Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Készülődés Tegnap délután nálunk is megkezdődött családi vonalon a szilveszteri tervezés és miután végighallgattam, nyugodtan beszámolhatok. — Szendvicseket csinálunk elsősorban! — jelentette ki a lányom. — Kiadós. Nem kell hozzá nagy cirkusz. Veszünk szalámit, vajat, rokíortot, szardíniát, ömlesztett sajtot, túrót, tejszínt, savanyú uborkát, négy zsúrkenyeret. Ennyi az én dolgom. Megveszek mindent, ami szükséges. Két nappal előbb eljönnek a lányok. Mindent szépen, ízlésesen elkészítünk. A többire semmi gondom. A nagyobbik fiam sem maradt ki a szervezésből. — Vállalok minden költséget, ami nem a kaját 0- leii. Száz forintot szánok egy fél kiló pörkölt kávéra. Száz duplára számíthatunk. A rövid italok közül flip- eb okol étra gondolok, csá- szf ’'körtére, meggylikőrre és azok számára, akik nem rajongnak az édességért, barackot és Cheryt vásárolok. A szendvicsek után sört adunk. Lesz másfélliteres családi, azok számára, akik szeretik a Kinizsit, hozatok egy ládával, de nem feledkezek meg az igényesebb sörfogyasztókról sem. őket zsiráffal lepem meg. Tíz liter bor biztosan elég lesz. Azt még el fogjuk dönteni, hogy kadarkát vagy asztali fehéret veszünk, esetleg vegyesen feles arányban. Feleségem sem akart kimaradni. Ügy látszik, már napok óta foglalkozott a dologgal. Terveiről gondos jegyzeteket készített. — A fiúkat könnyen elintézem. Három kiló marhahúsból marhapörköltet csavarintok. Akinek kedve lesz hozzá, az este vagy éjfél táján jelentkezhet egy zónapörköltre. Jól fog esni és Inni is lehet rá úgy, mint a vöcsök. Lesz gondom arra, hogy olyan legyen az a pörkölt, hogy csússzon rá az ital. Háromféle sós-köményes süteményt készítek. Azt biztosan szívesen csinegetik a legénykék. Gondoltam a lányokra is. Sütök két tortát. A kisebbik fiam vette át a szót. — A zeneügyet magamra vállalom. A rádió rendben van, a lemezjátszó kifogástalan, semmi baj a magnetofonnal. Ezek mind itíhon vannak. Különösebb költségem ezekre a dolgokra nem lesz. De nehogy azt higyjé- tek, hogy a bulit teljesen szilveszterre ingyen akarom megúszni. Van kétszáz forint megtakarított pénzem. Ezt teljes egészében új lemezek vásárlására fordítom. Eddig tartott a megbeszélés. Észrevettem közben, hogy familiám tagjai félszemmel rám kacsintanak és ezekben a tekintetekben nyugodtan olvashattam azt, hogy papa, te mivel járulsz hozzá, hogy a muri átlagon felül jól sikerüljön. Mondom ezt olvashattam volna a tekintetekben, ha egyáltalán lett volna szándékom erre. Végülis a két fehérnép közül a lányom bátorodott neki. — És te mit veszel, papa? Pillanatokra volt szükségem arra, hogy a választ gondosan megfogalmazzam. Lehet, hogy elképesztettem őket. amikor nyugodtan, hangsúlyozottan kijelentettem. ±.*ür esxkintóéknál is — Nem lehet egy rendes lány. Minden este kiáll a Sarokra. Krimi a vonaton — Vettem egy cső an- daxint, felírattam egy tubus belloidot és itt van a zsebemben egy cső Legatin. Rendezhetitek a házimurit. K. K. A gyorsvonat veszettül száguldott az éjszakában. Az egyik elsőosztályú kocsiban egy magányos utas szunyókált. Egyszerre rémülten összerezzent. Valaki óvatosan kinyitotta a kupé ajtaját. Az ajtóban egy ember jelent meg. Az arcán fekete álarc, a kezében fémesen csillogó revolver. „Kezeket fel!” Ám az utas nyilván úrrá lett félelmén. Harsány kacajban tört ki. A bandita gorombán rámordult: „Pofa be! Ide a pénztárcát, de gyorsan!” Az utas készségesen elővette és átadta a pénztárcát: „Nincs benne egy garas sem — mondta jóindulatúan. A pisztolyos ember gyakorlott, fürge ujjaival gyorsan átkutatta a pénztárca minden rekeszét. „A fenébe is!” — kiáltotta és kidobta a pénztárcát az ablakon; „De hiszen megmondtam — mosolygott az utas. — Tényleg nincs egy fillérem sem.” AZT LEHET Egy híres professzor megvizsgálja a betegét. A vizsgálat után így szól: — önnek tartózkodnia kell a szellemi munkától. Mivel foglalkozik? — Operettlibrettókat írok. — Azt lehet. „Akkor minek rémült úgy meg, amikor beléptem?” — kérdezte a rabló. Az utas megint nevetni kezdett: „Azt hittem, hogy a kalauz jön. Tudniillik jegyem sincs...” H. K. • • Ünnepi kívánságok Én a Jászkun kakas e helyt nem tréfálok Karácsonyra mellékelek néhány kívánságot; Nyájas olvasónknak teljesüljön vágya Ajándék csomaggal a Télapó várja. Alkoholkedvelő egy fél liter rumot S a gyomormosásra külön prémiumot. Szemüvegei direktornak, olyant amelyen át Dicséretnek nézheti a megjelent kritikát. Köztudomású, hogy egyenlően mérünk Tehát ajándékot magunknak is kérünk Kritikáink alanyai amire hőn vágynak Ne teljesedjen be, mit nekünk kívánnak. „Jámbor" óhajukból ne lehessen semmi, Különben nem tudunk tovább megjelenni. ÚGY MÁR MÁS... Mennyből as angyal... AMIKOR Második ifjúságukat élő barátnők beszélgetnek egymással. — Az életkorom megfelel a cipőszámomnak — mondja kacéran az egyik. — Ú, ez érdekes — élénkül fel a barátnője. — Mondd, voltaképpen hány A tanács előzékeny volt. Odaadta neki a két csikót, meg az öreg szekeret. O pedig reményekkel telve indult útnak, hogy a színház tájelőadására toborozza Tiszaföldvár-homoki embereket. Csak a harmincadik háznál csüggedt el. Ott nemcsak elutasították, hanem rosszalóan meg is kérdezték tőle: „mondja, nincs magának semmi komoly abc' dolga?” Kunhegyesi kollegája már szerencsésebb volt. 0 is hiúba rimánkodott ugyan a helyi gépállomás egyik vezetőjének, hogy vegyinek színházjegyet a jól dolgozó traktorosoknak, de neki segítőtársa is akadt. A színház szervezője kiment, s a művelődési házból felhív la a gépállomást. Egyből rendeltek jegyeket. A művelődési ház vezetője sehogy sem értette, hiszen ő gyermekkori ismeretség alapján sem tudta ezt elérni. Másnap megoldódott a relytély. Gépállomási ismerőse megkérdezte tőle. — Mondd, ki volt az az elvtársnő, aki telefonált? — A színház szervezője. — Oh! — csapott a fejére a kérdező. — Én meg azt hittem, hogy felsőbb szervtől jött. — sb — éves vagy? — 36. — Képzelem, szegénykém, mennyire szorít a cipő! D. L. f f SZORÍT A CIPÓ JVagy karácsonyi vásár — Én láttam meg előbb.. —... Azt hittem, hogy szaloncukor folytatásos krimi
