Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
ÍSjt jäDxm a. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 7 Pannó az ércbányászoknak Kétágú létrát állított be szolnoki műtermébe a napokban Mészáros Lajos festőművész. Hiába, nagy felületű lesz a pannó. széles is, magas is. Mintegy kilenc négyzetmétert ölel fel- A vázlattervet már elfogadták, most a kartonterven dolgozik a művész. Remélhetőleg azzal is elégedett lesz a zsűri, s a megrendelő. a rudabónyai ércbánya isAmennyiben a karton- tervet elfogadják, következik a kép festése, végleges kidolgozása. — farostlemezekre. A nagy méret miatt —- a szállításra is gondolni kell — több lemezre kerül a kompozíció. A helyszínen foglalják majd keretszerkezetbe. s ott dolgozza kä a művész a táblák összeillesztésénél levő részeket, hogy egységes felület legyenA kép nagysága — magától érthetően — sóba nem adja egyben az alkotás művészi értékének nagyságát. Csupán annak lehetőségét rejti magában azok számára, akik vonzódnak a monumentális kompozíciókhoz— Engem mindig vonzották a nagy méretek, imponált a monumentalitás — mondotta a művész —, ilyen nagyméretű munkán még nem dolgoztam. Szíves örömmel foglalkozok vele. Azt szeretném. ha ez a pannó művészi pályám jelentős állomása lenneAz ércbánya vezetőinek kérése az volt. hogy a pannó a bányász életet minél sokoldalúbban ábrázolja. A megrendelő igénye s a művész kifejező szándéka harmonikus egységbe ötvöződik ebben az alkotásban- — Örülök annak — mondotta a festő —. hogy alkalmam nyílik sokféle embertípus, a különféle jellemek megelevenítésére. Mészáros Lajos pannóia a rudabányad bányász rendelőintézet várótermébe kerül majd. A még nem teljesen befejezett karton- ierv alapján ítélve ihletett formabőséggel készült alkotásban gyönyörködhetnek majd a rudabányaiakS. B. Mit ígér a TV? NDK bűnügyi filmsorozat, kilenc színházi közvetítés, filmsikerek a harmadik negyedévi műsortervben Három hónap alatt 40 ezer új tv-készüléket vásároltak az országban, így jelenleg 1 millió 87 ezer 760 televízió előfizetőt tartanak nyilván. A Debreceni Postaigazgatóság körzetében a legutolsó adatok szerint 94 828 a tévé előfizetők száma- A Magyar Televízió most közzétett »harmadik negyedévi műsorterveiből kitűnik, hogy a szerkesztőségek úgy igyekeznek a műsort összeállítani. hogy a már több mint egymillióra növekeA televízió elsősorban a bajnoki labdarúgó-mérkőzéseket közvetíti- Az ősz' forduló megkezdése után hetenként adnak közvetítéseket a legfontosabb találkozóról. A nemzetközi mérkőzések közül a bécsi osztrák—magyar, a prágai Csehszlovákia—Spanyolország. valamint a Magyar- ország—NDK EB mérkőzés közvetítését tervezik. Augusztusban — felvételről — a montreáli Amerika—Európa válogatott atlétikai viadalt vetítik a magyar nézőknek. A táncdalfesztivál döntőjét az idén az Intervízió több tagállama is átveszi- Az elődöntőket az adást követő vasárnapon a televízió képfelvételről megismétli. A kabaréműsorok közül érdekesnek ígérkezik Somogyi Pál: Futnak a péndett nézőtábor differenciált igényeit megfelelően kielégítsék. Az aktuális és politikai műsorok témakörében ismertetik a mindenkit érdeklő új Munka Törvény- könyvet. Már a jövő héten megkezdődik egy új külpolitikai témájú sorozat. amely a közel-keleti olaj krónikáját mutatja be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról továbbra is _ az 50 éve történt című műsor emlékezik meg. zem után-- című estje, valamint Komlós János ói műsora, amely ezúttal az érem minden oldalát bemutatja. Rendszeresen jelentkezik ebben az időszakban is a népszerű Nótaszó. és a Tv- szőttes- Nyáron is működik a „Shaw-hivatal” és nem feledV'ztek meg az operettek kedvelőiről sem. Egy másfélórás műsor főszereplője Honthy Hanna lesz. Gyilkossság Riverportban A Nyomok a hetedik mennyországba vezetnek vetítése után a krimikedvelők nagyra értékelik az NDK bűnügyi filmeket. A Gyilkosság Riverportban című háromrészes bűnügyi film szintén izgalmasnak ígérkezik- Ugyancsak krimi a Polinoszi gyémántok című francia játékfilm. Néhány légi filmsikert ismét műsorra tűz a tévé: megismétli a Ballada a ka. tonáról-t. s a Szállnak a darvak-at. A Titanic hajó katasztrófáját eleveníti fel az Emlékezetes éjszaka című angol film. 7 tévé-játék is szerepel a tervekben. Hamarosan vetítik a ívben is Berkesd: Sellő a pecsétgyűrűn c. regényéből