi rendszerét és lé­nyegében csapást mér a szocialista rendszer alap­jaira a Kínai Népköztár­saságban. Azzal, hogy eltávolította a hatalomból a munkásosz­tályt és kommunista párt­ját. s gyakorlatilag állam­csínyt hajtott végre a „ha­talom megszerzése” kam­pányának jegyében, Mao Ce-tung csoportja megmu­tatta a népnek a „kulturá­lis forradalom” program­jának lényegét: olyan tö­rekvés ez, hogy az ország­ban biztosítsák Mao Ce- tung és környezetének dik­tatúráját. A Kínai Kommunis­ta Párt Központ; Bizott­ságának tevékenysége meg­bénult. tagjainak több mint kétharmadát, köztük a Politikai Bizottság és a titkárság tagjainak többsé­gét eltávolították. Az úgynevezett „katonai- politikai ellenőrzést” gya­korló hadsereg felügyelete alatt folyik most Kínában a munka a gyárakban, aa üzemekben és a falvakban. A hadsereg alakulatai fegy­veres erőszakot alkalmazva hozzák létre a Mao Ce- tung szájízének megfelelő „bizottságokat”, amelyek­ben a katonák elsőrendű szerepet játszanak. Peking- ben ma nyíltan elismerik, hogy a hadsereg támogatá­sa nélkül „a kulturális for­radalom” nem valósulhat­na meg és felhívják a la­kosságot, ne szálljon szem­be vele. Az utóbbi időben azon­ban a maoizmussal szem­beni ellenállás a hadsereg­ben is kezdett kibontakozni és a hadseregen belül most újabb tisztogatás folyik Az imperialista reakció erői tapsolnak a kínai rá­galmaknak, kifejezik afö­lötti örömüket, hogy "i pekingi vezetők. Balodali forradalmi” frazeológiája olyan soviniszta törekvése­ket leplez, amelyek az im­perialista reakció és a há­ború erőinek malmára hajt­ják a vizet. Peking „baloldali” dema­gógiája azzal párosul, hogy visszautasítja az akcióegv- séget a szocialista orszá­gokkal, a kommunista pár­tokkal és az imperialista­ellenes front más erőivel az Egyesült Államok rabló ag­ressziója ellen küzdő hős vietnami nép megsegítésé­ben. A közel-keleti esemé­nyekkel kapcsolatban Mao Ce-tung csoportja új rága­lom-kampányt indított a szocialista országok ellen, provokációs lépéseivel meg­kísérelte megbontani az jrn- perialistaellenes erők egv- ségét. aláaknázni a bizal­mat az arab államok népei és a szocialista országok népei között. Ha Mao Ce-tung csoport­ja hosszú időre megszilár­dítja Kínában a jelenlegi politikai vonalat ha to­vábbra is gyengíti a szo­cializmus hadállásait, nincs kizárva, hogy a kínai tár­sadalom fejlődésében negv történelmi cikk-cakk kö­vetkezik be. A ssov fet emberek, akik mindenkor barátuk- nak szövetségesüknek te­kintették a kínai népet a társadalom forradalmi át­alakulásáért vívott harc­ban. biztosak benne, hogy eljön az az idő. amikor a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép szakít Mao Ce-tung jelenlegi pusztító politikáiéval, helyreállítja s Kínai Népköztársaság test­véri kapcsolatait a Szov­jetunióval és más szociális- ’ ta országokkal a világszo­cializmus. de mindenek­előtt a kínai nép érdekében — fejeződik be a Pravda , i Szezonvégi kiárusítás!!! Olcsóbb lett a napos­csibe Most vásároljon a helyi főldművesszövetkezettől I Nyilatkozat a Mnacko-iigyről ‘ ' " l' Elhalasztják a választásokat Szakítás Kínával Suharto beszéde Ot évr® ítélték Äveroff volt görög káliig 'f mmisstert /

Next

/
Oldalképek
Tartalom