Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. december A A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata A Magyar Szocialista Munkáspárt 1966. november 28. és december 3. között meg­tartott IX. kongresszusa felmérte az or\ szág négyéves fejlődését, megvizsgálta, miben értünk célt, miben maradtunk el, elemezte párttagságunk, a dolgozó tö­megek munkában, harcban szerzett ta­pasztalatait. A IX. kongresszus a helyzet reális felmérése alapján meghatározta a következő évek legfontosabb politikai, társadalmi, gazdasági és ideológiai fel­adatait. A kongresszus a Központi Bizottság beszámolóját jóváhagyta és megállapította. Visszatekintve az elmúlt évekre, a kongresszus azt a fő következtetést vonta le, hogy a párt és az ország a VIII. kon­gresszuson megjelölt úton haladt, poli­tikánk eredményesnek bizonyult. A Magyar Szocialista Munkáspárt po­litikai irányító tevékenysége, a kommu­nisták és pártonkívüliek összefogása, a munkások, a parasztok és az értelmisé­giek hazaszeretete, küzdelmes munkája, tudása és lelkesedése, szorgalma és alkotó- energiája nagy eredményeket hozott: A két kongresszus közötti időszakban tovább erősödött szocialista rendszerünk, államhatalmunk, a proletárdiktatúra ál­lama. Az ország gazdasága gyarapodott, az emberek életviszonyai javultak. Dolgozó népünk eredményei, elvi enged­mények nélküli, következetesen szocialista kül- és belpolitikánk növelte hazánk tekintélyét a világban. A bonyolult nemzetközi viszonyok kö­zött pártunk érvényesítette a VIII. kong­resszuson elfogadott irányvonalat, védte és fejlesztette a nép szocialista vívmá­nyait, támogatta a szocializmus és a béke nemzetközi erőit. Ebben a sokirányú harc­ban, alkotó munkában megerősödött, ed­zettebb és egységesebb lett pártunk is. A párt VIII. kongresszusa megállapí­totta, hogy hazánkban leraktuk a szocia­lizmus alapjait és célul tűzte ki a szo­cialista társadalom teljes felépítését. Az azóta eltelt időszakban előre léptünk en­nek megvalósításában. A legközelebbi négy esztendőben is a szocializmus teljes felépítése marad pártunk és népünk tör­ténelmi feladata. , A nemzetközi helyzet és külpolitikánk A legutóbbi négy év alatt világmére­tekben növekedtek a szocializmus, a nem­zeti függetlenség, a demokrácia és a béke erői, az imperialisták — mindenekelőtt az Egyesült Államok — kétségbeesett erő­feszítéssel, fegyveres fellépésekben is megnyilvánuló növekvő agresszivitással igyekeznek feltartóztatni a szocializmus és a haladás erőinek történelmileg szük­ségszerű előrenyomulását. Ez kiélezte és bonyolultabbá tette a nemzetközi hely­zetet. 1. Korunk legfőbb forradalmi ereje a szocialista világrendszer. Minden forradalmi és haladó erő, a kommunista és munkáspár­tok, a haladó és demokratikus mozgalmak, a nemzeti függetlenségükért harcoló nem­zetek, az egész emberiség békéje számára elsőrendű érdek a szocialista világrend- szer léte és erősödése. A szocialista országok ipari termelése eléri a világtermelés 38 százalékát. A Szovjetunió és a szocialista országok ka­tonai ereje a világbéke fenntartásának, a szocialista országok védelmének, nemzeti függetlenségének biztos támasza. A szélesedő és formáiban is gazdagodó politikai, kulturális, gazdasági és katonai együttműködés fokozza a szocialista vi­lágrendszer erejét és befolyását. Az egves szocialista országok között keletkezett át­meneti ellentmondások és nézeteltérések alapvetően nem változtatnak a nemzet­közi erőviszonyok alakulásán, de nehezítik az imperializmus agressziójával szembeni egységes fellépést. A szocialista világ mind nagyobb befolyást gyakorol az em­beri társadalom fejlődésére és a világ­események menetére. 2. A szocialista országok nagy törté­nelmi feladata a béke védelme. Ebben fontos szerepet játszik a varsói szerződés politikai ereje és katonai szerve­zete. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államok irányításával több agresszív ka­tonai szövetség és csoportosulás működik, közülük legfontosabb a NATO. Amíg az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei fennállnak, a varsói szerződés katonai szervezetének fenntartása és erő­sítése mellett vagvunk. A magyar nép­hadsereg szoros fegyverbarátságban és elvtársi szövetségben működik együtt a szovjet hadsereggel és más szocialista or­szágok hadseregeivel, biztosítja hazánk védelmét,, békés építő munkánkat. 3. A szocialista országok közötti széle­sedő gazdasági együttműködés alapja a szóéi mist3 nemzetköziség, a termelési vi- szoc-ok. a tácqdMrr'i eélok és az alap­vető gazdasági érdekek azonossága. A Magyar Szocialista Munkáspárt elvi állás­pontja, hogy az egyes szocialista országok érdekeit összhangba lehet és kell hozni az egész szocialista világrendszer közös érdekeivel. A gazdasági együttműködés gyorsabb ütemű fejlesztése a kölcsönös előnyök és kölcsönös segítés elvei alapján, a KGST-ben folyó, illetve a két vagy több ország közötti együttműködés kiszélesí­tése és az ennek útjában álló nehézségek leküzdése az egész szocialista világközös­ségnek és valamennyi szocialista ország­nak külön-külön is érdeke. 4. Az utóbbi években új jelek mutat­ják, hogy tovább súlyosbodik az imperia­lista világ általános válsága. A fejlett tőkés országokban hatalmas sztrájkok és politikai harcok bizonyítják, hogy éleződik a tőkés világ legfőbb belső ellentéte, a munka és a tőke közötti ellentét. A harcok béremelésekért, s mind gyakrabban átfogó gazdasági és politikai követelések telje­sítéséért folynak. Hatalmas megmozdulá­sok zajlanak le a béke védelmében, az imperialisták háborús kalandjai ellen. A tőkés gazdaság egyenlőtlen fejlődése következtében kiéleződtek egyes kapita­lista hatalmak ellentétei. Ennek egyik leg­főbb jele a NATO válsága. Az európai tőkés államok a második világháború után különböző mértékben amerikai füg­gőségbe kerültek. Az ötvenes években azonban ismét erőre kaptak, növekedett súlyuk a tőkés világgazdaságban. Ennek nyomán egyre inkább felszínre kerültek nemzeti, függetlenségi törekvések az USA monopoltőkés befolyásával szemben. Az imperialisták a növekvő válságból agresszivitásuk fokozásával keresnek ki­utat. Erőszakot alkalmaznak a világ kü­lönböző térségeiben feltörő forradalmi mozgalmakkal szemben, kalandor módon provokálják a szocialista országokat, fel­újítják fenyegetéseiket a szocialista Kuba ellen. A fokozódó agresszivitásnak legdurvább megnyilvánulása az amerikai kormány szennyes gyarmati háborúja Dél-Vietnam- ban. Az Amerikai Egyesült Államok a nemzetközi jogot megsértve sorozatos durva agressziót követ el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ez nem­csak Délkelet-Ázsia, hanem az egész világ békéjét veszélyezteti. Elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársa­ság is, segítséget nyújtanak a hősiesen harcoló vietnami népnek. A segítség ha­tékonysága az összes szocialista ország közös összehangolt fellépésével növeked­ne. Ezért a szocialista országok akció­egységének létrehozására törekszünk. Európa békéjét és biztonságát fenye­geti a nyugat-németországi imperialisták politikája. A szocializmus és a béke erői­nek fokozott éberségét követeli a sajátos kétoldalú katonai szövetség az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztár­saság vezető körei között. Az amerikai és német monopoltőke Nyugat-Németorszá- got a Szovjetunió, a Szocialista országok, Európa minden népe békéjét, biztonságát veszélyeztető támaszponttá építi ki. A bonni állam nem hajlandó számolni azzal a nyilvánvaló realitással, hogy létezik a szocializmust sikeresen építő, békeszerető Német Demokratikus Köztársaság. Az európai biztonság megköveteli Európa összes haladó erőinek összefogását, a nyugatnémet monopóliumok revanstörek- véseinek, atomfegyver-igényeinek vissza­utasítását. A jelenlegi helyzetben az eu­rópai béke és biztonság megerőzése Eu­rópa minden népétől, minden békeszerető erőtől még nagyobb eltökéltséget és akti­vitást kíván. 5. A nemzeti felszabadító mozgalom feltartóztathatatlanul halad előre. A még meglévő gyarmatok népei elkeseredett harcot folytatnak jogaikért. Egyes felsza­badult országok az igazi nemzeti függet­lenség kivívásáért a társadalmi haladás, a nem kapitalista fejlődés útjára léptek. Társadalmi reformokat hajtanak végre, imperiallstaellenes külpolitikát folytatnak. Az imperialisták nem tudják régi for­májában visszaállítani , az összeomlott gyarmati rendszert. Ezért az. újonnan füg­getlenné vált országokat igyekeznek a kapitalista fejlődés útiára terelni és az ottani reakciós erőkkel összefonódva pró­bálják megvalósítani az új gyarmatosítást. Erőszakos beavatkozással, katonai pucs- csokkal. diverziőval. a belső reakciós erő­ket támogatva iayekeznek a haladó kor­mányokat megdönteni,' amint ezt Indoné­zia. Ghana. Dominika és más országok példája mutatja. A szocialista országok, közöttük a Ma­gyar Népköztársaság, szolidárisak a füg­getlenné vált és az imperializmus ellen harcoló országokkal, megadnak nekik min­den tőlük telhető erkölcsi, politikai, gaz­dasági segítséget, egészen a fegyveres harc támogatásáig. Ä szocialista országok és a fejlődő országok között új típusú kap­csolatok alakultak ki. amelyek a teljes szuverénitáson. az érdekek kölcsönös fi- gvelembovételén és a baráti segítsége" alapulnak. 6. A Magyar Népköztársaság külpoliti­kája a magyar dolgozó népet, a szocia­lizmust, valamennyi nép békéjét és füg­getlenségét szolgálja A Magyar Népköz- társaság külpolitikája az elmúlt években aktívabb, kezdeményező és eredményes volt. Harcolunk az imperializmus agresz- szív erői ellen, a világháború megakadá­lyozásáért. Nemzetközi kapcsolatainkban elsőrendű célunk az, hogy erősítsük a szo­cialista világrendszer országainak egysé­gét és összeforrottságát, növeljük politi­kai, gazdasági és katonai súlyát. Szolidárisak vagyunk a tőkés országok­ban élő, harcoló osztálytestvéreinkkel, tá­mogatjuk a kapitalista országok munkás­osztályának a demokratikus jogokért, a békéért, a kizsákmányolás ellen, a szo­cializmusért vívott harcát. Segítjük a nemzeti felszabadító mozgal­makat: fejlesztjük az együttműködést és a szolidaritást Ázsia, Afrika és Latin- Amerika független országaival; törek­szünk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósítására. Az elmúlt években még szorosabbra fűztük kapcsolatainkat a szocialista világ- rendszer országaival. A párt- és kormány- küldöttségek cseréje, a több szocialista országgal folytatott két és többoldalú tanácskozás, új megállapodások és egyez­mények megkötése elmélyítette a barát­ságot és szorosabbra fűzte az internacio­nalista együttműködést. 8. Pártunk VIII. kongresszusa 1962-ben teljes joggal állapította meg hogy a me­zőgazdaság szocialista átszervezése, a szo­cializmus alapjainak lerakása dolgozó né­pünk történelmi jelentőségű győzelme volt, amely kihatott egész politikai, tár­sadalmi és gazdasági életünkre. Az elmúlt négy évben már a szocializmus teljes fel­építésén dolgoztunk. A munka eredménye­ként szocialista vívmányaink megszilár­dultak, politikai, társadalmi, gazdasági kulturális életünk tovább fejlődött. Az előttünk álló években feladatunk a szo­cializmus teljes felépítésének erőteljes folytatása. A beszámolási időszakban tovább nőtt a munkásosztály társadalmi és politikai befolyása, megkezdődött az egységes pa­raszti osztály kialakulása. Értelmiségünk magáévá tette és munkájával segítette a munkásosztály politikáját, a szocializmus építését. Erősödött a munkás-paraszt szö­vetség amely népi államunknak, mind homogénebbé váló társadalmunknak, né­pünk kialakulóban levő szocialista nemze­ti egységének legfőbb politikai alapja. 9. Társadalmunk legnagyobb, legszer­vezettebb és politikailag legöntudatosabb osztálya a munkásosztály. Társadalmi éle­tünk minden fontos területén érvényesül a munkásosztály vezető szerepe. Ez abban nyilvánul meg, hogy a munkásosztály forradalmi, marxista—leninista pártja ve­zeti és irányítja egész társadalmi életün­ket, erősödik a munkásosztály hatalmát gyakorló és megtestesítő állam, megvalósul a munkásosztály nagy forradalmi célja: épül a szocializmus. Állami és társadalmi életünkben a legfontosabb posztokat a munkásosztály képviselői töltik be. A munkásosztály nagy tömegei szerez­nek magasabb szakmai és politikai kép­zettséget. Elsajátítják a vezetéshez szük­séges ismereteket, egyes tagjai meghódít­ják a tudomány és a kultúra magaslatait. A munkásosztály egyre nagyobb tömegei átérzik és vállalják a felelősséget az or­szág sorsáért; élenjárnak az építő mun­kában, cselekvőén részt vesznek a köz­életben, példát mutatnak fegyelmezettség­ben, áldozatkészségben. A szocialista bri­gádmozgalom szép eredményei a munkás- osztály fokozódó aktivitását, növekvő ön­tudatát bizonyítják. A munkásosztály fo­kozatosan a maga képére formálja a tár­sadalom más rétegeit is. 10. A magyar faluban végbement fej­lődés gyökeres fordulatot hozott a paraszt­ság életében és szemléletében. A hatalmas társadalmi átalakulás elő­nyösen változtatta meg az egész falusi életformát. A szövetkezetek, a falusi tár­sadalmi szervezetek élére több tízezer pa­raszti vezető került. A parasztság a maga soraiból ki tudta emelni vezetőit, akik egy-egy szocialista nagyüzem vagy község élén jól szolgálják a közös érdeket, a gé­pek, a vegyszerezés elterjedése a mezőgaz­daságban, a közép- és felsőfokú iskolákban végzett agrárszakemberek, az ifjúság is­kolázási lehetősége, a társadalombiztosítás kiterjesztése a falura, a villany, a kor­szerű házak tízezrei, a televízió és más változások közelítették a paraszti életet a munkásokéhoz, a városlakókéhoz. Megkezdődött a termelőszövetkezeti pa­rasztság egységes szocialista osztállyá ala­kulása. A korábbi falusi társadalmi réte­geződé» gazdasági alapjai megszűntek. A Évről évre erősödnek és mind benső­ségesebbé, barátibbá válnak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcso­latai. Országaink és pártjaink teljesen egyetértenek mind a nemzetközi helyzet, mind a nemzetközi kommunista mozga­lom kérdéseinek megítélésében. Pártunk elvi álláspontja, hogy az internacionaliz­musnak napjainkban is próbaköve a világ első és leghatalmasabb szocialista orszá­gához, a Szovjetunióhoz fűződő viszony. Több magas szintű kölcsönös látogatás, több új egyezmény és az országunk által nyújtott támogatás különböző formái ja­vították és szorosabbra fűzték a Magyar Népköztársaság kapcsolatait a harmadik világ országaival. 7. Valljuk, hogy korunkban a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ezért az imperialista agresszió ellenére és az ellen harcolva továbbra is időszerű törté­nelmi feladatnak tartjuk a küzdelmet a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Meggyő­ződésünk, hogy a békés gazdasági ver­senyben legyőzzük a kapitalizmust. Célunk, hogy a békés egymás mellett élés ne egyszerűen háború nélküli álla­pot legyen. Hívei vagyunk a különböző rendszerű államok kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos együttműködé­sének, a népek barátságát szolgáló kul­turális cserének és személyi forgalomnak. A békés egymás mellett élés feltételezi és megköveteli az agresszió elleni elszánt harcot a világ minden térségében falu mai ellentmondásai között a régi osz- tályrétegeződés maradványai már nem játszanak elsőrendű szerepet, de léteznek nem osztályjellegűek: ilyenek a tagok és az alkalmazottak, a jobb és rosszabb ter­mészeti körülmények között dolgozó gaz­daságok közötti jövedelemeltérések, a föld- tulajdon és a földhasználat elkülönülése a föld öröklése és a faluról elvándorlás következtében, a munkaerő egyenlőtlen megoszlása. A közelmúlt években erőteljesen nőtt a faluról városba áramlás. 1960 és 1963 kö­zött a városok lakossága 235 000-rel nőtt« a községeké viszont 124 000-rel csökkent, A csökkenés elsősorban a mezőgazdaság dolgozóinak elvándorlásából adódik. Az elvándorlás a fejlődés velejárója, elsősor­ban az ország iparosításának következmé­nye. Ez az alapjában véve szükségszerű folyamat az indokoltnál nagyobb mérté­ket öltött és különböző nehézségeket oko­zott. Ebben szerepet játszik az is, hogy a városi életkörülmények általában jobbak a falusinál. Ez elsősorban a falusi fiatalo­kat a kívánatosnál jobban vonzza a vá­rosba. Arra törekszünk, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális, kulturális ellátottsága között. A kövétkező években jelentékeny lépéseket teszünk azért, hogy a parasztság életszín­vonalát és ellátottságát tovább közelítsük a munkásosztályéhoz. Alapvető politikai és gazdasági érdekek fűződnek a földtulajdon olyan rendezésé­hez, amely megvalósítja a nagyüzemi földhasználat és földtulajdon egységét, a szövetkezeti földtulajdont. Meg kell te­remteni az elvi és törvényes lehetőségeit annak, hogy a termelőszövetkezetek hasz­nálatában levő földek megfelelő megvál­tási ár ellenében termelőszövetkezeti tu­lajdonba kerülhessenek. A termelőszövet­kezeti tulajdon hosszabb folyamat ered­ménye lesz, ennek nélkülözhetetlen köve­telménye a termelőszövetkezetek és a föld- tulajdonos termelőszövetkezeti tagok közös elhatározása. 11. Az MSZMP VIII. kongresszusa a szocialista nemzeti egység erősítését tűzte ki célul. Sikerrel járt a pártnak az a tö­rekvése, hogy fokozódjék a társadalom ak­tivitása és a nemzet összes alkotó erőit mozgósítsa a szocialista építőmunka fel­adataira. A parasztemberek, az értelmiségi dolgozók, a kisiparosok és más dolgozó kisemberek — a munkásosztály szövetsé­gesei — szorgalmas munkával vették ki részüket a szocializmus építéséből. A törvény előtti teljes állampolgári egyenlőség, a törvényesség szigorú meg­tartása, a párt türelmes és humánus po­litikája társadalmunk egységének erősödé­sét, a szocializmus javát szolgálta. Bevált az a gyakorlat, hogy párttisztségeken kí­vül minden funkciót pártonkívüli is be- tölthet, helyesnek bizonyult, hogy az em­berek megítélésének alapvető mércéjévé a társadalom érdekében végzett munkát és a magatartást tettük, s az iskolai felvéte­leknél eltöröltük a származási megkülön­böztetéseket. Megtalálta helyét a társada­lomban, bekapcsolódott az építőmunkába a volt uralkodó osztályok sok tagja, és gyermekeik többsége. Szövetségi politikánk fő célja a jövőben is a nemzeti egység erősítése, gyakorlatban kipróbált elveink II. Belpolitikai és társadalmi viszonyaink

Next

/
Oldalképek
Tartalom