készült sorozatot, valamint az ugyancsak először a mozikban bemutatott Ja- guár-t. Dokumentumfilm készül Karinthy Frigyes életéről isKilenc színházi közvetítést terveznek. s közkívánatra megismétlik a Princ a katona című tv- filmet Az iskolás gyerekek, úttörők számára helyszíni közvetítést adnak az Úttörő négytusa bajnokságról, a Gödöllői Állatidomító telepről és a Csillebérci Nagytáborból. Egész nyáron jelentkezik a Csak gyerekeknek című sorozat- Most kezdik majd el egy hosszú sorozat sugárzását: a „Francis, a nagyvadak országában” történetében egy Afrikába került kisfiú ismerkedik a vadállatokkal. Az ismeretterjesztő műsorok sorában Dr- Benedek István új előadássorozatot indít az orvosi gondolkodás történetéről. B B. L Hetenként labdarúgó mérkőzések LELM DISSZIDENSEK mi yelvtörténetileg új, ® mégis elég közkeletű, általánosan ismert és használt kifejezés ez a szó: disszidens. Az értelmező szótár szerint azt a személyt illeti, aki hazájának politikai, társadalmi rendszerével szembehelyezkedve és azzal a közösséget megtagadva, hivatalos küldetésből, turistaútról nem tér haza, vagy hasonló okból küllőidre távozik. A lelki disszidens kifejezéssel, amit írásom címéül választottam, nem akarok új fogalmat alkotni. Nincsenek nyelvújító elképzeléseim, — de azt hiszem, „szerencsém” sem lenne hozzá, mert magam is remélem, hogy mire ez a kifejezés átmenne a köztudatba, akkorra lassan ki is múlnak az olyan fajta emberek, akikre a címben foglalt jelzőt használom. Olyan embereket értek én a lelki disszidensek alatt, akik itt élnek ugyan közöttünk — s többnyire az átlagosnál jobban élnek —, de nem velünk élnek. Olyanok ezek, akik az állampolgárokat megillető jogok alapján, olykor a kiskapukat jól ismerve azon túl is, minden jóból részesülnek, mert azt kikövetelik, kifondor- latoskodják maguknak, de ajkbiggyesztve fitymálják erőfeszítéseinket. A kívülállók, a kibicek, a mindent jobban tudók ők. Azok, akik talán nem is hallották, nem hogy váltanák a régi magyar mondást: a hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak a tüze. Azt hiszem, még ki is nevetnék — ósdiság, mondanák —, ha valaki ilyen mondásokkal példálózna előttük. Egy értekezleten a következő évek várható szociálpolitikai intézkedéseiről volt szó. Akadt egy hozzászóló, aki igen erőteljesen bírálta családi pótlék rendszerünket. Hozzászólásában kifejtette, hogy Svédországban, ahol ő járt, már egy gyermek után is jár az anyának családi pótlék. „Ha egy kapitalista ország megteheti ezt — kérdezte —, mi, akik szocialistáknak valljuk magunkat, miért nem. vezetjük ezt be?" ó az egyik alanyom azok közül, akikről a lelki disszidensek típusát megrajzoltam magamnak. Érdekelt a téma, utána néztem. Már csak azért is, hogy ne vádolhassam magam elvakultsággal. vagy esetleg nehogy mások mondják rólam: nem lát messzebb az orránál, szűk provinciája határain túl. A Die Zeit című nyugatnémet lap 1965. őszén cikksorozatot indított „Hogyan funkcionál a jó lét?" címmel arról, hogy milyen a szociális gondoskodás helyzete a nyugati országokban. Kikeresve a Svédországról szóló cikket, minden kommentár nélkül idézem néhány gondolatát: „Minden gyermek 16. életévéig úgynevezett állami járadékot kap. Ezt részletekben az anyának utalják át..." Tehát igaz, hogy egy gyermek után is jár családi pótlék. De olvassuk tovább ott, ahol ennek és a többi szociális juttatásnak az eredetét kutatja a szerző: „A svéd pontosan tudja, hogy a jólétet jelentő anyagiak nem éppen az égből potyognak, Ha emelik a nyugdíjat, a családi pótlékot, e többletkiadásuktit más úton-módon kell kiegyenlíteni. Tehát, ha át- kozódva is, de belátja, mi az oka annak, hogy a forgalmi adó újabb három százalékkal most már tíz százalékra emelkedik, és hogy a cigaretta, a benzin, és más cikkek ára is tovább emelkedik. így nem annyira a választási beszédekből, mint saját pénztárcáján keresztül nyer betekintést a költségvetésbe.” a z európai országok közül Svédországban a legmagasabb az életszínvonal. Ennek történelem diktálta okai és gyökerei vannak. Magyar- ország Európa egyik legelmaradottabb országa — volt még két évtizeddel ezelőtt is. Igazságos hát a mi mai lehetőségeinket Svédországgal hasonlítani? Én lelki disszidensnek tartom (olyan embernek, aki lélekben elhagyta hazáját, szembefordult vele!) azt, aki így gondolkodik, aki a svéd példát idézve fanyalog, s nincs a szívében egy csöppnyi örömnek, büszkeségnek sem hely, látva azt, hogy az elmúlt húsz év alatt honnan hová jutottunk, ha csupán csak szociális juttatásokat, a családi pótlékot, és egyebeket nézzük is. A Kossuth rádió egyik szombat reggeli, lányoknak, asszonyoknak szóló adásában hallottam. Végzős pedagógusnőket szólaltattak meg. Legalább tízet. Egyik sem volt megelégedve a sorsával. Szén* vedélyesen kérték számon, miért nem ott kapnak állást, ahol ők szeretnének. Ilyeneket kifogásoltak: „Hatvan kilométerre kerülök a szüleimtől”, „nem kaptunk együtt állást a vőlegényemmel”, stb. Végül az egyik ki is mondta: „Mindig azt mondják nekünk, hogy valamikor a diplomásoknak havat kellett lapátolni Pesten, hogy megéljenek. Lehet, hogy így volt, de vegyék tudomásul, hogy ez bennünket nem érdekel!’* sek közé. De bosszant a felfogásuk. (Igaz, jobban bosszant, hogy mi, szülők, pedagógusok, KISZ stb. csak ennyire tudtuk őket világnézetileg megerősíteni. A hibát elsősorban magunkban keresem, nem bennük.) És a veszély is fennáll. Bármelyikük lelki disszidenssé válhat abban a pillanatban, amint hozzájut valamilyen információhoz a pedagógusok angliai, vagy nyugatnémetországi elhelyezkedési lehetőségeiről. Mert majdnem biztos, hogy ez az információ nem tartalmazza majd azt, hogy kinek a fia, lánya kerülhet az egyetemre, kinek a papája bírja a költségeket. Lehet dühöngeni . Huszonkét éves fejjel a hólapátoló példálózás hallatán. De ez mégiscsak történelmi tény. Mint ahogyan az is igaz, hogy ma a fiatalok taníttatási költségeinek nagyrészét az állam, pontosabban a társadalom fizeti. És az is történelmi tény, hogy három—négy évtizeddel ezelőtt a tanyai tanítói állásért, vagy falusi körzeti orvosi helyért pályázni, kilincselni, megalázkodni — olykor inóg fizetni Is — kellett annak, akinek tellett a főiskolát elvégezni. Ma nem. Ma sokszor még válogatni is lehet. Meg a rádióban dohogni, dühöngeni. És lehet lelki disszidenssa válni, mint az orvos, aki nem vállalt falusi körzetet, inkább dzsesszdobos a pesti eszpresszóban. S két sláger között, egy fél konyak mellett elpanaszolja a vendégnek: „Hja kérem, ott, Nyugaton, oti más. Tudja, mit keres ott egy orvos?” Sokat keres. Persze, nem minden nyugati országban, de többnyire sokat keresnek. Ám nem lehet csak ez az egyedüli összehasonlítási mérce hazánk és más országok között. Egy fiatal mérnök azt találta mondani egyszer, hogy Nyugaton a hozzá hasonlók Jaguár gépkocsin járnak. (így látta egy filmben...) Kicsit megsértődött, amikor úgy vágtak vissza neki, hogy a különbség is olyan közöttük — mint mérnökök között —, mint a Trabant és a Jaguár között. Nem így igaz ez. Lehet, hogy ő a trabantjával Jobb mérnök, mint sok Jaguáros nyugati kollégája. Másképpen kellene érvelnünk a lelki disszi- densekkel és az erre hajlamosakkal szemben. a történelem adta, — ** s mind gyorsabban fogyó — életszínvonalbeli különbség miatt lehet disszidálni a valóságban, vagy lélekben, mint az idézett alanyok. De lehet a különbséget mással pótolni. Egy kis hazaszeretettel, nemzeti büszkeséggel. Nem nagy dolgokra gondolok, hanem arra, hogy a mindennapi élet apró örömei milyen sokat tudnak pótolni, ha érző lélekkel reagálunk rá. Had idézzem hát befejezésül Bálint Györgynek, a harmincas évek mártírhalált halt nagyszerű publicistájának a szavait erről: „Csendesen, de erősen érezzük, hogy tartozunk valahová. Egy fizikai és szellemi tájhoz, mely elidegeníthetetlenül a miénk. Néhány mező, vaoy domboldal, amit talán csak a vonat ablakából láttunk: egy-két kép, szobor és regény: egy utcaszöglet: néhány Vörösmarthy, vagy Ady-strófa: egy-egy nagyon régi népdal: szinehagyott ruhájú, csendes parasztok és félmeztelen, külvárosi gyerekek, akiket szavak nélkül is megértünk: az alanyi és tárgyi ragozás, a hangrendi illeszkedés, és az ikes igék, melyeket a külföldi oly nehezen tanul meg — nagyjából ez az, amit soha nem lehet elvenni tőlünk, amitől nem tudunk, és nem is akarunk megszabadulni, és amit. a legtöbbször meahamisított, leogyak- rabban félrehangsúlyozott szóval Így szoktak jelölni: haza.” fgy lehetett szeretni azt a hazát, amely sokszor oly mostoha volt. Hogyne lehetne ezt, a maii. S ez a hazaszeretet többet is pótolni képes, mint a Trabant és a Ja* guár közötti különbség. Varga József /
