Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
l )jS 19«7. fűlíog 9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP í S^niri«SSM PALICZ JÓZSEF: DUNAÜJVÄROSI NAGY KOHÓ A szeretet és megértés a művészetben Ady Endre Irta pontosan 60 évvel ezelőtt, 1907- ben: „Tegnap este, amikor Burián meghallgatására világították ki az Operát, egy csendes utcában nagy csődület támadt. Egy sarok- házban, valami iskola inter- nátusában zongorázott egy diák. Szépen, komolyan játszott a fiú, Puccinitől Fráter Lórándig mindent. S hallgatta nagy háromszáz ember, talán négyszáz is. Diákok, elszabadult munkások, masamódlányok, kereskedelmi akalmazottak, s más efélék, akiknek Caru- so-estére, Burián-estére nem telik. Gyönyörű volt ez a közönség » megható, hálás Bugyonnij t Lovasroham Mennyit hallottunk már Bugyannijróll Láttuk filmhíradóban, fényképeken. Láttuk energikus vonásait, meleg, mosolygós szemét, az annyira emlékezetes, híres bajuszt. Láttuk harc közben is, a híradó megőrizte számunkra a vörös lovasok egy-egy félelmetes rohamát. De Bugyonnij eddig csak a hadvezér, a kardot forgató híres lovas voit a számunkra! Nem jutott el hozzánk gondolatainak sokasága, problémáinak mélysége, emberi kapcsolatainak melegsége. Bugyonnij harcairól, a lovashadsereg tetteiről már eddig is sokat írtak, és most a legilletékesebb, maga Bugyonnij adta közzé visszaemlékezéseit, S ea a könyv — a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent Lovasroham — mutatja be nekünk igazán a hőst, ea a könyv, Bugyonnij vallomásszerű visszaemlékezése ad teljes képet a hősi korról és e nagyszerű kor embereiről, harcairól. A könyv tartalma ma mák történelem. 1920-ban, amikor a fiatal Szovjetunió túljutott első nehézségein — szétverte Gyeni- kln hordáit, felszabadította a Don-vidéket, Észak- Kaukázusit, Ukrajna nagy részét, SztavTopolt, a Kubán sok kozák faluját — a nacionalista Pilsudski vezette Lengyelország rátört, hogy megsemmisítse a szocialista vívmányokat. Az antant természetesen Lengyelország mellett állt, s az új hadjáratban újra megpróbálták megsemmisíteni a szocialista államot. Az ellenforradalmi támadás kudarccal végződött, a Vörös Hadsereg visszaverte a támadókat. Ezekben a harcokban döntő szerepet játszott Bugyonnij lovashadserege is. Hacsak a történelmi események részletes leírása lenne ez a könyv, ha csak dokumentumok rendszerezését adná, akkor is ritka érdekességű és izgalmas olvasmányt nyújtana. De Bugyonnij nem ezt tette, írásában ugyan szigorúan követi a történelmi kono- lógiát, minden hiteles sorrendben és a valóságnak megfelelően következik, könyve mégis sokkal több, mint dokumentum. Személyes élményei, köz\*etlen harcostársával, Voroeilov- val átélt kalandjai, tárgyilagos, pátosztól mentes stílusa az önvallomások közé sorolja a Lovasrohamot G. & A leláncolt Prométheusz A régiek mondása szerint az istenek megőrjítik azt, akit el akarnak vészéj- teni. Valóban elképesztő, hogy Görögországban, — civilizációnk szülőhazájában, a szabadság legszebb dalainak ültetőjében, — néhány megvetésre méltó kalandor odáig aljasült, hogy megcenzurázza Aiszkiiloszt, Szofoklészt, Euripidészt és Arisztofanészt. Mekkora botrány! És milyen szegénységi bizonyítvány... Betiltották Szofoklész „Ajaksz”-át. Vajon azért-e, mert Manelaosz felveti benne: kiossz honpolgár-e a nép fia, ha nem akar engedelmeskedni a vezetőknélte". Cenzúrázták Euripidész „A föníciai nők” című művét. Talán azért, mert a szerző kárhoztatja benne a nők társadalmi alárendeltségét? Zár alá került Arisztofa- nész, az isteni költő, aki nevetségessé tette a demagóg zsarnokokat és szerette a békét. De mindenekelőtt betiltották a Prométheuszt: túl kegyetlen jelkép napjainkban az emberlakta földektől távol sivatagi sziklához láncolt hős, aki mégis törhetetlen. Prométheuszt azért büntették meg az istenek, mert elhozta a tüzet az embereknek. Nem tagadja meg magát, nem hajol meg a mindenható égtek előtt: „Igen, ezt így akartam én. Segítséget nyújtottam a halandóknak, * kihívtam az istenek haragját. Azt azonban mégsem vártam, hogy testem kiszikkad a szirtfokon és az elhagyatottság jut osztályrészemül." Görög demokraták, kik a szomjúság és az éhség szigetein szenvedtek, mert nem tagadtátok meg a leláncolt Prométheuszt! Testvéreink! A ti hangotokat akarják elnyomni Görögország ideiglenes urai, amikor elhallgattatják az ókor géniuszait. A diktatúra azonban nem ölheti meg a szellemet! Aiszkülosz hőse kétezer év múltán is él és harcol az emberért: az ember ezt tudja, és szívébe zárta nevét. Rátok is emlékezni fognak, kik az 6 népéből származtok. De ki fog emlékezni azokra, akik megengedik maguknak, hogy elhallgattassák a múlt hangját, mert félnek a jelen szavától? Kis képek nagy művekről Miniatűrök és diapozitívek múzeumaink világhírű festményeiről Parányi bőrkötésű könyvecskék jelentek meg a napokban a könyvesboltokban és a reprodukciókat árusító múzeumokban. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának gondozásában láttak napvilágot a 3x3.8 centiméter nagyságú könyvek, melyek két híres múzeumnak: a Magyar Nemzeti Galéria és a Szép- művészeti Múzeum 28x28 legszebb festményének kicsiny produkcióit tartalmazzák. A Kossuth Nyomdában készültek a kiadványok. A bevezető szövegek és a képek adatai hasznos útbaigazítást nyújtanak. Akik már ismerik a kicsi képek eredetiét, természetesen nem kapják vissza hiánytalanul a világhírű festmények minden részletszépségét, de az emlékeztető visszaidézi az eredeti élményt. A miniatűr kiadványoknak már népes gyűjtőtábora él a világon; rájuk is gondoltak, mikor elhatározták az új képzőművészeti könyvecskék megjelentetését. A kiadványok ugyanis négy nyelven: — magyar, német, angol és francia ki- sérőszöveggel kerültek forgalomba, és az idén folyamatosan jelenik meg belőlük 64 ezer példány. Közöttük 22—22 ezer a magyar, 5—5 ezer a német. 3—3 ezer az angol és 2—2 ezer a francianyelvű kiadvány. A bibliofil könyvecskék rendkívül tetszetősen, kicsi műanyag tokban jelentek meg. Bőrből készült címlapjukon aranyozott és ezüs- tözött betűkkel ez áll: Kis képek nagy művekről E két kiadvány csupán első két kötete egy sorozatnak. Várható nagy sikerük után követi őket a többi, elsőként ismét a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum kincsei alapján állítják össze a további kis reprodukciókat, később pedig olyan világhírű múzeumok anyagaiból készülnek a mlniatúrák, mint alenin- grádl Ermitázs, a párizsi Louvre és a madridi Prado. A Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum kincseinek legszebbjeiből diapozitíveket is készítettek a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat és a Diafilmgyártó Vállalat kiadásában. A dianézőn át megismerhető, vagy vászonra vetíthető keretes álló képekből néhány már megjelent ugyancsak a közelmúltban, és még az idén fokozatosan sor kerül két képtárunk ösz- szesen 110 híres festménye diaváltozatának megjelenésére. A Szépművészeti Múzeum 50 képe és a Nemzeti Galéria 60 festménye kerül a képzőművészet barátaihoz, közöttük Munkácsy, Szi- nyei-Merse, Mednyánszky, Derkovits, Szőnyi István, Csontváry, Markő, Barabás, Mészöly, Madarász, Benczúr, Borsos József, Székely Bertalan, Paál László, Rippl-Rónai, Csók, Bernáth Aurél, Egry József, Rud- nay, a külföldi klasszikusok közül pedig Raffaello, Tiziano, Correggio, Tiepolo, Ricci, Velasquez, Goya, Bruegel, Rubens, Rembrandt, Dürer stb. reprodukciói. Greco festményeinek öt kis másolata önálló sorozatban jelenik meg az idén a színes dia- pozi ti veken a figyelem, amely a nyitott ablakon át kiáradt zeneszót felfogta. Ezekből a budapestiekből lehetne egy új üdv-hadsereget csinálni, a szépség üdvhadseregét. Arcukon bánatosan, talán tudatlanul ott volt a vágy, mennyire szereiméletüket a művészettel megszépíteni". S ezután azt is elmondja, hogyan kellene ezt a vágyat kielégíteni. Népoperák, olcsó színházi előadások, nép- hangversenyek és tárlatok kellenének hozzá. De vajon nem érkeznek-e majd későn hozzánk a kulturálódásnak ezek a formái? Pedig mi- nálunk ez volna az egyetlen „megváltás”, a feudális és a burzsoá rend nem teremthet már igazi értékeket Csak a nép, az „alacsonyak” tehetik Budapestei „városibb Budapestté”, csak ők hozhatják a „kultúra pírját egész Magyarország arculatára". Érdemes emlékezetünkbe' idézni ezeket a szavakat: most, amikor már elmondhatjuk: Ady Endre álma megvalósulóban van. Most, amikor már az egykori utcai koncert hallgatóinak utódai elmehetnek a mai Caruso-estékre, amikor a hangverseny-, színház- és kiállítás-hálózat (nem is beszélve a rádióról és a televízióról) minden ember számára lehetővé teszi, hogy osztályrészül jusson a művészet. Hogy valóban mindenki el is megy színházba, koncertre? Nem, de a kor ma már összehasonlíthatatlanul szélesebb, s a lehetőség még összehasonlíthatatlanul nagyobb. Az „alacsonyak” felkerültek és elhozták a „kultúra pírját" Magyarország arculatára.% Elegendő elmenni ilyenkor nyáridőben egy szabadtéri hangversenyre. Itt találkozhat az ember a szépség mai „üdvhadseregével”. De már nem lnter- nátusi diákok rögtönzött zongorajátékát élvezik, hanem szimfonikus zenekaraink muzsikáját. Különösen érdekesek éppen az ingyenes hangversenyek, — Budapesten például, a Halászbástyán. Szinte megható látni, ahogy a „törzsvendégek” és az énnen arra sétálók, nyugdíjasok és szerelmespárok odasietnek a művészet szavára. Aki odaáll a Halászbástyára, hogy egy kitűnő, de nem feltétlenül hitelesen világhíres zenekar és . karmester tolmácsolásában Beethovent végighallgasson, az nem azért teszi ezt, mert a társadalmi illem valamiért meparancsolja, hanem pusztán és egyedül a művészet szeretetéért Éppen erről van sző, éppen ezt érezte meg Ady Endre olyan nagyszerűen: azt, hogy minden primer művészi tevékenységet, minden primer műélvezetet az különböztet meg a másodlagostól, hogy a legfontosabb benne a művészet szeretete. Ez jellemzi a nép művészeti igényét, 8 ezért lehet erre az Igényre még akkor is építeni, ha esetleg még nem találja meg abban a magasabbren- dű művészi élvezetet Nem igen beszélünk arról, hogy a művészetet nemcsak ismerni és érteni kell, hanem szeretni is. Sokat vitatkoztunk az egyes alkotások érthetőségéről, sőt „közérthetőségéről”, de nem eleget szerethetőségé- ről, vagy „közszerethetősé- géről”. Pedig az esztétika — és éppen a marxista esztétika — lényegéből következik, hogy a művészet hatásában, szerepében azt a bensőségesen szubjektív viszonyt vegye elsősorban tekintetbe, amit akár, noha nem egészen pontos a szó, szeretetnek is nevezhetnénk. Valamit szeretni nem ugyanazt jelenti, mint fogalmilag megérteni. Az ember szerethet valamit akkor is, ha nem tudja teljesen a fogalmak nyelvére lefordítani, vagy ha nem teljesen egyezik a világnézetével. A megértés a szeretethez mérten mindig „hideg”, vagyis pusztán értelmi-ész- beli, s nem érzelmi művelet. Amit szeretünk, azt saját életünkhöz tartozónak tartjuk, szükségesnek és fontosnak ítéljük a vele való közvetlen kapcsolatot. A művészet ezért nyújthat bizonyos értelemben nagyobb élményt a tudományos megismerésnél, mert nem pusztán tudást nyújt, hanem fontossá is tesz valamit — mert amit megszerettet velünk, azt beleilleszti életünkbe. A szeretet Ilyen esetben a megértés vágya is. A világ az ismeret számára kimeríthetetlen, s a művészet nem pusztán egyik neme a megismerésnek, hanem — éppen eltérő vonásaival — élesztője és ösztönzője is. A művészet és a tudomány, az emberi tudat tevékenységének e két hatalmas eszköze, formája tehát kiegészíti és feltételezi egymást. Ezért volna téves álláspont a művészet mércéjéül, vagy akár a művészi alkotás népi jellegének mértékéül egyedül közérthetőséget állítanunk. A nép, a művészettel nem szakszerűen foglalkozó emberek igénye a művészettel szemben nemcsak az, hogy megérthessék, hanem hogy megszerethessék, hogy része legyen életüknek. Ez persze megkívánja az értés bizonyos fokát, de nem kívánja meg, hogy ez az értés teljes legyen. Ahol a szeretet megvan, szükségszerűen maga után vonja az értést Is, de ez fordítva nem mindig így van: a műalkotás hideg fejjel való megértése nem feltétlenül váltja ki a művészet szeretetét is. Művészetpolitikánk ezért épít a művészet szeretetére. A világnézeti nevelés a művészet esetében nem azt jelenti, hogy valamiféle hideg, pusztán az értésre alapozott kapcsolatot akarunk kialakítani a művészettel, hanem hogy megőrizve a művészetszerető közönség elsődleges érzéseit, magatartását, ezt a közvetlen érzelmi kapcsolatot ki akarjuk egészíteni, teljessé akarj tik tenni a művészet eszmeigondolati megértésével Is. A költő, Ady Endre, borúlátó akkorddal fejezte be cikkét: „Itt már csak ezután is mindörökké így lesz: kacérkodnak & kultúrával a semmiháziak és meghalnak a kultúra hasztalan vágyától a kultúrára alkalmasak”. Mindnyájan tudjuk, hogy ma már nem ez a helyzet Az emberek millióinak természetes, spontán-művészet szeretete egyre inkább megtalálja az utat a művészet megértéséhez is. V. A. Vitányi Xstvir
