Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 3. szám

r SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. január 4. A számok tükrében a Szolnoki Dózsa úszóinak s Karácsonyi számunkban már értékeltük a megye úszásportjának helyzetét, ismertettük problémáit, fej­lődését, vizsgáljuk most meg a statisztikai adatokon keresztül,, hogyan zárták az évet a Szolnoki Dózsa úszói, akik tulajdonképpen me­gyénk úszósportjának ge­rincét képezik. A dózsások tavaly össze­sen 35 versenyen indultak, ebből 24 bajnoki jellegű volt, s mintegy kétharmad részben Szolnokon rendez­ték meg. Mindössze két — bajnokságon kívüli — vi­déki verseny volt. Tizenöt év óta először nem vettek részt a Dózsa-úszók a Ba- laton-bajnokságon, mely pedig már sok sikert ho­zott számukra. 1966-ban a különféle versenyeken 359 első helyezést értek el, eb­ből 241 alkalommal bajno­ki lellegű versenyen győz­tek: Felnőtt Ifjúsági Férfi: 69 Női: 10 F:38 N:7 Serdülő Újonc F: 18 N: 19 F: 10 N: 2 Gyermek F: 60 N: 38 A statisztika persze kis­sé csalóka, mert az alsó korcsoportok legjobbjai magasabb korcsoportban is szereztek győzelmeket, a gyermekúszók pedig 4 kor­csoportban a legtöbb ver­senyen vettek részt. A fen­ti kimutatásból is látszik, hogy a Dózsa női verseny­zők tekintetében meglehe­tősen gyengén áll, különö­sen az újoncok között, akik a területi bajnokságon Abony, Cegléd és a Szol­noki MÁV ellenében egyet­len bajnokságot sem tudtak nyerni, s a 17 készülődő közül egy sem jutott az or­szágos bajnokság döntő­jébe. Az országos bajnokságokról készült statisztika a követ­kezőket mutatja1 a külön­böző bajnokságokon a Dó­zsa úszói 36 alkalommal kerültek döntőbe (23 egyé­ni és 13 váltószámban): gyermekseregszemlén 15, serdülő 4, ifjúsági 11, fel­nőtt 6 esetben. Tizenegy­szer kerültek dobogóra, négyszer 3., ötször 2. és kétszer első helyezést ér­tek ei (Perényi András 200 m pillangón és az 1957— 58-as korcsoportban a 4x50 m gyorsváltó). A gyermek­versenyzőket kivéve a dön­tőkbe csak fiúk jutottak. A vidéki bajnokságon Eger mögött a második helyen végeztek, több mint 40 ponttal megelőzve a har­madik Debrecent. Habár a tömegesítés te­rén nagyot lépett előre a Dózsa (82 minősített ver­senyzője van, 1965-ben ugyanennyivel rendelkezett az Újpesti Dózsa), azonban a minőséggel és bizonyos korcsoportokkal nincs min­den rendben. Ez nemcsak az úszásra, hanem a vízi­labda utánpótlásra is kiha­tással lehet a közeljövő­ben. Nagyon kevés az 1950 —54 között született ver­senyző, s közülük is alig néhány kiemelkedő tehet­ség. Számottevő felnőtt ver­senyzőnő csak egy van (Kú­ti Mária). A hiányzó kor­csoportok feltöltésére tör­tént már kísérlet, de nehéz lesz behozni 5 év kiesést. Annál több reménnyel ke­csegtetnek a gyermekver­senyzők. Az elmúlt évben a Szol­noki Dózsa úszói 24 megyei rekordot javítottak meg (egyéniben 21, váltóban 3 alkalommal), ezek abszo­lút csúcsok, élenjárt Peré­nyi (12 és Nagy János (6). Emlékezzünk meg a Szol­noki MÁV versenyzőiről is, akik főleg azokban a leány számokban szerepel­tek jól, amelyekben a Dó­zsa gyengélkedik. Csere-hete Kedden délben a Bp. Honvéd, a Ferencváros és a Salgótarján vezetői meg­egyeztek több játékos ki­adásában. A Salgótarján Kocsis La­jost kiadta a Bp. Honvéd- nak, a Ferencvárosból Né­meth Miklós Salgótarjánba megy, az új bajnoki idény­ben a Salgótarján játékosa Havasi visszakerül a Fe­rencvárosba, ugyancsak a zöld-fehéreket erősíti a Bp. Honvéd két labdarúgója, Takács Béla és Katona Sándor. Csabai Rákóczit alván ? A hírek szerint a megyei bajnokságban kitűnően sze­repelt Rákóczifalvi Tsz SK labdarúgó csapata mellé az új idényre Csabai Jánost szeretnék megszerezni ed­zőnek. Csabai 1966-ban a Szolnoki MÁV tartalékcsa­patának szakvezetését lát­ta el. KORUTAZ 4 S a bajnoki pontokért Mint lapunk is megírta, a Magyar Labdarúgó Szö­vetség közzétette a labda­rúgó NB III. 9 újonnan fel­állított csoportjának beosz­tását. A versenykiírás kap­csán a szövetség képviselő­je elmondotta, hogy igye­keztek minden szempontot figyelembe venni, felmérni az erőket, a gazdaságosság elvét és így választották ki azokat a megyei szövetsé­geket, amelyek felkészült­sége, különleges helyzete garanciát nyújt arra, hogy az NB III. ügyintézése ez­úttal is zökkenőmentes le­gyen. A debreceni csopor­tot Szolnok megyei együt­tesekkel egészítették ki, mondván, hogy ez a négy csapat főútvonalon utazhat, s ez kevesebb idejüket ve­szi igénybe. Szerintünk meg is lehe­tett volna fordítani a sor­rendet: a megyehatárok figyelembevétele nélkül, a földrajzi fekvést alapul vé­ve kellett volna elkészíte­ni a csoportbeosztást, s csak utána kijelölni a szék­helyeket, illetve a lebonyo­lításra legjobban alkalmas szövetségeket. Mondjuk ezt azért, mert a Szolnok me­gyei NB III-as együttesek közül négyet — a Török­szentmiklósi Vasast, a Me­zőtúri Honvédőt, a Tisza- földvári Tsz SK-t és a Szolnoki Kiliánt — nehéz helyzet elé állították azzal, hogy a Debrecenben széke­lő Északkeleti csoport tag­jaivá tették őket. Helye­sebb lett volna Borsodból feltölteni a debreceni cso­portot, hiszen míg például Miskolcról Záhony oda- vissza mintegy 300 km, ad­dig Tiszaföldvárról vagy Mezőtúrról ötszázon jóval felül van az út. A Kilián HSE ráadásul két éve ha­sonlóan hátrányos helyzet­be került. Szerencsésebb döntés lett volna, ha a Jászberényi Vasashoz hasonlóan a többi Szolnok megyei csapatot is a budapesti Északközép csoportba osztották volna be. hiszen többek között éppen azért emelték fel az NB III-as csoportok számát hatról kilencre, hogy a ki­sebb csapatoknak, melyek szerényebb anyagi lehető­ségekkel rendelkeznek, ke­vesebbet kelljen kiadni utazásra. Most pedig olyan helyzet állt elő, hogy a me­gye négy NB Il-es csapatá­nak nem kell annyit utaz­nia, mint az NB III-asok- nak. Tudomásunk van arról is, hogy a megyei labda­rúgó szövetség időben tilta­kozott és szerintünk észsze­rű módosítási javaslattal is élt az MTS ügyvezető el­nökségénél a csapatok be­sorolását illetően. Talán még mindig nem késő, s az illetékesek tud­nak változtatni az általunk fentiekben nehezményezett, a Szolnok megyei csapatok számára igen kedvezőtlenül alakult helyzeten. s. a. „Huncut a bíró . . télvíz idején Rendszerint február vé­gén érkeznek az első „cso­dahírek” a Madártani In­tézetbe: „Megjött a sárga­rigó!” Világosan hallották a jellegzetes „huncut a bí­ró” füttvöt. Látni ugyan -nem látták, de semmi két­ség — sárgarigó volt! S alig akarnak hinni a szak­embereknek, hogy csak a korán hazatérő seregélyek „huncutkodnak”. Az ornitológusok szalagra vették a hasonló „csodák” egész sorát. A seregély né­ha a bennszülött afrikai madarak hangját is elhozza messze északra. De „jópo­fa” madár kalitkában is. A sárgarigón kívül jól utá­nozza a fecskét, a cinkét, a verebet, a kakaskukoréko­lást és a tyúkok kotkodá- csolását. A budapesti Vá­rosligetben tanyázó fekete- rigó-hímekről feljegyezték, hogy régen a Weingruber nyári vendéglője környékén úgy megtanulták a divatos nyári slágereket, hogy pél­dául tél víz idején is harsá­nyan fújták az „Ujjé, a ligetben-.•” dallamát. Az énekesrigó . előszeretettel veszi kölcsön a cinke nyit- nikjét. beolvasztja reper­toárjába a harkálykiáltáso­kat, a vércsevijjogást, a csörgőréce hápogását. A kalitkás szajkó ugat, nyü­szít, mint a kutya, utánoz­za az ajtónyikorgást, kulcs­csörömpölést. Vadon leg­szívesebben az ölyvet „játssza meg”. Hasonlóan kiváló képességű utánzó-, művész a holló. Hiteles for­rás szerint egy uradalmi gazdatiszt házi hollója el­tanulta az ablakból gyakor­ta kikiáltott parancsot: „Tóni, befogás!”, és a gaz­dája szokott hangján kiki­szólt soronkívül is a Tóni kocsisnak. Cs. J. A MESTER Egy jónevű színész társa­ságában voltam éppen, ami­kor egy boglyas hajú fiatal­ember mutatkozott be neki és így szólt: — Mester, tanácsot sze­retnék kérni öntől. A „mester” szóra bará­tom kissé elpirult és szem- melláthatóan imponált ne ki a titulus. Én is megálla­pítottam magamban, hogy szépen hangzik a mester szó (bár Lompocsaival kap­csolatban kissé túlzásnak tartom) — de mindenesetre udvarias fiatalemberrel van dolgunk. — Kérem, nagyon szíve­sen állok rendelkezésére — mondta a színész. — Abban szeretném a tanácsát kérni, van-e tehet­ségem ahhoz, hogy színi akadémiára jelentkezzem? Ha lenne olyan szíves meg­hallgatni egy szavalatomat. Visszavonultunk mind a hárman a próbaterembe. A fiatalember lelkesen sza­valt, majd a színészhez fordult: — Hogy volt megeléged­ve mester? A barátom, akinek na gyón jól esett, hogy ismét mesternek szólították, nem mondta meg kerek perec, ami az első strófa után nyil­vánvaló volt: tök. Ehelyett, négyszer is elszavalta a verset az ifjúnak. A jelöl­tön, azonban nem nagyon fogott az oktatás. A színész kissé zavarban volt, s hogy véget vessen a kínos hely­zetnek meghívta az ifiút egy pohár sörre. Átballagtunk a közeli vendéglőbe és asztalhoz ül­tünk. — Drága mester, meg tudná nekem mégegyszer magyarázni. Barátom a fülembe súg­ta: „Olyan tehetségtelen, mint egy pár csizma, de nem akarom elvenni az ambícióját, hiszen olyan udvarias fiú.” — Kedves fiam — ma­gyarázta neki angyali türe­lemmel — az a fontos, hogy figyelje meg a hangsúlyt, jól ossza be a légzésrit­must és legyen természe tes. Még egy üveg sört ren­deltünk s a színész mégegy­szer rászánta magát. — Figyelje meg jól, hogy mondom én, hova teszem a hangsúlyt, hogy játszom meg a hangommal minden fordulatnál. Már én is megtanultam kívülről ezt az istenverte verset, megtanulta a főúr és a csapos is tűrhetően skandálta. A fiú viszont változatlanul egyhangúan darálta. — Most jobb volt mes­ter? Barátom mélyet sóhajtott, izzadt, de fékezte magát és jóindulatúan mosolygott. — Igen, drága barátom, azonban még többször kell ismételnie, míg tökéletesen tudja majd. A fiatalember egyszerre felkiáltott: — Mester, mester! A színész udvariasan, előzékenyen kérdezte: — Parancsoljon. A fiatalember szabadko­zott: — Bocsánatot kérek, de nem önhöz szóltam, hanem a pincért hívtam. — Mester, hozzon nekem egy doboz Tervet. N. T. APRÓHIRDETÉS EK ALLAS: VALLTÖMÖ készítő­ket (csak helybelit) varrónőket, kesztyű­kötőket, kézimunka horgoló — vertcsip­ke készítőket (Szol­nok megyéből) fel­veszünk. Házi pari Szövetkezet, Szolnok, Magyar u. 14. SZOLNOK Városi Tanács V. E. Házi­lagos Epíiőcsoportja felvétel céljából ke­res gépésztechnikust gyakorlattal rendel­kező gépkocsielőadói képesítéssel. Jelent­kezni írásban és sze­mélyesen. Szolnok, Kossuth tér 9. Gyakorlattal rendel­kező férfi-női fod­rász Ktsz-hez, vagy állami fodrászatnál elhelyezkedne, lehe­tőleg vidéken. Vá­laszt „fodrász” jeli­gére a kiadóhivatal­ba. AUAS- V Ef l L ÉPÜLET ANY AG el­adó. Szolnok, József Attila u. 37. NÉGYSZEMÉLYES könnyen kezelhető kisipari rekamié, kettő fotel és négy kárpitozott szék el­adó. Szolnok, Rákó­czi ú 22. INGATLAN mente Beköltözhető családi ház eladó. Szolnok, Hold u. 4. ELADÓ családi ház háromszobás, mel­léképületekkel ée szoba konyha örök­lakással. Szolnok, Madách u. 39. Ko­vács Mihályné. SZOLNOKON vagy környékén nagyobb telket vennék. „Készpénz” jeligére a szolnoki hirdetőbe. AZONNALI BELÉPÉSRE KERESÜNK közgazda- sági végzettséggel rendelkező anyaggazdálkodási és anyagbeszerzési ügyintézésre férfi munkaerőt. Jelentkezni TITÁSZ személyzeti osztályán. Szol­nok, Verseghy u. 3. NAGY GYAKORLATTAL rendelkező mmorkerékjtár szerelőket felvesz a TEMPÓ Alt. Szóig. Ksz. Jelentkezés: Szolnok, Jászkürt u. 17. GYAKORLOTT gyors- és gépírónőt, — valamint mérlegképes vizsgával és állami gaz­dasági gyakorlattal ren­delkező belsőrevizort felvesz a Kísérleti Gazdaság Karcag-Tilalmas Olvassa, fer'essze a Néplapot! Áho! gazzal sütnek, főznek, fűtenek Ott — a szakszerűtlen ke­zelés vagy helytelen hasz­nálat következtében — mindig fenyeget a robbanás veszélye. Ha gondatlanul használ­ják. az olajjal, petróleum­mal, szénnel, vagy koksszal, fűtött kályhák, tűzhelyek is felrobbanhat­nak. Az új, kibővített biztosí­tások a robbanásra is ki­terjednek, sőt a biztosítás szavatossági védelmet is nyújt, mert ennék alapján megtérítik azokat a (cáro­kat is. amelyeket a robba­nás mások (pl. a szomszéd) lakásában, épületében, va­gyontárgyaiban okoz. biztosítás baleseti kártérítésre is jogosít JlÉlSlÉ Felvilágosítást adnak az Állami Biztosító fiókjai, körzetfelügyelői, helyi megbízottjai és a takarék- szövetkezetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom