Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-11 / 9. szám
INT. Január 111 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TV KÉPERNYŐIÉ ELŐTT UÜilUüiUllIlüllllllllllli Az egymilliomodik Hazánkban a televízió rohamos elterjedésére aligha lehet fényesebb bizonyíték, mint hogy az elmúlt héten a tv-készűlék tulajdonosok száma elérte a tekintélyes egymilliót, sót azóta már bizonyára túl is haladta. A nagy család tehát egyre bővül, s ha ehhez hozzávesszük, hogy a nézők száma legalább négyszer ennyi, s egy átlagnéző évente körülbelül 700 órát. tölt a képernyő előtt, azaz csaknem annyit, mint minden egyéb szabadidős, munka utáni foglalatoskodással, jogos az igény: növekvő néDszerűségének ará- nvában fordítson gördít a műsor megválasztáséra — és annak színvonalára. Szavak, csodálatos szavak című anyanyelvi vetélkedőtől vártam elsősorban valami újat. Üjat a szerkezetében, a részfeladatok megoldási módjában, s valami csintalan, játékos kergetőzést a szavak világában. S ehelyett a négy adásból álló nyelvi versengés első fordulójában kínosan hosz- szúra nyúlt, s techinkailag is rosszul kivitelezett botcsinálta stafétát láthattunk zsetonokkal, illetve itt korongokkal, aztán szürke nyelvtanórákra emlékeztető stflusf el adatokat, no meg egy nehezen követhető intarzia-játékot. — Mindezt megtetézte a játékvezető felesleges mondom-csínálom módszere és bizony a nyelvész zsűri egy-két tagiának nyelvi szempontból nem éppen fedhetetlen közreműködése. Szinte érthetetlen, hogy a szerkesztők miért nem nvúltak bátrabban az immár klasszikus hagyománynak számító szó- j^ték-tmdptnmboz' TCaHnthy. Kosztolányi és a többiek kimeríthetetlen forrásához. Valamivel frissebbnek bizonyult — szépen komponált téli képeivel — a Döntő a hegytetőn, itt is kisértett azonban a múlt alaposan elkoptatott ötleteivel. Hogy csak egyet említsek: a népviselet ismertetésének próbáját jól ismertük már a Forog az idegen-bői, valamint a Nép- művészeti vetélkedőből Pedig. ahogy mondani szokás, a ’'éték nem babra ment, súlyos ezrek ütötték annak a markát, aki méltóképpen helyt állt a hegytetőn; azaz többek között meg tudta mondani, hogv a tornacipő enyhén szólva nem hóba való. s a hoilonkabát sem ildomos a téli hegvekben. Ezek után az sem lehet csoda, hogv lassan vár nemcsak az ötletek, de a játékosok is ismerősek lesznek — kialakul a profi gárda. A tv jelenti villám fej- tornája sem mutatott különösebb erényeket. Annál inkább a | Ko»o« program az ölvenedik évltrrdn óra Közvetlenül megérkezése után a Keleti pályaudvaron kért nyilatkozatot munkatársunk Kristóf Istvántól, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkárától, aki az elmúlt napokban kulturális együttműködési szerződést írt alá Moszkvában. A közös programok a forradalom ötvenedik évfordulója jegyében zajlanak majd — mondta a főtitkár — de erről már a napilapok is beszámoltak. — Nagy érdeklődésre tarthat igény, azonban az a kutatómunka, amely a Szovjetunió minden vidékén megindul a magyar intern cional isták történetének feltárására. A Nagy Októberi Forradalomban mintegy százezer magyar internacionalista vett részt, a velük kapcsolatos dokumentumokat — fényképek, újságcikkek. levelek — most összegyűjtik, s azt a Szovjetunió hazánk rendelkezésére bocsátja. — Sajátossága lesz az idei ünnepségeknek az is. — hogy a különben hagyományos barátságvonatok indítását úgy állapítják meg, hogy azok utasai november 7-e napján a Szovjetunióban lehessenek. Udvaiiasság, mosoly, élőié köszönés io glaliatik £gy áruház és a vevők Az idén jubilál a karcagi földművesszövetkezeti áruház. Márciusban öt esztendeje lesz annak, hogy betérhetett az első vásárió a modern, központi fűtéssel, megfelelő szociális létesítménnyel ellátott boltba. Sokan fordultak meg azóta itt Tavaly januárban az egv- milliomodik vásárlót üdvözölhették Szabó György karcagi termelőszövetkezeti tag személyében, akinek ezerforintos vásárlási utalvánnyal kedveskedtek. Az azóta eltelt egy év alatt újabb negvedmillió vevői szolgáltak ki. Egy fiatal lány csomagokkal megrakva éppen távozni akar, amikor megszólítom. — Igen, gyakran szoktam idejárni. Persze nem min - dig vásárolni — mondja mosolyogva. — Kisújszállási vagyok, s ha valamit venni akarok, először megnézem, hogy itt van-e7 Furcsa, hogv itt vásárotok? Azért, mert olyan barátságos itt mindc”ki, pedig nem is ismernek. T th Hajnalkának — mert iu-omata propán-!ul ín pific'otó épül Germán vakáció mely Venturi a Nagyvilágban is megjelent novellájából készült. Kitűnő írás. a jeles olasz prózaíró őszinte figyelmeztetése, villámlás a távoli ég aljáról. Időszerű alkotás, s konfliktusának jellegéből eredben alícíd-nas a televízió képernyőiére. A külső eseményekben igazán nem bővelkedő történet kö^énnontjá- ban az egvkori Sf3 tevénv Han. Wassel áll. Ma, 20 évvel a háború után jól menő orvos Frankfurtban a Friedirch-strassén. Polgárt jólét és édes lankadt- ság” veszi körül, s fiatal ő'vmsval ff>1“ség vieváz rá De ez csak a felszín hamuja, alatta gyűlölet izzik, a bosszúval vegyes nagvra- vágvás nara?sa. Hans nem akar felejteni. A múlt emlékei keserűek, s tatán fájdalmasak is, s nem engedik kialudni a gyűlölet parazsát — pedig 20 év alatt alanosan megváltozott a világ. Csakhogy ő erről semmikénnen nem akar tudomást venni — ezért is marad végtére egyedül. A televíziós változat igyekszik híven követni Venturi gondni-tait, s né- há.ny kisebb változtatástól és a befejező mozzanattól eltekintve, nagvmértékhen sikerül is visszaadnia. Érzésem szerint azonban talán felesleges volt az eredet! Kari nevet Korira módosítani és nem volt különösebben szüksáfj Forrni turisztikai leírásának köz- beiktatására sem. de még Csak a Hemjnwav !-1*'’ot felhasználására sem. Valószínű. hogv a gazdagabb motiválás kedvéért ke**01- tek a drámába és a novella átfróia — Sípos Tamás — Hans lélektani drámáiét kívánta ezzel emrértalrnűbbé. valamint közérthetőbbé tenni. Jó lemren. ebhez mindert átdnlenzának joga van. Az azonban már talán nem közömbös oogv jjnns*él úw yeszünk-e bú- csű* amint a filmben hogv a fle-ék forrlak övsibarc- ban leterítik maid magatehetetlen figuraként Ott hagviáv elterülve a kocsma padozatán, vagv pedig úgy, abogvan az eredeti Ven tori-novellában történik. bogy Hans búcsúzik házaltál, a fogai között mormolva: „Mindnyájan viszontlátjuk még egymást!”. A formiak pillanatnyi bosszúja lehet, rogy helyénvaló és talán az igaz- ságézretünk is elfogadja. Természetesen ezek ellenére Makk Károly rendezésében így is -rend Hívül hatásos volt a Germán vakáció. Tudatosan alkalmazta a közelképeket és bámulatos ügyességgel, biztos kézzel ábrázolta a kissé bonyolultnak tűnő felszín és a mélv kettősséget és figyelmet érdemlő módon élt a világításban rejlő effektusokkal is. A főérdem azonban mégis a Kitűnő Básti Lajosé, a Kinek félelmetes Hans-a révén a Germán vakáció bizonyára maradandó figyelmeztetés mindnyájunk számára V. M. Január végén kezdi mes működéséi az ÄFOR új budaörsi palackozó üzeme. Az új üzem százezer fogyasztó ellátását teszi lehetővé 5 volt a megszólított — igaza van. Bármelyik osztályon állok is meg egy rövid időre, a kép, a mondatok szinte ismétlődnek. Mintha az eladók nem is ismernének más szavakat, mint azt, hogy „tessék parancsolni”, „ez nem illik az arcához, hozok egy másikat”, „jelenleg nincs, de tessék benézni két nap múlva”. Az osztályra belépőt azonnal észreveszik, köszöntik —* s bár önkiválasztó a kiszolgálási forma —, tanácsadással, esetleg újdonság ajánlásával segítik. Ami r énx nélkül is jár... Vagyis nemcsak azért keresik fel sokan az áruházát, mert pénzükért azt kapják, amit szeretnének, hanem azért még udvariasság. egy egy kedves szó is dukál. A szép kii'ső. bő választék mellett tehát még az is különlegesség, hogy mosolyogni is tudjak az eladók. S. Tóth László áruházvezető irodája egyszeri kis helyiség. Falain keretezett oklevelek. Az egyik oldalon hét, a másikon tizenhárom. A hét oklevél egv-egv vásárlási akcióban eléri sikert bizoovít A töb bio „szocialista brigád" szavak olvashatók. — Négy brigád dolgozik az áruházban s mind a négy már többszörös „szocialista”. Kettő megkapta a bronz plakettet is — mondja az áruház vezetője. — Hogyan sikerült ezt raz. etéárKényt eiSrái? — Már 1SG2 bon, “a nyitáskor ígv kezdtük. Azaz már akkor elhatároztuk hogv megszerezzük a szocialista címet. Az első év ben két brigádnak sikerült A következő évben pe dig már három brigádunk volt a legjobbak között. Winden* a vevőt rí Évről évre gazdagabbal lettek. Nemcsak anyagilag, hanem a közösségi érzés, az egymás iránti felelősségérzésben is Bár a kitüntető cím elnyerésének alapja, a kereskedelmi munka színvonalának javítása, a forgalmi terv teljesítése, az áruház dolgozóinál példamutató volt a tanulás, a szocialista ember jellemzőinek kialakítására való törekvés. Fő jelszavuk „mindent a vevőért”, de együtt, valamennyien. — Elválaszthatatlan barátok lettünk itt valameny- nyien — mondja Gargyi Katalin, akit az áruház dolgozói neveltek kereskedővé. — Munka után jólesik egy kis közös kikapcsolódás. Persze nem mindig vagyunk mi ilyen komolyak Akadnak jócskán vidám perceink is. Hiánycikkek, amel- nek őrü neh a revük — Ha már a vidámságról van szó, hadd említsem meg, hogy a cipőosztály kollektívája nem teljesítette múlt évi feladatát — kapcsolódik újra a beszélgetésbe S. Tóth László. — Rossz kereskedők. Van egy lányuk és nem tudják eladni. Az eladó lány Tóth Julianna. Nem tartozik azoK közé, akit különösebben ajánlani kellene. — Ennyi garde mamától, papától persze, hogy félnes a fiúk — vágja ki magát Juli ka. aki egyébként a legjobb dolgozók közé tartozik, a megy máris tovább, mert újabb vásárló érke zett. 1 ’ Beszélgetésre nincs Ide jük Da beszélnek helyettük az eredmények, öt év alatt mintegy 160 millió forint forgalmat bonyolítottak le Leltárhiány ismeretlen nirhák, sőt még a kálót sem használják fel. Fegyelem- sértés? E szavak hiányoznak szótárukból. Durvaság udvariatlanság? Ez hiánycikk náluk. Majnár József Fekete István: (Juli HULL Juli néni — dolga végeztével — eljár-kél a városban, amíg indul a kocsi vagy a vonat, ámbár inkább kocsi, mert az nem kerül semmibe. Libáitól búcsút véve a piacon, elnézelődik, hogy majd vesz valamit. Ez.t a kel'emes szándékot azonban addig halogatja, amíg egyszer csak ráébred: eljárt az idő. Nem vásárol, mert az unokáknak a cukrot mára piacon megvette, s a pénz. amit a derék szárnyasokért kapott, úgyis olyan furfangosan van elrejtve, hogy bajos lenne elővenni. Feltelepedik tehát a kocsira — hátul a sareglyában. ahogy egy özvegyhez illik — az úton nagyokat sóhajt és igen kellemesen érzi masát. A várostól való menekülés azonban nem sikerül mindig ilyen simán. Szép-égeinek megejtő kirakatainak nehéz ellenállni. Tévédét lenne azonban azt hinni, hogy Juli nénit a végvásznak. vagy a selvemkendők csábítják. Erről szó sem lehet, de egy szép napon döbbenten állt meg a hatalmas kirakat előtt, meívnek fekete keretében, belül megfelelő trónuson, ott feküdt egy gyönyörű — koporsó. A rejtekhelyen megborzongtak a bankók, mert érezték, hogy a sublód levendulaszagú nyugalmának befellegzett. Hiszen látott ő már koporsót eleget, mert egy özvegynek illik eljárni temetésekre. ahol bátran kisírhatja a menyekkel és a vőkkel folytatott csatározások mérgét —. de ilyent még nem. Ilyen aranylábú. tükörfényes alkalmatosságot nem hordod még az otthoni kopott szent- mihálylova. — amely — tudvalevőig — olyan mértékben „ló”, mint amilyen mértékben a mosó- teknő — nagybőgő. Mire tehát az öregasszony észrevette volna a csábítás mérvét, sőt mire a család tudomást szerzett volna Juli néni szándékáról a koporsó már gazdát cserélt és a vő — Kapás Kis Mihálv — csak az istállóban mondott egyet s mást félbolond vénasszonyokról, ott is csak a lovaknak, mert a hatalom Juli néni kezében volt. Azt azonban kikötötte a vő: a koporsót kizárólag este szállítja és széna között. Aztán felteszik a padlásra, hogy ott várja meg a kel'ő pillanatot A koporsó tehát megérkezett az éii órákban, de nem foglalhatta el helyét a padláson, mert a szűk fordulóban nem fért el. — Akkor tegvétek a kamarába — rendelkezett az öregasszony — de ne a földre, mert mogvc'eme- dik. — így azután a koporsó egy teknőlábra került aranydíszestől, mindenestől, miközben Kapás Kis Mihály köpött egyet, igaz, csak kint az udvaron. — Olyan szaga van, mintha. — mondta feleségének. — Majd elmegy — vigasztalta férjét ifjabb Juli, aki méltó lánya volt Juli néninek. — aztán erre nincs már gondunk... Másnap az unokák körülugrálták a koporsót, hogy a kamrát le kelle t zárni, délután pedig több öregasszony érkezett megnézni. — Igazad van. Juli. te már legalább tudod, miben fekszel. Juli néni erre kedvesen megsimogatta a koporsót, de keze- nyomát azonnal le is törülte. A koporsót aztán megszokták. Egyszer a macska ellopott valami húsfélét, amin Juli néni igen felháborodott: — Itt van ez a koporsó, okkal- móddal mért nem használod? Ki kell bé'eini. és nagyon vigyázva hasznát lehet venni: vagv azt gondolod, olyan hamar szükség lesz rá?... — Miket nem mond édesanyám könnyeseden el ifjabb Juli. Megenyhült a légkör, különösen. amikor a vő is be’eszólt: — Ilven drága és szép holminak nem lehet a tetejét csak úgy dobálni, hanem rézpántot kell rá veretni s akkor úgy nyílik és zárul akár az óra. Juli néni — kivételesen — helyeselte a vő indítványát. — Igazad van. én sem szeretem hallgatni, amikor szögelik a koporsó* Ezekután a koporsó teljesen elvesztette enyhén riasztó, de magasztos jellegét. Cukrot tartottak benne és sót, és köménymagot. Valósággal hasat eresztett a kalácsoktól és igen nehéz volt elképzelni, hogy a gyömbérsZagú légkörben valaki majd egyszer befekszik végső pihenésre. De hát mindennek eljön az ideje. Tél volt éppen és este, amikor bekopogott Kelemen Jancsi a felsőfaluból. — Nagy járatban vagyok — zökkent a padra —, meghalt édesanyám, aztán az volt az utolsó kívánsága, hogy vegyük meg, kérjem el Juli néni koporsóját. .. — Azt nem lehet! — hördült fel Kapás Kis Mihály, aki már lakatot is csináltatott a koporsóra. . — Miért ne lehetne? — mondta Juli néni — Utolsó kívánsága volt szegénynek, csak hát drága volt fiam... — Nem baj. — Külön rézpántokat is csináltattunk rá... — Nem baj ! Juli néni megmondta a végső árát. mire a fiú — ki«sé meg- hökkenve — harmadszor is azt mondta: — Nem baj. — Akkor reggel jöhettek érte. Azóta évek múltak. A vő már kopasz, az egyik unoka férjhez ment, csak Juli néni tartia magát, de — egyelőre — mintha nem akarna koporsót vásárolni.«
