Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

t*S7, február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 £> » JO Hatékony szervezést, irányítást minden szinten Újabb jelölő gyűlések A cipőgyáriak munkatársukat jelö tik A Z 1967-ES év a me­zőgazdasági lakosság, » mezőgazdasági jellegű pártszervezetek számára is gazdag munkaprogram­mal kezdődött, és előrelát­hatólag így is folytatódik. A mezőgazdasági lakosság körében nagy érdeklődés közepette dolgozzák fel az MSZMP IX. kongresszu­sának anyagát, folyik az előkészület az országgyűlé­si képviselő- és tanácsvá- íasztásokra; most folvnak a zárszámadások, a mérleg- készítés, a tervkészí­tés. — A termelőszövet­kezetek készülnek az I. országos kongresszusra. A gazdag munkaprogramon belül véleményünk szerint minden szinten kiemelten kell foglalkozni a terme­lés irányításával, szervezé­sével, a termeléssel. Jelenleg már nem al­kalmazzuk azokat a régi módszereket, hogy a párt és állami irányító szervek határozzák meg, hogy mit mikor, milyen eszközök­kel, kinek kell elvégezni. A döntés a gazdálkodás, termelésszervezés kérdései­ben az üzemben történik. Mégis szükséges szóvátenni a termelésszervezéssel, el­lenőrzéssel kapcsolatban néhány dolgot. Nem min­den mezőgazdasági üzem­ben egyforma még a szervezettség, a munkához való viszony, a felelősség- érzet, a lehetőségek opti­mális kihasználásáért, a több termelésért, a mező­gazdasági dolgozók élet- körülményeinek alakulásá­ért. Konkrétan az 1967, évi termelési feladatok időarányos teljesítéséről van szó. A MEZŐGAZDASÁGI üzemek többségében már készen vannak a ter­vek, felkés7.ültek a tava­szi munkákra, üzemképe­sek a gépek, rendelkezésre állnak a vetőmagvak, fo­lyik az őszi kalászosok fejtrágyázása, az emberek türelmetlenül várják a tavaszt. Sajnos még nem mindenütt van ez így. Van gond még a termelési ter­vek alakításánál és a szer­ződéses termeltetésnél is. Több mezőgazdasági üzem­indokolatlanul csökkenteni igyekszik a cukorrépa ter­mő területét. Megyei szin­ten ez mintegy 2000 ka- tasztrális holdat tesz ki. — Nem növekszik a kívánt mértékben a zöldségterme­lő terület. Itt említem meg, hogy a tsz-ek, állami gaz­daságok önállóságot kaptak többek között a termelés- szerkezet kialakításában, abból kiindulva, hogy tud­nak vele élni. A bizalom a tervekben összességében vissza is van igazolva. Azt tesszük csak szóvá, amiben lemaradás tapasztalható, és a népgazdasági igények kielégítése veszélyeztetett. Az a javaslatunk, hogy különösen az aktív cukor­répa és zöldségtermelő üzemek vizsgálják felül eredeti elgondolásukat, és növeljék a területet ezek­ből a kultúrákból. A földterületek nagy ré­sze felszántva várja a ta­vaszt, a vetést. Az üzemek előkészítettek mintegy 250 ezer katasztrális hold te­rületet tavasziak alá. — Ugyanakkor mintegy 35 000 katasztrális hold szántat- lan maradt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ennek a te­rületnek a zöme néhány, mintegy 20 tsz-ben van. Ezekben az üzemekben míg a fagyos idő tart, ki kell használni minden szántásra alkalmas órát, és a tavaszra megmaradó szántást pedig a legoptimá­lisabb időben kell nagyon rövid idő alatt elvégezni. FSMÉT nagy feladat * lesz a belvizek elleni védekezés. A tél eleji le­fagyás előtt mintegy 23 ezer katasztrális hold me­zőgazdaságilag művelhető terület volt víz alatt, eb­ből mintegy 4500 kataszt­rális hold vetés. A véde­kezés legyen előre meg­szervezve, összehangolva a vízügyi szervekkel. — Az üzemi kezelésben lévő csa­tornákat, lefolyókat most tegyük rendbe, amikor még az időbeni intézkedéssel meg tudjuk előzni a jelen­tősebb károkat. Az őszi kalászosok eddig összességében jól teleltek. Az őszi vetésekben jelentő­sebb belvízkárokkal, te­rület kieséssel kell azon­ban számolni Igen jelentős a futrinka kártétele is. A feladat tehát az, hogy ki­sebb területről, itt-ott ki­ritkult növényállománnyal is biztosítsuk a népgazda­sági igényeknek megfelelő, az üzemtervekbe beállított tonnatervek teljesítését. — Ehhez az szükséges, hogy a kalászosok időben meg­kapják a fejtrágyát, meg­felelően készüljenek fel az üzemek a felfagyások el­hárítására, a vegyszeres gyomirtásra és a levéltrá­gyázásra. Nem minden üzemi ve­zető mondhatja el nyugodt lelkiismerettel, hogy idő­arányosan minden felada­tot végrehajtott. Sok üzem­ben késlekedtek a műtrá­gya megrendeléssel, az eddigi kedvező időt nem megfelelően használták ki a fej trágyázás elvégzésére. A koratavaszi vetőmagvak biztosításánál a csereter­mények beszállítása folyik vontatottan. Több üzemben nem halad kellő ütemben a gépjavítás sem, különö­sen a műtrágyaszórók, ve­tőgépek, boronák, hengerek és ekék javítása hagy sok kívánnivalót maga után. EM minden szem­pontból megnyugtató az állattenyésztési tervek teljesítésének alakulása sem. Az üzemek többsége első negyedévben nem tart baromfit, hivatkozva a nagyobb kockázatra, a ma­gasabb termelési költségek­re, fűtési nehézségekre stb. A keltetőállomások és az üzemek baromfi férőhelyei kihasználatlanok, a piacon pedig baromfihúsból hiány mutatkozik. Jobban ceruza­végre kellene venni ezt a kérdést, és ha figyelembe vesszük a magasabb felvá­sárlási és szabadpiaci ára­kat, a többletköltség bő­ven megtérül. Bezzeg, ősz­szél a kiesések pótlására beállítják a baromfit ter­ven felül is, kisebb nyere­séggel is megelégedve. Nem fejlődik megfelelő­en a sertés árutermelés sem. Világos dolog, hogy a létszámnövelés nem csu­pán elhatározás kérdése, ahhoz férőhely és takar­mány kell. Nagyon sok tar­talék van még a meglévő lehetőségek jobb kihaszná­lására. Ha minden üzem 4,5 kilogramm takarmány­ból állítja elő a sertéshúst, a rendelkezésre álló ta- kormánnyal a jelenleginél mintegy 15 000 darab hí­zottsertéssel többet lehet előállítani. Hasonló tartalé­kok vannak a szarvasmar­hatartás terén is. t LYEN időszakban-* még a legkörültekin­tőbb vezetőknél is köny- nyebben előfordul a mu­lasztás, vagy egy-egy ügy­ben az intézkedés késedel­mes megtétele. A megfigyelések azt bi­zonyítják, hogy az érintett és hasonló főbb hibák fő­leg a kevésbé szervezett, gazdaságilag gyengébb tsz- ekben fordulnak zömmel elő. Ez is eredményezi az objektív tényezők mellett, hogy ezen üzemek fejlődé­si üteme elmarad a reális lehetőségektől. A választá­si munkák és az egyéb tár­sadalmi, politikai kérdések a szokásosnál jobban lekö­tik a vezetőket, és keve­sebb figyelmet fordítanak a termelésszervezésre. Nagyon fontos, hogy a termelési feladatok, azok megszervezése foglalkoztas­sák az állami gazdasági, termelőszövetkezeti vezető­ket, tsz-tagokat, állami gazdasági