Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

1966. december 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata következetes érvényesítése és megvédése minden torzítástól. A társadalom valamennyi rétegének alapvető érdekei azonosak, s ezért a leg­fontosabb politikai kérdésekben, a szocia­lizmus építésében, a béke védelmében szé­les nemzeti egység alakult ki. Ezen belül azonban objektív és szubjektív okokból egyes esetekben átmeneti, sőt bizonyos kérdésekben hosszabb ideig tartó ellenté­tek léphetnek fel egyes társadalmi réte­gek, csoportok, illetve a helyi és össznépi érdekek között. Az érdekellentétek és né­zeteltérések vitákban is kifejeződnek. A párt gondosan tanulmányozza és a politika kialakításában figyelembe veszi ezeket. A közgondolkodásra hat a szocializmus és a kapitalizmus, az imperializmus és az antiimperializmus közötti világméretek­ben folyó harc és a nemzetközi kommu­nista mozgalomban folyó vita is. 12. A szocialista nemzeti egység kiszéle­sedése tovább erősítette és szilárdította a szocialista államhatalmat. Hazánkban felszámoltuk a kapitalizmust, nincsenek a szocializmussal szemben álló osztályok, a szocialista állam fő funkciója a gazdasági ós kulturális építőmunka szervezése és irányítása az egész dolgozó nép érdekében. Az osztályharc ma elsősorban a gazdasági építés feladatainak megoldásáért, az em­berek tudatának fokozatos átalakításáért, az imperializmus behatolási kísérletei, a belső ellenséges erők ellen folyik. Ezzel szolgáljuk osztálycéljainkat, a szocialistává váló nemzetünk ügyét. Népi államunk a társadalom valamennyi becsületes tagja számára biztosítja a szi­lárd jogvédelmet, a demokratikus jogok gyakorlásának széleskörű lehetőségeit, de elnyom minden — szocialista vívmányaink, a népi hatalom, a törvényes rend ellen irányuló — restaurációs törekvést. Szocia­lista vívmányaink fejlesztése és az ellen­séges törekvések elnyomása szocialista ál­lamunk két egymáshoz szorosan kapcsoló­dó feladata; a külső és belső ellenség el­leni harc leghatásosabb fegyvere a szocia­lizmus erősödése. A kisajátítók kisajátításával, a szocia­lista társadalom alapjainak lerakásával a hatalomért folyó harc hazánkbn eldőlt, a nagy osztályösszeütközések korszaka le­zárult, társadalmi rendünk és államhatal­munk szilárd. Ez lehetővé tette, hogy álta­lános közkegyelem gyakorlásával törvé­nyesen ós politikailag lezárjuk azoknak az ügyét, akik a fejlődés különböző szaka­szaiban, különböző okokból szembe kerül­tek a haladással, a szocializmussal. Az általános közkegyelem gyakorlása az osz­tályharcban alkalmazott szocialista huma­nista politikánk szerves folytatását jelen­tette: határozott harcot folytatunk mind­azok ellen, akik a szocializmus ellen tá­madtak, s a közrend felforgatására törtek, de emberiességtől áthatva megbocsátottunk azoknak, akik letették a fegyvert, s lehe­tőséget adtunk számukra, hogy becsületes munkával beilleszkedjenek a társada­lomba, 13. A legutóbbi években tovább erősö­dött a szocialista demokrácia, megélén­kült a közélet. A korábbi időszakhoz mér­ve fokozódott a dolgozók aktivitása a köz­ügyek tárgyalásában, s jelentős rétegek vitatták meg a gazdasági építés kérdéseit, a nemzetközi, társadalmi, kulturális prob­lémákat. E viták segítséget nyújtottak a fejlődés során felmerülő új kérdések mar­xista kidolgozásához, s ezért nagy többsé­gük kívánatos és hasznos volt, a demokrá­cia fejlesztését, a nemzeti egység erősíté­sét szolgálta. A dolgozók részvétele az ál­lami, társadalmi, helyi ügyek intézésében mégsem fejlődött kielégítően. A szocialista demokrácia továbbfejlesz­tésének fontos eleme a helyi szervek jog­körének kiszélesítése. Biztosítani kell a tanácsok számára az önálló pénzügyi gaz­dálkodás lehetőségét a kommunális fej­lesztés területén és a kulturális és szociál­politikai igények kielégítésében. Szükséges a tanácsok szerepének, hatáskörének pon­tosabb meghatározása egy új tanácstör­vényben. Az új gazdasági mechanizmus bevezeté­sével nagyobb lehetőség nyílik a demok­rácia fejlesztésére az üzemekben. A kér­dések többségében a vállalatok, az üzemek vezetői maguk döntenek és számukra is fontossá válik, hogy kollektívájuk tapasz­talataira. véleményére támaszkodjanak. Ugyanebbe az irányba hat a fokozódó anyagi érdekeltség. A dolgozók anyagilag is érdekeltté válnak abban, hogy a veze­tők figyelmét idejekorán felhívják a gaz­dálkodás hiányosságaira, s velük együtt közreműködjenek a hibák kijavításában. A szocialista demokrácia kiterjesztésé­ben alapvető a dolgozó tömegek politikai tudatának fejlesztése, a rendszeres, sok­oldalú tájékoztatás és olyan politikai lég­kör megteremtése, amelyben kötelességük­nek érzik, hogy mint az ország gazdái, részt vegyenek minden fontos kérdés el­döntésében. Ebben fontos szerepük van a szakszervezeteknek, a hazafias népfront­nak, a KISZ-nek, a nőmozgalomnak és ál­talában a tömegszervezeteknek, mozgal­maknak, amelyeknek feladata kiszélesül, gazdagabb tartalommal telik meg. Az új választójogi törvény, az egyéni választókerületek bevezetése további lépés a szocialista demokrácia fejlesztésének út­ján. Növelni kell az országgyűlés szerepét a törvényalkotó tevékenységben és az El­nöki Tanács, valamint a kormány munká­jának ellenőrzésében. Népköztársaságunk alkotmányát 1949-ben fogadták el. Azóta befejeztük a szocializ­mus alapjainak lerakását és megkezdtük a szocializmus teljes felépítését. A végbe­ment változásokat időszerű az alkotmány­ban is megfogalmazni. 14. Államunk mindenki számára bizto­sítja a lelkiismereti szabadságot. Húszéves gyakorlat bizonyítja, hogy a vallásos dol­gozók túlnyomó többsége támogatja nagy társadalmi-politikai céljaink megvalósítá­sát. Hazánkban nem a hívők és a nem vallásos emberek állnak egymással szem­ben, hanem a szocializmus hívei és ellen­ségei. Az állam és az egyház közötti viszony normális, megfelel az állam, az állampol­gárok összessége és a szocializmus érde­keinek. Az egyházak hivatalos vezetése és a papság többsége elismeri a szocialista államrendet, lehetségesnek és szükséges­nek tartja az együttműködést a szocialista állammal. Az állam biztosítja az egyházak hitéleti tevékenységét. A magyar állam és az egyház normális viszonya nemzetközi hatásában is segíti a haladó erők össze­fogását és a reakciós egyházi körök hát­térbe szorulását Társadalmi és politikai rendszerünk szi­lárdsága, a vallásos dolgozók túlnyomó többségének egyetértése és aktív közremű­ködése a szocializmus építésében, az állam és az egyház közti viszony megfelelő ala­kulása lehetővé tette, hogy részleges meg­állapodás jöjjön létre a Vatikánnal is. Ez­zel a Vatikán elismerte szocialista álla­munkat, s ennek beleszólási jogát az ál­lamot és az egyházat közösen érintő ügyekbe. 15. Hazánk lakossága 1961—65. években csak 154 000 fővel, mintegy másfél száza­lékkal nőtt. 1962 óta 1000 lakosra évehte 13 élve születés jut, s ez a szám nemzet­közi méretekben is rendkívül alacsony. Ugyanakkor jelentősen kitolódott az élet­kor felső határa, öt év alatt a nyugdíjas korúak aránya 17 százalékról 19 százalékra nőtt. A 14 évnél fiatalabbaké pedig 24 százalékról 21 százalékra csökkent Ha ez az irányzat nem változik, néhány év múlva érezhetően nőni fog az eltartott lakosság száma a munkaképes dolgozóké­hoz viszonyítva. Az egész nép érdeke, nem­zeti gondunk, hogy ennek okait sokolda­lúan vizsgálva és feltárva megfordítsuk a népesség-szaporulat jelenlegi irányzatát. Pártunk javaslatára az elmúlt években több ízben megemeltük a családi pótlékot, erőnkhöz mérten bővítettük az óvodai, bölcsődei férőhelyeket, javítottuk a gyer­mekek felnevelését elősegítő egészségügyi hálózatot. Eddigi erőfeszítéseink nem tud­ták megoldani a problémákat; továbbra Is nagy a különbség a többgyermekes és a gyermektelen családok életszínvonala között. Indokoltnak tartjuk, hogy a családi pótlék 1966-ban végrehajtott emelését aho­gyan azt anyagi erőnk megengedi, a ké­sőbbi években további lépések kövessék. Azt tervezzük, hogy a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka 1970-ig érje el a bérből és fizetésből élőkének szintjét. Gondoskodni kell arról, hogy az anyá­kat és különösen a sokgyermekes családo­kat nagyobb társadalmi megbecsülés övez­ze. A kongresszus javasolja megvizsgálni, hogyan lehetne növelni a gyermekes csa­ládok anyagi biztonságát és milyen továb­bi könnyítéseket nyújthatna a társadalom a dolgozni és tanulni akaró gyermekes anyáknak. Javasoljuk, hogy 1967-ben gyer­mekgondozási segélyt vezessenek be. Jó­val nagyobb mértékben kell lehetővé ten­ni a gyermekes anyák számára a napi 4—6 órás munkát és a bedolgozást. Követke­zetesen kell érvényesíteni azt az elvet, hogy a lakásépítés állami támogatásánál és a lakások elosztásánál a gyermekes családok előnyben részesüljenek. Indokolt a KISZ lakásépítési akció további kiszé­lesítése is. Átgondolt és széleskörű gazdasági, szo­ciális, egészségügyi intézkedésekkel egy­idejűleg a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a családvédelem, a gyermekne­velés kérdéseinek és harcolni kell a társa­dalmi felelőtlenség jelenségei ellen. in. A népgazdaság fejlődése A legutóbbi öt évben tovább növekedett országunk gazdasági ereje, gyarapodott a nemzeti vagyon, javult a termelés techni­kai felszereltsége és korszerűsége. 16. Az ipar a VIII. kongresszuson kije­lölt irányban fejlődött, ennek megfelelően alakult szerkezete. A második ötéves terv idején az ipar termelése 47 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedé­sének megközelítőleg kétharmad része származott a termelékenység emelkedé­séből. A vegyipar és a gépipar termelése az ipari termelés átlagánál gyorsabban nőtt. Népgazdasági szükségleteinknek megfele­lően emelkedett a vegyiparon belül a mű­trágya- és gyógyszeripar. A gépiparban a híradástechnikai, a műszer- és a szer­számgépipar, a textiliparban a kötszövó- ipar, az élelmiszeriparban a kortzervipar részaránya. Kedvezőbbé vált a népgazda­ság energiahordozóinak összetétele, a földgáz, és a kőolaj részaránya öt év alatt 23 szá­zalékról 29 százalékra növekedett. Több új és magas műszaki színvonalú ipari üzem lépett termelésbe, előrehalad­tunk az Ipari termelés koncentrációjá­ban. Helyesnek bizonyult az iparvállalatok összevonása, a középirányító szervek szá­mának csökkentése. Az összevonások cél­ja: a műszaki-szellemi erők gazdaságo­sabb felhasználása. Ennek kezdeti ered­ményei vannak. A termelőerők erőtelje­sebb koncentrációja azonban még hosz- szabb időt igényel. A két kongresszus közötti időben foly­tattuk a vasút dieselésítését, villamosítá­sát, növeltük a közúti közlekedési gép­parkunkat, bővítettük és javítottuk út­hálózatunkat. öt év alatt kb. hét.harmadával nőtt az építőipar gépállománya, növekedett a korszerűbb, a nagyelemes építkezések részaránya, az előre gyártott beton- és vasbeton-szerkezetek felhasználása. 17. A mezőgazdaság termelése 10 szá­zalékkal haladta meg az előző öt évit, ez a kedvezőtlen időjárást és a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés kezdeti időszakának nehézségeit figyelem­be véve nagy eredmény. A tervidőszak végén a kenyérgabona-szükségletet hazai termésből fedeztük. A felvásárolt mező­gazdasági termékek értéke 1960-hoz ké­pest 29 százalékkal nőtt. Már tapasztalha­tók a mezőgazdaság belterjes irányú fej­lesztésének eredményei. öt év alatt 82 000 holdon telepítettünk szőlőt és 103 000 holdon gyümölcsöst, elterjedtek a nagyobb hozamú növényfajták. Javult a mezőgazdaság technikai ellá­tottsága, több mint másfélszeresére nőtt a 100 holdra jutó traktorok száma és két és félszeresére az öntözhető terület. 18. A mind szélesebb és gyors ütemű munkamegosztás mélyrehatóan megvál­toztatta az ipar és a mezőgazdaság köl­csönös viszonyát, valamint a termelés te rületi, ágazati és üzemi megoszlását. A mezőgazdaság gyors ütemben válik egy­részt nagymértékű ipari fogyasztóvá, más­részt az ipar jelentős szállítójává. A gazdasági fejlődés kísérő jelensége a népesség gyors és nagyarányú társadalmi, szakmai átrétegeződése. Több százezer ember változtatott ebben az időszakban foglalkozást és lakóhelyet. A szocialista iparosítás munkaerő-forrását főleg a me­zőgazdaság jelentette. A mezőgazdasag- ban dolgozók aránya az összes kereső­kéhez képest az 1949-es 55 százalékról 31 százalékra csökkent Az ipari beruházásoknak háromnegyed részét vidéken használták fel. Az ipari­lag fejletlen megyékben az ipari foglal­koztatottak számának növekedési üteme csaknem kétszerese volt az országos és négyszerese a budapesti növekedésnek. Az iparban dolgozók száma öt év alatt az alföldön 38 százalékkal, Dél-Dunántú- lon 29 százalékkal, míg Budapesten csak 7 százalékkal növekedett. Ennek ellenére a budapesti ipar 1965-ben még az ország összes ipari dolgozóinak 41 százalékát foglalkoztatta. Feladatunk, hogy folytas­suk a vidék iparosítását. 19. Bővültek az ország nemzetközi gaz­dasági kapcsolatai. Népgazdaságunk és a többi szocialista ország fejlődésének eredményei igazolják a gazdasági össze­fogásra irányuló politikánk helyességét. A második ötéves terv éveiben külke­reskedelmi forgalmunk a KGST-orszá- gokkal 70 százalékkal, ezen belül a Szov­jetunióval 93 százalékkal növekedett. Fejlődésünket biztonságossá teszi, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió szállításaival megoldottnak tekinthető a harmadik ötéves terv telje­sítéséhez szükséges energiahordozók és a villamos energia importja, vaskohásza­tunk ellátása alapanyagokkal. Külkereskedelmi forgalmunk tovább bővült a nem szocialista országokkal. Űj és hasznos termelési és kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki. Az elért eredmények ellenére a megva­lósult nemzetközi munkamegosztás egyes fontos iparágakban még nem tekinthető kielégítőnek. Arra van szükség, hogy az érdekelt KGST-országok között a szako­sítás szélesedjék, a kooperáció jobban működjön. Együttműködésre törekszünk minden szocialista országgal, de készek vagyunk szélesebb körű munkamegosz tásra is. Az utóbbi időben nálunk is megnőtt az idegenforgalom, a nemzetközi kapcso­latok e sajátos megnyilvánulása. Sok­szorosára nőtt a hazánkba látogatók és külföldre utazók száma. Ez politikailag és gazdaságilag is előnyös. 20. Gazdasági fejlődésünk elemzése — egészében pozitív képen belül — azt is mutatja, hogy a magunk elé tűzött kong­resszusi célokat nem tudtuk teljes egé­szében elérni. A nemzeti jövedelem növekedése el­maradt a tervezettől. A mezőgazdasági termelés emelkedése a tervezettnél ala­csonyabb volt. a termelési költségek az iparban az előirányzottnál kisebb mér­tékben csökkentek és á mezőgazdaság­ban — főleg a növekvő anyagköltségek miatt — nőttek. Fogyasztásra és felhal­mozásra együttesen — beleértve a kész­letek növekedését is — többet fordítot­tunk, mint a megtermelt nemzeti jövede­lem, vagyis többet osztottunk el, mint amennyit megtermeltünk és ez terhelte külkereskedelmi mérlegünket. Fontos népgazdasági ágakban az álló­eszközök kihasználása elégtelen volt, vi­szonylag sok új beruházást kezdtünk meg. A munka szervezettsége nem felelt meg a követelményeknek, s ez szerepet játszott abban, hogy a munka termelé­kenysége nem a kívánt mértékben emel­kedett. Az ötéves tervszakasz második felé ben a népgazdaság fejlődésének üteme lassult. A Központi Bizottság 1964. de­cemberi határozatában felléptünk a ked­vezőtlen tendenciák ellen, ennek kedve­ző hatása 1965-ben már érvényesült. Ki­dolgoztuk a harmadik ötéves tervet és a gazdasági mechanizmus reformját. 21. Gazdasági feladataink a következő időszakban alapvetően a harmadik öt­éves terv céljainak megvalósítására és ezzel egyidejűleg a gazdasági irányítás új mechanizmusának kidolgozására és bevezetésére irányulnak. A harmadik ötéves terv célja; — folytatjuk hazánkban a szocialista társadalom teljes felépítését; — tovább gyarapítjuk az ország erő­forrásait, emeljük a nemzeti jövedelmet és rendszeresen javítjuk a lakosság élet- körülményeit, kulturális és szociális ellá­tását. El kell érnünk az ipari termelés évi 6 százalékos növekedését, ennek 80 százalé­kát a termelékenység emelkedésével kell fedeznünk. A mezőgazdasági termelés a megelőző 5 év átlagához képest 13—15 százalékkal emelkedjék. A beruházások összege öt év alatt érje el a 250—260 mil­liárd forintot. A dolgozók reáljövedelme 14—16 százalékkal legyen magasabb. Harmadik ötéves tervünk végrehajtá­sával a következő feladatokat kell meg­oldanunk: A népgazdaság fejlődését tegyük ki­egyensúlyozottabbá. Fenntartjuk a fel­halmozás és az elosztás eddigi arányát. A beruházások növelésével megalapoz­zuk a népgazdaság továbbfejlődését, s egyidejűleg biztosítjuk a lakosság élet- színvonalának további emelését. A terv nagy figyelmet fordít a népgaz­daság két fő ága: az ipar és a mezőgaz­daság összehangoltabb fejlesztésére, fi­gyelembe veszi, hogy a jövőben is szük­séges az ipar súlyának további növelése, ezért a beruházások, 46—50 százalékát az ipar fejlesztésére irányozza élő. Kedvező irányú, további szerkezeti változás megy végbe az energiahordo­zók felhasználásában. 1970-ben a kőolaj és a földgáz részaránya eléri a 37—39 százalékot. A terv gép- és vegyiparunk gyors üte­mű fejlesztésével, bauxit-, földgázvagyo- nunk nagyobb mértékű hasznosításával számol. Míg a következő öt év alatt az ipari termelés 32—36 százalékkal emel­kedik, a vegyipari termelés 55—60 száza­lékkal, a gépiparé 40—45 százalékkal nö­vekszik. Gépiparunk nagy feladata a közlekedési eszközök gyártásának jelen­tő sarányú fejlesztése. A program sze­rint új motorgyárat építünk. A harmadik ötéves tervben kezdődik meg a szovjet—magyar timföld-alumíni- umegyezmény végrehajtása. Timföld ter­melésünk öt év alatt csaknem kétszeresé­re, mintegy 460 000 tonnára emelkedik. Ebben az időszakban bfejeződik a száz­halombattai kőolajkombinát hárommillió tonnás feldolgozó kapacitásának kiépítése és kezdetét veszi e kombinát kétszeresé­re történő bővítése. Körülbelül 1000 mW erőművi kapacitást építünk: Százhalom­battán, a bánhidai erőmű bővítésével, a gyöngyösi új erőmű részleges üzembe he­lyezésével. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a műszaki fejlesztés gyorsítására, a kor­szerű műszaki színvonalú új konstruk­ciók és termelési eljárások meghonosítá­sára. Hazánkban az ipar növekedése csak a mezőgazdaság egyidejű fejlesztésével együtt lehetséges. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság fejlődése az ed­diginél gyorsabb lesz. Ezt figyelembe vé­ve növeljük a mezőgazdasági beruházá­sok mértékét Folytatjuk a mezőgazdaság korszerűsítését belterjes irányú fejleszté­sét. 1966—1970 között kereken kétszere­sére növeljük a műtrágya felhasználását A mezőgazdaság — többek között — 38— 40 000 traktort, 35 000—36 000 pót­kocsit, 6000—7000 gabonakombájnt kap. A mezőgazdasági üzemeknél fokoza­tosan olyan helyzetet alakítanak ki, amely túlnyomó többségük számára le­hetővé teszi, hogy bevételeikből fedez­zék a termelés növeléséhez szükséges esz­közöket és a személyi kiadásaikat Le­letévé kell tennünk, hogy a termelőszö­vetkezetek rátérjenek a valamennyi üzemágra kiterjesztett, garantált havon­kénti munkadíjazásra. A közös gazdasá­gok erőteljes fejlesztése mellett a jövő­ben is fokozott gondot kell fordítani a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek minél nagyobb mértékű kiaknázására. A mezőgazdaság kívánatos ütemű fej- lődésénak biztosítása a tervidőszakban szükségessé teszi, hogy kidolgozzuk az új gazdálkodási rendszernek megfelelő ter­melőszövetkezeti hitelberuházási, állami támogatási és adórendszert. Javasoljuk, hogy jövő év folyamán ül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom