Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-12 / 162. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 10SL július XX A Biztonsági Tanács határozatai Senki sem avatkozhat Kongó belügyeibe Kombinált partizán támadás Dél-Vietnamban A Biztonsági Tanács megtárgyalta Kinshasa­Kongó kormányának pana­szát. Idzumbuir kongói dele­gátus, akit a tanács koráb­bi határozatával meghív­tak, hogy szavazati jog nél­kül vegyen részt a vitában, hangoztatta, hogy idegen zsoldosok Kisanganiba kül­dése és az idegen zsoldosok által Bakavuban szított lá­zadás részét képezi bizo­nyos nyugati hatalmak ter­vének, amely a kongói ál­lam függetlensége és terü­leti épsége ellen irányul, Fedorenko, a Szovjetunió képviselője megállapította, hogy a nemzetközi imperia­lizmus zsoldosainak fel­használásával Kongó ellen elkövetett agressziós cse­lekmények előre megfon­ttarcok tionkongban Hongkongban kedden reggel folytatódtak a he­ves angolellenes tünteté­sek. A tömeg a gépkocsik tucatjait gyújtotta fel, kö­veket szórt a kivezényelt katonákra és rendőrökre, majd szétoszlott Vasárnap óta összesen legalább tízen vesztették életüket az an­gol csapatok, a rendőrség, valamint a tüntetők közti összecsapások során. — A sebesültek száma jóval magasabb. Huszonkét tün­tetőt letartóztattak. Christian, a washingtoni Fehér Ház sajtótitkára hét­főn közölte, hogy Maurer román miniszterelnök jú­nius 26-án Washingtonban tett látogatása idején tájé­koztatta Johnson amerikai elnököt, hogy látogatást szándékozik tenni a Kínai Népköztársaságban. — Johnson elnök ismer­tette Maurerrel a Kínai Népköztársaságra vonatko­tolt merényletet jelentenek. Parthaszarathi indiai kül­dött kijlentette: csupán az utolsó gyarmati birtokok­nak a felszámolása ezen a területen hozhatja meg a békét Közép-Afrikának. Lord Caradon angol k,ül- dött felszólalásában a kon­gói belügyekbe történő bármilyen beavatkozás el­len emelt szót, ugyanak­kor azonban hallgatott ar­ról, meg kell tiltani, hogy a nyugati hatalmak zsol­dosokat toborozzanak Kon­gó ellen. Több felszólalás és rövid szünet után a Biztonsági Tanács egy­hangúlag elfogadta Etió­pia, India, Mali és Nigé­ria határozati javaslatát, amely megerősíti a Bizton­sági Tanács 1966. október De Gaulle ma kezdődő bonni látogatása előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Kiesinger kancellár és Brandt külügyminiszter el­lentétes felfogást vall a francia—nyugatnémet vi­szony eddigi alakulásáról. Kiesinger láthatóan csaló- dottabb Brandtnál amiatt, hogy januári párizsi láto­gatása óta a francia és a nyugatnémet politika irányvonala nem közele­dett eléggé egymáshoz. A nyugatnémet sajtóban meg­jelent számos tudósítás — zó nézeteit, abban a formá­ban — mondotta Christian — ahogyan azokat az 1966. július 12-én White Sulphur Springs városában mondott beszédében kifejtette. Eb­ben a beszédében Johnson felvetette a Kínai Népköz- társasággal való „megbéké­lés” gondolatát. Feltételezte — fűzte hozzá Christian —, hogy Maurer ismerteti majd nézeteit a kínai vezetők előtt, 14-i határozatát és felszó­lít minden államot arra, hogy tartózkodjék a Kon­gó belügyeibe történő be­avatkozástól és az ilyen be­avatkozásnak vessen véget A határozat elítéli mind­azokat az államokat, ame­lyek továbbra is lehetővé teszik zsoldosok toborozá- sát és felhasználását az ENSZ-tagállamok kormányainak megdöntésé- re. A határozat felhív min­den államot, gondoskod­jék arról, hogy területét és állampolgárait ne használ­hassák fel a kongói kor­mány ellen törő zsoldosok toborzására, kiképzésére és Afrikába küldésére. A tanács felszólította U Thant főtitkárt, kísérje fi­gyelemmel a határozat vég­rehajtását amely szerint Bonn sérel­mezi, hogy Párizs nem tá­jékoztatja kellően külpoli­tikai lépéseiről — a kan­cellári hivatalból szárma­zik; A külügyminisztérium­ban ezzel szemben az a vélemény, hogy a francia— nyugatnémet viszony a reális várakozásokhoz ké­pest jól fejlődött az elmúlt félévben. Beismerik ugyan, hogy De Gaulle nyilatko­zata a közel-keleti válság­ról problémákat vetett fel. Hozzáfűzik azonban, hogy nemcsak Bonnban, hanem Párizsban is meglepetést keltett De Gaulle nyilatko­zatának Amerika-ellenes éle. A nyugatnémet fővá­rosban ismételten hangoz­tatják, hogy De Gaulle és Kiesinger megbeszélései­nek legfontosabb témája a nyugatnémet keleti politi­ka lesz, nemcsak azért, mert Pompidou éppen most járt a Szovjetunióban és mert De Gaulle szeptem­berben Lengyelországba utazik, hanem azért, mert Franciaországban egyre jobban nő az érdeklődés egy európai biztonsági rendszer iránt. Ä déí-vletnarrd partizá­nok Binh Long tartomány­ban, Saigontól mintegy 90 kilométerrel északra — ahogy az AFP megjegyzi — szabályszerű kombinált tá­madást hajtottak) végre az amerikaiak és - a kormány- csapatok állásai ellen. Mint­egy ezer partizán egyide­jűleg intézett a tüzérség által támogatott gyalogsági támadást a dél-vietnami 5. gyalogos hadosztály két alakulata, az amerikai L gyalogos hadosztály egyik zászlóalja és azi An Loc-i Az amerikai űrkutatók az év elején elvesztettek egy űrkísérleti laboratóriu­mot, a „Bioszatellita-1.- ef’, amely baktériumokkal és rovarokkal a fedélzetén eltűnt a tenger vizében. Hétfőn estig azt hitték, hogy elvesztették a mű­hold ikertestvérét, a „Bio- szatellita—2-t” is. A teljesen felszerelt űr- labratóriumot vasárnap in­dították útnak a Pennsyl­vania állambeli Philadel­phiából a Kennedy-foki űr­A genfi leszerelési érte­kezlet keddi ülésén Foster amerikai fődelegátus ismét kijelentette, hogy az Egye­sült Államok továbbra is szükségesnek tartja a hely­színi ellenőrzést abban az esetben, ha a föld alatti atomfegyver kísérleteikre is megvalósul a robbantási ti­lalom. Mint mondotta, az Egyesült Államok csak ezen az alapon hajlandó a föld alatti atomfegyver kí­sérletek eltiltásáról tár­gyalni. Mint ismeretes, a Szovjetunió a helyszíni el­Wilson brit miniszterel­nök kedden az alsóházban egy interpellációra vála­szolva a következőket mondotta: „Sajnáljuk, hogy a kínaiak folytatják légkö­ri kísérleti robbantásaikat. Ez nemcsak a nukleáris fegyverek elterjedésének katonai repülőtér ellen. A harcok rendkívül elkesere­dettek voltak és a szabad­ságharcosok rövid időre el is foglalták a repülőtér egyharmad részét. Ameri­kai részről ekkor légi és tüzérségi erősítést kértek, s miután ezt megkapták, fokozatosan visszaszorítot­ták a rajtaütésszerűen tá­madó partizánokat. A fran­cia hírügynökség megjegy­zi, hogy az elmúlt 24 órá­ban ez volt a dél-vietnami hadszíntér legjelentősebb eseménye, kísérleti állomásra. A te­herautó azonban, amely a sok millió dolláros beren­dezést szállította nem érke­zett meg. Ahogy teltek az órák, úgy nőtt az idegesség. Florida államban „bizton­sági riadót” rendeltek el. Végül este magyar idő sze­rint éjjel 11 órakor — a teherautó megérkezett. So­főrje a riadóról mit sem tudott• Kiderült, hogy ve­zető társa rosszul érezte magát, ezért ő ült mindvé­gig a volánnál, és éjszaka valahol megpihent. lenőrzls gondolatát, mint a kémkedés melegágyát már több ízben visszauta­sította, Svédország küldöt­té az értekezlet két héttel ezelőtti ülésén kijelentette, hogy az észlelési technika fejlődése következtében ma már távolról is teljes bizo­nyossággal meg lehet kü­lönböztetni a földrengése­ket az atomfegyver-kísérle­tektől; Foster keddi fel­szólalása a svéd delegátus kijelentéseinek jogosságát is kétségbe vonta. veszélyét, hanem az atom- sorompó-szerződés megkö­tésének sürgős szükséges­ségét is aláhúzza. Bizonyos vagyok abban, hogy a leg­jobb politika, amit követ­hetünk: kitartóan folytatni erőfeszítéseinket egy ilyen szerződés mielőbbi megkö­téséért’^ • MIN • DEN,, • FELÖL TOKIO A japán rendőrség sze­rint félő, hogy több mint 360 halálos áldozata lesz a földcsuszamlásoknak és a tájfunnak, amely a hétvé­gén pusztított Japán déli és nyugati részén. A meg­állapított halálesetek szá­ma 283. Nyolcvannégy ne­vet írtak az eltűntek listá­jára; VARSÓ G. M. Thomson angol külügyi államminiszter jú­lius 17 és 21 között hiva­talos látogatást tesz Len­gyelországban, KAIRÓ A Kairóban tartózkodó Bumedien algériai elnök kedden folytatta tárgyalá­sait Nasszer elnökkel, majd a két államfőhöz Husszein jordániai király is csatla­kozott. Időközben a szíriai fővárosból jelentették, hogy folytak az előkészü­letek Bumedien fogadá­sára, akit Damaszkuszba várnak. PHENJAN A koreai katonai fegy­verszüneti bizottságban Pák Csun Guk vezérőr­nagy, a koreai fél fődele­gátusa kedden erélyesen til­takozott amiatt, hogy az amerikaiak a demilitarizált övezetből rendszeresen tü­zelnek a katonai demarká­ciós vonaltól északra fek­vő területre. A vezérőr­nagy Panmindzsonban el­mondotta, hogy június 17- től—július 10-ig nyolc eset­ben több mint 200 lövedé­ket zúdítottak a demilitari­zált övezetből Korea északi felére; BRÜSSZEL A Közös Piac tagálla­mainak külügyminiszteri tanácsa a belga főváros­ban kedd délelőtt tartott ülésén felhatalmazást adott az egyesített európai bi­zottságnak, kezdjen tárgya­lásokat Spanyolországgal a legnagyobb kedvezmény megadásán alapuló egyez­mény megkötéséről. A „hatok” Madridnak javasolták, hogy a megál­lapodást két szakaszban valósítsák meg. Az első szakaszban részben eltöröl­nék az ipari vámokat és a mezőgazdasági termékek vámjára kölcsönösen kor­látozott kedvezményeket adnának. A második sza­kaszban Spanyolország tár­sulna a Közös Piachoz. Románia közvetít as VSA és Kína kősött? De Gaulle bonni látogatása Ellentétek 'S v a leszerelési értekezleten Wilson a kínai hidrogénbombárél Washington vietnami iránytűje Mialatt az Egyesült Nemzetek Szervezete tovább birkózik a közel-keleti há­ború következményeinek felszámolásával — a jeleik szerint politikai és katonai síkon egyaránt erőteljeseb­ben a figyelem előterébe kerül a vietnami amerikai agresszió; Ami Vietnam „nagypoli­tikai” vonatkozásait illeti. Koszgin és De Gaulle két­szeri találkozója, valamint Pompidou francia minisz­terelnök moszkvai tárgyalá­sai után világos, hogy a négy nagy közül kettő im­már azonos nézeteiket vall a vietnami kérdésben. Koszi­gin a maga részéről a John- sonnal folytatott találkozó­kon is világossá tette már a izovjet álláspontot: az Egyesült Államok agressziót lövetett el Vietnamban. A megoldást csak az amerikai csapatok kivonása jelent­heti. Ezen a nyilván hossza­dalmas úton pedig az első lépés, mintegy a megindulás feltétele a VDK terrorbom­bázásának feltétel nélküli beszüntetése. Az a tény, hogy a francia diplomácia a hivatalos nyilatkozatok sze­rint is ezzel azonos megálla­pításokra jutott, nagy jelen­tőségű fejleménye a nem­zetköz politikának, Közben azonban a kato­nai realitások és a dél­vietnami helyi politika ese­ményei arra mutatnak: Washington nem változtatott eddigi agresszív irányvona­lán. Politikai síkon amerika dél-vietnami tevékenységé­nek középpontjában a tör­vénytelen módon létrehozott új alkotmány áll, amelynek értelmében szeptemberben „elnökválasztásokat"* tarta­nak. Ezen az ál-választáson, amelyen az ország lakossá­gának többsége nem vesz majd részt (hiszen Dél- Vietnam területének nagy része a szabadságharcosok ellenőrzése alatt áll) Ky tá­bornok jelenlegi miniszter- elnök és Thieu jelenlegi ál­lamelnök hosszabb, zavaros viaskodás után „közös vá­lasztási listán” indulnak. A listán Thieu az elnökjelölt, Ky tábornok pedig az alel­nöki elölt szerepét játsza; A két politikus közös front­alakítása amerikai diplomá­ciai nyomásra jött létre: így akarja megakadályozni Wa­shington a dél-vietnami