Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

1967. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Látogatás Szondái Sándor műtermében Szandai Sándor szobrászművész most, 7-én volt 64 éves, 1903. március 7-én szü­letett Szolnokon. A középiskolát is itt és Mezőtúron végezte el. Művészi pályáját, mint festő kezdte, 1928-tól írással is fog­lalkozott, novellái jelentek meg a napila­pokban és a Nyugatban, a Munkában. 1931 és 32-ben saját kiadásában és szer­kesztésében Szolnokon Irodalmi Kurír címmel évenként tízszer megjelenő folyó­iratot ad ki. 1933-ban kezdett szobrászkodni, 1934- től rendszeresen kiállít. A Fürst Sándor utcai VII. emeleti lakás ablakai a Dunára néznek. Innen a magasból már meglepően absztrakt panoráma tárul a szemem elé: vonalak, sí­kok. szín- és fényfoltok. Szandai Sándor szobrász- művész, bár egy jól körül­határolható életművet mondhat már magáénak, itthon jobbára csak a ben- fentesebb művészbarátok körében ismert. Műveivel azonban nap mint nap ta­lálkozhat a nagyközönség is. Huszonhét plasztikai al­kotása díszíti közterein­ket, új lakónegyedeinket, a különböző intézményeket. 1958 óta elsősorban kül­földön, főképp Franciaor­szágban állítja ki műveit. Legutóbb 1965-ben a zág­rábi Nouvelle Tendace 3- on szerepelt. Ennek a ki­állításának a hatására kér­te meg személyi adatait a Velencei Biena lé igazga­tósága. A realizmus talajáról ki­indulva, túllépve az avan- gard mindent tagadó anti- tézisén egy új művészi szin­tézis lehetőségeit kutatja Szandai Sándor. Ez az út letagadhatatlanul benne van minden mai alkotásában is. Megmagyarázhatatlan kva­litatív tényező, de lényegi­leg igaz Picassónak az a gondolata, hogy egy fehér lapon egyetlen fekete ce­ruza vonal is árulkodóan igazolja tehetséges alkotó- művész vagy dilettáns húz­ta-e. A művészi hitvallás sze­rint megfogalmazott nonfi­guratív műveket is ilyen­fajta kvalitatív tényezők különböztetik meg a kal­már szellemű kóklerek dömping áruitól. Szandai Sándor legutolsó, nonfiguratív korszakára is ez a művészi hit a legjel­lemzőbb. — A hit a legfontosabb. Azt tartom, hogy hit nélkül nem létezhet semmiféle al­kotás. Én feltétel nélkül hi­szek abban, amit csinálok, hiszem, hogy a művészei jövőjének útját járom és munkám egy elkövetkezen­dő, de feltétlenül bekövet­kező kor igényeit elégíti majd ki. Szeretem a fiata­lokat, akik részesei lesznek majd e kornak és megér­tem őket, megértem meg­változott életritmusukat, a fejlődés, a változás szágul­dó iramát. Tisztelem a ré­gi korok eredményeit, már régen túl vagyok azon az avangard túlzáson, hogy meg kell semmisíteni min­dent, ami az emberiség kultúrtörténetéhez kötő­dik. A tudomány azonban többet fejlődött elmúlt harminc évben, mint az azt megelőző évezredekben. Memóriám nem olyan, hogy lexikálisán ismerjem ennek eredményeit, de ér­tem a lényegét. Szeretném, ha az én hitem is megér­tenék. Zavarba jövök és meg­akadok, ha arra gondolok, hogy szavakba kell önte­nem a látványt, amelyben a művész lakásán részem yolt. Hiszen az 1958 óta készült műveknek éppen az az egyik közös lénye­gük, hogy szakított bennük alkotójuk a fogalmi gon­dolkodásmóddal, minden­nel, ami a képzőművészet­ben „irodalmi” tartalom — tiszta és egyértelmű vizuális képletek. Plaszti­kus képek, festmények és grafikák. Ez a fajta művészet kü­lönösképp murális funkció­jú. A modem építkezésben eddig szinte még fel nem mért dekorációs lehetősé­gei vannak. Funkciójuk azonban nem pusztán a dí­szítés, ennél sokkal maga- , sabbrendű vizuális igénye­ket is kielégítenek. — Nagyon sok portré szobrot és kisplasztikát ké­szítettem. Portréimban és ugyancsak kútfiguráimnál a kor szellemének tettem ele­get, valami belső karakter­érzés hozzáadásával. Kis­plasztikáim summái a gro- teszkség szemléletében jöt­tek létre, de mindig a mozgás dinamikájával és kihangsúlyozott emberi ka­rakterrel. Mostanában so­kan a dimenzionisták közé sorolnak és bár 1958 óta az Op-Art szellemében fogal­mazom meg munkásságo­mat, a hangom egyéni. Jól vagy rosszul, de egyedül csak én vagyok képes így alkotni. Műveim műfajilag is új megjelenésűek, mert nem tudom egyértelműen sem szobrászatnak, sem festészetnek megjelölni. Hi­szem, hogy vizuálisan örö­met okozó szellemi kisu­gárzások. Beszélgetés közben né­hány festményt. grafikát mutat. Festménynek, grafi­kának vagyok kénytelen jobb pontosabbkifejezés híján ne­vezni ezeket a műveket. Figyelem magamon hatásu­kat. Próbálom rokonítani az alkotót az ismert nyuga­ti nonfiguratív irányzatok­kal; a „zengával” a gesz­tus festészettel. Valamin azonban mindig fenn aka­dok. Nem érzem azokat az idegesítő hatásokat ezakr ben a művekben, nincs robbanás és romboló erő. mint a pszichológaiai auto­matizmust valló, a tudat­alattiból alkotó gesztus fes­tészetben, például Pollock- náL — Párizsban szinte na­ponként látogattak él hoz­zám a neves képzőművé­szeti kritikusok. Vitatkoz­tak a műveim előtt. Pró­báltak valakihez hozzá­kapcsolni. rokonítani vala­kivel. Végülis Seurat-t vél­tek felfedezni grafikáimban. Azt azonban ők is elismer­ték, hogy ez csak nagyon távoli hasonlóság. Valóban Seurat is hasonló fakturá- lis hatásokra törekedett grafikáiban, de ő pointilis­ta volt, én pedig nem. Csak töredékét láthattam a művész alkotásainak, az élmények, benyomások mégis zuhatagszerűem sza­kadtak rám. Két évvel ez­előtt Kómában, Emerigo Tót műtermében éreztem magamat így. Nem is vé­letlen a hasonlóság. Szan­dai Sándor és Tót Imre ba­rátok és egy kicsit egy hitet valló alkotótársak. Az egyik szobában a tervek, modellek mellett két építészeti tervet fedez­tem fel. A pozsonyi hajóál­lomás és a híd tervét. Ez Szandai Sándor legújabb megbízatása. A hajóállo­más csarnokának és a hí­don levő kilátó-presszónak a belső szobrászati díszíté­sét kell elkészítenie. Akaratlanul megint Tót Imre és a Termini pálya­udvar márvány fríze jutott eszembe. Már késő este volt, ami kor kiléptünk a ház kapu ján. A művész is lekísért bennünket, ő dolgozni in­dult a másik műtermébe. A búcsúzásnál arra gondol­tam. jó lenne, ha Szandai Sándorral és műveivel Szolnokon is találkozhat­nánk. 1968 első negyedévé­ben rendezik meg önálló kiállítását az Ernszt múze­umban. Ezt az anyagot itt, Szolnokon is érdemes len­ne bemutatni. Rideg Gábor ORTUTAY GYULA: Halhatatlan népköltészet Amikor Ortutay Gyula 1929 őszén beiratkozott a szegedi egyetemre, huma- nisztikával, elsősorban gö­rög filozófiával kívánt fog­lalkozni. Azután találkozott, egy kiváló professzorral és egy olyan tudományággal, amely napok alatt új irányt szabott tanulmányai­nak, egész munkásságának. Solymossy Sándor hatásá­ra már a szegedi egyetemi évek alatt Szabolcsba uta­zik, balladákat és meséket gyűjteni. Ily módon fel kellett figyelnie az egye­tem falain túli világ gyötrő problémáira, a dalok és mesék kincseit őrző nép aggasztó állapotára, a föld és jogok nélkül kallódó szegényparasztság. küzdel­meire. Éppen ez a valóság felé fordulás, az aktuális társadalmi gondokat-fel- adatokat is vállaló szemlé­let tette kutatásait újszem­pontúvá, termékennyé, a nemzeti közműveltség egé­szében is jelentőssé. A kö­zelmúltban megjelent, Hal­hatatlan népköltészet című kötetének ez első és legfon­tosabb tanulsága A néprajz tudománya sokat köszönhet Ortutay aktualitásigényének, annak, hogy gyűjtő munkája a harmincas években szoro­san összeforrt a magyar tár­sadalom radikális átalakí­tásának terveivel. Ebben az összefüggésben válik csak érthetővé például Fedics Mihály meséinek gyors terjedése. Érdemes egy pil­lanatra megállni Fedics bá­csi és a mesegyűjtő talál­kozásánál. A színhely ap­ró szabolcsi falu, Bátorli­get, ahová Ortutay egy őszi napon, zuhogó esőben érkezett. Ennél is nagyobb baj volt. hogy reményei megcsalták. Kiderült, hogy Bátorliget alig néhány év­tizedes település, néprajzi szempontból tehát érdekte­len. Indult volna tovább, de nem volt mivel. Időmentés­nek — hogy kárba ne vesz - szen a napja — jó meséiét keresett. így került Fedics Mihály kunyhójába. Itt élt ő uno­kájával, annak férjével és három dédunokájával, igen szegényesen. Meséi kiska- nászokról, sárkányokról, királykisasszonyokról az Igazság és a Hamisság bir­kózásáról szóltak, de mö­göttük a jelen és a közel­múlt eseményei, egy pró­bára tett élet motívumai is felsejlettek. Ortutay ped!g ki is emelte ezeket: hadd tudja meg minél több ember, hogy a mesék áradó gazdagságában és pompás szerkezetében a magyar sze­gényparasztság eihagyott- sága, elárult tehetsége vá­dol. Fedics bácsi apja cse­léd volt szabolcsi uradal­makban. Fiára is ez a sors várt. Imi-olvasni nem ta­nulhatott, volt kiskanász, kisbéres, kocsis, napszámos, erdőirtó munkás. Megjárta Amerikát is, ahol farmo­kon és útépítésnél dolgo­zott. öregségére pár hold földet vásárolt, de az el­úszott. Maradt a szegény­sor, a koldusság és a lélek csorduló bősége, a mese­mondás adománya, amely Ortutay jóvoltából ország­szerte ismertté vált. Aki jól olvasta az akkori me­séket, az akkori magyar valóságra gondolt, és erő­södött ' meggyőződésében: ezt a világot össze kell törni, a Fedics Mihályok országává kell változtatni. A hagyományt a jelen és a jövő érdekében kí­vánja hasznosítani. „Hiszen a mai magyar falu — írja Eleven vagy múzeumi kul­túra című tanulmányában nem azt várja tőlünk, hogy valamilyen kiagyalt esz­mény szerint öltöztessük a régi népi formákba, újra meg újra. Nem akar bezár­kózni a maga teremtette régi költészeti, művészeti formák újraélesztett vilá­gába... Ehelyett a ml kul­turális tömegmunkánknak meg kell találnia azokat a módokat, amelyek révén az írástudó, s mind nagyobb természettudományos, tech­nikai tudással, mind na­gyobb kulturális igények­kel fellépő faluhoz szólha­tunk. Ezt a programot segíti hatékony megvalósulásában Ortutay Gyula könyve, amely az eddig jelzetteken túl is sok időszerű kérdés­ben ad eligazítást, tudo­mányos és közírói állásfog­lalást Dersi Tamás Zzinagógából: könyvtár és csillagvizsgáló A jászberényi zsinagóga most még igen elhanyagolt állapotban van. A megyei tanács vb tervező irodáján azonban Zsidai Emilné építészmérnök, generálter­vező irányításával készül, nek az épület átalakításá­nak tervet A nagy belső térből rész­ben két-, részben három- szintes könyvtárépületet alakítanak kt Az épület külső képe is alaposan meg­változik. A tornyokat le­bontják, lapostetőt húznak. A földszinten kölcsönző terem és raktár lesz, az emeleten (külön feljáróval) gyermekkönyvtár és a fel­nőttek számára egy olvasóte­rem. Kétszobás szolgálati lakást is magában foglal majd az épület. A tetőn csillagvizsgálót építenek. Két és félméteres kupolájából tanulmányoz­hatják a helyiek a csillagok járását Ilyen most a zsinagóga > 8 ilyen lesz átalakítás után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom