Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)
1967-05-07 / 106. szám
1967. május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Befejezte munkáját a szakszervezetek XXI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) ezekben a szervekben helyet foglalnak a szakszervezetek képviselői is. Ez fontos és jó dolog, mert ilymódon realizálódik az a nélkülözhetetlen kölcsönösség, hogy a szakszervezetekben dolgozók ismerik a párt gondjait és problémáit, a párt- és az állami élet vezető testületéi pedig ismerik a szakszervezetek problémáit, gondjait és megoldásra váró feladatait. Többször is elhangzott itt, hogy a jelenlevő elvtársak helyeslik és támogatják a párt IX. kongresszusának álláspontját, döntéseit, irányvonalát, törekvéseit, céljait Szeretném ezt megköszönni a szakszervezeti kongresszusnak és elsősorban arra gondolva, hogy — ki-ki a maga helyén — egy ügyért harcol. Szeretném üdvözölni és köszönteni a Magyar Szakszervezetek XXI. kongresszusának minden résztvevőjét, s az önök személyében üdvözölni és köszönteni a szakszervezetek minden funkcionáriusát és aktivistáját. A párttagokat is, akik érzik, és kell hogy érezzék, hogy ha a szakszervezetben dolgoznak, akkor a pártmunka egyik legfontosabb részét végzik. A pártonkívüli aktivisták Köszöntőm és üdvözlöm a szakszervezeti funkcionáriusok és aktivisták között azokat is, akik nem tagjai pártunknak. Ezeknek száma sem kevés, a kívülálló nem is tudja, milyen sokan vannak. A szakszervezetekben — ha a legtömegesebb funkciót, a bizalmi tisztséget is számba vesszük. — több mint 300 ezer funkcionárius működik. Nélkülük a szakszervezeti mozgalom nem életképes. Ezek között nagyon nagy számban vannak pártonkívüli szakszervezeti aktivisták, akikről szeretném megmondani, hogy pártunk elsőszámú és legfontosabb pártonkívüli szövetségesei, mert a munkásosztály osztályszervezetében segítik a párt politikájának érvényesítését. (Taps.) A kongresszus résztvevőinek és a szakszervezeti funkcionáriusoknak, aktivistáknak személyében köszöntőm a magyar munkás- osztály dolgozó tömegeit, az alkalmazottakat, minden szervezett dolgozót. (Taps.) A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresz- szusa foglalkozott belső fejlődésünk és a nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdéseivel az adott helyzetet illetően, valamint a jövő távlataiba tekintve. A párt meggyőződésünk szerint a kongresszuson a helyzetértékelésben és a feladatok kijelölésében egyaránt világos és jó határozatokat hozott. A párt ereje azonban eszmei erő. A párt kongresszusának határozataiból olyan mértékben lesz valóság, amilyen mértékben a párttagság, a munkásosztály, a parasztság. az értelmiségi dolgozók, valamint szervezeteik — és ezek között megint elsőként említem a magyar szakszervezeteket — magukévá teszik és dolgoznak azok megvalósításáért. A kongresszus határozatai a dolog természetéből következően párthatározatok. A célok azonban, amelyeket ez a kongresszus megjelölt és megmutatott, nem pártcélok, hanem a munkásosztály, a dolgozó nép és az egész nemzet céljai. Éppen ebből kiindulva, pártunk nyugodt lelkiismerettel, nem valamiféle pártsovinizmustól, hanem valóban a közérdeket szem előtt tartva hívja fel a munkás- és a paraszttömegeket, az értelmiségi dolgozókat, az egész népet a kongresszusi határozatok megvalósítására. A kongresszus óta elég intenzív időszak telt el Lezajlott a választási kampány, hozzá lehet fűzni, eredménnyel. Tanácskozott a termelőszövetkezetek első kongresszusa, amelynek óriási jelentősége volt. Most ülésezik a munkásosztály osztályszervezetének, a