Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-14 / 112. szám

vm -assss? ts SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A III. Alföldi Néptánc Fesztivál eseményeiből Miről „Mesél a bécsi erdő"? a Szigligeti Színházban dósa, kitűnően érvényesült a zeneileg szokatlanul nagy feladatot jelentő szerepben. Rúzsa Sándor, a színház tehetséges fiatal tenoristá­ja Franz pékse­géd énekes szerepé­ben igazolta képességeit Mozgása, játéka is egyre árnyaltabbá, kiforroittabbá válik. Elsősorban szép csen­gésű tenorjával szerepében méltán aratott sikert. Az előadás legkelleme­sebb meglepetése Vaszy vözte színpadi szerepében szövegmondásának bunoorá- val. Kedves színfoltja az elő­adásnak Krasznói Klára és Halász László két szelebur- di kiskamasza, a bakfis Fő­ni. illetve a szeretetremél­tó kis pulykatojás Sáni pékinas, ízléssel, játékos örömmel formálták meg mindketten figurájukat. A vaskosabb humort, amely elsősorban a táncos részekben egy kis túlzástól Hollósi Frigyest láthatta a közönség Szűkszavú szere­péből sikerrel bányászta ki a figura mulatságos karak­terét. Fehér Györgyi Sedelma- yemé kis szerepében szin­tén sikeres alakítást nyúj­tott. Ugyancsak kis sze­repben, meleg fogadtatás­ban részesítette a premier közönsége a színház örökös tagját, az örök-ifjú Gyula bácsit, Kompóthy Gyulái. Alakításukkal Juhász Já­Franciska és Franz (Vaszy Bory és Rózsa Sándor) az előadás egyik Jelenetében. Pénteken a versengő együttesek folklór számai­nak bemutatója után az esti órákba nyúlott a zsűri délutáni megbeszélése. Er­ről a megbeszélésről hiva­talosan nem adtak ki köz­leményt, ám a kiszivárgott hírek szerint a zsűri tet­szését a HVDSZ Bihari János, a VOSZ Bartók Bé­la, az ELTE, a Vasas köz­ponti és a Mecsek tánc- együttes produkciói nyer­ték meg leginkább. A hi­vatalos eredményhirdetés­re jóval lapzártánk után, szombaton éjfélkor került sor. A fesztivál díjait ma délelőtt a díszelőadáson osztják ki. Szombaton délután két órakor az Alföldi Néptánc fesztivál a tematikus kom­pozíció bemutatásával foly­tatódott. Délután 6 órakor kezdődött a Ságvári Műve­lődési Házban a kis kore­ográfiák versenye, amely­nek zsűrije (Vásárhelyi László, Létai Dezső és Szi­geti Károly koreográfu­sok) szintén tegnap döntött a díjak odaítéléséről. A verseny három díján felül a zeneileg legsikerültebb kiskoreogná£a kapta a Szolnok megyei Tanács kü- löndíját, Szabó László szolnoki szobrászművész szobrát. A fesztivál díszbemuta­tója ma délelőtt 10 órakor kezdődik a Szigligeti Szín­házban. Ma délután 3 óra­kor a fesztiválon résztve­vő koreográfusok számára szakmai tanácskozás kez­dődik a Ságvári Művelő­dési Házban. Ezen a tanácskozáson ér­tékelik majd a szolnoki se­regszemle tanulságait, és két szakmai referátum is elhangzik, amelyeket dr. Körtvélyes Géza, a Ma­gyar Táncművészek Szö­vetségének főtitkára, illet­ve Maácz László, a Ma­gyar Táncművészek Szö­vetségének elnökségi tag­ja tartanak. (R G.) Pénteken este a Szigli­geti Színház idei évadjának utolsó bemutatóján, ha nem is Strauss-operettel, de mindenesetre Strauss »fe­nével fűszerezett három- telvonásos játékot láthat­tunk, színvonalas és sike­res előadásban. A szövegkönyv Kardot György munkája, a kerin­gő király muzsikájából Bethlen B. László válogat­ta össze a darab zenéjét Az előadás rendezőjaj Fényes Márta, aki vendég­ként rendezett a szolnoki színházban, a legtöbbet tet­te. amit ilyen operett ese­tében egy rendező megte­het A zenéből kiindulva határozta meg a játék stí­lusát, egész rendezői fel­fogását a Strauss muzsika stílusos tolmácsolásának szolgálatába állítva. így telítődhetett meg a szín­pad a biedermeier Bécs levegőjével, vált kellemessé a prózai részekben is a játék, így lengte át a nem túl igényes humorú szöve­get valamiféle kedélyes bé­csiesség. Fényes Márta ren­dezése egészében véve jó ritmusú, biztoskezű munka. Kitűnő segítőtársakra ta­lált ezúttal a rendezőnő a ze­nekar tagjaiban és a ve­zénylő Pázmány Tiborban is. Mint említettem, a ren­dezői elképzelés alapján a játékstílust is a zene han­gulata határozta meg És ez a hangulat kötelező ér­vénnyel megszabta a mér­téktartást, a harsány, szer­telen komédiázásra ingerlő helyzetek elkerülését. Zeneileg közel egy­formán igényes három szerepre ezúttal az eddigi szolnoki operett előadások­kal ellentétben nem két, hanem három zeneileg kép­zett, szép hangú énekes színész jutott. Hubai Anikó már nagyon sok nagyoperett abszolút primadonna főszerepét ját­szotta sikerrel. Ha most Müller Terézia énekesnő szerepe nem is volt ab­szolút főszerep, úgy hi­szem, a művésznő pályájának mindenképpen jelentős ese­ménye lesz. Gazdag hang­anyaga, kulturált énektu­Bcrri volt ö az a harma­dik. aki sokáig hiányzott a szolnoki színház operett előadásaiból. Naiva-prima- donnai szerepkörében szép hangjával, kellemes, kedves játékával megnyerte a kö­zönség tetszését, A „prózai” alakítások so­rából elsősorban Gera Zol­tán pékmesterét szeretném kiemelni. Nagyszerű szí­nészi munkával a szerepet egy joviális, kedélyes bé­csi iparos. Strohmayer pa­pa szeretetreméltó jellemé­vel, tulajdonságaival töl­tötte ki. Külön is elisme­réssel kell szólnom Gera mozgáskultúrájáról, amely- lyel a pantomim elemeket oly szerencsés módon öt­sem volt mentes, Sebestyén Éva Málija és Űjlaky Lász­ló Pechvogel kocsisa kép­viselte. Ifj. Strauss János alak­ját if). Tatár Endre állítot­ta színpadra, bár róla szól az operett, abban azt hiszem mindenkivel egyet érthetünk, hogy nem ő a főszereplője. Ifj. Tatár End­rét a szerep zeneileg nem állította túl nagy követel­mény elé, az azonban nagv kár. hogy a szerepet nem jobb hangú színészre osz­tották ki. Elvégre a társa­ságban mégiscsak Strauss Jánosnak kellene a legmu- zikálisabbnak lennie. Willy péksegéd szerepé­ben a tehetséges fiatal nos Tatár Endre, Tolnai Miklós és Berta András is hozzájárultak az együttes sikeréhez. Tetszettek Csányi Árpád Jászai-díjas mv. díszlete^ amelyek a modem színpad­képek jegyében születtek! és hasznos, kellemes színteré­ül szolgáltak a játéknak, valamint Rimanóczy Yvon­ne Jászai díjas mv. korhű Jelmezei. Ugyancsak jók és látvá­nyosak Ligeti Mária ko­reográfiái. Itt keli elisme­réssel szólnom a szólót tán­coló pár, Molnár Ilona és Mozsonyi Albert produk­ciójáról, valamint a tánc­kar teljesítményéről. Rideg Gábor Kulturális Ma délelőtt 9 óraikor nyit­ják meg a városi tanács nagytermében a Szolnok városi iskolák politechnikai kiállítását. te Délelőtt II órai kezdettel nyitja meg Solymár József, a Nemzeti Galéria igazga­tója Gácsi Mihály festőmű­vész grafikai kiállítását a Damjanich Múzeum föld­szinti kiállító termeiben. A karikatúrái révén, tápunk­ból is jól ismert művész több mint 80 grafikai la­pot mutat be ezen a kiállí­táson a szolnoki közönség- Mk. a Ma délelőtt a MAI-ÉV menetrendszerinti járatával utazik ÜzbégLsztán főváro­sába, egy müvószdelegáctó tagjaként Bokros László, zzolnoki festőművész. ☆ Ma Ecse’ípuszíán forgat­nak a filmesek Németh István rendező és Szabó Árpád operatőr Irányításá­val, a Szolnok megyei film tel vételeinek részeként. Reggel hajtották ki a pusz­tára a gulyát és a ménest. A filmesek ebből aa alka­lomból néprajzilag teljesen hiteles ősi pásztorkunyhót, ágynevezett kontyos kuny­hót építettek a forgatás színhelyére. Ilyen kontyos kunyhó ma már a Hortobá­gyon sem létezik. ☆ Televíziós világnapra ké­szülnek világszerte a tele­vízió-stúdiókban: június 25-én első ízben öt föld­rész csaknem valamennyi tv-állomása egyenes adás­ban közvetít közép-európai idő szerint 20 órakor. Ugyanaz a műsor jelenik meg a képernyőkön: kalei­doszkópszerű közvetítés Moszkvából, ahol ebben az időpontban késő este van, Bz Egyesült Államokból, ahol délelőtt van, Auszt­ráliából, ahol reggel van — s a világ számos országá­nak jellegzetes életképei elevenednek meg a tv-ben. A műsor kizárólag helyszíni „élőközvetítűsből” áll majd. A tv-világnap kétórás mű­sorának központi gárdája [-on d ónból irányítja az adást. Vasénekű testvéreim Bányai Kornél válogatóit versiéi * ­MlUUClIKHIIIIimimitlilllllllllllHHIlltlIIIIIIIIIHrtllUliHISIIIIHIHlHlillllHllllli«!;«' || I, I III IIJI 5 „Magamban érzem az anyag örökös, csodálatos kavarodását, küldetésem és hivatásom a munkás em­berei életét jobbító embereknek megmutatni a vilá­got, megszépíteni az életet és hirdetni az ember is­tenné válását a szálló időben." (Bányai: Ars poetica.) Végre megjelent Bányai Kornél válogatott versei­nek szép kötete, s ha a hu­szonegyedik órában is. de megóvja a halott költőt ön- mardosó, keserű kívánságá­nak beteljesülésétől: .....múljak nyom nélkül mint a hó a föld ízes porába.” Porladó teste már-mór nyom nélkül múlik, a forradalmár költőnek, a cso­dás muzsikájú lantosnak, még mindig nem jutóit időtálló földi emlékeztető a szolnoki temetőben, de a Magvető Könyvkiadó jó­voltából • már szólhat .,vas­énekű testvéreihez” a ho­moki költő-tanító úr.” A kötet csaknem kétszáz verset tartalmaz, — Má­tyás Ferenc avatott kezű válogatásában Nem sok, nagyon kevés, alig húsz év' adatott Bá­nyai Koméinak az alko­tásra. Mindössze 37 évet élt. de szinte mindent el­mondott arról a világról. amely senyvesztette, de még többet az eljövendő másikról, amelyről mér nem halkszavú filozófikus ’í- rával dalolt, hanem az aka­rás, erős férfi-baritonján. Költői pályája az első világháború idején indult, az első verses kötetét hadi­fogságban írta. Az Ural vad erdei, lázadó fái zúgnak rímjeiben, az orosz síkság és a magyar alföld közös bánata hömpölyög himnu­szaiban és várja, lesi a „reszkető mohát és a da­cos tavaszt”, majd fel­gyújtják őt is a „csírázó parazsak” és gyönyörű sza­vaiban már ott ég Októ­ber eljövendő igazsága. Faőrház volt, az 6 hegyek tövében. Félénken kocogtam az ablakon, kértem, az oroszt, hogy engedne, nékem egy zugot, hol fejem lehajthatom. Beengedett. Haldokló lámpa korma a szobát félig betöltötte már — s az asztalon langyos gőzökbe forrva, vígan dongott egy nagy réz szamovár. Panaszkodtam: nagyon beteg vagyok már, rabság gyötör, lassacskán meghalok. Megszántak. A tatár fiúk kenyérrel kínáltak sorba, hogy egyem velük — s hogy Összebújtak borzas nagy fejükkel, oly méla, bús beszédes volt szemük. Erdős Uralnak viharvert tövében alig értették beszédem felét — mégis úgy voltunk együtt már mi négyen, mintha testrészek lettünk volna rég — s most, hogy összehajtott végzetünk, a sorsunk, amint egymásba folyt lassan szavunk — éreztük: négyen egy bilincset hordunk: hazátlanok, szegény rabok vagyunk. Ez a verse már nem perc* nyl felismerés szülötte. Nap­lójából tudjuk, hogy türelmetlen mohósággal ol­vasgatta Marx és Lenin műveit, előadásokat tar­tott a kommunizmus nagy eszméjéről a környező fal­vak parasztjainak. Agitált a forradalom mellett, „vi­rágos virradatról” dalolt. Ezidoben írta a „Búzák születése és halála" című versét, amely az orosz föld szimfóniája; majd szép­irodalmi-művészeti folyó­iratot szerkesztett magyar nyelven, Krasznojar&zkban. A lelkes alkotó éveket szomorú, letargikus idő­szak követte. 1921-ben ha­zajött és ezzel megkezdő­dött a tizenhárom évig tartó, s a szolnoki kórház­ban véget érő vesszőfutása. Hányatott életet élt. Költé­szetére a hivatalos iroda­lom nem figyelt fel. Osvá* Ernő és Németh László támo­gatták ugyan, mindketten zseninek tartották; Né­meth Berzsenyiéhez hason­lította verselését, de mind­hiába. Az ellenforradalmi korszak elhallgattatja, né­maságra akarja kényszerí­teni a költőt aki mégis jusi üzenetei?’ küldött keményen harcolt és „má- „vasénekű testvéreihez”. ,.Vasénekű testvéreim szivem szorítom kezetekbe arcok röpülnek a levegőben világba élet új irama vágott! Lábunkon ős rögök porával mindenütt földönfutók mire várunk? Előre!! A roskadó keresztes sírhalom fölött vasénekekkel hirdessük az első tündöklő délibábotr Buzdított, harcolt. — „csak mi jöhetünk követ köre rakni tettekkel és szavak­kal”, de ereje a mindenna­piért vívott küzdelemben egyre inkább fogyott és hangja reménytvesztett ki­áltássá változott. Elmene­kült „a hazug papi város­ból”, Esztergomból, s Ti- szaföldvárra jött tanítós- kodni. Itt ismerte meg „o venyigéket ragyogó kénkö­ves ruhába” öltöztető ho­moki embert és ä tanyák sötét-gondú világát. Szívet- tépő igazságokig hatolt: „Merülő világ ez: holttenger, pőre sík. tanyák sötét gondú világa — mely önmagát emésztve mozdulattá sorvad a Kárpátok örvös kőgátjába zárva.” Kiéhez hasonlítjuk köl­tészetét? Minden erőszakos összevetés hiábavaló, sen­kit nem követő egyénihan­gú felfedezetlen köl­tőnk Bányai Kornél. Ha élete utolsó alkotó kor­szakát vizsgáljuk művei tartalmában móriczi mély­ségeket találunk és a ..Puszták népe” döbbenetét. Verseivel szinte hipnoti­zál: tolla nyomán halotti lepelen látjuk a magvar föld akkori népét, halljuk a holtan úszó tanyák víz- befúlóinak elhaló kiáltá­sát és érezzük az önmagát emésztő merülő világot, A Vasénekű testvéreim igényes és tudós szerkesz­tője. a költőtárs, Mátyás Ferenc, azt írja Bányai­ról. hogy végzetes emberi és költői útja az Alföld homokjába veszett. Keserű igazság, még akkor is, ha arra gondolunk, hogy az Alföld kietlen homokjá­ból a Magyar Parnasszusra vezetett a költő útja: a.z Alföld sivár kétségbeesésé­ből. az emberibb életért kiáltó vier sei irodalmunk leg­szebb kincsei között van­nak. Köszönet mindazoknak, ezért a kötetért, akik vég­re megörvendeztették Bá­nyai ,.vasénekű testvéreit' a halott-óriás mélyzengésű dalaival. ________ Tiszai Lajos * Magvető könyvkiadó 1991-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom