Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

u SZOLNOK MtíiVEl NÉPLAP 1ŐÖT. j&iMi« i. Jegyzetek a mai magyar drámáról 7. igazi dráma mindig a reális ítéleték ie- S*irében fogant. Most az or­szágos érdeklődés által kísért drámapályázat után, valamint a dunántúli szín­házak kaposvári fesztivállá és több magyar darab be­mutatása alapján konkre­tebb tapasztalatunk lehet arról: hogyan áll jelenleg a magyar dráma ügye? Számszerűleg és a témák bősége szempontjából, a változatosság terén nincs baj. Hiszen akad drámánk, amely mint H. Barta hajós „Kiáltás”-a, a mai konflik­tusok gyökerét éppen a visszamaradottságban lelj meg. Van olyan drámai al­kotás is, mely az abszurd módszereivel kísérletezik, mint Görgey Gábor Rokokó háborúja, melyben egy kép­zeletbéli imperialista biro­dalom képzeletbeli tröszt- vezérei, akik egyben mi- niszterefki is. tönkre teszik fiatal emberek életét Amint ebből a futólagos és hiányos felsorolásból is kitűnik, tematika és műfaj tekintetében egyaránt sok­színűbbé vált az utolsó esztendőben a magyar drá­/\ kérdés természetesen nem pusztán mennyi­ségi és nem is csupán a sokoldalúságot érinti. A legfontosabb ennek az új magyar drámának! minősé­gi problémája. Tagadhatat­lan, hogy Örkény István „Tóthék” című komédiája; tematikai és műfaji téren is újat hozott. Drámai szi­tuációkat és humort csi­holt azokból a fájdalmas ellentmondásokból, amelyek nem egyszer föllépnek a társadalmi fejlődés folya­mán. Honnan fakad ugyan­is Örkény István darabjá­nak humora? Orman, hogy Örkény — még akkor is, ha a cselekményt a máso­dik világháború idejére he­lyezi. mivel így nagyobb hi­telességgel tudja színpadra vetíteni mad érvényű mon­danivalóját — a mához szól. Kétségtelen, hogy a termelésben az üzemben mindenkinek alkalmazkod­nia kell az üzem ritmusá­hoz. Sokan azonban azt hiszik, hogy nincs ez más­képpen a családon belül sem. És ha Örkény azt áb­rázolja. hogy a Tóth-csa- lád fronton levő fiának őr­nagyát látja Uy módon vendégül, akkor egyúttal azt is ábrázolja. hogy egyetlen ember sem ren­delheti alá mindennapi éle­tét más embernek. S Ör­kény érdeme az, hogy ér- kézelteti: a család minden erőfeszítése hiábavaló; hi­szen a fiú sorsa nem függ annyira az ő kedvességük­től és előzékenységüktől, mint hiszik, sőt mi több. az is kiderül, hogy a fiú; akinek kedvéért az idegba­jos őrnagy rabszolgáivá lettek, már elesett. H a arra gondolámig hogy a valóságban milyen sokszor fordul élő, hogy egyesek köré vont nimbusz, egyes emberek al- nagysága és vélt hatalma milyen szolgaivá tesz má­sokat, akkor látjuk igazán, hogy Örkény mennyire va­lóságos húrokat penget meg. Ugyancsak a valóság fe­lé fordulás teszi értékessé Gáspár Margit drámáját is. Az alakok szélsőségesek. A főhősben. Zsapkában szin­te veszedelmes hibák sűrű­södnek össze. Mint tudomá­nyos intézmény vezetője, beosztottjait egymás ellen ingerli. Minden eszközt föl tud használni arra, hogy önmaga köré sajátos dicsfényt vonjon. Legjobb barátjának tudományos te­hetségét kisajátítja, talál­mányait saját nevén ad­ja M és így a nagy tudós hírébe kerül. Mindenkihez van kapcsolata, ismeri a nyílt és a titkos ajtókat, a nyilvántartott és titkos tele­fonokat. Szinte virtuózként játszik, minden lehetőség­gel, mert soha sem sérti meg a törvényt formálisan, sőt a legtöbb esetben a leg­humanistább főnök arcát mutatja S véle szemben egy fiatal orvosnő áll. aki rendkívüli ügyességgel és okossággal leplezi le Zsap- ka űzelmeit. S ez a darab sem érint kisebb kérdést, mint azt hogy a társadalmi fejlődés folyamán egyesek olyan helyzetbe, esetleg pozíciókba jutottak, me­lyek segítségével kisajátít­hatják mások munkáját, nemcsak mások tollával ékeskedhettek, hanem má­sold munkájával is. vígjátékaink ilyen „mítoszrobban­tó” szerepet vállalnak. Pél­dául Gyárfás Miklós Kény­szerleszállás című vígjáté­ka azt mutatja be, hogy a főhős, aki a boldogságról magányosan szeretne meg­alkotni száz tézist, hogyan lesz boldoggá a valóságban és hogyan távolodik el az elméletieskedés mítoszától. Ezzel persze nem soroltuk fel az összes érdekes drá­mai kísérleteket pusztán néhány irányt említettünk. A magyar dráma keresi út­ját és rövidesen — ha a jelekből következtethetünk — megleli azt. Hermann István- Frideexky Frigye* : I ESTE Hegyek egymáshoz bújva srjender égnék, zizegve bulió neszt szitál a szél, Z I veres szemekkel néz <* nap keletnek, ­I S az est, miközben csillagot seperget, 1 isett gyereknek csendesen mesél. ­“ Mogorva házak halkan füstölögnek, ­Z sovány kis utcák nyújtóznak nagyot, ­- a Hold mocorgó tócsát gyűjt tükörnek § s babár bozontos felhők sündörögnek, ~ örömre lobbant sok-sok ablakot. | ' Éjjé sötétül lassacskán az este, Z tévé szemekkel nézi már magát akác áll sűrű kantját leeresztve. |- Motorrobaj robbanva ront az estbe szilánkká zúzza a csend üvegfalát. Z MAGYAR FILMEK A NAGYVILÁGBAN „Tízezer nap“ Franciaországban KÁssu Ferenc ttj'Uuíiíotxaíu Az elmúlt fél évtized filmexportjáról készült sta­tisztika azt mutatja, hogy nő a magyar alkotások népszerűsége és kereslete külföldön, öt év alatt több mint 700 helyen vetítették filmjeinket. A Hungaro- film vásárlói között ott van­nak Európa, Amerika és Af­rika majd minden országá­nak képviselői. Mint a sta­tisztika mutatja, a magyar filmek piaca — nyugodtan mondhatjuk — a nagyvilág. A vásárlók száma évről év­re gyarapszik. 1963-ban 123, 1964-ben 151, 1965-ben 198, 1966-ban pedig 209 vásár­lója volt filmjeinknek. Az idei eladásokról végleges adatok még nem készültek, mivel ezt csak az év utol­só napjaiban állítják ösz- sze. Az új produkciók ve­títési jogát azonban már több ország lekötötte. Leg­utóbb a Szovjetunió, Jugoszlá­via, Lengyelország Bul­gária, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság filmátvételi bizottsága járt hazáink­ban. Több. egész estét betöltő játék- és rövidfilm kópiá­ját vitték magukkal. As ei következő hónapokban mintegy 20—25 városban vetítik legújabb produkció­inkat. Az elmúlt évek során nagy számban vásárolt ma­gyar filmet Ausztria, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Szovjetunió, Svájc, Lengyelország, Fran­ciaország, az Egyesült Ál­lamok, Kanada Egyiptom, Japán, Rhodézia Üj Zé- land. Chile, Uganda Tan­zánia Kenya Kuba Ve­nezuela. Ma a szocialista országok közül Csehszlová­kia a Szovietunió és az NDK a legjelentősebb vásár­lónk. Átlagosan minden máso­dik produkciónkat be­mutatják. A tőkés piacon fiatal fcon- kumensnek számítunk. A fesztiválokon elért sikere­ink azonban felkeltették az érdeklődést. A Húsz óra a Hideg napok, a Szegény- legények. az Álmodozások koca az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán 1966- ban például harminc nyu­gati országba jutott el. Ezen alkotások mellett szép kereskedelmi sikert ért el az Életre táncoltatott le­ány. a Tizedes meg a töb­biek. A kőszívű ember fiai és az örök megújulás című természetrajz film is. Kosa Ferenc legelőször huszonegy esztendővel ez­előtt találkozott a film él­ményével. Ott ült a nyír­egyházi mozi első sorában és csodálkozott. Kilenc éves volt, mégis jól emlékszik, egy francia film pergett, a főszerepet Jean Gabin ját­szotta-- Ugyanebben a moziban, huszonegy eszten­dő múlva azt a filmet ját­szották, amelyet ő rende­zett. Nem lehetett szülő­városában az ünnepélyes bemutatón. mert éppen Franciaországból utazott hazafelé, a cannes-i film­fesztiválon nyert díjjal. Mi minden történt az első moziélmény és a vi­lágraszóló külföldi siker között? Kosa Ferenc gye­rekkorában egyáltalán nem gondolt arra. hogy filmren­dező lesz. Egy kis, csen­des nyírségi tanyán élt, szerette a természetet, er­dész akart lenni. Egyszer azonban olvasott egy hir­detést, felvételt hirdettek a Színház- és Filmművésze­ti Főiskolára. — Mi lenne, fiam, ha le is megpróbálnád? — kér­dezte az anyja. — Megpróbálhatom —- mondta a fiú és az érettsé­gi után Pestre utazott. Fel­vették a főiskolára. Ez ki­lenc esztendővel ezelőtt történt. Figyelte és elemez­te Eizenstein, Fellini, Waj­da, Fábry. Jancsó és más neves rendezők filmjeit. Megsejtette, hogy az isme­retlen világban egyedül nem boldogulhat. Mint a Balázs Béla-stú- dió fiatal rendezői elölt je 1962-ben azt a feladatat kapta, hogy készítse el dip­lomafilmjét. Kosa olyan nagy feladatra vállalkozott; amit egyedül nem tudott volna megoldani: a magyar parasztság történetének el­múlt harminc esztendejét akarta feldolgozni. Nemcsak egyetlen film­nek tekintettem a készülő művet — mondja Kosa Ferenc —. hanem egy jö­vendő rendező alapélmé­nyének. És nyolc fiatalember, va­lamennyien a Balázs Béla- stűdió tagjai, nekiindultak az országnak. Fényképező­gépet. filmfelvevőt és mag­netofont vittek magukkal. Emberi sorsokat, jellemző történeteket kerestek. — Gyűlt az anyag — mondja Kósa Ferenc —, azután leültünk és hárman: Gyöngyösi Imre, Csoóri Sán­dor és én, megírtuk a for­gatókönyvet. Még a rímel is gyűjtésünk közben hal­lottuk, valahol a Nyírség­ben. Egy parasztember mondta a nagy melegre: olyan, mintha ötven nap lenne az égen. Filmünk cí­me, a „Tízezer nap", ugyan­is nemcsak azt jelenti, hogy története csaknem harminc esztendő alatt játszódik le, hanem az elmúlt történelmi esztendők harcainak hevü­letét is. Egyszerű szegény emberekről szól a film. Természetesen nem do­kumentum jelleggel és objektív hűvösséggel. A képek nemcsak egyszerű­en rögzítik a történést, ha­nem azt többsíkúan igye­keznek bemutatni az embe­ri érzések prizmáján át. Fél­tem, hogy Franciaország­ban, a cannes-i filmfeszti­válon nem értik meg ezt a filmet. Ezt éreztem akkor is, amikor ott álltam a nagy 2500 személyes vetítő­terem előtt és figyeltem az érkező elegáns közönséget. Akadt néhány részlet* amit valóban nem értet­tek. Például, hogy filmem­ben az emberek miért vi­szik a jeget a Tiszából? De, érdeklődéssel figyeltek, s m végén tetszésüket nyilvání­tották, A\ sikert tükrözi, hogy a cannes-i filmfeszti­vál bírálóbizottsága a Tíz­ezer napnak adta a legjobb rendezés diját. — Milyenek voltak a francia lapok kritikái? — ötven-hatvan kritika került a kezembe, közülük legalább negyven elismerő volt. A film jó híre hamar elterjedt Franciaországban, Például Provence-ból kiil- dcttség kereste fel a ma­gyar delegáció tagjait. El­jöttek hozzánk Reguse falt» vezetői és elmondták: mi nem is tudunk arról, hogy náluk magyar nevű embe­rek élnek. Meghívtak ben­nünket és kíváncsian utaz­tunk a 300 lakosú faluba. Tanulmányoztuk a régi ira­tokat és feljegyzéseket. Ki-' derült, hogy Reguse lakos­ságát a XVI. században el­pusztította a pestis és tel­jesen elnéptelenedett. Ä franciák a törököktől rruú gyár rabszolgákat vásárol­tak, ezeket telepítették la a faluba. Az egykori fel­jegyzések megőrizték a ne­veket is: Pop. Ktttaí, Kis Ökrös... Az utódok közül sokan még ma is viselik a hajdani magyar neveket. A A sírig tartó hűség elszánt bizonyítása még a sir előtt. Ez a tetoválás. Türelmetle­nebb fiatalok nem várhatják meg a sír ködös messzeségét. Szavuk hitelére zálogot adnak, mely zálog biztosan eltart a sí­rig. Eképp a fogadalom és annak beváltása közötti távolságot az egyidejűségre rövidítik le, s ez már csaknem maga az öröklét. A leányzó, ki a vonat szemköz­ti padján ül egy kurtára nyírt vagány társaságában, mindkét kézfején apró lila betűk torlódó rovátkáit viseli. Mint két asszír agyagcserép, vagy egyiptomi pa­pirusz, melyre egész történelmet zsúfoltak. Aprók a kezek, aprók a betűk. Mindenekelőtt elszánt vakhit kel­lett hozzá, valamiféle vad dac. hogy kiültesse azokat a betűket a mindig pőre bőrmezőkre. Arra a néhány négyzetcenticskére, amit önmagából a nyilvánosság elé kirak. Az arcán kívül, melyet tükörnek foglal le a lélek, ön­kéntelen társítasz: a két kézfej se más. Tükör. Próbálsz e tükörből olvasni. Am szemed támadása elől a két kézfej elbújik. Mint mikor na­gyító lencsén át perzselő sugara­kat gyűjtöttél csinytevésképp gyanútlan kézfejekre. Behúzódik a két kézfej « ki­nőtt, kopott piros kabátka szűk és ilyenkor különösen kényelmet­lenül rövid ujjába! Úgy! Hát ed­dig tartott? Az életre szóló elszá- nás, a dacosság? Öröknek hitt pil­lanatnyi lobbanásunkbau? Vagy bűntudatot. Persze, gyermek még. Személyi igazolványa biztosan, nincs még. Kezefején hordja a személyi igazolványát. A karika sem igazi a szeme alatt. Még nem elég fekete. Nikotinsárga inkább, Zálog ismervén gyengénket az állhata­tosságban, így akartuk magunka4 megfogni, odakötni e lemoshatat- lan bélyeggel? S minthogy állha­tatosságot mégoly öröknyomú, bőrünkből kitörölhetetlen bélyeg árán se válthatunk most már egy életen át dugdossuk kezecskén­ket? Pillanatnyilag sikerrel. Szemed lesben áll. Várod az óvatlan pilla­natot, amikor majd megfeledke­zik magáról és kibetűzheted tit­kát. Ebből az éber lesállásból lá­tod őt: enyhén ragacson seszínü. fonnyadt kis haját, oly kevés, an­nak is fele homlokára fésülve. Alatta ijedt szürke szempár, mos- datlan, szeplős arc, a száj körűi pörsenésekkel. Igen a szem is ezt a mosdatlanságot tükrözi és valamiféle állandó, gyermekes arcának is ilyen nikotinszíne van, csak kicsit halványabb árnyalat. A szűk szoknya álól térde hegye­sen kivilágít, a harisnya alatt leokoplaszt. A harisnya nylon, térdtől bokáig széles szaladás húzódik rajta. Máskülönben for­más gyerekláb, magassarkú ci­pellővel lezártan. A fiatalember mellette csak­nem hasonlít rá. Néki is hom­lokában a vörhenyes haja. És alatta vörhenyes arc. Vajon ö oolt-e ihletője a kézfejre rótt szövegnek? Vagy talán egy ko­rábbi kaland tovatűnt hőse? S akkor vajon mit gondol róla a vörhenyes? Hogy intézi el magá­ban? Mindig látnia kell egy ne­vet, mely arra figyelmeztet, hogy nem 6 az első... Most! Szemed ugrik, mint px­hatálpú ragadozó. Íme az „áldo­zat" megfeledkezett. A parányi kéz a fiú tenyerén. övatlanságnak ágya, óh szere­lem! Mennyi gyűrű a vékonyka ujjakcm. Színesek, ormótlanok. Kiterítve hát a két asszír agyag- cserép, az írásfejtők örömére. Egyiken átszúrt szív helyett fel­húrozott gitár, fölötte a vallomás szövege eképp: „Bírlak Ringó Starr". Másikon a névaláírás (ott: úBitlisz Gina”, Ah, hát Gina a neved, kis­lány!? Ügy tetszik, a keresztnév igazi; Ginára keresztelhették, Lollobrigida után, a viszonylag régies hangzás mutat erre, míg a vezetéknév minden bizonnyal felvett. Tehát a szülők is tudtak egy módszert, ami funkcióban megfe­lelt a tetoválásnak. Zálogot adtak ők is, olyat, ami maradandó, amelyben rajongásuk, mit az is­teni Lollo iránt tíznehány évvel ezelőtt a mozielőadások alkalmá­val éreztek. csak magával a zá­loggal porlik el. Íme az eleven zálog: e leány. Sőt, a zálog immár kétszeres, mert lám felfedezed a fiatalem­ber négy ujján a négy, még kifor­ratlan, még tétova betűt. Friss teto­válás: GINA. Szeberényi Lehel falu vezetői arra kértek, hogy készítsünk egy kis filmet Reguse múltjáról és mai életéről. — Milyen játékfilm ren­dezésére készül a Tízezer nap sikere után? — Dózsa Györgyről sze­retnék filmet rendezni. Nem a monumentalitásokat kívánnám bemutatni, nem a nagy csatákat, hanem a magyar történelem egyik legbátrabb alakját szeret­ném emberközelbe hozni. — Más tervei? — Nyáron Sára Sándor­ral a Maros vizén tutajo- zunk. Már tavaly így töl­töttünk el három hetet. Akkor a Tiszán ereszked­tünk lefelé. Tunyogmatolcs- tól Csongrádig. Az idén pedig a Maros két partjá­val szeretnénk megismer­kedni. Útközben fényképe­zünk, filmezünk. Hosszú él­ménygyűjtés előzte, meg a Tízezer napot is. Talán ez az út mnn lesz haszonta­lan, m- kű

Next

/
Oldalképek
Tartalom