Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 3. szám

IWt, Január 4. «KÖRMÜK. SIEGTEI NlPLAÍ i A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják íjol jón, hol nem Szolnok megyei születé­sű vagyok, s elég sűrűn járok haza szüléimhez, — Abádszalókra. Csaknem minden utazásom bosszú­ságot okoz, ugyanis az abádszalóki vasútállomás 6 kilométer távolságra fek­szik a községtől, s ezt a távolságot autóbusszal kel­lene megtenni. Azért írom, hogy kellene, mert sajnos, a busz hol jön, hol nem jön. Legutóbb karácsony előtt voltam otthon. Megrakodva csomagokkal, gyalog kellett megtennem a 6 kilométeres utat, szakadó esőben. Mint utólag megtudtam, egész nap folyamán egyetlen busz sem ment az állomásra. — Nem tenném szóvá, ha ez lenne az első eset. De nem css a tapasztalat Kérdezem az illetékesek­től. nem lehetne ezen vál­toztatni? Miért Írják ki, hogy a busz indul ekkor és ekkor? Hozzá kellene ten­ni: ha közbe mem jön va­lami. A másik probléma az, hogy Abádszalókról 12.19 órakor indul egy vonat, az autóbusz viszont a község­ből a menetrend szerint 12.17 órakor indul. Vagyis öt perccel később ér az ál­lomásra, mint a vonat in­dulási ideje. Nem lehetne ezt a kettőt összeegyeztet­ni? Ügy gondolom igen, csak egy kis jóakarat kell ehhez az autóközlekedési vállalat részéről. Varga Lászlóné Miskolc A patyolat vállalatnál dolgoztam, most már nyug­díjas vagyok. A karácsony előtti napokban felkeres­tek a vállalattól és ajándékcsomaggal kedveskedtek. Nagyon jól esett ez a figyelmesség, s az a tudat, hogy a nyugdíjasokról sem feledkeznek meg. Ezúton mon­dok köszönetét a kedves megemlékezésért és aján­dékért. Szűts Sándor Szolnok •9­A kertvárosiaktól is egy kedves epizódról hallottunk hírt. A karácsonyi ünnepek előtt a két autóbuszjárat gépkocsivezetője hangszóró segítségével kívánt kelle­mes ünnepeket és köszön­tötte az Istvánokat. E ked­ves figyelmesség és az uta­sokkal való jé kapcsolat bizonyítéka, hogy a kert­városi társadalmi szervek is gondoltak a két gépko­csivezetőre, ajándékot ké­szítettek számukra. Az illetékesek intézkedtek Még egyszer a bébiételről A bébiétel szavatossági idejének rejtjellel való feltüntetésével foglalkozott A szerkesztőség postájából című rovatban Zsamai Fe. renc olvasó. Vállalatunk, mint nagykereskedelmi vállalat, résztvesz e cikk forgalmazásában, ezért egy­részt, mint érintett fél, másrészt mint olvasó az alábbiakat szeretném kö­zölni az említett problémá­val kapcsolaban — írta Kocsis Lajos, a Szolnok— Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereske­delmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője. Egyetértek a levélíróval abban, hogy minden kis­kereskedelmi bolti dolgozó­nak tisztában kell lennie a szavatossági idők rejtje­les formában való leolva­sásával. A rejtjel alkalmazása azért szükséges, mert sz ipar által vállalt szavatos­sági idő és az élelmiszerek forgalomban tarthatósági ideje két különböző foga­lom, ami időben is lénye­gesen eltér egymástól. Az ipar által vállalt szavatos­sági idő azonos a szabvá­nyokban rögzített, legrö­videbb eltarthatósági idő- ' vei. Természetesen az ipar áltál vállalt minimális sza­vatossági idő lejártával a tartósított élelmiszerek még hosszú ideig teljes érté­kűek és forgalomban tarfr- hatók. A gyári szavatossá­gi idő vége és a forgalom­ban tarthatósági idő lejár­ta közötti szakaszra esik az úgynevezett nagykeres­kedelmi jótállás időszaka. A rejtjelekkel való gyár­tási idő feltüntetését tör­vények szabláyozzák és a kereskedelmi szakemberek­nek teljes jártassággal kell eligazodniok a rejtjelek ol­vasásában. A konzerváruk­nál például a címkén vagy a fémdoboz, üveg fedőlap­ján az eLső számjegy a gyártás évét, a második számjegy 1—9-ig a gyártás hónapját jelzi. Á 10—12 hónapig a gyártási hóna­pot a hónap kezdőbetűjé­vel jelzi az ipar, mivel a kétszámjegyű hónap félre­értésre adhatna okot. Ez­után következik egy betű­jel, amely a gyártó kon­zervgyár jele. A többi számjegy a műszakszámot, esetleg a főzetszámot jel­zi, amelyből az ipar meg tudja állapítani, hogy a kérdéses cikket melyik na­pon, melyik műszak és me­lyik brigád gyártotta. A kereskedelmi szakem­berek véleménye az, hogy a dátumbélyegzéssel való feltüntetés az élelmiszerek többségénél nem lenne cél­szerű, mert a több évig forgalomban tartható cik­keknél is a fogyasztók mindig a legfrissebb gyár­tásút vinnék el a boltok­ból, s ezáltal nem lerne biztosítható a gyártási sor­rendben való értékesítés. Az élelmiszerek forga­lomba hozásáról szóló tör­vény büntetőjogilag teszi felelőssé mindazokat a ke­reskedelmi vezetőket és dolgozókat, akik minőség- hibás, vagy lejárt forga­lomban tarthatósági idejű élelmiszerek értékesítésére utasítást adnak, vagy azt tudatosan eltűrik. Lejárt forgalomban tarthatósági idejű élelmiszert csak az arra hívatott, minőségvizs­gáló intézet előzetes enge­délye és vizsgálata alapján, az általa megszabott újabb forgalomban tarthatósági időpontig, esetleg érték­csökkenéssel lehet árusí­tani. ■fc December 14-én közöltük Nagy Lászlóné tiszagyen- dai levélírónk sorait, aki kifogásolta, hogy bébiételt Kunhegyesen és Tiszagyen- dán nem lehet vásárolni. December 21-én az erre kapott választ is közread­tuk. Most; ugyanebben az ügyben irt szerkesztősé­günknek a törökszentmik­lósi járási tanács végrehaj­tó bizottságának titkára. — Megerősítette, hogy a ki­fogásolt időben a kunhe- gyesi ABC-áruházban áru­sítottak bébiételt. Tisza- pyendán azért nem tudta levélírónk megvásárolni, mert a boltvezetők késve rendelték meg ezt az árut. Ezért a járási tanács vb kereskedelmi főelőadója le­vélben kereste meg a Ti- szaroff és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igaz­gatóelnökét, s kérte, hogy kötelezze a boltvezetőket megfelelő számú és válasz­tékú bébiétel megrendelé­sére úgy, hogy bizonyos raktárkészlettel folyamato­san rendelkezzenek. Jogi tanácsadó ß ) A közterületek tisztántartásáról A városok külső rendjé­nek, tisztaságának biztosí­tása különösen ősszel és télen igen jelentős közfel­adat. Szolnokon a közte­rületek tisztántartásának rendjét a városi tanács 1957. évi 19. számú rende­leté szabályozza. E rende­let részletesen meghatároz­za e tárgykörben a lakos­ság feladatait is. Uíak, járdák tisztántartása A szabad közlekedés és átjárás céljára fenntartott útburkolattal ellátott utak­nak. tereknek a járművek közlekedésére szánt terüle­tén a természetszerűen ke­letkező szemét eltakarítá­sa a városi köztisztasági csoport feladata. Az ingat­lan mentén elvonuló gya- loffközlekedésre szolgáló gvaloeút — járda — tisz­tántartása az ingatlan mindenkori tulajdonosá­nak, kezelőjének, vagy használójának a kötelessé­ge. Ez a kötelezettség a bekerftett vagv be nem ke­rített üresen, illetve műve­lés alatt álló ingalanokra is kiterjed. A város minden körzeté­ben, kivéve a szilárd bur­kolattal ellátott utakat, az utcai átjárók tisztántartása annak az ingatlantulajdo­nosnak, vagy bérlőnek, használónak a kötelessége, akinek az ingatlana előtt az utcai átjáró van. kivéve a bépítetlen telkek tulajdo­nosait. Ha az átjáró az ut­ca két oldalán szemben lakó két ingatlantulajdonost érint, ez esetben az átjá­rót, fele-fele részben köte­lesek tisztítani. Ha az át­járó kétoldali végződés: pontja több ingatlantulaj­donost érint, ez esetben számukhoz viszonyított ará­nyos felosztásban kötele­sek a tisztántartásról gon doskodni. Az ingatlan előtt elvo­nuló gyalogutat a tulajdo­nos köteles naponként reg­gel 6 óráig porképzés nél­kül letisztítani, ha a szük­ség úgy kívánja, a tisztí­tást napközben is meg kell ismételni. Az összesepert szemetet össze kell gyűjte­ni és annak elállításáról gondoskodni. Ugyancsak az ingatlan tulajdonos kö­teles a gyalogutat szükség szerint gvomtalanftani, lo­csolni vagv lemosni, télen a havat eltakarítani, a hó­tól. légtől, vagy ónoseső- től sfknccá vált evalogutat megfelelő anvaggal — szükség esetén naponta többször is — felszórni. A gondozatlan járdate- rület tisztántartását, hőtől, vagy jégtől való megtisztí­tását a városi tanács vég­rehajtó bizottsága az in­gatlan tulajdonos terhére is elrendelheti. A házisxemét ö*n%eg yűftése és elszállítása A háziszemét fogalma alá tartozik mindennemű selejtes anyag, hulladék és általában minden olyan csekély gazdasági értékű, vagy értéktelen szerves vagy szervetlen anyag, amelyet annak tulajdono­sa önakaratából elvetett. Háziszemét többek között a konyhai és háztartási hul­ladék, a hamu, a korom, az ablaküveg, festéktörme­lék stb. Nem lehet házi- szemétnek tekinteni az ál­lati hubát. a jeget, a sarat, az épület bontásából, vagy javításából keletkező hul­ladékot, a szalmazsák tar­talmát s más hasonló anyagokat. A háziszemetet a házfel­ügyelő vagy ilven hiányá­ban a lakó illetve a he­lyiség használója köteles megfelelő házievűjtő tar­tályban elhelyezni. — Ez olyan fedéllel' elzárható és olyan súlyú tartály lehet, melyet tartalmával együtt a szemétfuvarozó jármű személyzete nagyobb testi megerőltetés nélkül fel tud emelni. Az ingatlan bejá­rata előtt a gyalogjárda szegélyére készített szeme­tes edény tartalmát a köz- tisztasági csoport dolgozó­ja köteles a kocsira felön- feni. A tartály feladása közben, valamint kiürítése alkalmával esetleg elszóró­dott szemetet az Ingatlan tulajdonosa. Illetve a sze­mét kiadására kötelezett tartozik haladéktalanul el­takarítani Tilos a szemetet éles vagy csorbult szélű tar­tályban kiadni, mert ez a szemét feladásában segéd­kező. valamint a szemetet felöntő alkalmazott testi épségét veszélyezteti. A háziszemét fogalma alá nem tartozó szemetet az ingatlanról összesepert havat. jeget az ingatlan tulajdonosa, vagy haszná­lója saját költségén köte­les a kijelölt helyekre elfu­varoztatni, és ott a köz- tisztasági csoport. alkalma­zottai által megjelölt he­lyen és módon eligazítani. A szállítást a tulajdonos, vagy használó saját és bé­relt járművel, fogattalvagy pedig a köztisztasági cso­port útján is eszközölheti. A közterületek tisztán­tartásáról rendelkező ta­nácsi rendeletek betartása a város lakóira kötelezőek. Amennyiben a cselekmény nem bűntett és súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, e rendeletek megszegőit. szabálysértési 'eljárás során a vb igazga­tási osztálya 500 forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja Dr. Cs. t A TV KÉPERNYŐJE ÉLŐIT Jóllehet az 1966-os esztendő utolsó hetének tévé­programja már az óév-búcsúztatás jegyében született, legtöbbjük újévi jókívánságokkal zárult, a Fiúk-Lá- nyoknál pedig egyenesen studibulit tartottak, figyel­münkkel elsősorban a szombat esti vidámnak ígérkező Szilveszterre takarékoskodtunk. És ha az előzetes hí­rek — a szilveszteri műsor már hetek óta dobozban várt a sorsára — valamint a Szilveszter vagy amit akartok megjelölés is némileg óvatosságra intettek, mégis, várakozással foglaltunk helyet családi nézőte­rünk valamelyik kényelmes fotelében. Szilveszter-est Valójában jól kezdődött; egy eléggé ismert és nép­szerű Kabos-filmet láthat­tunk, az 1935-ből való, Ez a villa eladó ’című filmko­médiát. Szinte az utolsó órában került sor erre a ve­títésre, hiszen a két vi­lágháború közötti idő világ- viszonylatban is jelentős magyar komikusa ebben az évben jubileumot ért meg: sajnos, halálának 25. évfordulóját. Ez a filmje annak a korszaknak termé­ke, melyben tréfás kedves fickó módjára szórakoztat­ta el nézőit. Maga a film nem különösebben érték, akad benne elviselhetetle­nül ósdi pillanat nem egy, de Kabos művészete utol­érhetetlen bájával és ha­misítatlan eszközeivel úgy válik el ezektől, mint mon­dani szokás: a vér a víztől. A Tévé jelenti kicsit szo­katlan év végi szerepköré­ben idegenül és bizonyta­lanul mozgott. A halvá­nyabb riportműsor után ki­sebb felüdülést jelentett a párizsi Iádó világszámaiból válogatott revüprogram. Vacsorához szokott színvo­nalon szólt a nóta. Ezt kö­vette a televízió látogatása a rádió nagymultú 6-os stú­dió jába, vizit a testvér há- zatáján. A kiruccanás ön­magában nem érdem, a te­levízió tett már ehhez ha­sonlót máskor is. Hogy érte mégis csak hálásaknak kel­lett lennünk, az csak a Vi­dám Színpadon készült mű­sorának közvetítése után derült ki. Ugyanis a rádió Buék 1987 !-e tartalmasak­nak bizonyult a tévé szil­veszteri ..amit akartok”-já- nái. A válogatott kabaré­számok színvonalban felül­múlták a többségében fá­radt és enervált televíziós jeleneteket Míg a rádió műsorában kaphattunk íze­lítőt a paprikásabb politi­kai kabaréból, a tévé a zöldséges maszek áruját kí­nálta (Kabos), vagy az okos Hepke (Kibédi) értetlenke­déseivel traktál t, vagy ép­pen a „szakállas” borkósto­ló tréfát (Kazal) rakta a néző asztalára. A Lufi öt­lete sem eredeti, a százéves Majoros bácsit idézte, már ami a poénok közbeszúrá­sát illeti. Igaz, a rádió sem dicsekedhet az éppen em­lített Majoros bácsi, vagy Vadember-féle kiugró si­kerrel, a Major—Básti pár­beszéd is érdektelen ma­radt, elsősorban tartalma miatt. De szívesen hallgat­tuk — olykor a látás za­vart is, színészek papírral a kezükben — Kapossy Miklós Különmunka című tréfáját Dugonics Tituszról, tele félreérthetetlen rejtett célzással mai életünkre; időszerűnek éreztük a Csak valutáért című sanzont Horváth Tivadar szelleme­sen könnyed és elegáns előadásában, s szívből de­rülhettünk a Marx téri Mikulás (Szendrő) nem minden tanúság nélküli életrajzán, méginkább kar­rierjén. Még a kitűnő Sin- kovits Imre is kellemesebb volt a spórolós angol turis­ta szerepében, mint ürge­ként a televízióban, ahoi ismert színpadi és filmbeli szerepeinek uniformisában láttuk viszont. Még akkor is, ha jelenete kissé hosz- szadalmasnak és helyenként ízetlennek tűnt. S ha mindehhez hozzá­vesszük Komlós János újévi konferanszát az egymás „maszek” ügyeibe való ille­téktelen beavatkozásról —■ magyarul fúrásról, a mér­leg végképp a rádió olda­lára billen. Ami viszont ötletes és egyben televíziószerű is volt, az a Komolyzenei Fesztivál jól sikerült paró­diák sorozata, a színészek kivétel nélkül remekeltek. És ami a fő, a parodizált alany és az őt parodizáló művész képének egyidejű felmutatása nagyban segí­tett a nézőnek homályosan élő emlékképeinek felfrissí­tésében. Uíév napfáa Bizonyára sokak számára emlékezetes marad az 1967- es év intervíziós nyitánya. A hagyományos bécsi Stra- us-hangverseny, középpont­ban az immár 100 éves Kék Dunával, a 125. élet­évét jubiláló kitűnő Bécsi Filharmonikusok közremű­ködésével színarany muzsi­kát és felejthetetlen él­ményt hozott. A példásan fegyelmezett közvetítés és a nemesen adagolt kiegé­szítő koreográfia nagy mér­tékben növelték a matiné­hangverseny színvonalát. Ugyancsak elmélyült mun­kát és önzetlen ügybuzgal­mat (Pap Gábor szerkesztő) árult el a televízió Gulácsy Lajosról készült filmóortré- ja, a Nagy Mesterek soro­zatban. A csonka és mo­zaikszerű életmű legszebb pillanatait láthattuk vi­szont. a Kalapos festó arc­képtől a monumentális ösz- szefoglaló „Arte vita natu- ra”-ig. Komlós János riportmű- eora az elmúlt év sikerei­ről, mintha az előző évből maradt volna ki. Igaz, a számvetés így is jókor jött, hiszen figyelmeztetés is egyben: nem szabad túlsá­gosan szerényeknek len­nünk, s többet kell beszél­ni eredményeinkről, sike­reinkről. Ez siker-montázs, Komlós higgadt és tárgyi­lagos kommentárjával, gyors ritmusú tálalásban hozzásegített bennünket az elmúlt esztendő értékeinek igazi felbecsüléséhez. A Slágerkutató Intézet, amelynek fantáziaszülte la­boratórium-komplexusában a dalok preparálása, alko­tóelemeire való bontása, új szintézis teremtése folyik, valójában sok hűhó semmi­ért. A túlbonyolított keret­játék, a tudományos körí­tés nem volt hatásos — az előállított vegyületek ön­magukban is megálltak vol­na a helyüket. A zárókép viszont mesteri munkára vall. Aligha lehetett volna kifejezőbben ábrázolni az egészségtelen méreteket öl­tött slágerdivatot. A két nap talán legszen­zációsabb produkcióját je­lentette a magyar krimi­paródia. Kitűnő paródia, olykor egy valódi kri­mi izgalmának a szín­vonalát is elérte, a Vesze­delmes labdacsok. Nagy­szerű színészi teljesítmé­nyeknek lehettünk tanúi, de közülük is kiemelkedett Mezei Mária. Kár nekünk valutáért krimit vásárol­nunk, a forintos-krimi leg­alább olyan tó. sőt! VM. Figyelmesség; és kösxonei

Next

/
Oldalképek
Tartalom