Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-14 / 138. szám
1967. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÉPERNYŐJE ELŐTT A százegyedik szenátor Bobby Baker kalandor kalózhajója a politikai élet vizén a Kennedyek aknájára futott és felrobbant. A robbanás alaposan felkavarta a közvélemény levegőjét. Újabb robbanások veszélyes következményekkel járhattak volna. Hiszen a Baker-botrány szálai messzire vezettek. A korrupciós botrány hullámai — titkárnője „jóvoltából” — elérik a köztiszteletben álló Fromm szenátor házatáját is. Az egykori nürnbergi tárgyalás ügyésze azonban korántsem végállomás. A hullámok tovább gyűrűzhetnének. .. Meddig és hová — erre kereste a választ két fiatalember, mindkettő a Daily News munkatársa. Izgalmas és veszélyes magánnyomozásba kezdtek. A felszínre került dokumentumok alapján nem kevésbé izgalmas és veszélyes vállalkozásba fogtak magyar kollégáik, Geszti Pál és Gimes György. Vállalkozásuk izgalmát az jelentette. vajon sikerül-e egy egyedi ügy kapcsán felvillantani az egyedi események tipikus hátterét és jellemzőjét; veszélyét a megoldás újszerűsége jelentette. Lehet-e összeházasítani két merőben ellentétes felet: a valóságos dokumentumot és a krimifantáziát. A százegyedik szenátor bizonyítja: lehet, csak olyan anyagot kell találni, melynek természetéből egyenesen adódik a krimisítés lehetősége. A szenátor-botrány pedig éppen ilyen. Ezért sikerült az alkotó-kettősnek és a rendező Keleti Mártonnak a valóságos botrányanyagot és annak kitapogatható hátterét a krimi eszközeivel a látvány színvonalára emelni. Ugyanakkor lehetőleg távol tartani maguktól az öncélú krimi izga- iomkeltésének kétes eszközeit; filmjükben az igazi feszültséget a krimi politikai és etikai tartalma jelentette. A felbontott idő — a jelen és a múlt elemeinek ügyes egybeszer- kesztése — is hozzájárult ahhoz, hogy az esetleg folyamatos cselekmény esemény fordulatairól a hangsúly átterelődjék az események hátterére — a mozgató és indító okokra. Mert bilincsre való igazi bűnös hiányában — a „kézre kerített” Cullander csak kis stílű eszköz volt — maradt az egyetlen megoldás: bevilágítani a korrupciós politikai körök boszorkánykonyhájába. A televízió új „öszvér-műfaja” jól mutatkozott be. Legfeljebb annyit vethetnénk a* szemére, hogy kissé jobban szétszabdalva — három részes játékra kényszerítve, és a kelleténél nagyobb mértékben kommentálva; hiszen az első rész bonyolultabbnak tűnő kúsza szövevénye után végül is a szálak elrendeződtek. Amiben elsősorban Keleti Márton fölényes mesterségbeli tudásának van része, valamint az érdekés vállalkozást magas színvonalon megvalósító színészgárdának. Básti Lajos Fromm szenátora látszólagos passzivitása ellenére is az események középpontja; kevés, de kifejező gesztusa, arcának néhány rezdülése mindent el tud mondani, ami e ko- rupt honatya lelkében dúlt. Méltó ellenfél-párja volt Somogyvári Rudolf; nagy színészi erővel tudta elhitetni az olykor melodra- matikusnak tűnő helyzeteket. Mozgáskultúrájának, játékintelligenciájának köszönhető, hogy újságíró- nyomozója nem vált Angyallá. Dicséret illeti a többieket is; Várkoriyi Zoltán Belmont-ját, Mécs Károly élveteg szenátorfiókáját, Márkus piszkos kezű, ügyetlen Cullander-ét. Legkevésbé a dokumentum-krimi női szereplői tetszettek. — És még kevésbé a Két és fél millió a Televízió és a Székesfehérvári Villamossági, Televízió- és Rádiókészülékek Gyárának közös ajándékműsora. Ez az est aligha illett az egyre tökéletesebb készülékeket gyártó üzem jubileumához. Sokkal inkább hasonlított a nyár idején gombamódra megjelenő könnyűzenei haknibrigádok estjeire. A műsor szerkezetét kimondottan is azok szelleme jellemezte. Ugyanis Németh József és Mátray Zsuzsa garancialevél gyanánt kerültek a műsor élére. Két befutott énekes, akik fémjelzik az est programját. Sajnos, csupán jelezték: Németh József egy szentimentális giccsel (Szélvész rohant át az életemen). Mátray Zsuzsa indiszponált énekléssel Éppen ezért a rendkívül hamisan éneklő kezdők szereplésén már meg sem lepődhettünk. Legfeljebb az izgalom nőhetett bennünk: mi jöhet még. Miután az öt próbálkozást Zsoldos Imre kürtszava lefújta, jöttek még: sláger-múzeum (Zárai—Vámosi), Csudi jó (Lehoczky). Bicska Maxi (Psota), egy kis Bécaud könnyekben tálalva (Pécsi) stb. Ismert, mi több, lejárt dalok és számok. Ezt a szerkesztési igénytelenséget fedezhettük fel az ösz- szekötő táncok uniformis- koreográfiájában is. Csak a ruha változott — a néhány megszokott elem ismételgetése fantázia szegénységre vall. A riporter szerepre is vállalkozó Pécsi Ildikó búcsúzáskor felemelte karját — ezek után már nem is lehetett félreérteni: megadjuk magunkat. Azt hiszem, az NDK televízió nézői is! Mert mindez eljutott a határon túlra is. Rövidéit Meghitt, őszinte hangú dokumentumfilmet láthattunk Lányi Sarolta életéről. A rendező, Zolnay Pál puritán képi eszközökkel rajzolta meg a finom lírájú költőnő portréját. Szűkszavúnak bizonyult a Mozivízió vasárnapi száma. Ez a szám inkább emlékeztetett filmelőzetesre, mintsem színes filmmagazinra. Pedig annak indult. Balogh Mária összekötő szövegé sem mutatott jó irányba. A lengyel filmet (Orvosság a szerelemre) például így vezette be: Ezt nem lehet elmondani, ezt meg kell nézni. A Háború és béke esetében viszont jó lett volna valamivel bővebb szakmai magyarázat. Meevan a Piporter kerestetik döntőiének két résztvevője: Tóth Károly és Merényi Csaba személyében valóban a mezőny két kiemelkedő tehetségű jelöltje került az élre. Ismét egy sikeres tanévet zárt az Iskolatelevízió. Sok értékes tulajdonsága közül elegendő egyet említenünk: sok iskolában általa lett népszerű a nyelvtan és az Élővilág. Kelemen Endre ügyesen fogta össze az összefoglalónak is beillő „ünnepélyes” tanévzáró programját. Ritkábban hallott Debussy és Ravel-mű- vet hallhattunk csütörtökön este. Kár, hogy csak az adáskor derült ki, hogy a muzsika barátai valójában mit is hallhatnak. A Gellért Szállóból közvetített divatbemutató inkább szép, mint hasznos volt. V. M. A gazdasági információk A legszebb gép A mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyár új gyártmánya, az UTV—32- típusú 32 sorost univerzális traktoros vetőgép a Kohó- és Gépipari Minisztérium legszebb terméke címet nyerte el a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A gép sorozatgyártását már megkezdték és az év végéig négyszázat adnak át a hazai mezőgazdasági nagyüzemeknek. Hét év munkájáról adtak számot A Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és önsegélyező Csoport Szolnok megyei Intéző Bizottsága tegnap ülésezett. Hét év munkájáról adtak számot. Ebben az időben a csoport 5427 embert részesített segélyben, több mint háromezret üdültetett, majdnem tizenegyezer tsz-tag vett részt társasutazáson, ebből százhetven ketten külföldön. Amíg az első években általában száz—százötven segélykérelem várt elintézésre, s mintegy négyszáz tsz- tag üdültetési, társasutazási ügyét intézték, addig ma már ez a szám a segélyezésnél meghaladja az ezerötszázat, az üdültetésnél, társasutazásnál pedig a kettőezret. Az évek során megfelelően nőtt az önsegélyező csoport tagjainak száma, ma már megközelíti a harmincezret. Az intéző bizottság a megnövekedett feladatok jobb és gyorsabb elintézése, a tagság igényeinek jobb kielégítése érdekében úgy határozott, hogy a jelenlegi megyei szintű hatáskörét a júniusban megalakuló járási intéző bizottságoknak adja át. Ilymódon biztosítják, hogy a termelőszövetkezeti tagok közelebb kerüljenek az ügyüket intéző és képviselő intéző bizottsághoz. A termelőszövetkezetek I, Országos Kongresszusán sok szó esett a gazdasági tájékozódásról. Több szövetkezeti vezető szemléletes példával beszélt arról, hogy a gyors és pontos információ miként segíti egy-egy szövetkezet gazdálkodását, fejlődését; viszont az információ hiánya gyakran NEMRÉGIBEN ünnepséget tartottak a karcagi felsőfokú mezőgazdaság! technikumban. Utána ebéd következett. A résztvevők mind meg is ebédelhettek az intézetben. Már, aki az erre szóló 15 forintos jegyet megváltotta. A napokban kibővített ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága a kiskörei vízmű építkezésről. Mivel a helyszínen tanácskoztak, ott is ellátták a résztvevőket. Mégpedig 25 lórin tért KÉT ESETET említettünk csak, de sorolhatnánk tovább. Mert egyre több alkalommal úgy van már, ahogy annak természetesnek kellene lennie. Aki nem fizet, ne is egyen. Egy időben nagyon elharapódzott — itt a megyében is — a közpénzből dotált dínom- dánom ahogy a nép találóan nevezte, a potya- evészet. Egy kis értekezlet, egy nagy ebéd, vagy vacsora. Szinte ki nem mondott verseny alakult ki abban, ki tud jobban reprezentálni. ODÁIG MENT ez, hogy már pártfórumokon kellett szóvátenni az egészségtelen közéleti jelenséget. Mi váltotta ki? Néhány kirívó eset, ami a megyében is megtörtént. A tiszafüredi járás egyik községében vendégül látták egy alkot- mánynapi ünnepségen a lehetetlenné teszi az észszerű gazdasági döntéseket. A kongresszus határozata — az új mechanizmus követelményeivel számolva — szorgalmazta az információs-rendszer eddiginél jobb, rugalmasabb kialakítását. A termelőszövetkezetek vezetői általában kétféle információt különböztetpatronáló üzem néhány vezetőjét. De a faluból, a szövetkezetből is csak a vezetőket. A tagság kiszorult. Sőt ünnepét is elrontották azzal, hogy erre az esetre zártkörűvé nyilvánították az egyetlen vendéglőt. Egy kunsági városban a település kies határrésze volt a ; lucullusi találkozók rejtekhelye, A kunszentmártoni járás jeles községében a Körös partjára vonultak ki tavaly enni, inni a kiválasztottak. A Mezőtúri Állami Gazdaság volt vezetői ilyen ügyek miatt kerültek bíróság elé. A PARTSZERVEK fi- gyelmeztetése óta szépen megindult az ellenfolyamat A Szolnok megyei gépjavító állomásokon régi szokás: a tapasztalat, cserére jövők kapnak élelmet, de előzőleg befizetik a költséget. Kunhegyesen jegyet váltanak a baráti találkozókra. És így tovább. TERMÉSZETESEN nem arról van szó, hogy sose adódik a közösség, a vállalat, az üzem, a szövetkezet életében olyan rendkívüli alkalom, kitüntetés. külföldi vendégek látogatása vagy más, — amikor helyénvaló lenne a krajcáros- kodás Az ilyen kivételes eseteket meg is értik a munkások a szövetkezeti tagok. De azt nem. ha csinált alibikkel rendeznek közkasszái evp--!"ást. B. L. nek meg: az egyik a belső tájékozódás; a gazdálkodás olyan tényei és számai, amelyek a szövetkezet helyzetéről, erőforrásairól és lehetőségeiről nyújtanak hű' képet. Így például a tsz-vezetőknek pontosan ismerniök kell szövetkezetük vagyoni állapotát, a termelőeszközök mennyiségét, minőségét, teljesítő- képességét, a gazdaságban dolgozók munkateljesítményét és munkakészségét, a kiöregedés, továbbá az új munkaerő belépésének mértékét, és még sok egyéb tényezőt. Arról is részletesen tájékozódniok kell, hogy miként alakul az egves termelvények önköltsége, és melyek az arra ható legfontosabb tényezők; a növénytermesztésben vagy az állattenyésztésben mely ágasatok igazán jövedelmezőek, hol és miért van baj a termelési költségekkel. A termelőszövetkezetek eddig kialakult könyvelési, gazdasági elemzési rendszere ezekre a kérdésekre jelenleg nem ad megfelelő választ. Ennek oka az hogy a gazdálkodás kötött tervezési formájában az információk nem annyira az egyes mező- gazdasági üzemek gazdálkodási céljait, hanem inkább a külső szerveket szolgálták az államigazgatási szerveket és állami vállalatokat tájékoztatták. Azt is mindjárt hozzátehetjük: az így készült könyvviteli kimutatások, jelentések, statisztikák a legtöbb esetben csak felszínesen informáltak, sőt, a túlzott elnagyoltság gyakran torz képet adott! Eqv másik nagy csoportja a jó tájékozódásnak a külső információk sokasága. Ezek közül is fontos szerepet játszik az alapvető termelési — agrotechnikai és állattenyésztési — eljárások beható ismerete. Az újabb, fejlettebb módszerek olcsóbbá teszik a termelést — tehát minden üzemnek saját érdeke ezek meghonosítása. Évről-évre új vetőmagvak, műtrágyafélék, növényvédőszerek, tápszerek és takarmánykeverékek kerülnek a mezőgazdaságba. Ezek helyes használatáról is tájékozódniok, kell a termelőszövetkezetek vezetőinek és szakembereinek. A jövőben nagyobb szerepe lesz az egyes ipari és kereskedelmi vállalatok termelési szakpropagandájának. Az egyes ipari gyártmányokat előállító vállalatok érdekeltek lesznek abban, hogy a mezőgazdaságban használatos termékeikről pontosan és a valóságnak megfelelően tájékoztassák a termelőszövetkezeteket. Nagy csoportja az információnak a közgazdasági, piaci vonatkozású tájékozódás. A termelőszövetkezetek vezetői gazdasági döntéseiket csak úgy hozhatják meg, ha kellően tájékozottak a várható ártendenciákról; ismerik a hazai és a külföldi piac igényeit. Ez év eleje óta Budapesten működő Termelő- szövetkezetek Áruértékesítési Szervező Irodája értékesítési híradót juttat el rendszeresen a tsz-ekhez. Ebben tájékoztatják a szövetkezeti gazdaságokat az egyes mezőgazdasági termelvények piaci árairól; közlik a híradóban, hogy melyik termelőszövetkezet mit keres megvételre, illetve milyen cikkeket kínál eladásra. Minden eddigi tapasztalat azt bizonyítja hogy az értékesítési iroda információs tevékenységének már rövid idő, alatt kedvező hatása van. H, I» Másodszor kultivátorozzák a kukoricát a kunmadarasa Kossuth Tsz-bcn — NZS — KIS ÉRTEKEZLET, NAGy EVES ?