bábhadsereg frakciókra sza­kadását és egy újabb belső katonai válság kirobbantá­sát. Minden esetre a Thieu —Ky pároshoz való ragasz­kodás eleven bizonyítéka a dél-vietnami amerikai poli­tikai vonal merev változat­lanságának — hiszen e két mélységesen gyűlölt és nemzetközileg kompromit­tált figura ismételt előtérbe tolása eleve alkalmatlanná teszi a dél-vietnami rezsi­met mindenféle tárgyalás lefolytatására. Az amerikai katonai akciók iránya is megfelel e kemény és provokációs ele­mekkel is tarkított politikai Irányvonalnak. Nem lebet véletlennek tekinteni, hogy a Közel-Kelettel kapcsola­tos tárgyalások csúcspont­ján tartotta szükségesnek a Pentagon a legfontosabb észak-vietnami kikötő, Hai­phong bombázásának sűríté­sét, amelynek során a há­ború folyamán immár má­sodízben ért támadás a ki­kötőben állomásozó szovjet kereskedelmi hajót, A helyzet e szándékos katonai és politikai feszíté­sének meghatározott okai vannak. Amióta április vé­gén Westmoreland tábornok a dél-vietnami amerikai csaptatok főparancsnoka Washingtonban járt és gya­korlatilag teljhatalmat ka­pott a katonai akciók irá­nyítására, számos új agresz- szív terv született. Mind­egyik változat újabb ame­rikai csapaterősítéseket tesz szükségessé. Az amerikai politikai akciók és a katonai provokációk célja: olyan légikör megteremtése, amelyben a kongresszussal és az amerikai közvéle­ménnyel el lehet fogadtatni a vietnami amerikai inter­venciós erők létszámának újabb növelését, A saiqoni helyzettel ismerős katonai szakértők szerint Westmoreland és környezete egy „minimális” és egy „maximális" tervet készített Az előbbi elsősor­ban az úgynevezett „tiszto­gató hadjáratokra” helyezi a fősúlyt, magyarán a dél­vietnami lakosság elleni terror-expedíciókra. West­moreland három ilyen új akciót tervez: egyet Saigon körül, egyet a középső tar­tományokban. egy harmadi­kat pedig a Mekong delta­vidékén. Ebben az esetben három új hadosztályt igé­nyelne, Az úgynevezett „maximá­lis terv” az említett intéz­kedéseken kívül még elő­irányozná egy úgynevezett „záróövezet" létesítését, amely magában foglalná az Észak- és Dél-Vietnam kö­zötti demilitarizált övezetet, majd nyugati irányban to­vább terjedne Laosz terüle­tén keresztül egészen az amerikai támaszpontnak számitó Thaiföld határáig. Ez természetesen azt jelen­tené, hogy az amerikaiak teljes nyíltsággal és bruta­litással vállalják a világ színe előtt azt, amit eddig tagadni igyekeztek: a demi­litarizált övezet státusának semmibevevését és a nyílt katonai beözönlést Laoszba. E terv megvalósításához Westmoreland hat hadosz­tályt igényelt Ezek a tervek azzal a közvetlen következménnyel járhatnak, hogy a közeljö­vőben a jelenlegi 440 ezer­ről 530—540 ezerre növek­szik a dél-vietnami inter­venciós hadsereg létszáma. Csak a létszám növelése két és fél milliárd dolláros többletkiadást igényel, ho­lott az amerikai háborús ki­adások már eddig is egy milliárddal túlhaladták a háborús költségvetés által megszabott határokat A jelek tehát arra mu­tatnak, hogy Vietnamban a közeljövőben nem lehet szá­mítani az amerikai agresz- szió hevességének enyhülé­sére. A további tervekkel kapcsolatban két esemény szolgáltathat majd újabb információkat. Az egyik: McNamara hadügyminiszter látogatása, amelynek a Westmoreland által követelt csapaterősítésekről kell dön­tenie. A másik: az az újabb kihallgatás-sorozat amelyet a szenátus külügyi bizottsá­gának elnöke, Fulbright sze_ nátor, a kormány vietnami politikájának heves ellenző­je terve Johnson elnök viet­nami irányvonalának felül­vizsgálására. Valószínűtlen azonban, hogy ez a két ese­mény árnyalati részletkér­déseken túlmenő módosulá­sokat hozzon Washington magatartásában. A Fehér ház vietnami iránytűje te» vábbra is az agresszió folyt, tatása felé mutat Megkerült az űrhajó

Next

/
Oldalképek
Tartalom