dolgozókat egy­aránt. Legyen ez közös ügy, mindannyiunk ügye. Legyen ez téma a jelölő gyűléseken, a párttaggyűlé­seken, a szakmai és politi­kai oktatásban. A párt- szervezetek a sok feladat között megfelelő helyre so­rolják a termeléssel való foglalkozást, tanúsítsanak indokolt esetben egészséges türelmetlenséget a gazda­sági vezetéssel szemben, mozgósítsák a dolgozókat az Időarányos terme­lési tennivalók elvég­zésére. — Természetesen ezt elő kell segíteni a já­rási és városi irányí­tó szerveknek is. — A gazdasági mechanizmus reformja alapján a pártbi­zottságok munkamódszerke­resése, az állami szakappa­rátus tevékenysége nem azt jelenti, hogy ezek a szer­vek most már külső szemlé­lői, tényeket regisztráló, el­méleti tételek szülői lesz­nek. Nem azt jelenti a meg­változott módszer, hogy az üzemi mulasztásokra, tétlenségre, tétlenséggel vá­laszoljunk. Nemcsak jo­guk, hanem kötelességük is, hogy ellenőrizzék segítsék az üzemek termelési tevé­kenységét, népszerűsítsék azokat, akik jól dolgoznak, időben figyelmeztessék azo­kat, akik mulasztanak. *£ ÜLÖNÖSEN azon ■** üzemek vezetőinek kell ilyen irányú segítséget adni, akik még kevés gya­korlattal, élettapasztalat­tal rendelkeznek és az átlagosnál nehezebb kö­rülmények között gazdál­kodnak. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a figyel­meztető szót, az okos taná­csot még a legrutinosabb üzemi vezetők is szívesen fogadják. Az országgyűlési képvise­lő- és tanácstagválasztások alkalmával a választópolgá­rok miközben megválaszt­ják az államhatalom külön­böző szintű szerveibe azo­kat, akik legméltóbbak kö­zös ügyük, a szocializmus célkitűzéseinek s ezen be­lül egyéni érdekeik képvi­seletére, egyben állást fog­lalnak, hitet tesznek a párt politikája, pártunk IX. kongresszusának fő célkitű­zései mellett. A választási munka azonban csak úgy lesz igazán eredményes, ha eközben elvégezzük a IX. kongresszus határozataiból adódó napi feladatokat. A IX. pártkongresszus elvi döntései alapján egy sor mezőgazdaságot érintő in­tézkedés látott már napvi­lágot s néhány készülőben van. ti ZÉRT arra hívjuk fel a mezőgazdasági üzemek pártszervezetei, kommunistái figyelmét, hogy ezen lehetőségek ked­vezőbb kihasználását figye­lembe véve szervezzék, irá­nyítsák a mezőgazdasági termelést. Arra kérjük a mezőgazdasági üzemek dol­gozóit, vezetőket, szakembe­reket, s a termelőszövetke­zetek gazdáit, hogy lelkiis­meretes munkájukkal az eddigieknél hatékonyabban és nagyobb szervezettséged, fegyelemmel, példamutató­an teljesítsék a termelés fejlesztése terén jelentkező kötelességeiket, járuljanak hozzá a népgazdasági cél­kitűzések teljesítéséhez, mely valamennyiünk közös érdeke és ügye. Bereczki Lajos a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője Szombat délben, ahogy véget ért a műszak, a mart­fűi művelődési házban gyü­lekeztek a Tisza Cipőgyár munkásai, hogy országgyű­lési képviselőt, illetve me­gyei tanácstagot jelöljenek. A jelölő gyűlést Veres István, a községi tanács vb elnöke nyitotta meg, üdvö­zölte a jelenlevőket, a meg­hívott vendégeket, köztük Tóth Jánost, a megyei vá­lasztási elnökség elnökét, a megyei pártvégrehajtóbi- zottság tagját. Ismertette, hogy e jelölő gyűlés felada­ta egy országgyűlési képv'- seiőt és egy megyei tanács­tagot jelölni. Ezután Fodor Sándor, az üzemi szakszervezeti bizott­ság titkára szólt a megje­lentekhez. Ismertette mind­Az első Accrái Nemzetközi Vásár A február 1-én megnyílt első accrai nemzetközi vá­sár jelentős esemény a fejlődő afrikai országok életében. A vásáron 11 af­rikai és húsz más világ­részbeli ország vesz részt. A magyar kiállítás és az egész vásár legkiemelke­dőbb objektuma: a nagy­teljesítményű víztorony, a „hidroglóbusz” már elkelt, s a siker minden remé­nyével kecsegtető tárgyalá­sok folynak 35 magyar víztorony Ghánának törté­nő eladásáról. Nyugati és afrikai üzletemberek egy­öntetű véleménye, hogy a magyar külkereskedelmi szervek a lehető legreáli­sabban mérték fel Afrika szükségleteit, amikor a vízügyi és villamosipari be­rendezések bemutatására helyezték a hangsúlyt Acc­rában. Magyar— csehszlovák megállapodós a pozsonyi Dunahídról A napokban a Komplex képviselői Pozsonyban alá­írták a pozsonyi Duna híd kiviteli terveinek elké­szítésére vonatkozó szerző­dést. Ennek értelmében a 420 méter hosszú, acél- szerkezetű híd a két or­szág szakemberei közti együttműködésnek lesz a terméke. A közös munká­ban részt vesz az érdekelt külkereskedelmi szerveken kívül a pozsonyi városi és a nyugat-szlovákiai körze­ti nemzeti bizottság, a Dopravoprojekt tervező vállalat és a pozsonyi egye­tem illetékes tanszéke, magyar részről pedig a DUNABER, a Generálter­vező UVATERV, valamint egész sor egyéb magyar vállalat. A szerződés aláírása után most a magyar szakem­berek magára a kivitele­zésre vonatkozó ajánlati terveket készítik elő. — A tervezőmunka értéke vár­hatólag egymillió rubel kö­rül lesz. Az építkezés kö­rülbelül két és fél évet vesz igénybe, beleértve a felüljárók és a csatlakozó utak megépítését is. azokat az eredményeket, amelyeket a legutóbbi ta­nács választások óta eltelt négy esztendő alatt hazánk­ban a szocializmus építésé ben elértünk. Szólt az üzem fejlődéséről, az ott dolgozó munkások élet- cs munkakörülményeinek ja­vítására tett intézkedések­ről. Majd a szakszervezet; bizottság nevében javasolta, hogy országgyűlési képvi­selőnek jelöljék Krasznai Károlynét, aki 1946-ban ipari tanulóként került a gyárba, később tűzőnőként dolgozott, s jelenleg a tűző- de művezetője. E javaslattal a jelenlevők egyetértettek, s ezt többen hozzászólásukban is bizo­nyították. A jelölő gyűlés résztvevői ezután egyhan­gúlag elfogadták a javasla­tot, s országgyűlési képvi­selőjüknek Krasznai Ká­rolynét jelölték, aki a gyű­lés végén méghatottan kö­szönte meg az iránta meg­nyilvánuló bizalmat. A jelölő gyűlés résztve­vői ugyancsak egyhangúan Mihovics Józsefnét — aki szintén a martfűi Tisza Ci­pőgyár dolgozja — jelölték megyei tanácstagjuknak. ]ás'j.jákóhaima Tegnap este a jászjákó- halmi művelődési házban megtartott jelölő gyűlésen a jelenlevők Kerékgyártó Mihálynét, a jákóhalmi Bé­ke Tsz elnökét jelölték or­szággyűlési képviselőjük­nek, megyei tanácstagnak pedig Tátrai Istvánnét. A szerelőcsarnok fél­reeső zugában három munkás összesúgott, az­után cinkos mosollyal közeledtek az egyik sze­relés alatt álló gípóriás felé. A brigád negyedik tagja — a legfiatalabb — fennt állt a gépen. Munkaruhája kegyetle­nül olajos, zsíros volt. Gyorsan nagy halom újságpapírt kerítettek és míg ketten elvonták a figyelmét, a harma­dik társuk ügyesen meg­gyújtotta a papírt a fiú alatt. A következő pilla­natban harsány nevetés­ben törtek ki, de egy-két másodperc múlva, ami­kor az égő fáklya ajkát elhagyta az első fájdal­mas kiáltás, félelemtől eltorzult arccal ugrottak társuk segítségére. Nagyon, kimondhatat­lanul szégyellték magu­kat. Hisz nem akartak ők rosszat, játékból, tré­fából tették az egészet. Felnőtt emberek!!! Nemrégen történt meg, hogy az egyik épí­tőipari vállalat fürdő­jében a forró vízzel pró­bálták megheccelni egyik társukat a kőművesek. Hirtelen ráengedték a forró vizet és hátáról két tenyérnyi darabon leforrázták a bőrt Ke­gyetlen tréfák ezek, s nem egyszer megtörtént, hogy a durva játék ál­dozata holtan maradt a „ió kis hecc” színhelyén. Multkorában a vegyi­művek egyik üzemrészé­ben fedeztek fel új já­tékszert” az ott dolgo- ’ók. A papírzsákba — amelybe a szuperfoszfát műtrágyát csomagolják — acetiléngázt engedtek bekötötték és meggyúj­tották. A tréfa minden esetben jól sikerült. Ha idegen ember ment az üzemrészbe, rendszerint megijedt a rakétaként száguldozó és a végén óriásit robbanó zsáktól. Nos, a játék egy nap szomorú eredménnyel végződött. Talán a kel­leténél több gázt enged­tek a zsákba, tény az, hogy olyan nagy volt a robbanás detonációja, hogy az épület minden ablaka kirepült. Szeren­csére az üvegszilánkok senkiben sem okoztak komolyabb kárt, így csu­pán az üzemrész dolgo­zóinak „csak” a kitört ablakokat kellett megté­ríteni. Előfordult azon­ban, hogy a játékot ki­eszelő személyt, mivel munkatársa testi épsé­gét súlyosan megsértette, több tízezer forint kár­térítésre ítélték; A SZOT XX. kong­resszusa 1963 májusában különleges nyomatéikkal hívta fel a figyelmet a munkavédelemnek, te­hát az üzemi és a fog­lalkozási balesetek meg­előzésének fontosságára. A szakszervezetek erőfe­szítései nem maradtak eredménytelenek. 1962 óta a munkagépek okoz­ta halálos balesetek szá­ma 59, az áramütéstől keletkezetteké pedig 30 százalékkal csökkent. Sajnos megyénkben az utóbbi években inkább emelkedett a balesetek száma. Nem kis „érdem” tulajdonítható ebből a játék közben okozott, vagy éppen a „játékmes­tereket” ért balesetek­nek. Kétszeresen gondoljuk meg ezért, hogy a jó hangulat és kikapcsoló­dás érdekében kieszelt vicceinknek nem lesz- nek-e jóvátehetetlen kö­vetkezményei. Vigyáz­zunk egymás épségére! Bognár János Az adatok magukért beszélnek Ipari beruházások A megyében a második ötéves tervidőszak alatt a népgazdaság különböző ágaiban 8,2 milliárd forint értékű beruházást végez­tek. Ebből a megye ipará­nak fejlesztésére 2,4 mil­liárd forintot használtak fel. A beruházások eredmé­nyeként az összes ipari ál­lóeszközök értéke megköze­líti a hat milliárd forintot. A második tervidőszak beruházásai közül kiemel­kedik a szovjet és a len­gyel technológiájú kénsav­üzem és szuperfoszfátgyár. Ezek a létesítmények Szol­nokot az ország egyik fon­tos vegyipari bázisává tet­ték. Jelentős ipari beruhá­zás a szolnoki cukorgyár létisztító állomása, a pa­pírgyári erőmű. 1966-ban kezdett dolgozni a karca­gi kenyérgyár. • Jelentős új egységként lépett a termelésbe a Ganz Villamossági Művek He­gesztett Gépszerkezetek Gyára, amely a vasipari vállalat Körösi úti telepé» bői alakult. „Játékos“ felnőttek

Next

/
Oldalképek
Tartalom