szakszervezetnek a kongresszusa. A jövő héten ösz- szeül a SZŐVOSZ kongresszusa. Utána nem sok idővel lesz az ifjúsági szövetség kongresszusa. Mindezt azért zsúfoltuk így ősz- sze, mert az év második felében a gazdasági reform dolgaival keli nagyon sokat foglalkoznunk üléseken, plénumokon és nem sokkal kevesebbet, hanem többet, az emberekkel való egyéni és kis csoportokban történő beszélgetéseken. A kongresszus óta lezajlott események sorozata és nem utolsósorban az a május elseje, amelynek, azt hiszem, körülbelül mindannyian résztvevői voltunk — azt bizonyítják, hogy a munkásosztály, a nép megértette a mi kongresz- szusunkat, helyesli és támogatja állásfoglalásai t. (Nagy taps.) Azt hiszem, aki jelen volt, az tudta és érezte: ez a május elseje, politikus május elseje volt, mind a belső célokat illetően, mind internacionalista jellegében, hangulatilag jó, szervezett és impozáns volt — mégpedig nem is csak Budapesten, hanem az egész országban. Kifejezte ez a demonstráció, hogy a pártkongresszus, a közelmúlt hónapok nagy politikai felvilágosító kampánya eredményeként a dolgozók értik és helyeslik irányvonalunkat Hazánk és a nagyvilág Ennek elvtársak, nagyon nagy jelentősége van. Mert mi, itthon, a mi kis hazánkban csak élünk valahogy. Látjuk, mit akarunk, hová megyünk. Néha lassabban haladunk, mint szeretnénk, néha egy kicsit gyorsabban, valamelyes niba- százalékkal is, de megyünk előre, határozottan. A nagyvilágban azonban nem olyan egyszerű a helyzet, és szinte minden héten történik valami ami hat az emberekre. Ami május elsején érezhető volt, az azt jelenti, hogy népünk tapasztalt gondolkodik és nem gondolkodás nélkül helyesel. Érzi saját erejét, és bízik saját szocialista céljaiban. És ez nagyszerű dolog. Nekem más nyelven persze — egy kongresszus nyelvén — ugyanezt mondja ez a kongresszus i& Nem tudok és nem akarok itt most részletekbe menni, de ha sommásan akarjuk megfogalmazni, hol is tartunk, azt hiszem, valami ilyesfajta kifejezéssel kellene élnünk: eredményeink nagyok, a szükségletek és az igények nagyobbak, s lehetőségeink még nagyobbak. Ezért nem kis részben rajtunk múlik, hogy gyorsabban és jobban oldjuk meg az adott nap, hét, hónap, esztendő feladatait. Elvtársaim! A szocialista társadalmi rendnek nálunk mind a politikai rendszert, mint a társadalom gazdasági alapjait, mind a kulturális intézményeket illetően szilárd alapjai vannak. Ezeket az alapokat azonban tovább kell szilárdítanunk, ki kell bővítenünk, és minél hamarabb jobb és szebb kivitelben kell hozzá megteremtenünk munkával, harccal a teljes építményt. A fiatalokra néha haragszunk, hogy nincs türelmük két órán át hallani tőlünk, milyen nehéz volt, mondjuk 30—40 évvel ezelőtt. (Mozgás, derültség.) De azért, ha jól utánagondolunk, az idősebb sem szereti már kát órán keresztül hallgatni-azt, milyen nehéz volt ezelőtt 40—50 esztendővel. Emlékezni erre persze nem árt, sőt hasznos, a régi harcosoknak még jól is esik, de szívesebben, akár több órán át is hallgatják az idősek és a fiatalok is, ha arról beszélünk, hogy onnan, amit már elértünk, hogyan és mikor jutunk tovább előre a gazdaságban, a kultúrában és az élet más területein. A gazdaságirányítási re for inról Elvtársak! A pártkongresszus, áválasztások, a termelőszövetkezeti kongresz- szus és a szakszervezeti kong resszus sokat tett rendszerünk, s a munkáshatalom további szilárdítása tekintetében, sokat tett a munkásparaszt szövetség további erősítéséért, és még inkább, megmutatta, mit kell tennünk a szocialista termelési viszonyok és egész társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséért. Ha ebben a szellemben, ezeknek a céloknak megfelelően tevékenykedünk továbbra is, akkor ezt megfelelő eredményeknek kell követniük a rendszer- szilárdításában, a gazdasági építőmunkában és a kultúra területén is. A közeljövő feladatai közül külön megemlíteném a gazdasági irányítás reformját — csak egyetlen egy vonatkozásban. Itt a kongresszuson szükségszerűen majdnem minden felszólaló foglalkozott ezzel, és hoz- zátehetem szerintem elvileg helyesen. Sziólottak a reform adta lehetőségekről, sőt beszámoltak már bizonyos eredményekről is. Többen említették, hogy a jövőben kockázatokat is kell vállalni, s hogy bátran kell dolgozni. A kockázatvállalás szükségszerű és elkerülhetetlen. Aki új utat tör, annak vállalkozásában mindig van bizonyos kockázat. De a kockázatnál soha sem felejtsük el. elvtársak, hogy nem vagyunk tőkések. Mert a tőkés, amikor kockáztat, a magáét kockáztatja, aztán, ha nincs szerencséje, akkor csődbcment, és ezzel a dolog el van intézve. Nekünk azonban sokszoros felelősséggel kell kockázatot vállalnunk, azzal a felelősséggel, hogy amivel mi gazdálkodunk, az a munkásosztályé. A népé, és azt szükség esetén kell, de feleslegesen nem szabad kockáztatni semmiféle vonatkozásban. A gazdaságvezetési reform alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az rövid néhány év múlva komolyan éreztetni fogja jó hatását mindenféle tekintetben. A gazdaságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük a politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait, erősítsük a szocializmus termelőerőit, a termelőeszközök szocialista tulajdonát, a szocialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom épitésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ha egyszerű dolgozóval beszélünk, nemcsak arról szükséges beszélni, mi is ez a gazdasági reform, hanem azt is meg kell mondani, mi a célja. Szociális vívmányaink között például vannak olyanok, amélyeknék további bővítését és érvényesítését talán más módon kell biztosítani, de azt is tudni kell, és világosan meg kell mondani, hogy a szocialista vívmányok területén visszalépni egy jottányit nem akarunk, és nem is szabad. (Nagy taps.) Ez lényeges vonása a gazdaságvezetési reformnak. És kell, hogy a dolgozó emberekben meglegyen a biztonságérzet, mert enélkül nem számíthatunk a dolgozó tömegeit, és elsősorban a munkástömegek aktív támogatására. Nem azért van egy ország lakossága, hogy mi, pártfunkcionáriusok kísérletezzünk, és nem azért vannak nagy számban munkások, alkalmazottak, hogy a tagdíjat befizessék, hanem fordítva: mi vagyunk a munkásosztály a dolgozó nép javáért, ezért teremtette a munkás- osztály a forradalmi pártot és a szakszerv'ezetet is és erről nem feledkezhetünk meg a szocialismus viszonyai között sem, amikor az osztájyellemség már le van győzve és meg van semmisítve. Mert, ha erről megfeledkezünk, akkor szakadás állhat be, akkor hiába rohanunk előre, kiabálhatunk, hogy utánunk emberek, ha visszanézünk, alig jönnek utánunk. Nem tudom, így mire mennénk. (Derültség, nagy taps.) A szocialista társadalom felépítéséhez szükséges lépéseket, kötelességünk sor- ra-rendre következetesen és jól megtenni, nemcsak saját munkásosztályunk "rt, saját népünkért, amelyeknek fiai és képviselői vagyunk, de a nemzetközi munkásosztályért és a világ különböző térrégeiben a szabadságért, a nemzeti függetlenségért harcoló népekért is. (Nagy taps.) Első és legfontosabb kötelességünk, hogy saját hazánkban, úgy építsük a szocializmust, szabad emberhez egyedül méltó, szocialista társadalmi rendszerünket, hogy ez segítse az ő harcukat, (nagy taps) másik kötelességünk, hogy lehetőségeinknek megfelelően közvetlenül is politikai és más természetű támogatást biztosítsunk harcukhoz. De a legfontosabb — még egyszer ismétlem —. hogy szilárd bázisát építsük a szocializmusnak, a kommunizmusnak, az emberi haladásnak és a népek szabadságának, hogy aki ide érkezik, biztosan és szabad földön érezze magát mindenkor. Ez az első számú internacionalista kötelességünk, és a legjobb értelemben vett szolidaritásunk a szabadságukért harcoló népek iránt. Ha rendszerünk szilárd, erős, fejlődik és gyarapszik, akkor minden más tekintetben is segítséget tudunk nyújtani, de ha itt hiba keletkezik, ha fejlődésünk megtorpan — és erre volt nemrégen példa — akkor az egész nemzetközi munkásmozgalomnak és a többi népeknek kell kihúzni bennünket a kátyúból. Ezt ők becsülettel meg is tették, és ha mi most itt vagyunk, azt köszönhetjük népünknek, amely mégis talpraállt és nemzetközi osztálytestvéreinknek, a szabadságszerető népeknek, akik a magyar nép igaz ügye mellé álltak 1956-ban, (Nagy raps.) Nagyon örülök neki, nagyon jónak és egészségesnek tartom, hogy a XXI. össz-szakszervezeti kongresszusunkat áthatja az internacionalizmus és a szabadságukért harcoló népek iránti szolidaritás. Ez a mi fejlődésünkhöz is nélkülözhetetlen itt az országban. Kádár elvtárs a továbbiakban nemzetközi kérdésekről beszélt, majd így folytatta: Kedves Elvtársak! A párt- kongresszuson meghatározott harci céljainkat — amelyek most már az egész nép tudatába átmentek — úgy érhetjük el, ha dolgozunk és harcolunk. És ha eddig sokat kellett dolgozni és harcolni, ezután sem kell kevesebbet. Az öntudatos ember eddig is ereje teljével dolgozott és harcolt céljainkért, de nekünk olyan ambícióink is vannak, hogy az eddig lassan mozdulókat is egy kicsit jobb munkára serkentsük, az eszmék erejével, meggyőzéssel. Kell ehhez a felvilágosító szó, de úgy akarjuk vinni a dolgokat, hogy ha egyéb nem, akkor az érdekeik is jó irányba ösztönözzék az ilyeneket, ezután inkább, mint eddig. Van elég dolgunk, de na gyon jó feltételek között harcolhatunk, mind itthon, mind nemzetközileg. A mi erőinket már nem lehet elpusztítani, minden egyeb pedig elhatározás és akarat dolga. Ha komolyan vesz- szük soronkövetkező feladatainkat, és több rendszerességet viszünk a munkába, gyorsabban tudunk előre menni. A párt ebben a legteljesebb mértékben számít a szakszervezetek támogatására, és gondolom nem hiába. Befejezésül szeretnék önöknek sikert kívánni munkájukhoz, itt a kongresszuson és majd a kongresszus után, e tanácskozás határozatainak végrehajtásához. Köszönöm a türelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps.) Kádár János beszéde után az elnöklő Geréb Sándomé bejelentette: A titkárság a kongresszus megbízása alapján elkészítette a deklaráció-tervezetet, amelyben a Magyar Szakszervezetek XXI. Kongresszusa állást foglal az aurópai békéért és biztonságért. folyó küzdelemben. A küldöttekhez eljuttatott tervezethez néhány észrevétel, javaslat érkezett, s az ezek alapján átdolgozott deklarációt a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Geréb Sándorné ezután lezárta a kongresszus első három napirendi pontja feletti vitát. A magyar szakszervezetek XXI, kongresszusának szombati ülése Szombaton folytatta munkáját a Magyar Szakszervezetek XXI, Kongresszusa. Az elnöki tisztet betöltő Somoskői Gábor bejelentette a kongresszusnak, hogy a számvizsgáló bizottság jelentéséhez észrevétel, módosító javaslat nem érkezett, ezért azt elfogadottnak tekintik. Ezután Gál László, az alapszabálymódosító bizottság elnöke válaszolt a vita során elhangzott, idevágó hozzászólásokra. Bejelentette, hogy az észrevételeket figyelembe veszik, s ezek alapján egészítik ki az alapszabály végleges szövegét. Ezt követően Virizlai Gyula, a határozatszövegező bizottság elnöke számolt be a kongresszusnak a bizottság munkájáról. Megállapította: a vita azt tükrözte, hogy a kongresszus küldöttei a határozati javaslatban foglaltakkal — érdemben — egyetértenek. Javasolta, hogv a felvetődött észrevételek, indítványok megvizssálását a koneresz- szus utalja a megválasztandó új szakszervezeti vezető szervek hatáskörébe. Indítványozta továbbá; a kongresszus bízza meg a megválasztandó új szerveket, hogv a határozat végleges szövegét juttassák el minden al nőszervezethez. Gáspár Sándor foglalta össze ezután az első három napirendi pont vitájának tanulságait. Végül kérte a kongresz- szust, hogv a Szakszervezetek Országos Tanácsának és Számvizsgáló Bizottságának adia meg a felmentést. s válassza újjá mindkét testületet A kongresszus egyhangúlag elfogadta Gáspár Sándor válaszát, és felmentette a Szakszervezetek Országos Tanácsát, illetve a SZOT számvizsgáló bizottságát Ugyancsak egyhangúlag elfogadták a küldöttek az alapszabály módosításának tervezetét és a határozati javaslatot. Ezután szünet következett majd zárt ülésen folytatta munkáját a Magyar Szakszervezetek XXI. kongresszusa. A zárt ülésen a Magyar Szakszervezetek XXI. kongresszusa megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsának 173, és a SZOT számvizsgáló bizottságának tizenkilenc tagját. Délben a zárt ülés után az elnöklő Somoskői Gábor bejelentette, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa megtartotta alakuló ülését, és megválasztotta az elnökséget, valamint a különböző tisztségviselőket. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének tagjai: Blaha Béla elnök, Földvárt Aladár, Kiss Károly. Vas-Witteg Miklós, al- elnökök, Gáspár Sándor főtitkár, dr. Beckl Sándor, Gál László, Geréb Sándorné, Somoskői Gábor és Virizlai Gyula titkárok, továbbá: Bessenyei Miklós, Brutyó János. Csutorka Lajos, dr. Darabos Pál, Fabók Zoltán, Gyöngyösi István, dr. Jókai Lóránd, Kimmel Emil, Kovács István, Ligeti László, Nemesiaki Tivadar, Péter Ernő. Simon Antal. Szábé Antal, Szilágyi Sándor, Timmer József, Tóth Anna, Turzó László, Varga József és Vass Imre. Ugyancsak megtartotta alakuló ülését a SZOT 6zámvizsgáló bizottsága, és Somogyi Miklóst elnökévé, Hidas Ferencet titkárává választotta. Somoskői Gábor ezután a kongresszus résztvevőinek meleg ünneplése közben átnyújtotta a Nguyen Duc Tinn-nek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Szakszervezeti Szövetsége Elnöksége tagjának, és Dinh Ba Thinek, a Dél- Vietnam felszabadításáért küzdő szakszervezeti szövetség végrehajtó bizottsága tagjának azt a dokumentumot. amelyben a magyar szervezett dolgozók nevében megbélyegezték az Egyesült Államok vietnami agresszióját, és további támogatásukról biztosították a hős vietnami népet. A testvéri szolidaritásért, őszinte együttérzésért Dinh Ba Thi mondott köszönetét. Ezután Gáspár Sándor zárszavában a tisztségviselők a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az elnökség tagjai nevében megköszönte a bizalmat, s Kötelezettséget vállalt arra, hogy erejük, tudásuk legjavával munkálkodnak majd a kongresszus határozatainak megvalósításáért. Felcsendült az Interna- cionálé, a küldöttek, a tanácskozás magyar résztvevői öt világrész munkásai* nak képviselőivel együtt 8 nemzetközi proletáriátus himnuszának eléneklésével zárták a Magyar Szakszervezetek XXI. kongresszusát