Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-31 / 308. szám

Utón a száguldóval — Cicvarek elvtárs, men­jen be az irodába, várja a gépkocsi-előadó. — Jónapot! — Parancsoljon, gépko­csi-előadó elvtárs. — Cicvarek, ön száguldó Móriczcal elmegy sóderért, de vigyázzanak, mert csú­szós az út. — Száguldó, gyere! Men­ni kell sóderért. — Mindig csak én... Jó, nem bánom, megyek. — Csak óvatosan indulj, mert csúszik az út. — Na, egy kis vacak sár azért nem fog ki rajtam. Száguldón. Mondta 6 és megindult a kocsival. — Most egy kis kakaót adunk neki és mindjárt oct leszünk. — Kakaót? — kérdeztem meglepődve, hiszen eddig úgy tudtam, hogy éz a láda benzinnel megy. — Az a kakaó te, apafej. — Ja?!... Ezután elkezdett szágul­dani. Amikor egy éles ka­nyarhoz értünk, azt mond­ja. — Na, beveszem ezt a kunkort 80-nal. Azonnal jeleztem, hogy az nem lesz jó, de Szágul­dóval már nem lehetett be­szélni. Se lát, se hall. Ügy mentünk, mint a villám. Cikk-cakk-ban. Egy kerékpárost majdnem elütöttünk. Szerencse, hogy amíg mi a cikkben voltunk, ő a cakkban bringázott. A szél így is lesodorta a be­tonról (úgy kell neki, — miért nem ment inkább ka­pálni). A következő kun- kornál megfogadtam, ha sikerül épségben kijutni a tragacsból, soha nem kések a munkahelyemről. Nem sikerült. A fékek csikorogtak, a kerekek csúsztak, a tragacs zörgött, én pedig az orromon tá­maszkodtam meg. Közben még hallottam, hogy Szá­guldó rám szól: — Mi az, majrézol? Utá­na elvesztettem az eszméle­tem. Amikor magamhoz tértem egy fehérruhás ápo­lónő állt mellettem. Mind­járt megkérdeztem — mi az a majré? Ugyanis ultiz­ni, snapszlizni szoktam, de majrét még nem játszot­tam. Az ápolónő elszaladt rövidesen két orvossal jött vissza. Azóta állandóan a fejem vizsgálják. Cicvarek gépkocsi kísérő Most itt kinek van előnye? Annak, aki bátrabb! Ä temető Qe q yzet(ii zetmi b&L Axiómák és paradoxonok Az ember akkor értékeli legjobban gyermekkorát, amikor már minden bizto­sítéka megvan rá, hogy so­ha többet nem lehet gyer­mek.-*?■ A szabályokkal nem­csak takarózni lehet, de nem árt, ha néha be is tartjuk őket. ☆ ték volna, ahogy befejez­ték, sokkal előbb túl let­tek volna rajta. R. G. bölcsessége A feleség veszekedés közben a férjéhez: — Remélem, hogy a mennyországban külön van­nak a férfiak és a nők. — Természetesen. Egyéb­ként nem is lenne menny­ország. Az érintettek megelégedésére rendezik a szanálási iiwTeket (Újsághír) fybsfrissített előnyszabály a sznlnstbi Gólya heresztexőáósnól Bírósági esetek A bíró a terhelthez: — Volt már büntetve? — Igen, de az már na­gyon régen volt kérem* húsz évvel ezelőtt. — S mit csinált azóta? — Börtönben ültem. Bíró a vádlotthoz: — Miért ölte meg a szomszédos szobában alvó öreg nénit, mielőtt a ka­zettát felfeszítette? Vádlott: — Azért, mert a kazet­tán ez a felírat állt: „Csak halálom után nyitható ki”. Egy ismerősöm két na­pot töltött Szolnokon, el volt ragadtatva a várostól. Aztán, amikor lehelyezték, két hét múlva kínzó hon­vágyról kezdett panasz­kodni. ☆ Már nem emlékszem, melyik tanácskozáson ju­tott eszembe: Hosszú érte­kezlet gyermekbetegsége az e-edménytelenség. ☆ Néha egy embert nem azért kell tisztelni, ami, hanem, ami szeretne lenni. Másképp: Az ember álmai akkor is tiszteletreméltó- ak, ha magát az embert nem is becsülöd. A Ságvári körút egyik oldala a jelen, a másik a múlt, arra azonban még nem emlékszem, hogy a másik oldalt évenként ta­tarozták volna. ☆ Valamelyik építkezésről mondta egyik rosszmájú ismerősöm: ha úgy kezd­— Közölje a megbízóival jogtanácsos úr, hogy csak olyan lakásba vagyok hajlandó átköltözni, ame­lyikben télikert és manzárd rész is van! Aki a tejet szereti Tejszerető nemzetünk Ságvári körúti lakói már hetek óta teáznak estén­ként, mivel Szolnok leg­újabb tejboltjának ajtói dé­li 1 órakor bezárulnak. Az öregebbek még emlékeznek rá, hogy valamikor reggel 6-tól délután 1-ig, illetve 4-től este 6-ig volt nyitva. Egy szép napon azután — nem tudni kik — úgy döntöttek, hogy délután nem árusítanak tejet, aki inni akar. az keljen fel a Nappal együtt. A tápláló tej esti élvezetéből kiszo­rultak ennek hallatára kétségbeestek. Tarthatat­lan állapotukra való te­kintettel a következő ia- - vasiatokat tesszük: Úgy fél forga lom misre! éré** idején Komoly esetek A pszichiáterhez megérkezik a paciens: — Doktor úr, segítenie kell rajtam. On az utolsó remény­ségem. — Milyen tünetei vannak a betegségének? — Állandóan önmagámmal beszélek! — No-no, ez még nem olyan szörnyű. — De ha tudná, milyen mar­haságokat mondok? A páciens panaszkodik as orvosnak: — Különös dolgok történnek velem. Képzelje el, állandóan valamilyen hangokat hallok. — Ez nagyon érdekes. S mit mondanak önnek azok a hangok? — Nem értem, mert süket vagyok. ELSZÓLÁS i i Őszi szezon 1. Vegyenek lépcsőhá­zanként egy-egy kecskét, vagy emeletenként egy te­henet, (fajtára vigyázni!). ?. Az éjszakai műszak­ban dolgozók délutánra megfejhetik, illetve fordít­va. 3. A diétásoknak és kis­gyermeknek feltétlenül fo- godjanak szoptatós dadát. 4. Esetleg kössenek szer­ződést Svájccal vagy Dá­niával gebines alapon, ak­kor biztos lesz délután is tejárusítás. Az említett tejbolt az élelmiszer kiskereskedelmi vállalathoz tartozik. Bizo­nyára vállalati érdekből rendelték el az ebéd utáni zárást. Mi lenne, ha a ve­vők érdekéből most a nyit­vatartási rendelnék el? — ti — Férj az ifjú feleségéhez: — Mit gondolsz drágám, milyen meglepetést tarto­gatok neked holnapra? — Mit tudom én... Ta­lán hivatalos kiszállásra mész? A fiú az apjának, aki segíteni akar neki a házi­feladat megoldásában: — Köszönöm apuka, ma­gam is tudok elég hibát csi­nálni! ÜDÜLÉS A főnök és munkatársa között a következő be­szélgetés zajlik le: — Az orvos azt tanácsolja, hogy az esős, boron- gós őszt valamelyik magaslati üdülőben töltsem, rámférne egy kis kikapcsolódás. Mit gondoi, főnök elvtárs, hova menjek? — Egy másik orvoshoz kartársnő! ...Így már legális

Next

/
Oldalképek
Tartalom