Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-31 / 308. szám
Utón a száguldóval — Cicvarek elvtárs, menjen be az irodába, várja a gépkocsi-előadó. — Jónapot! — Parancsoljon, gépkocsi-előadó elvtárs. — Cicvarek, ön száguldó Móriczcal elmegy sóderért, de vigyázzanak, mert csúszós az út. — Száguldó, gyere! Menni kell sóderért. — Mindig csak én... Jó, nem bánom, megyek. — Csak óvatosan indulj, mert csúszik az út. — Na, egy kis vacak sár azért nem fog ki rajtam. Száguldón. Mondta 6 és megindult a kocsival. — Most egy kis kakaót adunk neki és mindjárt oct leszünk. — Kakaót? — kérdeztem meglepődve, hiszen eddig úgy tudtam, hogy éz a láda benzinnel megy. — Az a kakaó te, apafej. — Ja?!... Ezután elkezdett száguldani. Amikor egy éles kanyarhoz értünk, azt mondja. — Na, beveszem ezt a kunkort 80-nal. Azonnal jeleztem, hogy az nem lesz jó, de Száguldóval már nem lehetett beszélni. Se lát, se hall. Ügy mentünk, mint a villám. Cikk-cakk-ban. Egy kerékpárost majdnem elütöttünk. Szerencse, hogy amíg mi a cikkben voltunk, ő a cakkban bringázott. A szél így is lesodorta a betonról (úgy kell neki, — miért nem ment inkább kapálni). A következő kun- kornál megfogadtam, ha sikerül épségben kijutni a tragacsból, soha nem kések a munkahelyemről. Nem sikerült. A fékek csikorogtak, a kerekek csúsztak, a tragacs zörgött, én pedig az orromon támaszkodtam meg. Közben még hallottam, hogy Száguldó rám szól: — Mi az, majrézol? Utána elvesztettem az eszméletem. Amikor magamhoz tértem egy fehérruhás ápolónő állt mellettem. Mindjárt megkérdeztem — mi az a majré? Ugyanis ultizni, snapszlizni szoktam, de majrét még nem játszottam. Az ápolónő elszaladt rövidesen két orvossal jött vissza. Azóta állandóan a fejem vizsgálják. Cicvarek gépkocsi kísérő Most itt kinek van előnye? Annak, aki bátrabb! Ä temető Qe q yzet(ii zetmi b&L Axiómák és paradoxonok Az ember akkor értékeli legjobban gyermekkorát, amikor már minden biztosítéka megvan rá, hogy soha többet nem lehet gyermek.-*?■ A szabályokkal nemcsak takarózni lehet, de nem árt, ha néha be is tartjuk őket. ☆ ték volna, ahogy befejezték, sokkal előbb túl lettek volna rajta. R. G. bölcsessége A feleség veszekedés közben a férjéhez: — Remélem, hogy a mennyországban külön vannak a férfiak és a nők. — Természetesen. Egyébként nem is lenne mennyország. Az érintettek megelégedésére rendezik a szanálási iiwTeket (Újsághír) fybsfrissített előnyszabály a sznlnstbi Gólya heresztexőáósnól Bírósági esetek A bíró a terhelthez: — Volt már büntetve? — Igen, de az már nagyon régen volt kérem* húsz évvel ezelőtt. — S mit csinált azóta? — Börtönben ültem. Bíró a vádlotthoz: — Miért ölte meg a szomszédos szobában alvó öreg nénit, mielőtt a kazettát felfeszítette? Vádlott: — Azért, mert a kazettán ez a felírat állt: „Csak halálom után nyitható ki”. Egy ismerősöm két napot töltött Szolnokon, el volt ragadtatva a várostól. Aztán, amikor lehelyezték, két hét múlva kínzó honvágyról kezdett panaszkodni. ☆ Már nem emlékszem, melyik tanácskozáson jutott eszembe: Hosszú értekezlet gyermekbetegsége az e-edménytelenség. ☆ Néha egy embert nem azért kell tisztelni, ami, hanem, ami szeretne lenni. Másképp: Az ember álmai akkor is tiszteletreméltó- ak, ha magát az embert nem is becsülöd. A Ságvári körút egyik oldala a jelen, a másik a múlt, arra azonban még nem emlékszem, hogy a másik oldalt évenként tatarozták volna. ☆ Valamelyik építkezésről mondta egyik rosszmájú ismerősöm: ha úgy kezd— Közölje a megbízóival jogtanácsos úr, hogy csak olyan lakásba vagyok hajlandó átköltözni, amelyikben télikert és manzárd rész is van! Aki a tejet szereti Tejszerető nemzetünk Ságvári körúti lakói már hetek óta teáznak esténként, mivel Szolnok legújabb tejboltjának ajtói déli 1 órakor bezárulnak. Az öregebbek még emlékeznek rá, hogy valamikor reggel 6-tól délután 1-ig, illetve 4-től este 6-ig volt nyitva. Egy szép napon azután — nem tudni kik — úgy döntöttek, hogy délután nem árusítanak tejet, aki inni akar. az keljen fel a Nappal együtt. A tápláló tej esti élvezetéből kiszorultak ennek hallatára kétségbeestek. Tarthatatlan állapotukra való tekintettel a következő ia- - vasiatokat tesszük: Úgy fél forga lom misre! éré** idején Komoly esetek A pszichiáterhez megérkezik a paciens: — Doktor úr, segítenie kell rajtam. On az utolsó reménységem. — Milyen tünetei vannak a betegségének? — Állandóan önmagámmal beszélek! — No-no, ez még nem olyan szörnyű. — De ha tudná, milyen marhaságokat mondok? A páciens panaszkodik as orvosnak: — Különös dolgok történnek velem. Képzelje el, állandóan valamilyen hangokat hallok. — Ez nagyon érdekes. S mit mondanak önnek azok a hangok? — Nem értem, mert süket vagyok. ELSZÓLÁS i i Őszi szezon 1. Vegyenek lépcsőházanként egy-egy kecskét, vagy emeletenként egy tehenet, (fajtára vigyázni!). ?. Az éjszakai műszakban dolgozók délutánra megfejhetik, illetve fordítva. 3. A diétásoknak és kisgyermeknek feltétlenül fo- godjanak szoptatós dadát. 4. Esetleg kössenek szerződést Svájccal vagy Dániával gebines alapon, akkor biztos lesz délután is tejárusítás. Az említett tejbolt az élelmiszer kiskereskedelmi vállalathoz tartozik. Bizonyára vállalati érdekből rendelték el az ebéd utáni zárást. Mi lenne, ha a vevők érdekéből most a nyitvatartási rendelnék el? — ti — Férj az ifjú feleségéhez: — Mit gondolsz drágám, milyen meglepetést tartogatok neked holnapra? — Mit tudom én... Talán hivatalos kiszállásra mész? A fiú az apjának, aki segíteni akar neki a házifeladat megoldásában: — Köszönöm apuka, magam is tudok elég hibát csinálni! ÜDÜLÉS A főnök és munkatársa között a következő beszélgetés zajlik le: — Az orvos azt tanácsolja, hogy az esős, boron- gós őszt valamelyik magaslati üdülőben töltsem, rámférne egy kis kikapcsolódás. Mit gondoi, főnök elvtárs, hova menjek? — Egy másik orvoshoz kartársnő! ...Így már legális
