Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-28 / 99. szám
1907. április 98. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szövetkezeti dokumentumok Az egyik termelőszövetkezeti főkönyvelővel beszélgettünk a minap. Panaszkodott, hogy mennyi gondja baja is lehet hirtelenjében egy-egy vezetőnek, ha a régebbi évekről akar hiteles, megbízható adatokat szerezni, s közben nincs rendben az irattár, vagy egyáltalán nem ismernek ilyet a közös gaz_ daságban. Jónéhány olyan termelőszövetkezet található megyénkben is, melyek a kezdet kezdetén alakultak, még az 1948—49-es években. Akkoriban még gyerekcipőben járt a könyvelés, s év végén a járandóságot nem milliókban számolták, nem is gyűjtögettek bizonylatokat, nem vezettek kartotékokat. Több helyen megfordultam, s ha évekre visszamenőleg egykét adatot, termelési eredményt kértem, nem minden esetben tudtak kielégítően válaszolni. Akadnak termelőszövetkezetek, ahol csak 1957-től tudják kimutatni esztendőről esztendőre a termelési eredményeket és más fontos adatokat. Hiányoznak azok a dolgok, amelyek ma hiteles képet mutatnának a közös gazdálkodás akkori színvonaláról, s egyben sok esetben pótolhatatlan segítséget is jelentenének. Lényegében a kezdeti években kimutatható szövetkezeti fejlődés, előrehaladás leggazdagabban, leghitelesebben az emberekben élj kézzelfoghatóan pedig egynéhány épületben, vagy gépekben, amit abban az időszakban szerzett a közösség. Ha tehát tények, adatok kellenek a szövetkezet kezdeti szakaszából, kénytelenek az emlékező tehetséget igénybe venni. Keveset gondoltunk erre eddig. Hány meg hány nagyüzemi gazdaság található, ahol kevés gondot fordítottak az irattár kezelésére, szerepére. Pedig senki sem vitathatja, a szövetkezeti dokumentumok lényegében a szövetkezeti mozgalom történetét mutatják, tehát szerepük történelmi jelentőségű, A szövetkezeti mozgalom kibontakozása- ma már történelem, a dokumentumok a maguk módján történelmet jelentenek. Nemcsak hanyagság, hanem meggondolatlan felelőtlenség egy-egy szövetkezet irattárát elhanyagolni, esetleg szétszórni. Tavaly ősszel sajnos még a kisújszállási Dózsa Termelőszövetkezetben is megtörtént ilyesmi. Az országban többfelé jelentős kezdeményezés született. így a makói Lenin Tsz feldolgoztatta a közös gazdaság történetét, vagy a fábiánsebestyénl Kinizsi Tsz egyszerű eszközökkel bár. de filmet készíttetett a jelenlegi életről, dolgos hétköznapokról, örvendetes jelenségek ezek. Azért is. mert az elkövetkezendő LAKATOSMŰSZERÉSZ szakmunkást felvesz a Kunmadaras és Környéke Építő-Javító Ktsz abádszalóki munkahellyel. Jelentkezés az abádszalóki telepen Czicze Ambrus telepvezetőnél, — Abádszalók. Lenin u. 8. szám alatt. időszakban mindig lesz egy elfogadható, reális kép a kezdetekről, amikor létrejöttek a mezőgazdasági nagyüzemek, másrészt mert híven, dokumentumokkal bizonyítva megőrzik az utókor számára ezt a történelmi időszakot. Nem lehet elvárni, valamennyi gazdaság filmet vagy szociográfiai jellegű munkát készíttessen, de azt igen; a már birtokában levő adatokat, dokumentumokat gondosan, megfelelő helyen és formában őrizze meg. Jól csinálják az öcsödi Szabadság Termelőszövetkezetben, ahol példás rend uralkodik az irattárban. Visszamenőleg minden évre beköttetik a jegyzőkönyveket. zárszámadásokat, s a pénzügyi és termelési terveket. A következő lépés, a szövetkezet történetét és a főbb adatait dolgozzák fel. A szolnoki Lenin és a tiszasasi Rákóczi Tsz többek között az éves tervet és a zárszámadást sokszo- rosíttatja, hogy minden dolgozó tisztán lássa a gazdaság helyzetét, valamint saját feladatát. A kunmada- rasi Kossuth Tsz is új kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet. Ízléses formájú, kis könyvet ad ki, amelyben minden fontosabb adat megtalálható a gazdaságról. Sokat segít ez a munkában. Egyben mélyebbé teszi a szövetkezeti demokráciát, hiszen minden egyes tag tudja, pontosan tudja saját feladatát, s a közösségre vonatkozó terveket, elképzeléseket is. Így jobban beleszólhat a gazdaság ügyeibe. Ahol a gazdasági vezetés jó, ott a dokumentumokkal. irattárakkal sincs különösebb baj. A karcagi Lenin Tsz szintén sokat tett már ennek érdekében A tiszaföldvári Lenin Tsz- ről sem szabad megfeledkezni. Ebben a gazdaságban pályázatot hirdetnek a szövetkezet történetének megírására, feldolgozására. Jelentős anyagi áldozatot hoz a közösség, de megéri. A szövetkezeti mozgalom történetének megörökítéséért, fejlődését bemutató dokumentumokért is áldozni kell. Ha nem is milliókat, egy kis szorgalmat, egy kis munkát, egy kis akaratot mindenképpen. Lukács Imre Köszöntjük pállunk régi harcosait Ma délután a megye különböző tájairól középkorú és idősebb emberek — férfiak, nők — érkeznek Szolnokra* Más és más az életútjuk, s mégis van egy közös vonásuk: valamennyien évtizedekkel ezelőtt — egyikük-másikuk csaknem fél évszázada — kötelezték el magukat a munkásmozgalommal. Olyan emberek ők, akik önzetlenül, odaadással dolgoztak mindig és dolgoznak ma is erejükhöz mérten, a párt által kitűzött célokért, az egész nép boldogulásáért. Ki tartaná számon, hogy mi mindenről mondtak le életükben azért, hogy a rájuk bízott feladatot becsülettel elvégezzék, hogy mind több és több emberrel ismertessék meg a párt igazát? Az ő életükben voltak nagyon nehéz, bajokkal terhes időszakok is, de mindig helytálltak. Számukra a harc, a küzdelem jelentette az élet értelmét. A több mint évszázados munkásmozgalom azon kévéséi közé tartoznak, akik megérhették harcuk győzelmét, s utána a kiteljesedő szocialista társadalom viszonyai között folytathatták a kommunizmus ügyének szolgálatát. Pártunk nagyon tiszteit, s egész népünk által forró megbecsülésben részesített harcosai ők, akik ma a Tisza Szállóban rendezett ünnepségen megjelennek abból az alkalomból, hogy- átvegyék a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Viseljék még sokáig jó erőben és egészségben a kitüntetést, amelyet pártunk egyszerű harcosaikénl érdemeltek ki több évtizedes, példamutató munkával, kommunista helytállással. Róza néni Fártfag 1919 óta Tizerikétéves koromban már sejtettem, mennyire meg kell a kenyérért küzdeni. Napszámba jártam. Tíz-tizen- két kilométerre gyalogoltam a várostól. Ha más munka nem várt volna rám, egy akkora gyereknek az is elég egy napra. És hogy mi fájt legjobban?! Tíz fillért kaptunk naponta. Ennyi volt egy kiló kenyér ára. Szalonnára, hozzávalóra már nem telt. 1915-ben kerültem át Túrkevéről ide, Mezőtúrra. De bejártam, bebújdostam az országot. Tizenhárom évig tol- tam a kubikos talicskát. Ugye, hogy hihetetlen! Nő létemre kubikos voltam. így volt. Akkor ez is rang volt. ...Egy köbméter föld kubikolásáért 2 fillér bér javítást kértünk. Azt nem lehetett csak úgy. Elő kellett készíteni. Mit csináltam? Ah, de sok röpiratot megírtam. Kézzel. Azért, hogy durva volt a tenyerem, jól írtam. Meg se tudnám mondani, hányat. Sokat, nagyon sokat írtam. Aztán éppen, mert nő vagyok, olyan dolgokat is megengedhettem magamnak, amit férfiaknak nem néztek volna el. Amikor kitört az első világháború a testvéreimet és a férjemet elvitték a frontra. Magam maradtam és csak egyet éreztem: segítenem kell magamon, a magamfajta nyomorultakon. Az eszközökben sokat nem válogathattam. Szép szó?! Hm. Ritka volt hozzánk. Egyszer petróleumért álltunk sorban a háború idején. Csendőr vigyázta, hogy rendben menjünk. Akit ismert, aki a nők közül megtetszett neki, azoktcl soron kívül elvette a vásárlási igazolványt. Azoknak lett is petróleum. Másoknak meg már nem jutott. Nem bírtam a haragommal. Nekimentem. Nem tudtam, mi lesz. Fenyegetőzött, hogy elvitet. Akkor az asszonyok mellém álltak. Kórusban rákiabáltak: megütötte és még ő fenyegeti. Nem beszéltem azután sokat. Ereztem, mi szegény, nincstelen asszonyok nagyon összetartunk. Ez az érzés sokszor, sok mindenen átsegített, és elvezetett oda, hogy 1919- ben felvételemet kértem a kommunista pártba. Felvettek és a Tanácsköztársaság idején direktóriumi taggá választottak. Itt a tagsági könyvem. 1919 óta írták be a párttagságomat, 48 éve. Hetvenhét éves vagyok. Megöregedtem. A küzdelem megedzett. A Tanácsköztársaság, amitől mi kubikosok a legjobbat vártuk, elbukott. Nekem, aki gyűléseket szerveztem, gyűléseken beszéltem,, nem volt tanácsos itthon maradni. Budapestre szöktünk, aztán Somogyba, Fejérbe. Teleltünk olyan épületben, ahol üveg nem volt az ablakon. Az állatokat meleg helyre kötötték el, de nekünk nem volt hová menni. Ott szereztem az ízületi gyulladást is. Most már bottal járok és mindig viszem magammal ezt a meleg kendőt is. Nem szeretnék ágynak esni. Szeretnék még dolgozni, hisz a mozgalomban öregedtem meg. özvegy Szabó Sándorné, született Szabó Rozáliát — a mezőtúriak Róza nénijét — ünnepségre hívták. Kitüntetik. Félévszázados munkásmozgalmi tevékenysége legnagyobb elismeréseként ma átveszi a „Szocialista Hazáért Érdemrend” -et. Mihály bácsi Párttag 1918 óta „Menjetek, csináljatok otthon forradalmat” — ezzel engedtek haza kétheti kocsiskodásom után a fogságból a forradalom idején. Csak arra emlékszem már, hogy Bálint volt a keresztneve annak a bácsinak, akivel együtt laktunk. Csak sejtettem, hogy hajlandó a mozgalommal tartani. Hiszen ő már részt vett az 1905-ös orosz forradalomban is. A napra pontosan nem emlékszem már, de 1918 novembere volt, amikor itt Kunszerttmártonban megalakítottuk a kommunista pártot. Gyólai Balázs lett a titkár. Rám az ifjúsági mozgalmat bízták. Nem sok időm jutott rá. Áprilisban már mint vörös katona harcoltam. Arról is elmosódott már emlékeim jórésze. Még fennállt a tanácshatalom, de már ellenforradalmárokkal kellett szembenézni. Pesten voltunk, egyik laktanyában. Viaskodtam fehér tisztekkel, bontottam sínt — mikor mit bíztak rám —, hogy hátráltassam az ellenforradalmárokat. Szob- tól Csongrádig sok városban megfordultam. A legfájóbb emlékem 1919 augusztusához az abonyi piactérhez köt. Ott raktuk le a fegyvert. Nem is any- nyira leraktuk, mint széttörtük, összetörtük, hogy ha már nekünk meg kell tőle válni, legalább ellenünk ne vehessék kézbe. Egy árpatáblán drótkerítést húztak, az volt a fogolytáborunk. Ügy hordtak nekünk az abonyiak egy kis élelmet. Onnan nem Rezgő-völgy Ténferegtek, nézdegéltek. Senki sem szólt hozzájuk. Méregették őket, errefelé még szokatlan bőrkalapjukat, szivacskabátjukat es a foglalatot. a lapos, zöld gépkocsit, amely olyan volt, mintha ráült volna egy óriás. Jöttek-mentek, nézelődtek. Aztán egy süldőlány lépett hozzájuk. — Keresnek valakit? — Nem éppen. — De maguk keresnek valakit — állította a lány. — Azt is tudom, hogy kicsodát. Odavezessem magukat? Mivel ők csak előőrs voltak. a többiek valami okból késtek még, hát ráálltak a kirándulásra. Gondolták hogy majd a kültelki szőlők között zug-bormérés fogadja őket, jó itallal, szivárványos, vén poharakkal. — Menjünk — mondták a lánynak. — Tíz forint — mondta tárgyilagos hangon a lány. — Tíz forint — és már tartotta is apró markát. — Ilyen kicsi lánynak ennyi sok pénzt — ingerkedtek vele az idegenek. — Pontosan ennyi jár nekem — közölte a lány. — Ez a tarifa. Fizettek és nekivágtak. Végtelen kerítések között baktattak, nagyon sokáig és egyre a hegynek. — Nem erre van a Rezgő-völgy? — kérdezte az egyik bőrkalapos. — De, pontosan erre — mondta gyanakodva a lány. — Ismerik ezt a vidéket? — No csak úgy, általában. Végre kapu nyílt, sövénykapu. Útjuk völgynek ment az aranyzöld délelőttben egy elvadult, hatalmas kerten át. Kerek völgybe lejtettek, amely olyan volt a dombok szívében, mint egy megszelídült kráter. — Az ott a Rezgő — mutatott alá a lány. — Mindjárt helyben leszünk. Sokáig kellett zörgetnie. Csak nagy késve szólt ki ?gy mély és nyugodalmas női alt. — Anna?! — Igen. — Egyedül jöttél? — Nem. Még mindig várni kellett a hajdani kis vadászlak előtt. Csend volt itt. csak a szél zúgott néha o jegenyéken át. t Aztán beléphettek. Tisztaszemű öregasszony várta őket, szedett-vedett bútorok közt. A két kitárt ablakon át özönlött befelé a békés világosság. — Mire kíváncsiak? — hajtotta félre a fejét, mint egy figyelő madár. Nem értették a kérdést. Anna biztatta őket. — Ő ■mindent megmond. Látja a holtakat is. Leghamarább a legidősebb bőrkalapos találta fel magát. — Miből jósol a néni? Kártyából? Kávézaccból? — Én nem jósolok — mondta az öregasszony szárazon. — Tényekei közlök. Hamuból. A hamu a legtisztább anyag. Most egy másik bőrkalapos kérdezett. — Mi lesz a Rezgő-völgy jövője? — Értem — biccentett a jósnő. — Maguk tehát mezőgazdászok. Maguk akarnak itt szölősíteni... Anna! A hamustálat! Rezgeti a szürke por, ahogy időnként megrázta. — Kérem. Rossz lapra tettek tel. Jégvrést látok aszályos nyarakat. Ne fogjanak hozzá. — A néni mindig igazat mond. — állította a lány. — Fogadják meg a tanácsát. — Kár ezért az érdekes házikóért — mondta a legidősebb bőrkalapos —, de le kell bontani. Maga nénike, a jövő héten költözik Az új telepen kap szép lakást. A jósasszony elszürkült. Helyette Anna kiabált. — Kik maguk? Van éppen elég hely itt! Minek akarják elűzni a nénit? Még mások is laknak a völgyben! Szelíden válaszoltak a bőrkalaposok. — Nem űzünk mi el senkit sem Debát nagy terület kell nekünk Erőmű épül ide. Darázs Endre szabadult senki verés, kínzás nélkül. Amikor hazakerültem, kerestem a párttagokat. De akkor már itthon minden más volt, mint a forradalom idején. Sokaknak fájt a bukás, de szólni miatta á sok kínzás után alig mertek. A földmunkás szakszervezetben folytattam. Röplapokat, — kiadványokat hordtam, továbbítottam. Egyetlen egyet sem tudtam megőrizni közülük, mert a csendőrök „törzsvendégeim” voltak. Hetenként vagy még gyakrabban látogattak. Csak a címekre emlékszem. „Száz%”, „Múlt, jelen, jövő”, „Kik fizetnek rá a háborúra?” stb., stb. A második világháború idején volt egy oroszországi térképem, amelyet szovjet kiállításon szereztem. Ezen titokban apró zászlók tűzdelésével nyomon követtem a németeket. Amikor pedig a szovjetek visszaverték őket, én is visszavonultattam a zászlókat. — így mindig láttam, hol, merre járnak. Vártam, nagyon vártam, hogy Magyar- országra is elérkezzenek. Amikor 1945 telén Rákoshegyen először láttam szovjet katonákat, az örömtől nevetőgörcsöt kaptam. A kubikos taligával „igazoltam” magam előttük. Itthon már minden köny- nyebb volt. 1948-ban hatan alakítottuk meg a Zalka Máté Tsz-t, amely azóta szép nagy szövetkezetlé nőtt. Örülök, hogy ezt is megértem. ☆ A keze reszket, a hangja el-elfullad. Nehezen, de szívesen emlékezik fiatal életére Molnár Mihály bácsi, aki 49 évvel ezelőtt; 1918 novemberében lépett a pártba. S azóta is kitartott a munkásmozgalom mellett. Ö az, akit a párt legrégibb tagjaként megyénkben köszönthetünk, s köszöntjük abból a nevezetes alkalomból, hogy április 28-án átveszi a kitüntetést, a „Szocialista Hazáért Érdemrend”-et. B. E. Jó állapotban lévő C. G. Pobjeda ssemély gépkocsi eladó. Haladás 1 ss ftagyli orü
