Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

SZOLNOK MEGS El NÉPLAP lőő?. február S. 1 Mindenfelől Anglia várja Koszígínt JSASA jelentés: Egy étvei elhalasztják az USA űrhajós programját Az angcd közvélemény nagy érdeklődéssel tekint Eoszigin szovjet kormányfő jövő hétfőn kezdődő egy­hetes látogatása elé. A la­pok pártállásra való tekin­tet nélkül melegen méltat­ják a szovjet vendég pá­lyafutását, kiemelik Ko­szigin gazdasági szakértel­mét, s „türelmes, szívós, hozzáértő” diplomáciájá­nak olyan sikereit, mint például a taskenti béke­egyezmény és a szovjet— francia kapcsolatok mesz- szemenő javulása. Számos hírmagyarázó párhuzamot von a szovjet— francia kapcsolatok látvá­nyos fejlődése és a szovjet —brit kapcsolatok alakulá­sa között. Az utóbbiak tá­volról sem fejlődtek olyan mértékben, mint sokan re­mélték a Wilson-kormány Nyugati hírügynökségek az Üj-Kína moszkvai tu­dósítójától kapott informá­ciókra hivatkozva azt je­lentik, hogy a szovjet rend­őrök állítólag összetörték a kínai nagykövetség épü­letének falán levő szovjet- ellenes anyagokat bemuta­tó vitrint és megverték a kínai diplomatákat, akik be akartak avatkozni. A TASZSZ rendelkezésé­re álló megbízható adatok szerint az ügy a követke­zőképpen játszódott le: Szovjet dolgozók számos levélben tiltakoztak a vit­rinben kiállított rágalmazó anyagok ellen. Emiatt fel­hívták a Kínai Népköztár­saság nagykövetségét, hogy távolítsák él ezeket az anyagokat és fényképeket és hagyjanak fel a szovjet- ellenes propagandával. A Kínai Népköztársaság nagy- követsége azonban nem fo­gadta el ezeket a figyel­meztetéseket. Ekkor szovjet állampolgárok maguk távo­lították el a vitrinben ki­hatalomra kerülésekor. Kü­lönösen súlyos tehertétel London és Moszkva kap­csolataiban az Egyesült Ál­lamok vietnami politiká­jához nyújtott brit kor­mánytámogatás. Jóllehet, angol politikai körök eredménynek tekin­tik, hogy a kelet—nyugati kapcsolatokat mérgező vi­etnami háború ellenére egyáltalán sor kerülhet a szovjet kormányfő látoga­tására — az elsőre 1956 óta —, de csak „mérsékelt vá­rakozással” tekintenek a Wilson—Koszigin-találkozó kimenetele elé. Általában a gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlesztésére számíta­nak, de nem remélik, hogy a politikai problémák megvi­tatása túlléphetné a „hasznos eszmecsere” kereteit. A Guardian azt javásol­állított rágalmazó anya­gokat. A kínai diplomatákat nem verte meg senki, el­lentétben a kínai nagykö­vetség és az Üj-Kína hír- ügynökség képviselőinek állításaival — rágalom és provokáció minden ilyen állítás — hangoztatja a TASZSZ jelentése. A szovjet nagykövetség munkatársai családtagjai­nak első csoportja repülő­gépen hazaindult Peking- bőL A nők és gyermekek in­dulása előtt a repülőtéren kínai fiatalok szervezett csoportja provokációs tün­tetést rendezett. Durván sértegették az SZKP veze­tőit és magát az SZKP-t, a szovjet nagykövetség és a szocialista országok nagy­követséged jelenlevő mun­katársaival szemben fenye­gető magatartást tanúsí­tottak, a repülőgép indulá­sáig szovjetellenes szavakat kiabáltak. ja, hogy Wilson elsősorban a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályo­zására és az európai biz­tonság problémáira össz­pontosítsa figyelmét a tár­gyalásokon. — Koszigin jövőheti itt­léte megköveteli — hang­súlyozza az Economist ve­zércikkében —, hogy Wil­son és Brown beszéljen az európai realitásokról. Arra talán nincs ok, hogy or­szág-világ előtt kijelent­sék, mit gondolnak Német­ország keleti határáról, de arra még kevésbé van ok, hogy legalább bizalmasan ne közöljék szovjet vendé­gükkel, miként képzelik el a kelet—nyugati rende­zést Európában — írja az Economist, a befolyásos üzleti körök szócsöve. Sukarno ellen és mellett Az indonéz hadsereg szombaton hivatalos közle­ményben „válaszolt” Sukar­no elnöknek arra a vádjá­ra, hogy személye ellen több merényletet kíséreltek meg. A szombati közlemény ki­jelenti, hogy a merénylete­kért kizárólag az elnök fe­lelős, azokat az akkori idők politikai irányvonalának ve­zetője ellen kísérelték meg, mint a fegyveres erők főpa­rancsnoka Sukarno — sze­mélyében és politikájával — olyan politikai és ideoló­giai konfliktusok forrásává vált, amelyekből egyenesen következtek a merénylet kísérletek — nyilatkoztatja ki a közlemény, amely egyéb­ként elhárítja a hadseregtől azt a vádat, hogy nemfoganu - tosított kellő óvintézkedé­seket az elnök életének megvédésére. Sobiran dandártábornok, Észak-Szumátra katonai pa­rancsnoka — djakartai lap­jelentések szerint — beje­lentette, hogy lövetni fog mindenkire, aki megkísért li a középületekről eltávolí­tani az elnök portréit. RÓMA Az európai körúton tar­tózkodó Robert Kennedy szenátor pénteken Rómá­ban Saragat köztársasági elnökkel, és Fanfani kül­ügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket. Kennedyt szombaton a pápa is fogad­ta. KAIRÓ A kairói Akhbar el Jóm lap értesülései szerint Husszein jordániai király saját nevére Svájcban, fe­lesége nevére pedig Ang­liában, bankban helyezte el annak a több mint 21 millió font sterlingnyi ösz- szegnek a legnagyobb ré­szét, amit az arab védelmi tanács folyósított Jordániá­nak védelmi célokra. AMMAN Jordániában azonnali ha­tállyal megtiltották az egyiptomi filmek bemuta­tását RÍJAD A szaudi kormány visz- szatartja a mekkai zarán­doklatra készülő egyipto­miak vízumát. Az, Egyesült Arab Köztársaság nagykö­vete magyarázatot kért a szaud-arábiai külügymi­nisztériumtól. BRÜSSZEL Brüsszelben pénteken es­te tömegverekedéssel vég­ződött ezer francia nyelvű tüntető és 150 flamand el­lentüntető találkozása. A rendőrség gumibottal vá­lasztotta szét a verekedő­ket. Néhányan megsebe­sültek. DALLAS Jack Rubynak nyolc agydaganata volt — közöl­te pénteken egy sajtóérte­kezlet keretében dr. Eari Rose orvos, aki Jack Ruby­nak, a néhai Kennedy el­nök meggyilkolásával vá­dolt Oswald gyilkosának holttestét boncolta. E daganatok viszonylag újkeletűek voltak, a tüdő- daganatot követően fejlőd­tek ki. 1964-ben, amikor Rubyt megröntgenezték rö­viddel az ellene indított bűnvádi eljárás előtt, még nem voltak agydaganatai — fűzte hozzá az orvos. Az idén az Egyesült Ál­lamok nem bocsát fel em­berrel a fedélzetén űrhajót a világűrbe — jelentette be George Müller, a NASA — az Amerikai Űrkutatási Hivatal — űrhajózási prog­ramjának vezetője. A kö­rülbelül egy évi halasztást a múlt pénteki súlyos sze­rencsétlenség miatt hatá­rozták el, amely — mint ismeretes — három ember életébe került. Müller csütörtöki sajtó- értekezletén ismertette az Apolló-program 1967-re esedékes részleteit. Ezek szerint az év második ne­gyedében külön-külön ki­próbálnak egy űrkabint és egy hordozórakétát, ember­nélküli űrkisérletet hajta­nak végre a második fél­évben. Erdetileg a NASA ebben az évben három űr­hajót akart emberrel a fe­délzetén felbocsátani. A NASA egy héttel a Kennedy-fokon lezajlott katasztrófa után közzétette a vizsgáló bizottság első jelentését. A jelentést pén­teken ismertette Robert Seamans, a NASA elnök- helyettese. Seamans közölte, hogy Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee halálát „a kabintűz követ­keztében előállott füstgáz­mérgezés” okozta. A sze­rencsétlenség pontos okait a bizottság még nem derí­tette ki, csupán as utolsó másodpercek hiteles törté­netét állapította meg. Az űrhajó személyzeté­vel begyakoroltatták, hogy szükség esetén hogyan kell kinyitni a belső ajtót. A vizsgáló bizottság megálla­pította, hogy Grissomék végrehajtották az előirt utasításokat, de nem volt idejük befejezni azokat. White ült a középen, ő pró­bálta meg a bal válla fö­lött lévő fogantyút elérni, Grissom segített neki bal­oldalról, Chaffee-nek pedig az volt a feladata, hogy se­gítsen, ha szükséges, és fenntartsa az összeköttetést a „külvilággal”. A jelentés a következők­ben rekonstruálta az utol­só másodperceket: 6 óra 31 perc 03 másod­perckor Chaffee jelezte, hogy tűz van. Egyidejűleg White szíve gyorsabban kezdett verni. (Csak őt sze­relték fel mérőműszerrel.) 6 óra 31 perc 05 másod­perckor kezdett emelkedni a kabin belső hőmérséklete. 6 óra 31 perc 09 másod­perckor White jelezte, hogy ég a fülke. E pillanatban kezdett emelkedni a kabin­ban a nyomás, ami arra utal, hogy az űrhajósok mozogtak és megkezdték a mentést. 6 óra 31 perc 12 másod­perckor, vagyis az első vészjelzés után kilenc má­sodperccel, gyorsan emel­kedni kezdett a hőmérsék­let és Chalfee jelentette a tűz súlyosságát. Néhány másodperccel később két­ségbeesett kiáltást lehetett hallani azután semmit a rádió összeköttetés meg­szakadt 6 óra 31 perc 17 másod­perckor a kabinbeli nyo­más négyzetcentiméteren­ként két kiló fölé emel­kedett és a kabin felrob­bant. Ennyit tartalmaz a jelen­tés. Seamans közölte, hogy a vizsgáló bizottság foly­tatja munkáját. Tanulmá­nyozni fogják t a magneto­fonszalagra felvett és egyéb módon összegyűjtött érte­süléseket, a kabint vegyi elemzésnek vetik alá, tűz­veszélyesség szempontjából is megvizsgálják az űrhajó megépítéséhez használt anyagokat és kisérieteket hajtanak végre a tűz fész­kének megállapítására. Incidensek Moszkvában és Pekingben Ahol az űr-látást tanítják Az alábbi riport­sorozat szerzője Mihail Rebrov hadmérnök-őrnagy, a Krasznaja Zvez- da különtudósítója, aki nemrég a szovjet űrkutató intézetben járt. A világűr meghódítása, a bolygóközi utazás korunk egyik legizgalmasabb mű­szaki-tudományos feladata. Ennek megoldásán dolgoz­nak azok a szovjet orvosok, mérnökök, laboránsok, akik­kel az űrkutató intézet úgy­nevezett 13-as osztályán megismerkedtem. A 13-as ugyan szerencsétlen szám, de ebben a szakmában az­után igazán nincs helye a babonának. Szerencsés számok Különben is az osztá­lyon azt mondják, a 13-as az űrkutatásban éppenség­gel szerencsés szám. Több fontos csillagászati felfede­zés történetesen a tizenhar­madik században látott napvilágot, a világminden­ség szférája című művel egyetemben. 1781-ben éppen március 13-án fedezték fel az Uranusz-bolygót. A Vé­nusz tizenháromszor fénye­sebb, mint a Szaturnusz. Az első szovjet bolygóközi közlekedési társulat székhe­lye a Dzerzsinszkij utca 13 számú ház volt S végül az első folyékony üzem­anyagú szovjet rakéta kód- száma szintén 13. volt.. A 13-as labor munkatár­sai ma már nem azzal fog­lalkoznak, hogy egyáltalán kibírja-e az emberi szerve­zet az űrviszonyokat, tud-e majd az űrhajós dolgozni, hanem arra a kérdésre ke­resik a választ, hogy meny­nyire lesz produktív az űr­munka. s milyen tényezők befolyásolják majd az űr­hajósok munkabírását. Ez azért is fontos, mert bár az űrhajózásban fontos szere­pük van az automatáknak, — az űrutazások során elő­adódhatnak helyzetek, ami­kor a gép tanácstalan, s csak az ember találhat megoldást. Éppen ezért az embernek az űrben különö­sen éles látásra és hallásra van szüksége. Fontos, hogy rendkívüli biztonsággal han­golja össze mazgását, reak­ciói gyorsak, beidegzései pontosak, izmai edzettek le- gyenek. A 13-as laborban azon dolgoznak, hogy az űr­hajósok meg tudjanak felel­ni ezeknek a követelmé­nyeknek. Az űrben nincsenek leve­gőrészecskék, amelyek meg­törjék, szórják a fényt Ez természetesen bizonyos ve­szélyeket jelent az űrhajós számára. Az emberi pupil­la a napsugarak hatására összeszűkül. Az egyenesen érkező fénysugár megsért­heti a recehártyát, égést okozhat Ezzel szemben, amikor az űrhajó a Föld árnyékába ér, váratlanul vaksötét borul utasára. Ek­kor pupillája rendkívüli mértékben kitágul. Az űr-KRESZ színei Mi hát a teendő? Máris többféle űrhajós fényvédő szemüveg modelljét ismer­jük. Ezek lényege az, hogy birtokukban az űrhajós au­tomatikusan alkalmazkod­hat a szélsőséges fényválto- zásokhoz. Ez azonban még mindig csak a probléma egyik oldala. A tudósok még többet akarnak tudni arról, hogyan változik a szem analizáló felbontó képessége az űr-utazás köz­ben. Az, hogy az űrhajós látá­sa mennyire éles, mennyi re kontrasztos, mennyire tudja szeme megkülönböztetni a tárgyak színárnyalatait, ko­rántsem elvont elméleti kérdés. Keldis akadémikus egy alkalommal, újságírók­kal beszélgetve, azt mon­dotta, hogy a szovjet terve­zők egyszer majd olyan űrhajót készítenek, „ame­lyen ugyanúgy fognak va­sárnaponként kirándulni, mint mostanság a Moszkva- folyó vízibuszain.” Ez ugyan még messze van, de a tu­dósok már ma tudni akar­ják, hogy melyik szín a leg­jobban látható az űrben. Nyilvánvaló, hogy ennek is­meretében lehet majd ki­dolgozni az űr-KRESZ-1, megállapítani, milyen színe­ket használjanak az űrha­jók jelzéseire, milyenre fes­sék az űr-ruhát és így to­vább . Néhány gyakorlati példá­val talán szemléltetni lehet, mit tud szemünk a Földön és mit az űrben. Közismert, hogy a textilfestők a feke­tének mintegy száz árnya­latát tudják megkülönböz­tetni. Ilyen mutatványra a laikus természetesen nem képes. De vajon ugyan ez a kitűnő textilfestő hasznosí­tani tudja-e érzékeny szín­látását az űrben? Jevgenyii Alekszandrovics. a labora­tórium munkatársa egy úgynevezett teszt-táblát tesz elém. A táblára két »rinma­zőt festettek. Az egyik vö­rös, a másik a feketéből fo­kozatosan megy át a fehér­be. Az űrhajósnak meg kell tudnia mondani, hogy ez a két mező hol találko­zik, vagyis azt, hogy hol az a pont, ahol a vörös színt és a fekete-fehér át­menetet egyformán inten­zívnek látja. Cooper kérdőielei A Voszhod—2 hajónapló­jában Pavel Beljajev tollá­ból van egy bejegyzés: „5 óra 12 perckor láttam egy szputnyikot, ugyanebben a magasságban.” Ugyancsak az űrhajósoktól tudjuk, ho­gyan fest Földünk havas hegycsúcsaival, roppant óceánjaival, kanyargó fo- iyóival, négyzetes szántó­földjeivel „kozmosz-távlat­ból”. Minden szavukat úgy fogadtuk, mint a szentírást. De akadt egy űrhajós, aki­nek az állításait megkérdő­jelezték a szakemberek. Ez az űrpilóta Gordon Cooper volt. Az amerikai űrhajós el­mondotta, hogy űrhajójá­nak fedélzetéről szabad szemmel ki tudott venni házakat, utakat — de még egy repülőgépet is. Miért nem hitték ezt el neki ma­guk az amerikai szakembe­rek sem? A 13-as labor munkatársai a következő magyarázatot adták: Van egy fogalom: a látás- élesség egysége. A fizioló­giai optika nyelvén ez azt jelenti, hogy egységnyi a látásélessége annak az em­bernek, aki két különböző pontot egymástól egy szög­percnyi távolságra meg tud különböztetni. Gyakorlati­lag ez azt jelenti, hogy a* illetőnek 57 méter távol­ságból fel kell ismernie egy pénzérmét. Gordon Cooper a Főid felszínétől mintegy 250 ki" lométeres magaságban ha­józott Ebből már kiszámít­ható, hogy mekkora az a legkisebb tárgy, amelyet még felismerhetett. A szak­emberek megállapítása sze­rint Cooper szemében egy 75 méter széles sáv már alig kivehető vonalként je­lentkezett Ezek után magunk is megítélhetjük, tévedett e Cooper, vagy sem. Az amerikai űrhajós láthatott repülőtéri kifutópályákat, amelyek keskeny sávoknak tűntek a szemében. A „lát­ni” ige azonban nem azo­nos a „felismerni” igével. Ahhoz ugyanis, hogy egy tárgyat alaposan szemügyre vegyen, megkülönböztessen és felismerjen, kevés az egy szögperc: négy és fél, hat szögpercre van szükség. S ehhez még hozzátehet­jük, hogy a látás élessége nemcsak a távolságtól függ, hanem a megvilágítástól is, a szemügyre vett tárgy alakjától, de magának az űrhajósnak az állapotától, szemének felépítésétől is. Mihail Rebrov Következik: Az áeml* hOMffßSff&t?

Next

/
Oldalképek
Tartalom