Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. november 20. Ahol a „Fiat— gyártják Az új személygépkocsi, amelyet a Togliatti városban épülő gyár bocsát ki, már megtekinthető. Igaz, egyelőre csak fényképen. A modern vonalú új kisautó nagy érdeklődésre tarthat számot az autósok körében. — Az új autógyár kolosszális méretű építmény lesz — mondotta Dmitrij Jere- mejev mérnök, akit az autógyár építésével bíztak meg. — Együttesen 230 kilométer hosszú. Futószalagjairól naponta 2000 kiskocsi gördül majd le. Az üzem fő épülete 80 hektárnyi területet foglal el. Az építőknek először hatalmas ipari bázisról, nagyteljesítményű hőerőműközpontról kell gondoskodniuk. — Röpke idő alatt — jegyezte meg Dmitrij Jere- mejev — a kujbisevi tenger partján üvegből, betonból és acélból csodálatosan szép várost építünk, amelyben több lakóház lesz, mint a jelenlegi Togliattiban. Idővel az autógyári város összeolvad Togliatti várossal és olyan település alakul, amely, lakosai számát tekintve, akár egy megyeközponttal is vetélkedhet. Az építkezésre kijelölt helyen jelenleg kujbisevi, szaratovi és baskiriai mérnökök végzik a felméréseket. Hamarosan megérkeznek az építőmunkások, mert 1969-ben a gyár kapuján ki kell futni az első gépkocsiknak. A szovjet utakon rrjost vizsgázik a Fiat—124 típusú kisautó — az a prototípus, amelyből a Togliatti autógyár évente 600 000 darabot gyárt majd. — A Szovjetunió a gyártáshoz szükséges ipari berendezéseket több olasz cégtől, s elsősorban a fővállalkozó Fiat-cégtől vásárolja. A négyszemélyes Fiat— 124-esbe 62 lóerős, négy- hengeres vízhűtéses motort építenek, amely 147 kilo- méter/óra maximális végsebességet ad a járműnek. 100 kilométerenkénti fogyasztása 8,1 liter szuper- benzin lesz. A kocsit tárcsás fékberendezéssel, csavart hordrugózással látták el, csomagtere rendkívül tágas. A Fiat—124-es próbaúion QACSI MIHÁLY a Szolnoki Művésztelep egyik legeredetibb alkotó egyénisége. A Nemzeti Galériában néhány héttel ezelőtt rendezett kiállításon is nagy sikert arattak művei. íme néhány szemelvény a kritikákból: „a német parasztháborúk vaskos humorú fametszeteire emlékeztető munkái némi öngúnnyal vegyes szatírájuk hegyével a mai életet döf- ködik.” (Népszava.) „Ritka művész, akinek, mint neki, úgyszólván minden lapja közügy... Hogy mivel éri el? Nevetségessé teszi az egész emberi nem bűnnél is nagyobb hibáit, s tudjuk, a nevetségesség öl.’’ (Magyar Nemzet.) „Reménytelennek látszik megregulázni az ösztönöket, elképesztő türelem kell ahhoz, hogy az osztály- társadalmaktól örökül kapott önzést, egyénieskedést a tömegek összetartozásának eszméjére lehessen átváltani, azaz e folyamatban akárcsak apró előrehaladást elérni. Az emberfaj sárkányfog-vetemény. Gácsi Mihály igyekszik Vörösmarty sötét pillantását mókázással felderíteni.” (Néplap.) Bemutatjuk a Nemzeti Galéria kiállításán egyik legnagyobb sikert aratott művét. A címe: Magyarok bejövetele. thIIIÍI KÖNYVESPOLC Simonyi Imre: NE SÍRJATOK (Szépirodalmi) A „remete lírikus” romantikus alakja ma már a múlté és csak az irodalom- történetben, vagy a „megrázó” életrajzi-regényekben tűnik fel. Korunk tehát eltüntette őt, de még mindig akadhat meglepetés. Ilyen meglepetés, a gyulai költő, Simonyi Imre aránylag késői és szinte váratlan jelentkezése egy feltűnően jó második kötettel, mely a költő negyvenhatodik életévében látott napvilágot. Simonyi elvonultsága — mint gyér életrajzi adataiból és verseinek összeségéből kitűnik — nem a sors véletlenje, hanem inkább önként választott életform,a s ha nem is éppen korszerű már, de Simonyi sajátos költői alkatának megfelelő állapot. Mint a versekből kiviláglik, Simonyi Imrének Gyula városa nemcsak igen kedves téma, de egyúttal megfigyelő pont is, ahonnét igen éles szemmel figyeli a világot és elmondhatjuk, hogy abból sokkal többet tud meglátni és leírni, mint akárhány társa, aki világot jár, — vagyis benne él korunk és irodalmi életünk erőteljes vérkeringésében. Tulajdona az a harmonikus, sose disszonáns kettősség, amelyben egyszerre tud leheletfinom gyöngéd lenni — szerelmes verseinek többségére gondolunk — és ugyanakkor súlyos felelősségérzettel közéleti, ahogyan a kisemberek somsáról ír, városa változásairól, vagy a nukleáris háború fenyegetéseiről. Simonyi rezzenéstelen hangvétele bár bánatos, de sose fordul alá a kétségbeesésbe, a cselekvő humanizmus az állandó filozófiája és stílusa erősen dísztelen, csaknem puritán már, de mégsem képszegény. Nagyon becsületes, mélyen emberi líra Simonyié. Fel kell rá figyelni. Darázs Endre Nádass József: MAGÁNEMBER A történet, amelyet ez a regény feltár — az író vallomása szerint —, „nem az első oldalon kezdődik” és „nem az utolsó olallal ér véget”. Hogy miért? Azért, mert mindaz a sok szörnyűség, amely húsz egynéhány évvel ezelőtt velünk és körülöttünk történt, olyan történelmi tény, — amelyről nem lehet, s nem szabad megfeledkeznünk. Nádass József, aki *— mint volt mauthauseni „hafling” — élő tanúja azoknak a vérlázító kegyetlenkedéseknek, amelyeket a náci hóhérok a megsemmisítő táborokban elkövettek, joggal emeli fel a szavát minden olyan felelőtlen közöny és álhumanizmus ellen, amely a köteles számonkérés helyett bocsánatot hirdet és pertörlési követel. A " regény párbeszéddel kezdődik két volt mauthauseni fogolytárs között, akik húsz év után, egy balatoni fürdőhelyen véletlenül találkoznak. A kérdés: lehet-e valaki, a mai forrongó világban, a közügyektől elfordult, kényelmes elszigeteltségben élő „magánember”? Mindkettő részt vett a tábori ellenállásban, de amíg az egyik — a külföldi — hű maradt harcos múltjához, addig a másik — a magyar — szeretne erről megfeledkezni. Ö egyre azt hangoztatja, hogy jól akar élni, s hogy elsősorban magánember. A másik emlékezteti őt Mauthausenben tett fogadkozásaikra, és azt kérdi, lehet-e valaki nyugdíjas harcos, aki a befektetett tőkéjéből akar megélni? A történetnek, amelyet a kitűnő író megrázó realizmussal mesél el, az a tanulsága, hogy senkinek sincs jóga a magánélethez akkor, ha nem teljesíti közéleti kötelezettségeit, és nem lép fel habozás nélkül minden olyan esetben, amikor bűncselekményt észlel vagy igazságtalanságokat tapasztal. Az a harc, amely a hitleri fasizmus letörésére vezetett, nem érhet véget addig, amíg Mauthausen és Auswitz szelleme kísérthet a világon. K. B. •sw*« \ „Halló szemüveget" készített egy ceglédi órás Néhány évvel ezelőtt annyira megromlott Gyarmati Imre ceglédi órásmester hallása, hogy már nem mert az emberek közé menni. Nem segített baján az orvosi rendeletre kapott hallásjavító készülék sem, mert nemcsak szégyellte, hanem idegesítette is a mellén elhelyezett műszer. Tudomására jutott, hogy gyártanak szemüveggel kombinált hallókészüléket, de ez igen drága és külföldről kell beszerezni. Mivel látása is gyenge, elhatározta, hogy maga készít „halló szemüveget”. Éjszakákon át végzett számításokat, rajzokat készített, míg a hallásjavító készüléke tartozékaiból és egyéb alkatrészekből összeállította a szerkezetet. A néhány deka súlyú, modern vonalú szemüveg csak abban különbözik a többitől, hogy a szára vastagabb. Ebbe helyezte el ugyanis a mikrofont, a transzformátorokat, a gonbakkumulátorokat és a többi mintegy ötven alkatrészt. Csak az apró, fülbe dugható hallgató- van a szerkezeten kívül, amelyet rövid, vékony huzal |köt össze a szemüveg szá- |rával. A hangerő-szabály- |zóval ellátott „halló szem- |üveg” használata óta Gyar- |mati Imre újra teljesérté- |kű embernek érzi magát. | A ceglédi órásmester |most újabb kísérletbe kez- |dett. Az orvosok megáll a- |pításg szerint ugyanis a |fül mögötti koponyacsont lútján is javíthatják a hal- |lást. Gyarmati Imre az |úgynevezett csonthallás ei- |vét felhasználva olyan |szemüveget akar szerkeszteni, amelynek a szára vé- Igében elhelyezett hallgatóival juttatja a hangot erre |a csontra.
