Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-15 / 269. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. november 15 Podgornij Becsben Nyikolaj Viktorovics Pod­gornij, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke hétfőn délelőtt egy­hetes hivatalos látogatásra Ausztriába érkezett. Nyikolaj Podgornijt a schwehati repülőtéren Jo­nas köztársasági elnök üd­vözölte, majd bemutatta neki a fogadására megje­lent Klaus kancellárt, Bock alkancellárt, Toncic kül­ügyminisztert és az osztrák kormány több más tagját. .„Podgornij üdvözlésére megjelentek a szocialista országok bécsi diplomáciai képviselői. A szovjet állam­főt katonai pompával fo­gadták, különrepülőgépét osztrák vadászgépek kísér­ték a határtól. Podgornij Jonas kíséretében ellépett a gárdazászlóalj díszegysége előtt, felhangzott az osztrák, majd a szovjet himnusz. A politikai eszmecserére, amelyen a két államfő, valamint — Klaus kancel­lár és az osztrák kormány tagjai vesznek részt, ked­den kerül sor. A szovjet és az osztrák sajtókommentárok egyaránt arra utalnak, hogy a meg­beszélések előterében a szovjet—osztrák viszony, Ausztria nemzetközi szere­pe s az ezzel kapcsolatos időszerű kérdések, így az osztrák közöspiaci társulás tervei állanak majd. Az osztrák kormány e szándé­kát a Szovjetunió, mint az államszerződés egyik alá­írója kezdettől helyteleníti. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke látogatást tett a Hofburg- ban Franz Jonas osztrák köztársasági elnöknél. A két államférfi baráti han­gulatban megbeszélést foly­tatott egymással. Amnesztia Spanyolországban Összehívták a Cortest A spanyol kormány am­nesztiát hirdetett meg „a polgárháborúból eredő va­lamennyi bűncselekmény­re”. Vonatkozik a rendel­kezés azokra az ítéleteiére is, „amelyeket az érdekel­tek távollétük miatt nem töltöttek le”. A rendelke­zés értelmében a Franco- ellenes polgárháborúban részt vett köztársaságiak visszatérhetnek az országba anélkül, hogy különleges bíróságok elé állítanák őket. A hétfői L’Humanité a spanyol demokratikus erők újabb győzelmeként üdvözli ezt a tényt. A lap rámutat, hogy a spanyol kormány­nak ez a határozata a rendszer eddigi leglátvá­nyosabb vereségének más­napján, a szakszervezeti vá­lasztások során elszenvedett kudarca után vált ismere­tessé. A szakszervezeti vá­lasztások valóságos népsza­vazás jellegét öltötték a rendszer intézményeivel szemben. A munkásbizott­ságok jelöltjeinek győzelme rendkívül súlyos csapást mért Francora. A rendelkezést és lehet­séges következményeit ele­mezve a lap rámutat, hogy a szövegből annyi kitűnik, hogy nem teljes amnesztiá­ról van szó, hanem csak a polgárháborúból eredő „po­litikai bűncselekmények” miatt folyamatba tett eljá­rásokra vonatkozik. A leg­több spanyol köztársasági hazafit azonban nem ezen a címen, hanem „véres cse­lekményekért”, azaz azért helyezték vád alá, mert fegyveresen harcolt a fa­siszták ellen. A szövegezés­ből ítélve az amnesztia nem vonatkozik azokra a politi­kai ügyekre sem, amelyek­ben a polgárháború befeje­zése utáni cselekményekért indítottak eljárást. Az UFI, a Francia Kom­munista Párt hírügynöksé­ge, megállapítja: „az in­tézkedések lehetővé teszik, hogy számos spanyol sze­mélyiség, aki a polgárhábo­rú óta külföldön tartózko­dik, visszatérjen hazájába. A világtörténelemben pél­dátlan eset: meg kellett várni a köztársasági Spa­nyolország ellen végrehaj­tott fasiszta támadás 30. évfordulóját ahhoz, hogy Franco tábornok 27 évvel véres győzelme után rá­szánja magát az amnesztiá­ra. A spanyol hivatalos lap hétfői száma közölte, hogy november 22-ére rendkívüli ülésre hívták össze a cor­test. A parlament ülésén Franco tábornok ismerteti az állam szerkezetének mó­dosítására vonatkozó tör­vényjavaslatot. Az AFP madridi tudósí­tója szerint a tervezett mó­dosítások között szerepel az államfői és a kormányfői feladatkör szétválasztása. A spanyol polgárháború befe­jezése óta Franco kezében egyesült mindkét tisztség. Lehetséges, hogy a cortes ülésén felvetődik Franco utódlásának kérdése is. Megnyílt a bolgár pé ri i< ong reswns Hétfőn Szófiában ünne­pélyes keretek között meg­nyílt a Bolgár Kommunis­ta Párt IX. kongresszusa. Todor Zsivkov, a párt Köz­ponti Bizottságának első titkára rövid megnyitó be­szédben üdvözölte a kong­resszusra érkezett testvér­párti küldöttségeket. Az elnökség, titkárság és bizottságok megválasztása után a részvevők jóváhagy­ták a napirendet. Ezután Todor Zsivkov ismertette a Központi Bizottság beszá­molóját. Finn kormány- küldöttség a Szovjet* unióban A szovjet kormány meg­hívására hétfőn különvona- ton finn kormányküldött­ség utazott Moszkvába. A küldöttséget Paasio minisz­terelnök vezeti. Koszigin február 6-án Londonba látogat Wilson brit miniszterel­nök hétfőn délután az al­sóházban bejelentette, hogy Alekszej Koszigin szovjet kormányfő a brit kormány meghívására 1967. február 6-án Londonba látogat. A meghívást Wilson még feb­ruári moszkvai látogatása­kor adta át Kosziginnek, s a végleges időpontot a két • kormány most tűzte ki. GEMÍIMI-12 A világhírügynökségek nagy terjedelemben foglal­koznak Edwin Aldrin ame­rikai űrhajós űrsétájánál;: sikerével. A TASZSZ megállapítja, hogy Aldrin bebizonyítot­ta: az ember képes dolgoz­ni a világűrben. Az eddigi amerikai űrséták során az asztronauták többízben olyan kimerültségről pa­naszkodtak, hogy program­jukat meg kellett csonkíta­ni, most azonban Aldrin a „műsorában” szereplő mind a 17 feladatot végrehajtot­ta, sőt az elromlott segéd­rakéták megfigyelésével még bővítette is program­ját. Az AFP rámutat, hogy Aldrin hidegvérrel dolgo­zott a kozmoszban. Így pél­dául amikor egy csavart és egy anyacsavart elejtett, nyugodtan utánuk úszott és elkapta őket. A hírügynök­ség kommentárja szerint az űrhajózási hivatal az előző tapasztalatokon okulva a munkafeladatok közé pihe­nőket iktatott be. A Gemimi—12 pilótái eevébként Aldrin visszaté­rése után újabb nehéz problémát oldottak meg. Az eredeti tervek szerint annak a kötélnek a segítsé­gével, amelyet az űrben le­begve erősített fel Aldrin az Agena-rakétára, a két testnek forgó mozgást kel­lett volna végeznie egymás körül. Tekintettel a segéd­rakéták elromlására, a Na­sa ezt a programot már korábban úgy módosította, hogy a két mesterséges-égi­testnek csupán alakzatban kell repülnie — amikor azonban a Gemini—12 el­vált a rakétától, kitűnt, hogy a segédrakéták meg­hibásodása miatt ezeket az irányváltoztató műveleteket sem lehet végrehajtani. Ek­kor ismét a pilóták szemé­lyes ügyessége mentette meg a helyzetet. Nagy ügy- gyel-bajjal elérték, hogy a Gemini—12 — amely nehe­zebb mint az Agena — a Föld felé kerüljön, mi­vel a nehezebb testre job­ban hat a gravitációs erő, Néhány órán belül pusztán a nehézkedés hatására a Gemini—12 annyira eltávo­lodott az Agenától, hogy a kötél megfeszült és meg­kezdődött az alakzatban történő repülés. Lovell és Aldrin, a Gemini—12 űrhajósai hét­főn délelőtt kísérletet tet­tek arra, hogy a Szahara fö­lött lefényképezzenek egy mesterséges felhőt, amelyet egy francia rakéta bocsá­tott ki. A két űrhajós azonban „vakon” kattogtatta fény­képezőgépét: nem látták a nátriumgőz felhőt, amely­nek színe hasonló a Szaha­ra homokjához. Aldrin kü­lönleges szemüveget is fel­rakott, de hiába. így földi utasításra a megadott irányba fordítva kamerájukat készítették el a képeket. A kísérletnek az a célja, hogy megállapítsák a magasabb légrétegekben fújó szelek sebességét. Ami­kor ugyanis a Gemini—12 ismét áthalad a Szahara fölött, a két űrhajós ismét lefényképezi a feltételezett felhőt és a felhő elmozdu­lásának irányából vonják le következtetéseiket a tudó­sok. Katasztrófa Olaszországban § Elöntötte az árvíz a ferde torony városát is O Továbbra is aggasztó a helyset Firenzében és Velencében 9 Magyar segítség az itáliai árvizkárosultahnak Vasárnap hajnal óta újabb tragédia sújtja az olasz népet. Az Amo folyó Pisánál is kiöntött. Az ár közvetlenül fenyegeti a ferdetorony városát. a műkincsekben nagyon gaz­dag Pisát. A város köz­ponti hídja, a Ponte Solfe- rino vasárnap hajnalban összerogyott, a gátak tönk­rementek. A belváros üzle­tekkel övezett árkádos mű­emlék-főutcája víz alatt áll. A védekezés megindult. Ez már a második tragi- gus vasárnapja Olaszor­szágnak. A november 4-én hajnalban kezdődött árvíz- katasztrófa már tíz napja tart, de a helyzet a koráb­ban elöntött területeken to­vábbra sem javul lényege­sen, sőt az országos esőzé­sek, az észak-olaszországi havazás, az erős fagy, va­lamint a hegyomlások és földcsuszamlások miatt sokhelyütt tovább romlik. Dél-Tirolban és a Pó völ­gyében még mindig száz és száz lakott helység áll víz alatt a világtól elzárva, közvetlen életveszélyben. A lakosság egy része nem engedelmeskedik a kiüríté­si parancsoknak. Velencé­ben továbbra is súlyos a helyzet. Nincs villany, gáz, élelmiszer. A kétségbeesett erőfeszítéssel folyó mentő­munkálatok, a mentésben részt vevő katonák és lako­sok egyéni hősiessége ré­vén többhelyütt eredmény­re vezettek; máshely ütt azonban a hatóságok pac- kázásai és a vezetés szer­vezetlensége miatt egyene­sen csődbe jutottak. A kor­mány anyagi segítsége ké­sik. A katasztrófa méreteiről csak megközelítő képet le­het alkotni. Mintegy 120 ezer négyzetkilométernyi te­rületet — tehát többet, mint egész Magyarország — ön­tött el a víz. A teljesen vagy majdnem teljesen tönkrement szántóterület nagysága 800 ezer hektár. Olaszország leggazdagabb termővidékein jövőre nem vetnek és nem aratnak. Majdnem hasonlóan sú­lyos az ipar pusztulása. Olyan városokban, mint Firenze, Velence. Trento. Belluno, Glosetto, lényegé­ben a teljes ipar tönkre­ment. A firenzei polgár- mester kijelentette: „A vá­ros iparát olyan súlyos csa­pás érte, amelyből lehet, hogy évtizedekig nem tud kilábolni.’’ 12 000 ipari üzem ment tönkre vagy sérült meg. Körülbelül 40 ezer embert fenyeget tartós munkanél­küliség. Súlyos a pusztulás a közművekben. Az ország jórészén megrongálódott a villany-, a telefonhálózat, a csatornázás, a vasút. Több száz híd dőlt össze. Megsé­rült és újjáépítésre vár 5000 kilométer hosszú or­szágút. Firenzében a műkincsek közül megsérült hat templom. számtalan XII—XV. századbeli freskó és kódex, 200 ezer könyv és 1200 festmény. Észak-Olaszországban ki­merült katonák és erdészek kevés reménnyel kecsegte­tő harcot folytatnak egy kis város megmentéséért, amelyet az a veszély fe­nyeget, hogy eltemeti a hegyoldalon lefelé csúszó iszaptömeg. A dolomitokban fekvő várost, Mezzanót már szom­baton körülfogta az iszap­tenger, amely áttörte a hir- telenében felépített gátakat és szilánkokká zúzta a vá­ros felett a hegyoldalban álló kunyhókat. Mezzano 1600 lakosát már kiköltöz­tették egy közelben fekvő üdülőhelyre, amely azon­ban szintén nem teljesen veszélymentes, mert egy 500 méter széles kőszikla lazult meg felette. A kimerült firenzeieket, akik azon fáradoznak, hogy városukat mielőbb is­mét rendbehozzák, vasár­nap este újabb rossz hír zavarta meg: A város víz­ellátása további három hé­tig korlátozott marad, mert elzáródott a vízveze­téket tápláló források egyi­ke. A lakosság azt remélte, hogy néhány napon belül már rendelkezésre fog állni a sár és szenny eltakarítá­sához szükséges vízmennyi­ség. A baj az, hogy ha a vezetékrendszer körülbelül három hét múlva ismét működésképes lesz, a víz nagymennyiségű klórt fog tartalmazni. A közművek más területein szintén las­sú ütemben halad a helyre- állítás. Firenzének legalább egyharmada még mindig villanyáram nélkül van. Az árvíz okozta romo­kon azonban a kulturális élet is kezd visszatérni Fi­renzébe. A város központ­jában megnyitották a Prin­cipe Theater filmszínházat. Az újságárusok kirakták a folyóiratokat és a könyve­ket. A boltosok megrongált üzleteik előtt állították fel asztalaikat, hogy leszállított áron árusítsák a megmen­tett árucikkeket. Más olasz városokból és külföldről egymás után ér­keznek a gabonát, száraz­babot, konzerveket, sűrített tejet és gyógyszert tartal­mazó szállítmányok. A Magyar Vöröskereszt Országos Központja a múlt héten felajánlotta segítsé­gét az elemi katasztrófától so­kat szenvedett olasz népnek. Szombatra megérkezett az Olasz Vöröskereszt válasz­távirata: köszönetét mond­tak a magyar dolgozók együttérzéséért és gyógy­szert, fertőtlenítő szereket kértek, mert a járványve­szély miatt erre van a legnagyobb szükségük. Valószínű, hogy a gyógy­szereken és fertőtlenítő sze­reken kívül meleg takaró­kat és konzerveket is kül­denek. r Újra napirenden Kennedy halála Nem Oswald a gyilkos? Az Esquire című New York-i folyóirat egy képet közölt, amely 1963. novem­ber 22-én készült Dallas­ban ugyanabban az idő­pontban és ugyanazon a helyen, amikor és ahol Kennedy elnököt meggyil­kolták. A képen attól a könyvraktártól nyugatra, ahonnan Oswald a halálos lövést állítólag leadta, egy emelkedés által félig elta­karva egy férfi-alak látha­tó, aki egy gépkocsi karosz- szériájára támaszkodik és fegyvert fog az elnöki autóra. A felvételt Orville Nix dallasi lakos készítet­te és a film, amelyen a fel­vétel szerepel, a Warren- bizottság birtokában volt. A kép most került először nyilvánosságra. Ha megerősítést nyer, hogy a képen látható férfi Kennedyre célzott, akkor ez bizonyíték lesz arra, hogy nem Oswald a gyil­kos, vagy legalább is nem az egyedüli gyilkos. A kép ezenkívül megcáfolhatatla- nul bizonyítaná három szemtanú beszámolóját is. Ezek közül kettő, Lee Bo­wers és S. S. Holland, a „Union Terminal Co.” vas­úttársaság két alkalmazott­ja volt, a harmadik pedig egy fiatal nő, Julia Ann Mercer. Bowers és Holland vallomást tett a Warren­bizottság előtt, de tanúval­lomásukat elfogadhatatlan­nak minősítették. Mercer kisasszonyt még csak be sem idézték a bizottság elé. Lee Bowers a vasúttár­saság egy megfigyelőtor­nyában tartózkodott no­vember 22-én, onnan na­gyon jól áttekinthette a gyilkosság színhelyét. El­mondotta, hogy a nyilkos- ság előtt körülbelül 35 perccel három autót látott cirkálni a parkoló hely kö­rül, s az egyik kocsi csak nyolc perccel azelőtt hagy­ta el a parkoló helyet mi­előtt a lövések elhangzot­tak. Amikor a lövések el­dördültek, az autó a gyil­kosság színhelyével ponto­san szemben volt. Bowers két férfit látott, az idősebb fehér inget viselt, a fiata­labb — aki az emelkedés tetején állt néhány perccel a gyilkosság előtt — koc­kás zakót. Amikor Bowers a lövések zaját meghallot­ta, arrafelé tekintett, ahol a két férfit látta. Még fel­ismerte a fehérin gest és pillantását egy „csillogó folt” vonta magára, amely lehetett felvillanó fény, vaev felszálló füst is. Holland egy kis átjáró hídon tartózkodott azon a bizonyos november 22-én. Az volt a megbízása, hogy senkit ne engedjen fel a hídra, aki nem a vasút­társasághoz tartozik. Ami­kor a lövéseket hallotta, egyenesen a zaj irányába fordult, ahol az emelkedést látta és a felszálló füstöt. Közvetlenül ezután azt vet­te észre, hogy az elnöki kíséretből egy rendőr az emelkedés felé szalad, elő­veszi revolverét, felmegy az emelkedésre, majd visz- szatér. (Ezt a mozzanatot Bowers is elmondotta). Julia Ann Mercer körül­belül egy fél órával a gyil­kosság után jelentkezett a rendőrségen, ahol elmon­dotta, hogy Dallas egyik utcáján vezette kocsiját a merénylet színhelye köze­lében, amikor több percen át feltartotta egy parkoló kocsi. Ebben két férfi ült, s az a leírás, amelyet Mer­cer kisasszony adott róluk megegyezett azzal, ahogyan Bowers az emelkedésen látott férfiakat leírta. Ann Mercer szerint az idősebbik — amikor ő látta — a ko­csi kormányánál ült, a fia­talabb kiszállt az autóból,- kinyitotta a csomagtartót és valamit elővett, ami fegyvertokhoz volt hasonló, majd gvalog ment az emel­kedés felé. Mercer kisasz- szonyt még csak meg sem idézték tanúként

Next

/
Oldalképek
Tartalom