Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
Minden hónap másodikón MUSTÁR Egész hónapban nincs becsülete az üvegeknek. Amikor kiürültek, nyakon kapjuk őket és mars ki a spájzba vagy a kamrába. Válogatás nélkül a sarokba kerül a Vermouthos-palacK, a boros üvegek, a sörös ílaskák, a különböző kész- ételes üvegek, sőt még a mustáros csuprot is odalökjük a többi mellé vagy éppen a kupac tetejére. Heteken keresztül csak a helyet foglalják, útban vannak. Váratlanul odagurulnak az ember lába alá. Néha valaki belerúg. Nagy csörömpölés. A háziasszony vállat von. — Biztosan összetört egy üveget! Annyi baj legyen! Van belőle elég. Megnő azonban az üvegek becsülete másodikén reggel. Azt is megmagyarázom, hogy miért. Harmadikén kapok fizetést és ebből logikusan következik, hogy elsején alig van néhány fillér a házban, másodikén pedig egy huncut krajcár sincsen. Arról biztosan tudom, hogy másodika van, hogy a feleségem szerényen megjegyzi. — Papa siess! Mielőtt elmész, lejössz velem a boltba. A csörömpölésről megállapítom, hogy a kamrában motoszkál. Két szatyort dugig megrak üvegekkel. Félnyolckor diadalmasan indulunk a boltba. Igen. Visz- szavisszük az üvegeket. A betétből vásárolja meg Irén aznapra a főznivalót. Persze a legnagyobb forgalom idején érkezünk. A pénztárosnő idegesen csóválja a fejét. A boltvezető kedvtelenül morogja. — Kérem, egész napon át ráérünk az ilyesmire. Miért éppen csúcsforgalomban tetszik jönni? Feleségem az ilyen fogadatlan kérdéseket nem hallja meg. Tovább rakja ki az üvegeket a szatyorból és gondosan figyel, amikor a pénztárosnő leszámolja a pénzt. Néha egy százast is. Az én feladatom itt véget ér. Irén hetykén megy a piacra. Bevásárol és talán egy kicsit hihetetlenül hangzik, de nálunk éppen akkor van a legparádésabb ebéd, amikor egy vasunk sincsen. Irén az üvegek árát rögtön befekteti nyersanyagba. Tyúkleves, ízes pörkölt vagy cslrkesült és sütemény van az asztalon. Kisunokám tegnap okosan megjegyezte. — Nagymami, miért nem visztek mindennap üveget a boltba? Tegnap ugyanis másodlka volt. Ma reggel felvettem a fizetésemet. Irén félóra múlva nagyon fontos ügyben keresett a munkahelyemen. Erszényébe gyömöszölte a fizetésemet. Délben rántott leves és paprikás krumpli volt az asztalon. S milyen okosan érvelt az asszony. — Fiam akkor kell takarékoskodni, amikor van miből. Lakodalmas ebédet majd másodikén csinálunk, amikor nem lesz egy vasunk sem. Szeretem a szépen berendezett, tágíts üzleteket. Ezért tértem be Szolnokon az Ady Endre úti új húsboltba. Tíz dekát kértem az ínycsiklandozó „hüvelyesből", meg két szelet kenyeret és mustárt. Megkaptam a kolbászt, a kenyeret is, s a hentes bácsi melléhelyezett egy tubus mustárt is. Mondom, nem kell nekem env- nyl, hiszen egy kilogramm kolbászhoz is elegendő lenne. A hentes bácsi hajthatatlan maradt, bár a pulton tízesével sorakozott a félliteres. literes üvegben a mustár. Azt mondta, nem szabad felbontani. Kénytelen voltam megvenni 2,80- forintért az egész tubussal, amelyből úgy láttam az utolsó darabot kaptam. Kegyetlenül dühös és ideges lettem. Már éppen a fejére akartam olvasni, hogy bezzeg a szemben levő üzletben ... amikor hirtelen elpárolgott a dühöm és hangosan felnevettem. Hogyne nevettem volna, amikor eszembe jutott, hogy milyen szerencsém volt. Ás utolsó tubus mustárt én kaptam. Szeretném a következő vevőnek az arcát látni, akinek félliteres üveggel adnak a tíz deka sültkolbász mellé. — bognár — Egy kis skót humor MacNiff nagy meglepetésre egy egész shillinget dobott a templomi perselybe. De azontúl egy fél éven keresztül, valahányszor odament hozzá az egyházfi, adakozás helyet* azt súgta: — Előfizetés: ☆ Két gyerek áll a tengerparton. — Nézd — mondja az egyik, — ott jön egy skót hajó. — Honnan tudod, hogy skót? — Egyszerű. Nem Jön utána egyetlen sirály sem. ☆ A tanító az iskolában a nemzeti szokásokról beszélget a gyerekekkel. — Noa, gyerekek, ha pikniket rendeznénk és különböző nemzetiségű vendégeket hívnánk, mit hozna például az olasz? — Makarónit. — A legyei? — Vodkát. — A francia? — Pezsgőt. — A skót? — A skót elhozná az egész családját, ☆ MacGregomé elkeseredetten zokog. — Mi baj? — kérdezi a férje. — Képzeld, kitört egy fog a fésűmből. ■— Azért ne sírj, attól m‘ég használhatod a fésűt — Nem használhatom többé, mert ez volt a* utolsó foga! MÚZEUMBAN Beázik a tető Játékot szülök EGY s más A tekintély Magához rendelt az elnök és ezzel fogadott: — Meleg van. Egyetértőén bólintottam. — Nem ártana fürödni. Ismét helyeseltem. — Ebben ügyben hívtam. Tud titkot tartani? — Mint a szfinx — jelentettem ki. — Helyes. Különleges feladattal akarom megbízni. Szeretnék megfürödni, de nem mutatkozhatom a tagok előtt ruha nélkül. A tekln* tély, érti? — Világos. Az elnök nadrág nélkül kész anarchizmus. — Igen. Ezért van szükségem magára. A parton fog állni, s figyel, hogy nem jön-e valaki. Mihelyt ész* revesz valakit, hármat füty- tyent. Tud fütyülni? — Tudok. — Rendben. S még valami: magának is be kell csukni a szemét. — No, de ez esetben nem fogom látni azt a valakit, aki errefelé jönne, Az elnök elkomorodott ■— Rendben van, a szeme tehát nyitva maradhat, de hátat kell fordítani a partnak. Azt is szem előtt kell tartanom, hogy ön ge de* mor&lizálódjék. — Ne féljen elnök elvtárs, ez nekem is szívügyem. így hát elindultunk a Tiszához. Az elnök a part felé haladt, én pedig a sűrűségben maradtam. Csobbanás. Ügy látszik az elnök bemászott a vízbe. Állok és nézelődöm. — Senki. — Az asz- szonyok békésen kapálnak a mentetlenen. Körülbelül két órát ácsorogtam. Egyszer csak valami ropogni kezdett a sűrűben. Oda* nézek, hát az elnök jön, fürdőnadrágban, Hármat füttyentettem. — Maradj csendben, ta hülye, én vagyok — mondja. — Nem vagyok hülye. Én önt, elnök elvtárs csak ruhában ismerem. — Hm... igaza van. De mig fürödtem, ellopták a ruhámat. Nem látta a tolvajt? — Nem láthattam, mert háttal álltam a partnak, ahogy megállapodtunk. Én precíz vagyok. — Most mi lesz P. úr? — Nincs más hátra, kölcsönöznie kell a saját ruháját. — S én? — ön meztelenül megy. önnek nincs tekintélye? — Ez lehetetlen. — Miért? — Mivel, ha úgy engedelmeskedem önnek, mint a fellettesemnek, akkor megszűnik az lnkognitója, a én, mint beosztott demora- Uzálódom. Vagy az inkog- nitója vagy a tekintélye vész el. — Hallgasson ide — szólt az elnök. — Van még egy kiút. Nekem adja a ruháját, én elveszítem a tekintélyemet, 9 holnap elbocsátom önt. Egyetért velem? Szó nélkül vetni kezdtem a cipőmet. S. M. Nézegetem a szolnoki Alföldi Áruház kirakatait Az egyikben legalább húsz különböző szinű, fazonú nagyságú női fürdőruha. Mindegyik mellett kis kartonlap, rajta az ár és egy mondat: Ez a divat! A szomszédos kirakatban férfiöltönyök. Ugyancsak húss különböző fazon, szín, stb. Az árcédulákon itt is mindegyiken a bűvös mondat: Ez a divat! Fantasztikus. Egyszerre minden holmi divatos lett A sárga, a kék, a pöttyös, a vonalas, a bikini, az egyberészes, a háAZ UTCÁN — Most már kiengedheted a hasadat! romgombos, az egygomboa. Ügyes. A vásárló akárma- lyiket veszi jól jár, mert ,,Ez a divat!” Megsúgom, mint bennfentes: nem a sok szín, fazon a divat hanem a kartontábla, amellyel a két év előttit is sikerül eladni. El a divat! ■ftKét hete tettem szóvá, hogy Szolnok központjában a buszmegállónál hiányzik a menetrend tábla. Hogy még most is hiányzik, as nem is annyira bosszant mint inkább csodálkozásra késztet Mert, hogy ai AKÖV tábla illetékesei nem olvasnak Néplapot és nem is járnak a város központjában, az elképzelhető. Na, de naponta százszor Járnak arra autóbuszok (menetrend szerint) és sem a vezetőknek, sem a kalauzoknak nem tűnik fel a tábla hiánya — ez csodálatos. Persze, lehet, hogy ők U a tábla illetékesre várnak. És nem tudják, hogy ai nem olvas Néplapot és nem is jár arra. — egy — Mazathoni négyes Nincs önök között egy edzett bőgőst
