Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-28 / 99. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. április 38. Megnyílt az 1967. évi világkiállítás Bombák a teherpályaudvaron Tábornoki egyenruhát öltött a király Tombol a giiröo katonai terror Montrealban helyi idő szerint csütörtökön délben hivatalosan megnyílt az 1967. évi világkiállítás, az „Expo—67” — amint azt röviden nevezik. A világkiállításon 62 ország vett részt (a legutóbbi brüsszeli világkiállításon a résztvevő országok száma csak 45 volt). A kiállítás 400 hektárnyi területén több mint hetven kiállítási csarnokot építettek. Ezek csupán futólagos megszemléléséhez legalább egy hét szükséges. Az érdeklődésre jellemző, hogy kilencven ország mintegy 15 000 újságírója tartózkodik már napok óta a helyszínen, s riportokat gyűjt a lapok, a rádió és a televízió számára. Dél-Vietnamban a szabadságharcosok robbanóbombákat helyztek el a legnagyobb saigoni teherpályaudvaron, a bombák csütörtökön a kora reggeli órákban robbantak fel. Az akció tíz mozdonyt semmisített meg. három vasutas megsebesült, A dél-vietnami rendőrség egy szóvivője elmondotta, hogy a robbanások után a pályaudvar őrei géppuskasorozatokat adtak le, de a szabadság- harcosok addigra már visz- szavonulták. Dél-Vietnamban egy amerikai katonai szállító repülőgép lezuhant Nha Trang kikötőváros közelében, a gép héttagú legénysége életét vesztette. Amerikai tengerészgyalogosok szerdán Dél-Vietnam észak- nyugati csücskében a Khe Sanh-ban levő amerikai tábor közelében szabadság- harcosok heves támadásába kerültek, a megerősítést kapott amerikai egység és a partizánok között a harc egészen a késő éjszakai órákig tartott. Az AFP tudósítója egy csütörtök reggeli jelentésben arról ír, hogy az amerikai bombatámadások ellenére nem szakadt meg a forgalom Haiphong és Hanoi között Dr. Eugen Blake, az egyházak világtanácsának főtitkára amerikai protestánA jogbitorlás új szakaszához érkezett el a katonai junta — állapítja meg az AP hírügynökség a szerda esti görög minisztertanács után. Mint ismeretes, ezen a minisztertanácson részt vett Konstantin király, aki nemcsak hozzájárulását adta a diktatúrához, hanem felhívta a népet annak türelmes elfogadására — folytatta az AP. Az athéni katonai rádió a szerda esti minisztertanács után ismertette Kohász miniszterelnök beszédét. Ebben ígéretet tett arra, hogy az új kormány választásokat ír ki, ameny- nyiben erre a feltételeket megfelelőnek véli. Koliasz még csak nem is utalt arra, hogy ezek a feltételek mikor következnek be és így világossá vált: Görögországban a diktatúra hosz- szú uralomra készült fel. Valamennyi hírügynökség kiemeli azt a tényt, hogy a szerdai miniszter- tanács után a tábornoki egyenruhába öltözött király lefényképeztette magát a kormány tagjaival. Az AFP jelentése szerint szerdán két újabb miniszter tette le az esküt a király előtt: Lekkasz munkaügyi miniszter és Joantsz Campilasz közlekedésügyi miniszter. ☆ Louis Saillant, a Szak- szervezeti Világszövetség főtitkára — jelenti a CTK Prágából — táviratot intézett a görög dolgozókhoz. A távirat rámutat: a Szak- szervezeti Világszövetség teljes szolidaritást vállal a görög dolgozókkal és élesen elítéli a görögországi diktatúrát. Fékezés Afrika fölött Komarov utolsó percei Gyenyiszov és Orlov, a Pravda különtudósítói, — akiknek Bajkonurból keltezett írásait nem egyszer olvastuk az utóbbi években, újabb részleteket szolgáltatnak a Szojuz—1 útjáról. A két újságíró megerősíti, hogy az űrhajó fékező hajtóművének bekapcsolása a 19. fordulóban, Afrika fölött történt. ..Komarov közölte — írják —, hogyan kopcsolódott be a fékező hajtómű, miképpen választották le az űrhajóról a műszertartályt. Ezzel, mint az összes korábbi űrrepülése során, megszakadt a Föld kapcsolata az űrhajóval, amely bekerült a sűrűbb légrétegekbe”. A Pravda tudósítói leírják, hogyan sietett a leszállás helyére repülőgépeken és helikoptereken a fogadó bizottság. „És egyszerre, villámként lesújtott a hír: Vlagyimir Komarov- val szerencsétlenség történt”. Megrázó, ahogy a tudósítók Komarovnak és feleségének utolsó bűcsúját leírják. Az űrrepülő ezredes nem egyszer utazott Bajko- nurba: Amikor Gagarin, majd Tyitov repült; Pavel Popovics vállalkozásakor, amikor készenlétben volt, majd a „Voszhod” felbocsátásakor. „Most is szokásos módon vett búcsút a családtól és csak felesége ajkának remegésén érezte, hogy Valentyina sejti: — Valamilyen új, nehéz, bonyolult dologról van szó”. sok és katolikusok egy gyűlésén Norwalkban beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok vietnami magatartása „lépésről-lépésre tragikus szerencsétlenség felé vezef’j TISZAMENTI VEGYIMŰVEK érettségizett, katona idejüket letöltött, lehetőleg szolnoki lakással rendelkező - DOLGOZÓKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT vesz fel. Jelentkezés a Munkaügyi Osztályon. líSanz r lavaq BUDAPEST felvesz esxtero ályos. marós, villányiié esztő szakmunkásokat. Térítéses vasúti jegyet és szállást biztosítunk. Jelentkezés: levélben Budapest VIII. Vajda Péter u. 10. Munka- erőgazdálkodás Kellemetlen incidens Johnson ünnepi asztalánál Johnson elnök magyar idő szerint szerdán éjjel érkezett vissza Washingtonba Nyugat-Németor- szágból, ahol Adenauer temetése alkalmából megbeszéléseket folytatott nyugat-európai vezetőkkel. Az elnök érkezése után részt vett a Fehér Házban rendezett fogadáson, amelyet a Washingtonban akkreditált diplomáciai képviselők és a kongresszus vezetői tiszteletére adtak. Végighaladva a diplomaták sorfala előtt, Knappstem nyugat-német nagykövetet megölelgette. A rendezvény után Johnson egy amerikai társaság vacsoráján vett részt, ahol. kijelentette: „a világon minden más emberi lénynél jobban szeretném, ha a vietnami háború befejeződnék.”. Tárgyalási hajlandóságának bizonygatását azonban nem kapcsolta össze semmilyen új javaslattal. Az összejövetelt kisebb incidens zavarta meg. Vacsora közben az egyik vendég az asztalid közelében felállt, s narancsszínű plakátot tartott a magasba, ezzel a felirattal: „Vietnam”. Nagy hangzavar támadt. A magányos tüntető kezéből szomszédnője tépte ki a plakátot. Johnson bonni tárgyalásait követően a nyugatnémet kormány még szerdán este minisztertanácsi ülést tartott. A kormány jóvá hagyta Willy Brandt külügyminiszter nyilatkozatát, amely a tervezett Kozmosz156 MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunióban földkörüli pályára bocsátották a Kozmosz 156 mesterséges holdat. A szputnyikon a tudományos rendeltetésű berendezéseken kívül a pályaelemek pontos mérésére szolgáló rádiórendszer, valamint rádiótávmérési rendszer található. A Kozmosz 156 berendezése szabályszerűen működik. MTI atomsorompó-szerződés ügyében csütörtökön délelőtt hangzik el a Bundestagban. A REUTER iroda szerint ez a tárgykör volt Johnson és Kiesinger tárgyalásainak legfontosabb pontja, de a két vezető „semmilyen kézzelfogható előrehaladást” nem ért el. Mao Ce-lung poríréja helyeit Liv Sao-csi „kutyafeje” Sokan meghalnak, menekülnek, a kulturális forrod O lomban Délnyugat-Kínában a „kulturális forradalom” nagy ellenállásra talált. A Kínai Tudományos Akadémia „forradalmi lázadóinak” sajtóorgánuma azzal vádolja Li Csing-csuant, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság Délnyugati Irodájának első titkárát, hogy „ellenforradalmi” és Mao-ellenes tevékenységet szervez. Csengtu városában — SzeCsuan tartomány székhelyén — a „forradalmi lázadók” sok parancsnokát letartóztatták. „A fehér terror ismét elárasztotta Csengtu város körzetét” — írja a lap. A Kínai Tudományos Akadémia „forradalmi lázadóinak” lapja, a Szrino írja: Szecsuan tartományban feloszlatják a „forradalmi szervezeteket” és megverik, letartóztatják a „forradalmi tömegeket”. „Sok hős életét vesztette. Ä néptömegek menekülnek, nem mernek visszatérni vállalataikhoz, ami súlyosan kihat a termelésre”. „Az ellenforradalmi erők — írja a lap — meg merték tenni azt is, hogy levették Mao Ce-tung arcképeit és helyette Liu Sao-csi kutyafejének protréjét rakták fel. Minden jel szerint a Csengtu-i ellenforradalmi áramlat titkos kapcsolatot tart fenn a Csüng- csing és Kujang városokban tevékenykedő reakciós csoporttal. Titokban összehangolják akcióikat, ellen- forradalmat készülnek szervezni a hatalom megragadásáért Kujcsou tartományban és a délnyugati térségben” — írja a tudományos akadémia „forradalmi lázadóinak” lapja. Válasz egy röpcédulára Irtó: Honika Warnenska — Itt bomba van..; Még egy azok közül, amelyek január 18-án hullottak üzemünkre — mondotta Tran Than Vo, a papírgyár igazgatója egy mély tölcsérre mutatva. Alján zöldes víz poshadt. Felette bambusz szerkezet. — Minden lehetségesei megteszünk, hogy kiemeljük és ártalmatlanná tegyük, persze a szükséges elővigyázatossági intézkedések mellett. Még mindig fülemben csengett az elbeszélés a szörnyű napokról, amelyeket Viet Tri város január végén átélt. Gondolhattam- e, amikor 1962. tavaszán ezt a virágzó várost láttam, hogy a fehérre meszelt épületeket bombáktól, repeszdaraboktól megtizedelve látom viszont? Pusztítanak és pusztítanak 1967. január 18-án 18 F—105-ös repülőgép hatvankét bombát dobott Viet Tri városra. Az egyik közülük mélyen a földbe vágódott a papírgyár udvarán. — Hogyan boldogulnak az utászok segítsége nélkül? — kérdeztem a mély bombatölcsérbe pillantva. Mielőtt még a tolmács lefordította volna az igazgató válaszát, egy papírszeletre lettem figyelmes, amely a zöldes víz felszínén úszott. — Ez mi? — Röpcédula. — Amerikai röpcédula? Mikor dobtak utoljára ilyeneket? Vo elvtárs vállat vont. — Folyton dobálnak, a bombákkal váltogatva. Azt kérdezi, mit csinálnak velük az emberek? Többnyire megsemmisítik, vagy átadják a hatóságoknak. Akarja azt a cédulát? Meglátjuk, talán sikerül kihslászni. A gyári védelem parancsnoka ügyesen felhasználja horgásztehetségét. A bombatölcsér mellé guggolva egy hosszú bambuszrúddal manőverez. A röpcédula végül is kezembe kerül, nedvesen, de teljes épségben. Nemrég dobhatta le egy repülőgép, mert bár átnedvesedett, mégis jól olvasható. Előttem van a vietnami nyelven írt szöveg. A hátlapon amerikai repülőgépeket ábrázoló fénykép. A röpcédula holmi „nagylelkű” figyelmeztetés a civil lakosságnak. A vietnami szavak azonban senkit sem csaphatnak be — az amerikai agresszorok keze írta ezt a szöveget. Nem ez az első ellenséges röpcédula, amit a harcoló Vietnamban látok. Érdemes megismerkedni a szövegével és a benne rejlő hazugságokkal az amerikaiak állítólagos céljairól. A röpcédula így hangzik: „Figyelem, szülők! A civil lakosság távozzék el bombázásaink célpontjaitól: a vasútaktól, gépkocsisaktól. légelhárító ütegektől, hidaktól, kikötőktől, üzemanyagraktáraktól, és katonai objektumoktól. Ha a fent felsorolt objektumok közelében laksz, vagy dolgozol, távozz el onnét sürgősen.” A folytatás a hátlapon: „Az igazság a bombázásokkal kaDCSolatban a következő: Ha bombázásaink során a civil lakosság szenved, ez azért van, mert Észak-Vietnam városai és lakóhelyei nem maradhatnak érintetlenül a támadások alatt. A szövetséges erők pilótái vállalják az alacsony repülés kockázatát. hosy pontosan megcélozhassák a katonai obiek- tumokat. Ezért sok repülőgépünket eltalálták és 500 repülőgépet veszítettünk Észak-Vietnam felett. A szövetséges erők renülőgé- pei túl nagy árat fizettek. amikor megpróbálták elkerülni a civil lakpsság téves megtámadását. A légelhárító tüzérség rakétái és ütegei, amelyek tüzet nyitnak a lakóhelyek közelében — a lakosok életét veszélyeztetik!” Az igazság Hagyjuk egyelőre a röplap sajátos szóhasználatát, különösen a szokatlan fordulatot: „a szövetséges erők repülőgépei”. Feljegyzem Nguyen Van Thonak, a kerület egyik lakosának szavait: — Kora reggel volt. Feleségemmel éppen munkára készültünk a vizsföídek- re. Lányom aznap a na-, nióka begyűjtésnél dolgozott. A legkisebb gyerekek éppen reggeliztek. — A sziréna veszélyt jelző hangjára mind az óvóhelyre siettünk. A repülőgépmotorok bugását hamarosan túlbömbölték a bombarobbanások a házunk körül. Kinéztem, de rögtön visszajöttem, mert a repülőgépek visszatértek. Ekkor hullottak a bombák a házunkra és az óvóhelyre. Nagy csend lett. Csak Tho súlyos lélegzése hallatszik, aki erőlködve mondja tovább: — Egész tíztagú családomat betemette a bomba az óvóhelyen. Mire kiástak bennünket és engem eszméletre térítettek, feleségem, legnagyobbik, 15 éves lányunk és legkisebbik fiunk meghalt. A többi öt gyerek megsebesült. A ház romokban hevert. Amikor a legkisebbik gyereket kiásták. még kezecskéjében tartott egy félig megevett banánt. A rombadőlt kunyhók, a védtelen emberek, nők és gyermekek — ime a katonai célpontok. Kis temető a közeli domb aljában. Szerény kis kő- obeliszkek a kereszt jelével — olyan emberek sírjai, akik természetes halállal haltak meg saját házukban a béke idején. Nagy, frissen ásott sírok — még nincs rajtuk semmilyen jel, még a fű sem nőtte be őket. Ezek a sírok Doan Két telepnek és Vien Tri városnak azokat a lakosait rejtik, akik nem élték túl a három percnyi borzalmat. Az amerikai légikalózok támadása ugyanis csak három percig tartott. Még egy hadicélpont a városban: a barna földben kiásott négyszög: Mellette a törött bambuszok. Nemrég még óvoda volt itt. Január 18-án kora reggel^ mint minden nap, eljöttek ide a gyerekek, több mint 30-an. De az a nap különösen hideg volt. A fiatal óvónő nem akarta kivinni a gyerekeket a hidegbe, és hazaküldte őket.. Alig értek haza. megszólalt a sziréna és követték a bombarobbanások. Az óvónőnek sikerült visszaugrania a óvóhelyre. Szerencséje volt, mert az egyik bomba éppen a „szövetséges erők hadicélpontját”, az óvodát találta. A 30 gyermek véletlenül kerülte el a halált. De hány gyermek halt meg más óvodákban, bölcsődékben, iskolákban, falusi utakon, bombázott városokban, szüleik házában ? Hány gyermeket öltek meg az amerikai légikalőzok ? Ezt a kérdést teszem fel magamnak, míg Viet Tri- ben és már városokban a bombatölcséreket nézem. Előttem van a bombázott iskolák listája és a tájékoztatás, amit erről a VDK oktatásügyi minisztériumától kaptam. A komor lista túlságosan hosszú ahhoz, hotív itt ismertessem. Még egy hadieélpontot látok: a lerombolt templomot. ahol a Viet Tri-bell katolikusok esténként Imára gyűltek össze. Az oltár rombadőlt. a tető romos verendázatán át benéz a* égj
