Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. február V Kennedy Bonnban Megkezdődtek a jelölő­gyűlések (Folytatás as 1. oldalról.) előjel öltnek Szurgyi Ist- vánnét, megyei tanácstag jelöltnek Bereczki Lászlót fogadják el. Elmondta, hogy Szurgyi Istvánné 17 éve tanít a községben, s nemcsak mint kiváló pedagógust, hanem mint nagyszerű embert is­merték meg. Szeretik a gyermekek és tisztelik a felnőttek is, aminek dízo- . nyítéka, hogy 12 év óta ta­nácstag. Az utóbbi négy évben a járási tanács tag­jaként tevékenykedett. Pe­dagógus, feleség és édes­anya, s emellett a pedagó­gus szakszervezet járási bi­zottságának titkári teendőit is ellátja. Az iskolában is mindig vállalja a túlórát, a pluszmunkát* s mint ta­nácstag is fáradhatatlanul dolgozik azért, hogy az em­berek ügyes-bajos dolgai­nak intézését segítse. Több hozzászóló megerő­sítette az ajánló szavakat. Kelemen Lajos tsz-tag azt is hozzáfűzte mondanivaló­jához, hogy Szurgyi Islván- nét kislánykora óta ismeri, hiszen mindketten túrke- veiek. Mind igaz, amit el­mondtak róla. ő is csak dicsérő szavakat mondhat és javasolhatja, hogy .fo­gadják el jelöltnek. A jelölőgyűlés résztvevői megszavazták mindkét ia- vasolt jelöltségét. Az elő­legezett bizalomért a jelöl­tek köszönetét mondtak. Törökszentmiklós A törökszentmiklósi mű­velődési házban összegyűlt több mint hatszáz résztve­vő egyhangúlag csatlako­zott a Hazafias Népfront kéoviselőiének ajánlatához, aki Varga Sándort, a bu­dapesti Mezőgazdasági Gép­gyár törökszentmiklósi gyár- egvségének vezetőiét tava- solta képviselőjelöltnek. — Rajta kívül a jelölőgvűlés résztvevői Urvai Rezsőt, a törökszentmiklósiak által jól ismert régi megvei ta­nácstagot ismét jelölték. lászárokszállós Jászérokszállásón a Ha­zafias Népfront jelöltjét, a jászberényi járási párt­bizottság első titkárát, Sze­keres Lászlót köszöntötte szűnni nem akaró taps, amely kifejezte, hogy a jelölőgyűlés résztvevői egyetértenek jelölésével. A község életében rendkívüli összejövetel alkalmából Fa­ragó Alajosnét, a helybeli Táncsics Tsz tagját, mun­kacsapatvezetőt, az Orszá­gos Nőtanács tagját ismét megyei tanácstagként ja­vasolták. Kunszentmórton A kunszentmártoniak több mint nyolcszázan gyűl­tek össze a járási művelő­dési ház nagytermében és különböző helyiségeiben, hogy a Hazafias Népfront megbízottjának javaslatát meghallgatva régi ország- gyűlési képviselőjüket, Ra­gó Antalt ismét jelöljék a választások alkalmából. Robert Kennedy szená­tor háromnapos franciaor­szági látogatásáról — amelynek során De Gaulle tábornokkal is folytatott megbeszéléseket — csütör­tökön délelőtt megérkezett Bonnba. A repülőtéren adott nyi­latkozatában á vietnami kérdéssel kapcsolatban ki­jelentette: „minden olyan, állam hozzájárulhat a dél­kelet-ázsiai helyzet rende­zéséhez, amely nem kap­csolódott be közvetlenül a vietnami háborúba. Ilyen szerepet nem lehet csupán egyes országokra, vagy or­szágok csoportjára korlátoz­ni.” Kennedy felhívta a figyelmet a következő he­tek eseményeire: ekkor va­lósul meg ugyanis a vietna­mi tűzszünet és Koszigin londoni látogatására is ek­kor kerül sor. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: az atlanti szö­vetségnek bizonyos változ­tatásokat kell végrehajta­nia, hogy alkalmazkodjék az Európán belül végbe­ment változásokhoz. Né­hány ország, köztük az Egyesült Államok nem tart lépést ezekkel a változá­sokkal — tette hozzá. VIETH4M Egyre több USA katona, egyre több halott A tragédiák után felfüggesztették az oxigén-kísérleteket Saigonban csütörtökön bejelentették, hogy a múlt héten újabb 3000 amerikai tengerészgyalogos érkezett Dél-Vietnamba, s ezzel az országban állomásozó amerikai erők összlétszáma elérte a 404 ezret. A viet­nami háborúban résztvevő tengerészgyalogosok száma az újabb erősítéssel 73 000- re emelkedett. Egy amerikai katonai szóvivő szerint január 21- től—28-ig terjedő héten az amerikaiak vesztesége a következő volt: 131 halott, 123 sebesült. A saigoni kormánycsapatoké pedig 157 halott. Az amerikai tengerész­gyalogosok csütörtökön két újabb hadműveletet indí­tottak Quang Nam tarto­mányban, 13 kilométerre délre Da Nang-tól. illetve Quang Ngai tartományban. - A VNA hírüffvnökség je­lentésére hivatkozva köz­li a TASZSZ hogy a fel­szabadító hadsereg egységei tavaly Dél-Vietnam köz­ponti kerületeiben harc- képtelenné tettek 125 580 ellenséges katonát, köztük 58 000 amerikai harcost. A hazafiak ez alatt az idő alatt 'megsemmisítettek, vagy megrongáltak 1665 katonai szállítóeszközt. Egy merikai katonai szó­vivő bejelentette, hogy dél-vietnami szabadsághar­cosok a „Vasháromszög­ben” Saigontól északnyu­gatra csütörtökön tőrbe­csalták az első amerikai gyalogos hadosztály egy szakaszát. A szóvivő nem határozta meg pontosan az amerikaiak veszteségeit, az AP hírügvnökség azonban rámutat, hoev esv szakasz 35—40 emberből áll. A partizánok akciója tel­jesen váratlanul érte a betolakodókat, hiszen is­meretes. hogy csupán a múlt héten fejeződött be a szóbanforgó térségben az a gvon reklámozott „Cedar falls” hadművelet. A texasi Brooks légitá­maszpont űrorvostani inté­zetének szóvivője szerdán bejelentette, hogy az Egye­sült Államokban azonnali hatállyal felfüggesztették az olyan űr-kísérleteket, ame­lyekben eddig a kockázatos oxigén-koncentrációt hasz­nálták. Az intézkedésre azután került sor, hogy kedden egy oxigén-dúsított űrkabinban keletkezett tűzvész követ­keztében, két repülőtéri al kalmazott életét vesztette, mindössze négy nappal a Kennedy-foki hármas ka­tasztrófa után. Amint a szóvivő közölte, a kísérleteket mindaddig nem kezdik újra, amíg & kijelölt vizsgálóbizottság be nem terjeszti jelentését. A másik vizsgálat a Kennedy-foki támaszponton folyik. A szakértők alkat­részről alkatrészre átvizs gálják a pénteken teljesen kiégett Apollo-űrhajót A műszaki vizsgálatot Frank Borman űrhajós -vezeti. Az elégett, összeolvadt Apollo, még mindig a Sa- tumus indítórakéta tetején. 65 méter magasságban van. Félő, hogy ha hozzányúl­nak, darabokra hullik szét. 11 " A francia- országi sztrájk A CGT elnöksége szerdán nyilatkozatot adott ki. amelyben üdvözölte a szak- szervezetek sztrájk- és tűn tetési felhívását követő dol­gozók millióit. A francia dolgozók — hangoztatja a nyilatkozat — kifejezték azt az akaratu­kat, hogy érvényt szereznek követeléseiknek és hevesen elítélték a kormány gaz­dasági és szociális politiká­ját Harcukat következete­sen tovább folytatják. Koszigin hétfőn Londonba látogat Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök hétfőn kezdődő londoni látogatá­sa előtt a vietnami béké­ért küzdő brit tanács kül­döttsége Lord Brockway vezetésével felkereste Mi­hail Szmirnovszkij szovjet nagykövetet. Lord Brockway üdvözöl­te a szovjet kormányfő látogatását és kifejezte azt a reményét, hogy a szov­jet—angol tárgyalások kö­zelebb hozzák a vietnami béke megvalósulását. Szmirnovszkij nagykövet a baráti beszélgetés során kijelentette, hogy Koszig!« kétségkívül megvitatja a vietnami helyzetet az an­gol kormány vezetőivel, de a Szovjetunió természe­tesen nem tárgyalhat a vi­etnami nép nevében. A szovjet kormány rendkívül súlyosnak tartja, hogy a Vietnamot támadó ameri­kai bombázók thaiföldi brit repülőtereket használnak. Ha az Egyesült Államok tovább fokozza az agresz- sziót, a szovjet kormány fontolóra veszi a Vietnam­nak nyújtott műszaki se­gítség megnövelését — hangoztatta. Kínai „maszkabál“ Nyolcvan kínai diák, akik különböző európai orszá­gokból jövet átutazóban érkeztek Moszkvába, csü­törtökön továbbutazásuk előtt megrendezte saron- levő komédiáját. Egyesek közülük az ar­cukon gézpólyákkal jelen­tek meg a Seremetyevói re­pülőtéren. Néhány „súlyos sérültet” hordágyon hoztak. A repülőtéren jelenlevők egységes véleménye szerint azonban a színjáték egyál­talán nem volt meggyőző. A Seremetyevói „maszka, bál” egy részlete volt annak a komédia-sorozatnak, amelyet néhány nap óta rendez a Kínai Népköztár­saság moszkvai nagykövet­sége. Az átutazó kínaiak, mi­előtt a repülőtérre mentek volna gyűlést tartottak a kfnai nagykövetség épülete előtt és dobszóval üdvözöl­ték az állítólagos sérülte­ket. A nagykövetség épüle­te előtt levő állványra fénykéneket aggattak a ja­nuár 25-i Vörös téri véres leszámolásról”. A járóke'ők gúnyos mosollyal nézik a hamis fotókat. A Gudok című Iao beszá­mol a Pekin?—Moszkva között közlekedő exoressz- vonaton szolgálatot teljesí­tő vasutasbrísáddal történ­tekről. A brigád Vlagyi­mir Ki«zeljov vonatkísérő vezetésével január 27-én Pekingbe érkezett és autó­buszra ült, hoev a szovjet naf>vköve,sé0're menjen. Út­közben azonban a kínaiak nagy tömegben vettek kö­rül az autóbuszt és botok­kal kövekkel beverjék an­nak ablakait. Az elállatia- sndott tömeg kínai és prosz nvelven provokációs sértő szavakkal halmozta el a szovjet embereket A vasutas brigádot a vörös gárdista őrjöngés un­dorító képe fogadta a nagy- követség előtt. A maoista tömeg — írja a Gudok — az épület felé dobált min­dent, ami a kezébe került. A gépkocsivezetőnek nagy nehézségekkel sikerült az autóbuszt a szállodához ve­zetnie, de ott sem volt nyugalom és a brigád gya­log indult a pályaudvarra, hogy a vagonokban pihen­jen. Az autóbuszt addig már összezúzták. Még mielőtt elindulhatott volna a vonat, a pályaud­vari rádió jelzésére suhan- cok tömege rohant a bri­gádhoz és ismét megkezdő­dött az ordítozás, fenyege­tőzés. A vasúti kocsikat az ablakokat teleragasz­tották plakátokkal. A kato­nák mindezt nyugodtan szemlélték. Az őrjöngés megismétlődött a tiancsieni és az azt követő állomáso­kon. Az utóbbi napokban Al­gírban élő kínai állampol­gárok egy sor huligán tá­madást követtek e> szovjet diplomaták és Algériában tartózkodó más szovjet ál­lampolgárok ellen. Szerdán újabb súlyos incidens tör­tént. Egy hatvan tagú kínai csoport — durván megsért­ve a nemzetközi jog és a diplomáciai immunitás ál­talánosan elfogadott szabá­lyait — útját állta a szov­jet nagykövetség autójának, amelvben az első titkár ült a lányával. A kínaiak vad kiáltozással körülfogták a génkocsit, verték az abla­kokat és a kocsi tetejét, megpróbálták kinyitni az ajtókat, s közben szitkokat szórtak a Szovjetunió né­pére pártjára és kormá­nyára. a szovjet—olasz találkozó mérlege éget ért Podgomij ” szovjet államfő egy­hetes olaszországi látogatá­sa, megjelent az olasz- szovjet közös közlemény — de bizonyosan helyes a vi­lágsajtó első visszhangjá­ban az a megállapítás, hogv ezzel épDen csak megkez­dődött a két ország kapcso­latainak bővülése. A világközvélemény fel­figyelt Podgomij számos olaszországi kijelentésére s talán a legtöbb kommentárt az a Torinóban elhangzott mondat kapta, amelyben » Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke azt hangsúlyozta: realista magatartásra nem csupán a kereskedelemben, hanem a politikában is szükség van. Aki megkísérli összefog­lalni mindazt, ami a keres­kedelem, pontosabban a gazdasági kapcsolatok kér­désében a két ország veze­tőinek megbeszélései során tzóbakerült, a már a reali­zálódás útján haladó, köz­ismert autóipari megálla­podáson túl — a Togliatti szovjet városban a Fiat-mű­vek közreműködésével épü­lő hatalmas új autógyárra gondolunk — elsősorban s Szibéria—Trieszt gázveze­ték tervére figyel fel. A gázvezetéképitési terv dolgában már folynak a tárgyalások, ezekről a közcs közlemény is megemlékezik. Valóban gigászi alkotásról van szó. A kimeríthetetlen szibériai földgázmezőkről Lengyelországon és Cseh­szlovákián is áthaladó ma­gyar földre is számyveze- tékkel eljutó csőrendszer megépítése a tervek szerint mintegy tíz évig tart A számítások szerint másfél­millió tonna különleges cső kell az építkezéshez; nem is szólva a különböző fel­szerelések, gépek légiójáról Nyilván jól tervezett kör­út programját készítették elő Podgomij számára mi olasz vendéglátók — a mi­lánói Scala Rigoletto-elő- adása, velencei gondola-út, a Fiat-gyár dolgozóival va­ló találkozás és fontos po­litikai megbeszélések mel­lett Taranto városa is szerepelt a programban — az a város, amelynek hatá­rában Európa egyik legna­gyobb csőüzeme van... A szovjet államfő, ami­kor a gazdasági téren oly szükséges realista magatar­tás dicséretéhez hozzáfűzte, hogy a politikában is el­engedhetetlen a valóság, a tények tisztelete, azokra az elgondolásokra utalt, ame­lyekről. mint az európai biztonság megszilárdításá­hoz szükséges fejlődés ele­meiről szólt több olaszor­szági beszédében. laszországnak, mint * NATO tagjának, mint a Közös Piac tagjának, nem egy kérdésben lehet más álláspontja, mint a Szovjet­uniónak. Velencében meg is mondotta Podgomij: „Politikai téren még van­nak közöttünk nézeteltéré­sek, ez azonban természetes, mivel az életben semmi sem mentes nézeteltérésektől. Idővel azonban minden bi­zonnyal sikerül majd meg­egyezni a politikai kérdé­sekben is.” A realista politikai szem­lélet — s ilyen a szovjet külpolitika szemlélete — nem próbál idilli, ellentét­mentes képet rajzolni a je­lenlegi szovjet—olasz kap­csolatokról, de éppen a kö­zös közlemény szavával azokat „kielégítően fejlődő­nek” minősíti. S ha a közlemény politikai részé­nek a békés egymás mellett élést, a leszerelés fontossá­gát, az összeurópai kollek­tív biztonság megteremtésé­nek perspektíváit vagy ép pen a vietnami helyzettel kapcsolatos közösen kifej­tett álláspontot taglaló ré­széhez az előbbi gazdasági kapcsolatokkal összefüggő gondolatkört is odahelvez- zük, — megértjük, miért hangsúlyozta a szovjet ál­lamfő a realitásérzék fon­tosságát a politikában. A történelem egyik va­lóban páratlan terve, a Szi­béria—Trieszt gázvezeték megépítésének terve tíz évnyi munkát kíván. S ez a tíz év nemcsak a techni­kai fejlődés új lépcsőin se­gíti fel az emberiséget, nemcsak abban jelent újat, hogy a szén helyett a mo­dem energiagazdálkodás­ban túlsúlyra jut az olaj és a földgáz. Ennek a tíz esztendőnek, vágyaink és reményeink szerint meg kell hoznia az előrelépést a népek közötti együttműkö­désben is. Ahogy a szov­jet—olasz közös közlemény mondja: „minden ország — függetlenül társadalmi és szociális berendezkedésétől — be kell, hogy tartsa a nemzetközi együttélésnek az ENSZ által szabályozott elveit.” Ez a nemzeti szu­verenitás, az országok bel- ügyeinek tiszteletbentartása védelmén alapul és szinte alaptételként kívánja meg a küzdelmet a fegyverke­zési hajsza megszüntetésé­ért. A szocialista nagyhata­lom, a Szovjetunió bízik a békés fejlődésben, bízik az agresszív erők megfékezé­sének lehetőségében, a bé­kés egymás mellett élés perspektívájában: azért tárja a világ elé a gázveze­ték gigászi tervét. T ehet persze költői ké- pekkel kommentálni a tervet- emlékeztetni arra, hogy Szibéria földje alatt évmilliók kémiai folyamatai halmozták fel a sok milli­árd köbméter földgázt, a lám, a mélyben fortyogó „országnyi gázgyár” terme­ké néhány év múlva for­más műanyagházak falai­hoz ad nyersanyagot olasz földön, vagy a Pó-völvyi iparvidék kazánjait fűtij hajtja a torinói gyáróriás futószalagját, amelyről au­tók tízezrei szaladnak le — de az efféle képeknél töb­bet mond a politikai érté­kelés. A szovjet—olasz gaz­dasági kapcsolatok — a szocialista nagyhatalom és egy fejlett iparral rendel­kező nagy ország gazdasági kapcsolatainak — pozitív fejlődése, amelyet sok kér­désben a politikai problé­mák egymáshoz közelítő felfogása is kísérhet, példa lehet más hasonló jellegű kapcsolatok számára is. Ha még hozzávesszük a római látogatás mérlegéhez azt is, hogy — először a történelemben — találkp- zott és hasznos megbeszé­lést folytatott egymással a Szovjet állam feje és a ka­tolikus egyház vezetője, a pápa — Podgomij olaszor­szági látogatását joggal mi­nősíthetjük a magasszintű politikai találkozók között is elsőrendű fontosságúnak. Gardes Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom