Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

Viláq proletárjai, egyesültetek! SZOLNOK ■ I A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS EOYEI XVII. évfolyam, 284. szám. Ara 50 fillér 1966. december 2., péntek. Az első négy napirendi pont vitájával folytatta ta­nácskozását csütörtökön reggel a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszu­sa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lász- lóné bejelentette, hogy szer­dán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet — érkezett a kon-' gresszus titkárságára. Gyá­rak, üzemek és termelőszö­vetkezetek dolgozói jelen­tették újabb táviratok ban, hogy a kongresz- szus tiszteletére indított szo­cialista munkaversenyben teljesítették vállalásaikat és újabb felajánlásokat tet­tek. Az Észak-Magyaror­szági Vegyiművek dolgozói például arra tettek ígéretet, hogy eddig 15 millió fo­rintos export-felajánlásukat 5 millió forinttal megteté­zik. A Győri Magyar Va­gon- és Gépgyárból tízezren tettek eleget a kongresszus tiszteletére önként vállalt kötelezettségüknek és telje­sítették vállalásukat. Több Özem jelentette, hogy a kon­gresszus időtartama alatt dolgozói vietnami műszakot tartanák. Az ország határain túl­ról a kongresszushoz eddig 57 üdvözlet érkezett. Szer­dán táviratban köszöntötte a kongresszust a Jordániái Kommunista Párt és a Bo­líviai Kommunista Párt. Az elnöki bejelentések után Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkás, párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel elsőként. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársakl A kongresszuson mun­kánkról, feladatainkról, eredményeinkről, pótolandó fogyatékosságainkról van szó. Ez így van rendjén. De azt is helyénvalónak tar­tom, hogy pártunk IX. kongresszusát, . amellett, hogy hangsúlyozzuk munka- értekezlet jellegét, tekint­sük olyan alkalomnak is, amikor hétköznapi gond­jaink vizsgálata mellett emlékezünk a már befutott nagyszerű forradalmi, útra, messze mutató céljainkra, a kommunisták elhivatott­ságára, arra, amit a szocia­lista magyar nemzet meg­valósításáért, a nép szabad­ságáért és felemelkedéséért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most 10 éve a magyar munkásosztály újjászerve zett pártjával az élén fegy­veres erővel verte le az el­lenforradalmat, megvédte a munkáshatalmat és olyan szocialista politikát kezde­ményezett, amely felszaba­dította népünk alkotó ener­giáit és forradalmi lendü­letet adott a szocialista építőmunkának. Ezen az évfordulón miért ne emlé­keznénk meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt újjáalakult a magyar .kommunisták pártja, megalakult a Ma­gvar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány és a néptömegekre támaszkodva megvívta a győzelmes for­radalmi harcot. Ne lesvünk túlzottan szemérmesek: tíz év után ez a kongresz- szus arra is alkalom, hogy menmondivk, a magyar nép hálás a történelmi tettért. Kedves Elvtársak! Érdemes vizsgál gatni. ho­gyan alakult, fejlődött-e az elmúlt években a nép társadalmi-politikai tudata. Véleményem szerint jelen­tősen fejlődött. A közgon­dolkodásban. a nép tudatá­ban előtörtek g szocialista „A tíz éve alkalmazóit, valóban lenini, eredményes politika radikális fordulatot hozott a magyar szellemi életben“ Szirmai Istviín beszéde A pártkongresszus csütörtök! ülése elemek, szélesedett az is­meretanyag és növekedett a politikai érettség. Tanúsítja ezt: a nép túl­nyomó többsége ragaszkodik a munkáshatalomhoz, egyet­ért a szocializmus építésé­vel, hazánk békepolitikájá­val, olvas, tanul, képezi magát, tudja, mi az impe­rializmus és gyűlöli azt, érti a népek testvériségének gondolatát és szívből szoli­dáris a megtámadottal. Nem ennyire egyértelmű a kép az egyéni és társa­dalmi érdek összhangját nézve, de Itt is sok már az olyan jelenség, — a tömegek tudatos megnyilatkozása, — amely arra mutat, hogy az érdekek azonosságának fel­ismerése felé haladunk. Er­ről tanúskodik közéletünk élénkülése, a nagy szocia­lista célok eléréséi szolgáló utak, módszerek körül ki­alakult, némelykor szinte össznépi viták, eszmecserék. Ezt bizonyítja a jobb mun­kafegyelem, a termelékeny­ség emelkedése és nem utolsósorban a dolgozók mind erőteljesebb igénye arra, hogy beleszólásuk le­gyen a termelés irányításá­ba, a munkafeltételek kiala­kításába, és erősödjék fel­lépésük hatékonysága a társadalmi tulajdon védel­mében, a pazarlás, a fegyel' mezetlenség ellen. Nem ilyen a kép, ha az emberek világnézetét néz­zük. Ebben a vonatkozás­ban is nagyot léptünk elő­re, teret hódított a marxis­ta világnézet. Az emberek világnézetének formálására jelentősen hatottak — nem volnánk marxisták, ha ezt tagadnánk — az olyan tár­sadalmi folyamatok, mint a munkásosztály számszerű növekedése, a mezőgazda­ság szocialista átalakítása, a mezőgazdasági munka jellegének megváltozása, a technikai forradalom, mil­liók iskolázása, a burzsoá­zia kulturális monopóliu­mának megszüntetése, t kultúra magas csúcsainak meghódítása. Sommázva: a tíz éve alkalmazott valóban lenini, eredmónves politika radi­kális fordulatot hozott a magvar szellemi életben is, felszabadította a szellem erőit. Ma a magyar nén büszke hatalmára. Arra. hogy ime urak nélkül 21 év alatt csodákat tett: nem­csak evárakat épített, me­zőgazdáságot korszerűsített, hanem jgpaán. végre nem­zetté lett. N»m is akármi- ivén nenazptté. mert rre“1- valósult Bessenyei ,.Jámbor szándéka”, hogv „lennénk fvdés nemzetté", megvaló­sít <37óaV,Anvi nemes szen­vedélyű álma. hosv a nem- 7et loeven ,.n jfí—g—oi* em­berek soknsánti” fis ha a nemieteket néneik szabad­sz rr'rtfrn'r» a t^madnlrn* ha in ^ácérf fel vő harcban el- s-vlnlt helvftk kulturális színvonaluk alanián rang zároltuk. akkor a magva*' ♦nők a vVá-hnn c- első sorokban van a helye A szocialista és nemzeti tudat formálója, a tudatba ivódott része a nemzet múltja, történelme. Ezért néhány történelemtudóssal vitatkoznom kell. A Bara­nya megyei pártértekezle­ten idézték Anatol France aforizmáját: „A történelem nem tudomány, hanem mű­vészet”. Ez a szellemes, csúfolódó meghatározás ar­ra utal, hogy a történelmi múlt értékelését a pillanat­nyi hatalom érdekei sze­rint változtatták. Tették ezt annak ellenére, hogy éppen a történelem bizo­nyította az önkényes „át­írások” rövid élettartamát és kétes sikerét. Így volt ez itt, a Duna-medencében is a polgári világban. A Duna-medence világát az­óta megváltoztattuk, az itt élő népek szocialista for­radalomban kivívták jo­gaikat. közös ideálokat, cé­lokat követünk, megterem­tettük a feltételeit a test­véri együttélésnek. Ezt zavariák egyes szom­szédos országokban élő tör­ténész barátaink, ha úi tör­ténelmet írnak, és a múltat ismét vélt pillanatnyi po­litikai érdekek szolgálatá­ban úgy torzftiák, hosv ez­zel a szomszéd nemzet fial­nak, lányainak nemzeti ön­érzetét sértik. A naciona­lizmus elleni közös harcunk sikerének feltétele, hooy le­gyünk figyelemmel egymás nemzeti érzelmeire, számol­junk egvmás érzékenységé­vel. Ha nem ezt tesszük, akkor az itt és ott élő em­berek gondolkodásban még meglevő nacionalista maradványokat konzervál­juk. esetleg megerősíti ük. A marxista történelem- tudomány művelői ne mű- vészkedtenek, maradianak tudások Az a feladatuk, hogy a történelemtudo­mányt tisztítsák meg a pillanatnyi politi­kai taktika torzításaitól A múlt feldolgozásában ra­gaszkodjanak az objektív igazsághoz. ' Szirmai István ezután kulturális közvéleményünk kiszélesedéséről. Igényessé­gének növekedéséről szc- ’ott. A7 irodalom és a mű­részetek termékeit — mon­dotta — mind többen 'vényük, mind többen kri­tizálják és kulturális for­radalmunk legnagyobb vívmánya, hogy ma már nemcsak szűk értelmiségi rétegeknek van olyan tá­jékozottsága, ideológiai fel- készültsége, határozott Íz­lése, esztétikai igényessége, ami feltétele az aktív vé­leményformálásnak. Talá. lóan írta nemrégiben Be­nedek Marcell, hogy a ma­gyar közönségről „regényt kellene írni. mert olyan mennyiségi és minőségi változásokon ment keresz­tül az utóbbi 20 esztendő­ben. amilyent a könyv- nyomtatás óta nem látott a világ”. Az- elmondottakból azon­ban nem azt a konklúziói vonom le, hogy a követel­ményekhez viszonyítva ? társadalmi tudat fejlődésé­ben nincs elmaradás. De jelentős a fejlődés és ezt is regisztrálnunk kell ah­hoz, hógv helyesen állapít­suk meg jövőbeli feladata­inkat. Van még a mi közéle­tünkben sok múltbeli ma­radvány, polgári, kispolgári hordalék, néptől, céljainktól idegen szemlélet. Gondola­tokat azonban nem lehet puskagolyóval kilőni az emberek fejéből, a gondo- tatszegénységet sem lehet erőszakkal vagy ráolvasás­sal pótolni. Az idegen szem léletek, a rossz magatartás ellen hosszú, türelmes esz­mei harcot keli vállal­nunk. Az ideológiai munkában nagyön sok a tennivalónk, de haladni csak türelmes meggyőződéssel, cáfolhatat­lan érvekkel és logikával tudunk, arra kell töreked­nünk, hogy az eddiginél is sokkal nagyobb igényes­séggel megértessük a dol­gozó tömegekkel terveinket, elképzeléseinket, nagyobb betekintést, több jogot kell biztosítani számukra az állami és egyéb döntések­ben, hogy magukénak érez­hessék azokat Tovább kell tanítanunk a marxizmus— leninizmust és jobban, mint eddig; magyarázzuk a mára alkalmazva, érvényesítsük mai problémáink megoldá­sában és közbén védjük azt minden torzítással szemben. Ez mind együtt fontos része a szükséges erkölcsi, eszmei ösztönzéshek, amelynek az anyagit kell kiegészítenie. Dolgozó emberek termé­szetes törekvéseit, vágyait, hogy jobban akarnak élni. lakást, esetleg családi há­zat, jobb bútort, televíziót autót akarnak, nem sza­bad elítélni, kispolgári­nak minősíteni, ha mindezt tisztességes munka eredmé­nyeként kívánják elérni. A szocializmus nem az egyén céljai és érdekei ellenére akarja érvényre juttatni a társadalom érdekeit, ha­nem azok harmonikus egy­ségének megvalósítására tö­rekszik. A szocialista po­litika nem öncélú, hanem — megfelelően a marxiz­mus—leninizmus tanításá­nak — az emberek életkö­rülményeinek javítását és megvalósítását vállalja. Amikor ezt követjük, egy gazdagabb társadalom fel­építésén dolgozunk, a sze­génység, a nehéz, sivár élet ellen folytatunk háborút. Érdekes, hogy eít a poli­tikát mégis jobbról is, bal­ról is, kispolgárinak, liberá­lisnak minősítik. Azt állít­ják, hogy közéletünkből hi­ányzik a nép és a munkás- osztály érdekeiért folyó for­radalmi harc. Jobboldali opportunisták és „baloldali’ álradikálisok abban is ösz- szetalálkoznak, hogy társa­dalmunkat polgárosodónak minősítik, azt vetik sze műnkre, hogy feladtuk for­radalmi eszméinket, nem vagyunk elég harciasak, el- kényelmesedtünk. Vannak elmaradott, primitív, másra nem képes emberek, akik úgynrz-'zett k-'nénykezű politikát reklamálnak. Nem veszik észre, hogy az elvte­len megalkuvás az egyik oldalon, az álradikalizmus és a szektás magatartás a másik oldalon — egyaránt a valóban kispolgári. Hogy ki a harcos, ki az elvhű, ki az igazi marxis­ta—leninista, ki tart ki az ügy mellett, azt csak mun­kával és a mJnka eredmé­nyével lehet bizonyítani. Aki a nép négyesztendős erőfeszítéseiben és felmutat­ható nagy eredményeiben nem ismeri fel a forradalmi tettet, a forradalmi pátoszt. azt hadd emlékeztessem ar­ra, hogy a forradalmi mun­kásmozgalom és a magyar munkásmozgalom története nemcsak a fegyveres har­cok, hősi rohamok króni­kája, hanem a fegyelem és az önfegyelem krónikája is. Az önuralom is a kommu­nisták erénye. Ennek nagy­szerű példáját mutatják szovjet elvtársaink a kínai vezetők durva provokációi­val szemben és mutatták a mi elvtársaink tízezrei a fa­lu szocialista átalakítása idején és az ellenforrada­lomban megtévedettekkei szemben. A győzelemhez nemcsak rohamozni kelleti tudni, hanem várni is. meg dolgozni is sokat, szí­vósan, és sokszor ez a ne­hezebb. A mi mai viszonya­ink között ígv szolgáljuk jól a magyar népet. Sokszor mondjuk, hogy bonyolult és összetett az a kor. amelyben élünk és azon munkálkodunk, hogy győzelemre vigyük a szo­cializmus ügyét hazánkban Két világrendszer vív ádáz harcot nemzetközi méretek­ben, de az új és a régi küz­delme idehaza is fplvik. El­lentmondásokkal terhes sz a forradalmi átalakulás, amelynek részesei vagvunk és ezek az ellentmondások törvénvszerűén jelen van­nak az emberek gondolko­dásában, életszemléletében. ízlésében is. Harc dúl az * emberekben a régi és az új ideológia között. Ebben a harcban a vezető szerep a párté, a politikáé, de je­lentős feladatai vannak a tudományoknak, az iroda­lomnak, a művészeteknek is. Átmeneti korunkban a társadalmi problémák és az azokat hordozó emberes gondolkodása, magatartása is összetett. Az Irodalom, a művészet sem mutathatja be életünket leegyszerű­sítve, fekete-fehéren, ua- nem összetetten, gyakran el­lentmondásosan. Az iroda­lom, a művészetek művelői akkor töltik be hivatásu­kat, há az új, a szocializmus és a régi világ harcában a maguk tudatformáló eszkö­zeivel az új győzelmét segí­tik, erősítik az emberek szocialista meggyőződését. A magyar irodalom, film, színház, képzőművészetünk és más művészetek alkotó’ az utóbbi években szép eredményekkel dicsekedhet­nek. Ismert ^öltőink, film­művészetünk alkotói nem­zetközi elismerésben része­sültek. Nagy az érdeklődés az új magyar operák, ze e oktatásunk iránt. Minden művészeti ágban erősödtek a szocialista vonások, álta­lában megizmosodott a magyar szocialista kultúra. Engedelmükkel, én mégis néhány problémát vetek fel. Az irodalom és művésze­tek hivatását gyakran fél-, reértik egyes alkotók, és néha olvasók is. Az iroda­lomban helyet kapott az utóbbi években — ha nem is nagymértékben né­hány szocializmustól idegen irányzat. Történelmünk so­rán a magyar irodalom ese­tenként élenjáró politikai szerepet is betöltött. Az író­társadalom egy részében még ma is, a gyökeresen megváltozott körülmények között is, él az a tévhit, hogy az ő szerepük képvi­selni a nép érdekeit a poli­tikával szemben. Elméletet is gyártottak. Eszerint a rhagvar irodalomnak vala­miféle nemzeti sajátossága is szembenállás a minden­kori hatalommal. A prole­tárhatalommal szemben az ellenzékiséget, mint az iro­dalom nemzeti jellegének változatlan sajátosságát, fel­tüntetni nem egyéb, mint történelmietlen illúzió. A konformizmus a politikában elvtelen be- hódolást jelent minden ha­talomnak. Csakhogy a non- konformizmus a hatalom jellegétől és céljaitól elvo­natkoztatva éppen ennyire elvtelen. Meggyőződésem, hogy sokan, alak a nonkon- íormizmust divatként köve­tik, nem is gondolták azt végig és a tartalmában ön­célú ellenzékieskedés a jó- hiszeműeknél divatos póz csupán. Ök azok, akik elzárkóz­nak minden megismeréstől, nem értik a világ belső törvényszerűségeit, az élet összetettségét. A világot egy-síkúan mutatják, csak két típust ismernek, a tra­gikus mágárahagyott, elide­genedett egyént és a vele szemben ellenséges, elesetl- ségét okozó bürokratát, kar­rieristát. Az irodalmi ber­kekben jártas emberek ezt a műfajt a „rossz közérzet” irodalmának is nevezik, va­lójában ez tisztán kispolgá­ri irodalom. Az olvasó az ilyen műve­ket joggal Utasítja el. Mi­ért kapnak papírt, nyomdát — kérdezik. Azért, meit meggvőződésünk. hogy ezt az elmaradt, múltban éiö szellemet csak nyílt eszmei harcban lehet legyőzni. /*l falu szociálist? átala­kítása és az, hogy a pne'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom