Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-03 / 2. szám
1967. január S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A budapesti Fémfeldolgozó Ktsz mezőtúri telephelyén M-típusú három fénycsöves neonlámpák gyártásit kezdték meg a múlt hónap közepén. Jelenleg 16 ezer darabra van rendelésük, melynek egyik része Szovjetunióba, másik része pedig az NDK-ba kerül. Képünkön Patkós Lajos részlegvezető az elektromos próbapadon méréseket végez. — N. Zs. — Ahol a szép búi or készül Egy évben 600 garnitúra — Kis gyár, nagy akarat — Saját öntőgéppel Csizma az asztalon Egy kis üzem életében is vannak nagy napok. A jászberényi Asztalosipari Vállalatnál ezek akkor következtek be, amikor a sok éven át gyártott hagyományos „Békés” hálószobából elkészült az utolsó garnitúra és kézbe kerültek a modern, szépvonalú, új technológiát igénylő „Jászberényi” lakószoba első alkatrészei. Eddig a napig azonban sok váltQzáson ment keresztül az üzem, egyformán nehéz akadályokkal küzdöttek meg a vezetők és a munkások. A jó közösségi szellemnek, összefogásnak köszönhető, hogy ma po- liészteres, kárpitos bútor dicséri az eldugott kis Darázs utcai gyár jó hírét. Bizony, ha az ember saját szemével nem látná, talán el sem hinné, hogy ebben a rissz-rossz, Zagyvára nyúló toldozott-foldozott öreg épületben készül a szép bútor. Nagyon rá férne már erre a vállalatra egy új üzemház, ahol normális körülmények között tudnák gyümölcsöztetni tudásukat a kiváló képességű jászsági asztalosok. Talán egyszer ennek is eljön az ideje, hiszen a megígért új üzem reményében a régi karbantartására nem fordítottak nagyobb összegeket s így azok most eléggé rosszul állnak. Ilyen áldatlan állapotban fogtak az új típus sorozat- gyártásához, amelyből ebben az évben 60 garnitúrát készítenek, s 1967-re 600 garnitúrát rendelt a Bútorértékesítő Vállalat. Az üzletekben megjelent bútornak nagy sikere van. Egyrészt azért, mert nagyon szép és gondos munkával csinálták, másrészt a jelenleg forgalomban levőkhöz viszonyítva olcsónak mondható. A „Jászberényi” lakószoba 16 darabból áll — kétszemélyes rekamé, két fotel, dohányzóasztal, kétajtós szekrény, hat darab variálható szekrényrész, szétnyitható étkezőasztal és négy párnázott szék — s valamivel többe kerül, mint 12 ezer forint. A „Békés” hálóból évente 432 garnitúrát gyártottak Jászberényben. Jövőre, ha a 600 poliészíeres garni túrát elkészítik, körülbelül 28 százalékkal, majdnem 4 millió forinttal emelkedik a vállalat bevétele. Az egy főre eső termelés 22 százalékkal lesz magasabb, majdnem kétszázzal több garnitúrát csak egy fővel nagyobb létszámmal termelik. Külön említésre méltó amilyen ötletesen, saját maguk gyártotta poliészter öntőgéppel oldották meg a fényezést. Tökéletesen működik és jelentős valutakiadástól mentette meg a vállalatot. A jászberényi Asztalos- ipari Vállalat 302 ezer forintos eredménytervét az első háromnegyed évben 463 ezerre teljesítette. Az utolsó negyedév — amíg az új gyártmány be nem „rá- zódik” — még csökkenti valamelyest az eredményt, de így is 5—6 nap nyereségrészesedésre számíthatnak a dolgozók. — bognár — Gépkocsi tulajdonos barátom hosszú ideje szaladgált sikertelenül garázs- építés ügyben. Végül a ci- bakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet építőbrigádja segített rajta. Szolnokon, a Zagyva-párton építette fel hátuknak a gépkocsiszínt. Mint mondja. nagyon rendes munkát végeztek. Ők ugyan jól jártak hatan, de ezzel együtt sokan nem értik, mi köze mindehhez a cibakházi tsz-nek? Vagyis hogy kerül a csizma az asztalra? Első pillanatra valóban szokatlan dolognak tűnik. Pedig miről is van szó Nemcsak arról, hogy a hat autótulajdonosnak jól jött az alkalom. A legjobban a termelőszövetkezet járt. — Egvrészit azért is. mert bevételi forrását bővítette Ez is isaz. De nem ez a legfőbb. A mezőgazdaságot évek óta nyomja a gond. az időszakos munka1 ehetőség. Csupán tavasztól őszig tud foglalkoztatni a szövetkezet a határban, azután késő ősztől kora tavaszig murykátlanok a paraszt-vn- berék. Egyszóval addig nincs kereseti lehetőségük. iiox&Cr együtt viszont jórészt kihasználatlanok a termelőszövetkezetek jól felszerelt műhelyei, javítórészlegei. Villanyszerelőik, építőik, esztergályosaik félkézzel elvégzik a közösségben adódó dolgaikat. S ha valamelyik szövetkezeti tagnak meg elromlik. mondjuk a rádiója, várhat rá, míg a GELKA vagy a közeli falu ktsz-e sort kerít rá. S ha magánkisiparoshoz fordul, bizony ki kell gombolnia a zsebét. De nagyon sok faluban egyszerűen nincs is se szolgáltató ipar, se magánkisiparos. Kézenfekvő és világos, ha termelőszövetkezetnek meg ott helyben megvan a lehetősége, csinálja az. Kézenfekvő? A számok nem egészen ezt mutatják. Amíg az ország termelőszövetkezetei jövedelmük 12 százalékát nyerik a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokból. addig Szolnok megyében csupán 2 százalékról van szó. Két évvel ezelőtt még fegyelmi szankciókat emlegettek egv kunszentmártoni termelőszövetkezet esetében, amiért a saját tulajdonát képező gépjárművével bérfuvarozást vállalt. íti XXÜnh egy kissé a fuvarozásnál. Miért magánfuvaros gazdagodjon abból, ha a szövetkezet tagjainak haza kell vinni a szenet, vagv búzát őrletnek a malomban. S ha éppen szövetkezeten kívüli falusi ember épít házat a faluban, miért ne vállalja az építőanyag fuvarozását a termelőszövetkezet, ha van rá lehetősége? Kezdenek is már így gondolkodni a mi szövetkezeteink vezetői. A jászapáti Velemi Endre Tsz gépműhelye személygépkocsi javítását vállalja a faluban. Nagyon okos, hasznos dolog a karcagi Május 1 Tsz ötlete: ők téglaégetéssel szénporos téglakészítéssel is foglalkoznak. Egyrészt saját magukat, másrészt a város termelőszövetkezeteit ellátják téglával. S ha építeni kell valamit Karcagon, nem azzal kezdődik a dolog, hogy a tsz tartja a markát az államnak: adjon téglát. A népgazdaság ígv a Karcagon ..megmentett” építőanyagot oda tudja adni máshová, akár kozéní+ke- zésre akár a családi házak építőinek. A termelőszövetkezeti mvk-’hiekben rengetem obmv dal not meg tv 4- ve.k csirálvi. ereire az állam csak úi beruházások árán lenve kávés. Vagvis a termelőszövetkezetek bese- ebóoe a laknccáeí .szolgál- tatácV»a. úiabb beruházásoktól mentesíti a népgazdaságot. Vi’n o* és logikus ez. És aki azt veti ellene: kenyeret adjon a termelőszövetkezet, né villamvt szerelten, nincs igaza. AZ igazság az: a mezőgazdaság termeiig meg az ország kenyerét, de ha valakinek a kenyérsütő kemencéje elromlik a faluban, hát hadd építse újjá azt is. Hadd segítsen így is a falun. Mert végülis a falusi ember kisegítéséről van szó. Hiszen hogyne lenne kényelmesebb a szövetkezeti tagnak reggel munkába menet beadni a rossz vasalót a műhelybe, mint megrendelés után szaladgálni, telefonálni, üzembe 1,a,'dani. A falu iért, tisztességes ki-... vasáért rengeteget kell még tenni. — Csak az állam az önerejéből egyszerre mindenre nem képes. És így kerül itt a csizma az asztalra. Így történik, hogy a jászszent- andrásiak nemcsak megtermelik a jó bort, hanem a most karácsonyra megnyílt termelőszövetkezeti borkimérőben a falubeliek is hozzájuthatnak. S hogy a jászkiséri Kossuth Tsz virágkertészet, parkok, sétányok telepítésére is vállalkozik. A már említett cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet pedig azon töri a fejét: a faluban lakásépítkezés gazdája lesz. Sajátkészítésű fürdőszoba berendezést isi adnának hozzá például. Mégpedig úgy, hogy a termelőszövetkezet tagjainak a tsz meghitelezi a munkát, az építőanyagot. Mekkora segítség ez az olyan szövetkezeti gazdának. akinek sürgősen kell a lakás, de éppen elég pénze nincsen rá. s m helyben is vagyunk, a segítőkészségnél. Erről soha nem szabad megfeledkezni. Mert már a kezdet kezdetén „a ló másik oldalára” is van példa. Szolnokhoz közeli városban az ottani termelőszövetkezet négy zöldség-gyümölcs- árudát tart fenn a városban. Ez derék dolog. Csakhogy monopolhelyzetet teremtett, s diktálja az árakat. Sajnos nem a lakosság, csak a maga érdekeit tekintve, s olyan árakat alakítóit ki, hogy még a kofák is ehhez „húznak" felfelé. A termelőszövetkezeti szolgáltatásoknak elsősorban a lakosság segítése lehet a célja. A közös gazdaságok szolgáltatóipari berendezései tulajdonukat tekintve, szocialista jellegűek. A munkának, az újszerű tevékenységnek is szociális szelleműnek kell lennie. Borzák Lajos Darvas József:-CJ (jeni tekéü eJui ibői Fit. Veréb Jani bácsin az utóbbi időben újra erőt vett a búskomorság. A felesége panaszkodott anyámnak, hogy kezd olyan lenni, mint mikor hazajött a háborúból. — Egész nap csak ül a kuckóban, lecsatolja a falábát és azt nézeget . Tegnap is azt kérdezte tőlem: „Te, Róza, tetszik neked az én falábam?” Félek, hogy megint baj lesz vele. Egyik nap én is találkoztam vele az utcán. Oda. hívott magéhoz és azt kérdezte tőlem: — Tetszik neked az én falábam? Ijedtemben azt feleltem neki, hogy tetszik. Erre elkezdett nagyon nevetni, — megfogta a két vállamat és egészen belehajolt az arcomba, hogy a lehelletét is éreztem A két szemében valami furcsa láng lobogott. Rémülten próbáltam magam kiszabadítani a kezéből, de olvan erősen fogott, hogy mozdulni se bírtam. — Csakugyan tetszik neked? — kérdezte még mindig nevetve. — Nem akarsz engem becsapni ? — Tetszik, — ismételtem még jobban megrémülve és már sírás kaparászott a torkomban. — Ha annyira tetszik, legyél te is mindig becsületes. szófogadó ember És ha szófogadó leszel, akkor te is kaphatsz ilyen szép, finom lábat. Mert nem közönséges fából van ám ez. Neked megsúghatom. de el ne mondd senkinek — és itt körülnézett, mint mikor a bátyámat traktálta titokzatos híreivel. — El ne mondd senkinek, hogy ez finom tölgyfából van... Nagynehezen kiráncigál- tam magam a szorításából és elszaladtam. Még akkor is nevetett és utánam kiabált: — Fogadj szót mindig, hogy te is kapj ilyen finom lábat... Mikor otthon elmeséltem ezt az anyámnak, ezt mondta: — Ügy hiszem, hamarosan visszpkorül az megint a bolondok házába. Akkor pedig aligha jön ki többet... Most az egyszer azonban nem lett igaza anyámnak. Egy reggel fésületlenül, csak úey alsószoknyában szaladt át hozzánk a felesége és jajveszékelve, kezeit tördelve mondta: — Fölakasztotta magát az uram... jöjjenek át, szomszédasszony... jaj, hová szaladlak?... Anyám és Feri bátyám mingvárt átszaladtak. Mikor visszajött az anyám. csendesen csak ennyit mondott: — Jobb is így szegénynek... A temetésen ott volt az egész házsor. A pap szép beszédet mondott. hogv mindenki sírt. Dicsérte, hogv müven becsíüetes. jó ember volt és miiven nagy ivekkel viselte p7t a keresztet. amivel megterhelte az Úr. A hesvód közben én írUndiff arra a napra gondoltam a mikor elfogott az utcán. Mikor a pap arcól beszélt hóm, müven '-Stelooséc+ndó. ió hazafi „olt az fi szavai csengtek a fülembe: — Legyél mindig szófogadó és te is kaphatsz ilyet... A rémületes emlékezés hatása alatt én is sírni kezdtem és együtt hullattam könnyeimet anyámmal, aki egyre azt hajtogatta a pap beszéde alatt: — De szépen mondja... Istenem, de nagyon szépen mondja... Azután ez a szomorú emlék is eltemetődölt bennünk és elíött a tavasz. — Szívet vidámító. friss zöldeléssel. tüdőt tágító, langyos fuva’latokkal. — Az életünk is vidámabb lett. A nyomorúságunk ugyan nem lett a tavasszal kisebb. de kiszabadultunk a hideg szoba nyomasztó zártságából Bátyám fölásta a kertet és anvám e1- kezdett veteménvezni. — Ahogy na ffv komolvan megvitatták, hogv me'vik par- cel'ába mit fosnak vetni, önkéntelenül is köze'ebb kerültek egymáshoz és eltel Hették a téli keserűségeket. Kicsit hűvös volt még a tőid. de én már meztéláb iártam. — A naey csizmákat föl vitte anvám a pad- 'ásra nevőczedni, hogy a kővetkező őszön úira lehozza mnnrb-án: — Kicsit nagv. de legal ább több kapca fér belé... Tavaszra Fűteni hácsi is kiszabadult és hazajött — Sírva panaszolta el anyámnak. hogy nagyon megverték és úgy bántak vele, akár a kutyával. Általában az anyámnak nagyon szerettek panaszkodni az emberek. Talán, mert olyan becsületes képe volt. Ö, szegény, csak magábafoj- totta a bánatát, sőt még a másokéval is súlyosította a magáét. Ügy beszé'tük meg odahaza, hogy a húsvéti szünetben meglátogatom a bátvámat a tanyán és legalább két-három napig kintmaradok nála. Hőre örültem ennek a látogatásnak. talán iobban. mint az urak, akik valahol a tengerparton szándékoztak eltölteni a húsvéti ünnepeket. Nagypénteken reggel indultam. Anvám már korán fölkelt és mákostésztát főzött. A mi falunkban ez volt a vallásunk szerinti nagypénteki eledel. Ha valamelyik háznál, nem tellett rá. összekéreffették a hozzávalót, de annak lenni kel'ett Mikor meCTfőtt a tészta, anyám tett belőle egv pa- nírzacskóba. hogv maid kiviszem a bátvámnak. Valószínű bőm, Miháh, gaz- dátáná1 iobbat főznek: több mákkal és több cukorral mézic kiüdötf ne- kl a salát fö-rtákől önev ezzel is kimutassa a szere- tetét Magam is jóllaktam tésztával és megindultam a tanyák felé. Természetesen, csak úgy, gyalogosan. Anyám megmagyarázta, hogy merre találom a tanyát és már rá is bízott az utak futására. Gyönyörű tavaszi délelőtt volt. Bársonyos zölddel voltak elevenek a búzatáblák, szinte kedvem lett volna őket messímo- gatni. Amott kukorica alá szántottak. Zsírosán borultak a fekete barázdák és a nedves fö’dből sűrű gőz szállt fölfelé az erős tavaszi napsütésben, mint áldozati oltár füstje. Az újraébredő élet szinte har- sonázott a szertefutó földeken, és senitni sem mutatta. hoev ez tulaídon- képpen a halál' ünnepe. A fs'ii felől temolnmi harangok zúgása iött. utánam, de ezekben a szé’osen zengő hangokban is több volt az örömös úiiopgás mint a gvá«z szomorú áhitata. Most minden örömről zengedezett nekem. Ügy éreztem, lépésről lépésre könnvebb lesz a testem. Mintha a vidáman sütő nap engem is felszippantott volna cseppenként és a tavasz h'trnncTát énekelve, beleolvadtam volna a messzi kékségbe. (Folytatjuk)
