Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-24 / 303. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. december 24. Koszigin Izmirben Koszigin szovjet minisz­terelnök pénteken korán reggel búcsút vett Anka­rától. A szovjet küldöttség re­pülőgépen Izmirbe, a sző­nyeg szövéséről és textil­iparáról híres egykori me­sés Szmimába utazott. A hivatalos tárgyalások a szovjet és a török kül­döttség között csütörtökön befejeződtek. Koszigin és Demirel három „munka­ülést” tartott. A megvita­tott témák részleteiről nem adtak ismertetést, erről a látogatás végén kiadandó közös közlemény tájékoz­tatja majd a közvéleményt. A látogatás első és leg­fontosabb részének az an­karai tárgyalásoknak a be­fejezése után Koszigin szov­jet kormányfő megelége­déssel nyilatkozott a török vezető államférfiakkal foly­tatott megbeszéléseiről. A török fővárosban igen jó hatást keltett, hogy a Demirel miniszterelnök és felesége tiszteletére adott csütörtöki vacsorán Koszi­gin különös nyomatékkai hangsúlyozta a szovjet—tö­rök határ békéjének fon­tosságát. Az ankarai egyetem me­zőgazdasági tagozatán tett látogatásokon a diáklányok egy művészi szövésű keleti szőnyeggel kedveskedtek Kosziginnek. A szovjet mi­niszterelnök a maga részé­ről szovjet szerzők tudomá­nyos műveiből ajándékozott példányokat a tanszéknek. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök megkoszorúzta Atatürk síremlékét. — (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) HjlNDENFELÓL LIVERPOOL Üjabb öt elitéit szökött meg Angliában: ez alka­lommal a liverpooli bör­tönből. A 18 hónaptól öt évig terjedő szabadság- vesztésre ítélt foglyok kéz- rekerítésére országos kö­rözést indítottak. MILANO Százezer lirás (körülbe­lül 160 dollár) csekket ka­pott karácsonyra ajándék­ba Saragat elnöktől Carlo Pestetti. aki a firenzei nagy árvíz idején a helyi börtönben több társával együtt megmentette 19 el­ítélt és néhány börtönőr életét. Pestettit korábban elnöki rendelettel amnesz­tiában részesítették. JODRELL BANK Péntekre virradó éjszaka az angliai Jodrell Bank csillagvizsgáló felfogta a Luna—13 szovjet űrállo­más jeleit. Lovell profesz- szor, a tudományos intéz­mény igazgatója szerint a jelek normálisan vehetők voltak. Szabofálás Szánd­Arábiában A Szaud-Arábiában mű­ködő ellenállási szervezet, az Arábiai-félSziget Népi Szövetsége kiadta első hadijelentéseit. Ezek sze­rint a szervezet Arar falu közelében és a Turaif si­vatagban megrongálta az olajvezetéket. A szabo­tázst a Tapline olajtársa­ság is elismerte. Rijadban a miniszterel­nökségi palotában és egy katonai táborban időzített bombát találtak. A Moherrer című beiruti lap szerint a szaudi rend­szer fenyegetett helyzetbe került. Szovjet—magyar megállapodások Megalakult Jordánia új kormánya Az utóbbi napokban sztímos fontos üzletkötés történt Moszkvában a szovjet és magyar külke­reskedelmi vállalatok kö­zött. A már ismeretes vasérc- és nemesfém meg­állapodáson kívül magyar részről lekötöttek a ké­szülő budapesti földalatti vasúthoz 44 szovjet gyárt­mányú motorkocsit 1967— 69-es szállításra. A Hungarotex moszkvai üzletkötései a magyar tex­tilipar jövő évi nyers­anyagszükségletének je­lentős — pamutban pél­dául 70 százalékos — fe­dezését biztosítják. — A Szovjetunió 1967-ben több mint harminc millió rubel értékben 39 000 tonna pa­mutot, 3000 tonna lent, 3000 tonna műrostot és 500 tonna durvagyapjüt szállít Magyarországnak. Néhány órával lemon­dása után, Vaszfi Teli Jor­dánia miniszterelnöke, — Husszein király felkérésé­re — megalakította új kormányát. Teli, aki 1962 óta immár a negyedik ka­binet miniszterelnöke, meg­tartotta magának a had- ügyminiszteri tárcát és né­hány kulcsfontosságú poszt­ra új minisztert nevezett ki. Husszein király röviddel azután, hogy bejelentette: az új kormány megalakí­tásával ismét Telit bízta meg, feloszlatta a kéo vi­selőházat, amelyet 1963- ban választották meg négy­éves időtartamra. Az új kormánynak négy hónapon belül általános választáso­kat kell tartania. Az amerikai külügymi­nisztériumban csütörtökön bejelentették, hogy Jordá­nia kérésére az Egyesült Államok kormánya elha­tározta: a következő 30—60 napon belül katonai fel­szereléseket szálh't az or­szágba a jordán fegyveres erők védelmi kapacitásá­nak megerősítésére. A fel­szerelések túlnyomó több­ségét repülőgépen juttat­ják el. Az Egyesült Álla­mok meggyorsítja az F— 104-es vadászgépek szállí­tását is Jordániába Szovjet tiltakozás a pekingi tudósítók kiutasítása miatt > Saovjet élelmi szer-segély Indiának Az indiai élelmiszer ne­hézségekkel kapcsolatban a Szovjetunió úgy határo­zott, hogy 200 ezer tonna kenyérgabonát ajándékoz Indiának. A gabonaszállí­tást a közeljövőben meg­kezdik. US 4 segély Indiának Magasrangű washingtoni kormánykörökben bejelen, tették, hogy az Egyesült Államok március elejéig kilencszázezer tonna gabo­nát szállít Indiának. — A gabonaszállítmány fele bú­za, másik fele pedig cirok. A kormány szóvivője egy­ben közölte: Johnson fel­hatalmazást fog kérni a kongresszustól, hogy a kor­mány hosszútávú élelmi- S7erseeélyt nyújthasson In­diának. A szovjet külügyminisz­térium tiltakozott a moszkvai kínai ügyvivőnél amiatt, hogy a kínai kül­ügyminisztérium decem­ber 16-án három Peking- ben működő szovjet tu­dósító hazahívását ■köve­telte. A külügyminisztérium nyilatkozatában rámutat: a kínai fél követelése pél­dátlan a szocialista orszá­gok eddigi kapcsolataiban. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának hivatkozása a Moszkvá­ban, illetve Pekingben működő tudósítók létszá­mának kölcsönösségére — hangsúlyozza a Szovjet­unió külügyminisztériuma — teljesen alaptalan. A kínai fél nagyon is jól tudja, hogy a Szovjetunió­ban éppúgy, mint a Kínai Népköztársaságban koráb­ban nem vetődött fel a tudósítók létszáma korlá­tozásának kérdése. Amennyiben pedig a Moszkvában működő kínai Vasszer Port Saiadba érkezett Gamal Abdel Nasszer, az EAK elnöke pénteken Port Saidba érkezett, hogy részt vegyen az angol— francia—izraeli hármas agresszió ellen aratott győ­zelem tizedik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. tudósító irodák munka­társai létszámát az utóbbi időben 5 főre csökkentet­ték, ez magának a kínai félnek a kezdeményezé­sére történt Ami a két ország éle­téről adott sajtó tájékoz­tatás tárgyilagosságát ille­ti, az egész világ jól tud­ja, hogy mit írnak a kí­nai újságírók a Szovjet­unióról. Anyagaik hem­zsegnek a szovjet népet a szovjet állam kül- és belpolitikáját rágalmazó koholmányoktól. — Ezzel összefüggésben a Szovjet­unió külügyminisztériuma szükségesnek tartja felhív­ni a Kínai Népköztársa­ság nagykövetségének fi­gyelmét a Moszkvában működő kínai tudósítók ilyen tevékenységére és fenntartja magának azt a jogot, hogy szükség esetén, megfelelő intézkedéseket tegyen. Peking eljárása ismétel­ten azt igazolja, hogy a kínai fél egyoldalúan to­vább szűkíti a kapcsolato­kat a két ország között A Szovjetunió külügy­minisztériuma visszauta­sítja a szovjet tudósítók ellen emelt kínai rágal­makat tiltakozását fejezi ki és az ehhez hasonló egyoldalú eljárásokért minden felelősséget a kí­nai félre hárít BAR4BÁS TIBOR t PÁRIZS Tetszet késnek tar­tottam, ha valaki azt mond­ta, hogy honvágya van Pá­rizs utón. Hogyan érezhet bárki honvágyat bármi iránt szülővárosában, a hazá­ján kívül? És — ha egy hétre is — de negyedszer ismét viszontláthattam Pá • rizst, töredelmesen beval­lom tévedésemet. Engem is áthatott Párizs légköre, há­zainak, palotáinak, tereinek történelmi lehellete, meg­ragadtak az irodalom emlé­kei, szerelmes árjainak csókjai, múzeumainak ren­dezett gazdagsága és az a száz és ezer részlet, amely­nek minden mozzanata: Párizs. A repülőtértől az autó­busz hosszú időn át kül­városokon visz keresztül Az utcákat fényes és ros- kadásig telt kirakatok sze­gélyezik. Az autóbusz ab­lakából csak gazdagságuk látszik, az egyre emelkedő árakat később tapasztalja az ember. Kis szálloda kis szobájá­ban laktam a Place Blan- chon, egy metro-állomásra a Pigalle-tól. Mozgalmas étet hullámzott a téren, és a körúton, de az igazi élet este kezdődött, amikor a mozgó neonreklámok nap­pali fényt árasztottak, a sztriptizbárok előtt portások invitálták az idegeneket és a tükrös bárok magas szé­kein megjelentek a lá­nyok... A belvárosi áruhá­zakban kevesen, a Drey- fuss-áruházban tömegek voltak. Az utcákon szaba­don folyt a selymek, cipók, női fehérneműk és haris­nyák állandó vására és Pá­rizs utcáit roppant és gvors körmenetbe járta a tömeg. Ha egy városnak is lehet magas vérnyomása és sza­pora pulzusa, akkor Pá­rizsnak van. Magasabb nő- fokon él, mint bármely vá­rosa a világnak. S ez a ma­gasabb hőfok ott izzik iro­dalmában, történelmében, í hűvös képtárak gazdag fa­lain. Vannak épületek, ame­lyek fényképészeti közhe­lyekké váltak, a Notre Dame soha. Akárhonnan nézzük pilléreit, minden tisztogatásnak ellenálló ka­puszentjeit, gondolkozó ör­dögének filosófikus finto­rát — mindenki számára tartogat valami egyénit és meglepőt. Párizs a törté­nelmi nagyság és a modern élet szakadatlanul egymás­ra torlódó élményeitől fe­lejthetetlen. Az Eiffel-to- rony második emeletéről széles, nagyvárosi panorá­mát világít meg a nap, de ha lepillantunk a Mars-me­zőre, eszünkbe jut az a díszszemle, amely az olasz- országi hadjárat győzelmes ifjú tábornokát, Bonaparte Napóleont köszöntötte, vagy az Észak istennőjét megko­ronázó Robespierre forra­dalmi gesztusa. A Mont­parnasse kávéházi teraszain a Dóm, a Rotonde, a Closenie de Lilas márvány asztalai mellett ülő szakál­las fiatal művészeket és a szerelmes nőket nem isme­rem, de holnap talán már emlegetik majd nevüket Hiszen így ült a Rotonde- ban névtelenül harminc év­vel ezelőtt Sartre és Beau­voir, Aragon és Elsa Trio­let, Poussin, Picasso, He­mingway és Ehrenburg. Manet. Monet, Gauguin színei heves érzések bátor kifejezői voltak. Tehura me­rész mosolyát ugyanúgy megőrzi majd a művészet, mint Mona Lisáét, Tahiti lázas, különös színeit épp­úgy, mint Rembrandt tra­gikus félhomályát. A Ro- tonde-ban azt mondta a pincér, hogy Sartre é3 Beauvoir tegnap este még éjfélig ott voltak, de ma Japánba utaztak. Az utca­sarkon leültünk a kávéhá­zi teraszra. A terasz előtti kis téren ott állt Rodm Bal7ac-szobra. Ahogy a szür­ke bérlakások négyszögében karnyújtásnyira ott magaso­dott a szobrász! remek, — több volt, mint megható. A Rodin múzeumban sorakoz­nak a szobrász vívódásá­nak tanúi és jelei, Balzac figurái. Sokat gondolkoztam azon, mi az oka, hogy a múzeumok valóban le­nyűgöző hatását a legjobb tárlatvezetők is képtelenek közvetíteni. A magyaráza­tot alighanem a képek és szobrok fárasztó gazdagsá­gában kell keresnünk, és abban, hogy az utas telhe­tetlen, s nem ismeri szel­lemi befogadóképességénei; határait. Több ismeret, mint emóció befogadására képes az ember. A lelkünk előbb fárad bele a szépsé­gekbe, mint az értelmünk. A Louvre termeit járva megrendülünk a szamotra- kei Niké fenségétől, a mi­lói Vénusz harmóniájától, Leonardo, Rembrandt és Manet remekeitől, de tanul­mányozhatjuk termeit, s még mindig csak felvillaná­sokat, pillanatokat tudunk rögzíteni a világ mesterei­nek ötezer éves csodáiból. Nem tudtam elszakadni az egyiptomi íródeák terakott- színezésű szobrától. Ül, ölé­ben az írótábla, jobbjában írószere, fejét felemeli, te­kintetében feszültség, át­ható értelem, a világ meg­értésére és megismerésére összpontosított figyelem van. És szorongás is, mint aki tudja, hogy minden le­írt szavától az élete függ. Végül is, mi Párizs? A Champs Elysée fényben úszó kirakatai, a végtelen autó-sorok rubintszemek- ként világító hátsó lámpái, az Arc de Triomphe forra­dalmi géniusza, a Luxem­burg taván kis vitorlások­kal hadakozó gyerekek; a ház, amelyben Ady vagy József Attila lakott, a Ma­deleine fehér oszlopai, ame­lyek alól Chopin koporsó­ja indult a temető felé? Mi Párizs? A Szajna partjár. sütkérező szerelmesek, Na­poleon sírja a Hotel des Invalidesben, vagy a Boule­vard St. Michel ezer öle­lést látott diákszállói? Mindez, és még más is Nem a Folies Bergere ív- lámpái és táncosnői vezet­tek el Párizs megértéséhez, hanem egy kis vendéglő fenn a Montmartre-on, tű! a szőlőkön, ahol a vidám és jelképes bohém-szürete­ket rendezik. Ebben a parányi vendéglőben min­den szennyes volt és ko­pott. A helyiség nem na­gyobb, mint egy lakó­szoba, három-négy megrecs- csenő lépcsővel. Csak a pi­ros vászonnal díszített vil­lanykörte világított és pa­rányi játék-reflektor a zon­gora mellé lépő énekesekre. A fiatalok padokon ültek, oly szorosan átölelve egy­mást, mintha valaki el akarta volna szakítani őket. Egy munkás-zubbonyos öreg jelentette be a fiatal sanzonénekeseket. A zongo­rista is túl volt a hatva­non. Az ő dalait énekelte mindenki. Egy huszonöt éves Yves Montand állt elénk. Fekete pulóverben, két kezét a nadrágszíjba akasztva arról énekelt, hogy milyenek is a franciák, mennyire szeretik a nőt, az evést, a jó ivást, a rü­gyező fákat, a játszó gye­rekeket, csak egyet nem állhatnak, ha parancsolgat­nak nekik... Fiatal nők és férfiak énekeltek itt Pá­rizs mosolyáról és könnyei­ről, reményeiről és csaló­dásairól. E dalokat — tel­ve közhelyekkel, — annyi ízléssel, érzéssel és némi öngúnnyal fejezte ki a köl­tő és az énekes, hogy egy nagy nép emberi melegsé­gét éreztük belőlük. Egy műfaj valóban nemzeti, százados hagyomá­nyait és egy öreg város ír tál, lázadó lelkét...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom