Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-09 / 83. szám
I Munttu :eáu fölött hajtású gép ve. Ekkor angszórón a /arias hang■ány másodperc én y szerleszá llást e a vízen, ké- : meg Öveiket után vegyék iényoe a vészldjáratoka ’ egyúttal elbúcsuzu^’^ ni nem tudó utasain * + remélve, hogy edc „ I kellemesen utaztak. ^ | | “í Az én pilótám nem leveli^ jár. Nagyon la %föl- * “ él: az országutak ván+*■^ .4. Nem tudom, észrevették-« «tár: mostanság, ha sofőr limmel titulálnak valakit, »értett-an felhúzza az orrát. Gépkocsivezetőnek hosszadalmas a címzés. Köriilmé- nyeskedég van benne. Pilóta. Ez már mond valamit. Rangot ad, sőt hatalmat. A pilóta azt mondja: — Nézze, elvtikém, arra a kátyús útra be nem vl- J szem magáért a kocsim. Réggel mostam. Sétáljon csak egyet, innen ugrásnyl aa egész I A maga mankói még frissek, birják azt a kis strapát. Addig elücsör- gttk Itt, vagy behajtok Inkább a sógorék hoz a szomszéd faluba, harapok valamit, úgyis éh hómra indul- , tam. Szóval: a pilóta az pilóta, — Na tessék! Most megint 1 lehorgonyzunk? Mi az dr's dögért magának kocsi, ha J minden tyúklépésen megáll, kiszáll. Ahhoz bringa is megteszi. Na jó, nem mondtam semmit. Tessék, ' lehet kiszállni. Mikor jöjjek magáért? Öra múlva itt állok. Gilt? Nem güt, de mit tehetek? Nyis tőle függök. Nekem 'óra elég volna a dolgaimra, legfeljebb majd beülök a presszóba, kihúzom ott, amíg végez: nem ronthatom el a passzióját. — A presszóban? Oké. Legalább vendége leszek egy duplára. Na, viszlát. Már másfél órája lesem a pilótám. Ügy látszik, jól érzi magát. — Na, itt is vagyok. Mondtam ugye. hogy nem tart soká. Jöhet a kávé. felhajtom és repülhetünk, , íftint a madár. Hová is kell Ja, tudon^ De — Keszeg a Pali bácsi. — Dehogy, új tanácstag! A pilóta tempózzunk aztán, fürgén, fiatalosan, mert otthon beígértem az asszonynak, hogy este moziba viszem. Hát akkor gyerünk! Spurlz- zon be arra a tanácsra. Én csak cigiért ugróm be a csellóba. A fene vinné el, legalább ne zárná be mindig a kocsl- ajttót. Az ember pocsékká ázik. Már egy trafikot megvehetett, amióta elment. — Halló! Egy kis nyugi. Képzelje, összeakadtam egy haverral. Fene tudta, hogy gebines itt. Na, gondolhatja, hogy nem örültünk szárazon. Jól 1* esett egy kla gyorskalória. Maga is beléphetne valamire. Jó, Jó, tudom, hogy muzulmán hitű: nem szesszel, de falhat valamit, vagy egy hüsit... De, ha nem: nem. Nem erőltetem. Itt a kulcs, települjön a kocsiba. Csak a rádiót hagyja békén, nagyon gyenge az akku. Dudálni kellene, hogy a fene... Ma már ez se megy móriba az asszonnyal. — Nyugi, nyugi... Nem kell mindjárt borzolédni, meg felverni a falut. Elvégre a pilóta is ember: mit tülköli össze a világot? Jár talán egy kis kikapcsolódás ebben a rohadt hajszában. Mindjárt vágtázunk, de most már megvárnánk a zárórát. Húsz perc az egész, hazavisszük a havert nem nagy kitérő, alig tizenöt kilométer. Végre megyünk. A havernak elől kell a helyj — Nem haragszik, ha mellém ül a haver? Tudja, ritkán találkozunk. Jólesik kidumcsizni magunkat. Maga ül eleget elől. Stímt?... Hát akkor nyomás, az óldóját! .,. A fene egye meg egészen fejembe ment a konyak. Persze, sörrel volt. Valahol meg kell Inni egy kávét. Na, majd nálatok, pajtikám... Remélem, főztök otthon? Egészein besötétedett. Az a nyavalyás megint bentragadt. Legszívesebben felülnék egy buszra, Irány haza, itthagynám a fenébe. Csakhogy már az utolsó járat Is elment. — Na, remélem, nem unatkozott. Mért nem kapcsolta be a rádiót? Élhetetlen egy ember! Egy kicsit elidőztünk ma, de sebaj. A napidíj se kutya, igaz? Nekem ugyan mindegy, mikor érek be, én átalányt kapok, de magának kell az óra. Ha tizenkét óra a nap, mért re legyen meg magának? Ne mondja, hogy elsajnálom azt a harmincegy froncsit. Elvégre piacról él az ember. A mozinak már lőttek. De én magáért ezt is megteszem. Azért most már jó lesz gázt adni a menetnek, mert ránkvírrad... Ha beérünk, ne feledje alávésni a menetlevelet. Tudja, milyen háldis a főnök, csak magának lenne rossz... Egy kicsit belémásztur.k ma a kilométerekbe, pedig alig van valamim hónap végéig. De maga, sokfelé kell, hogy mászkáljon. Hiába, ilyen a munkája! Nem lehet azt odabent előre kiszámítani, hogy merre mennyit menjünk és ne mászkáljunk feleslegesen. ff .ni a jó érzésnek, az élvezetnek. Megelégedett aki kétnapi koplalás után bekapja az ízes ebédet. A nagy hőségben eltikkadt számára élvezet a pohár üdítő ital. ÉJIvezet az egészséges séta a langyos nyári estén egésznapos szobafogság után. Élvezet a szép muzsika, a szívünkhöz szóló vers olvasása. Isteni élvezetről beszél az ember, amikor megmártja magát a Balaton huszonnyolcfokos vizében. Élvezet a jó könyv olvasása, az izgalmas sakkparti. A kedélyes turista kirándulás és élvezet, — talán a legszebb—, a szívből viszon- zott szerelem. Sorolhatnám a végtelenségig. Számbavehetném az emberi élvezetek végtelen sorát Jó kedvéiben az ember mit nem tenne meg. Van, aki boldogságában verebet fog, cigánykereket vet. Látszólag értelem nélkül beszél magában és ámtiló emberek fülehalla- tára hahotázik. Moot én vagyak ilyen aranyos kedvemben, többször elmondom magamban. — Élvezet! Isteni élvezet! A tyúkszemvágótól jövök! Gyönyörű az élet! A 7 HUMORA A SIKER Két osztálytárs néhány év elmúltával találkozik: — Hogy megy a sorod? — kérdezi az egyik. — Az igazgató titkárnője vagyok. Akkor megyek be a hivatalba, amikor kedvem tartja. Délben a főnököm konyakra és kávéra invitál, utána együtt ebédelünk. Háromkor ismét visz- szamegyek a hivatalba, öt óralcor a főnököm elvisx fagylaltozni majd kocsiján hazaszállít Este elvisz vacsorára, utána színházba megyünk, s ezután... S te, hogy vagy? — Mit mondjak — vonja fel a vállát a másik — at én házasságom sem sikerült. ir AZ INDOK Kérdés a barátnőhöz: — Miért szakítottál a vőlegényeddel? Hiszen azt mondottad, hogy van benne valami, ami nagyon tetszik neked. — Igen, de az már lekopott róla. Barna Tibor Gácsi Mihály rajzai Versekből bajos megélni, kell egy kis mellékes «— Tudja az a rossz, hogy itt nincs semmi borravaló
