Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
Jóiattács Egy Időben Frank Wedeking Münchenben a világhírű „Hóhérok” nevű Irodalmi színházat vezette. Amikor Erich Mühsam e színházban vendégszerepelt, egyik kollegája panaszkodott, hogy az igazgató 80 márkával tartozik neki. — „Állandóan figyelmeztetem, emlékeztetem. Eredmény nélkül. Perelni nem tudom, mert nincsen nyugtám az összegről”. K \^\ Élettársi biztosítás. „Akkor szólítsd fel Írásban a 100 márkás tartozás megfi- aetésére” — tanácsolta Mühsam. í.Száz? Hiszen csak 50-el tartozik !” „Ez az. Ezt fogja Wedeking Is írni, s akkor meglesz a bizonyítékod”. A vagányok és az öreg MŰSZAKI ÁT^JÁS — Kérem, ezen a csapon nem folyik a víz! — Tessék talán egy kicsit megszívni! KARIKATÚRÁK ro rádió Luxemburg Bömböl a zene Négy beatles frizura Táncot jár vele Recsegő akkordok Primitiv vokálok Semmibe révedő Üres hallgatások Felettük lebeg a mondás Mely számukra tabu Nulla az élet És minden csak kamu. Vad ábrándokat Sző a lurkók feje Zug az értelem dala Je-je je-je je-je. Ül Sétáló zseni ke Könyvvel hóna alatt Borzas hajával az Ütőn előttem haladt Patinásán kopott Ócska farmer-naci Melyet már márkázott Többször is a zaci Fekete pulóver Elnyűtt topogó Járása lomha Unottan kocogó Lég-eszmékből épít Bástyát maga köré Fáj neki a világ Kár, hogy nem az övé. Vadul tagad mindent Jelent, jövőt, múltat Lázas szemeivel Ki tudja mit kutat Számára az élet Hnott hivatal ö a meg nem értett Modern fiatal. Versemből is lassan Odébb unja magát Lépdel a felhőkön Onnan nézi magát. T. E. A pályaudvarról éppen ki- indult a vonat. A három vagány nagy zajjal, ajtó csapkodással vonul be a kocsi belsejébe. Az egyik táskarádiót rak az ablakpárkányra. A rádió bömböl, egy öreg zsörtölődik, — hogy az embert már itt sem hagyják nyugton! — Büdös kölykök! Maradjatok már csendben! A rádiót lecsöndesítik, a három vagány is halkabban kezd beszélgetni. Az egyik int a többinek. Hajoljatok közelebb! Rövid pusmogás. — halk nevetés, majd az egyik odamegy a vészfékhez és elkezdi húzni. Erőlködik, nyög, de a vészfék meg se mozdul. Odamegy a másik az is húzza, — húzza de a fogantyú konokul ellenáll. A harmadik is neki gyűrkőzik, kidagadnak karján az izmok, de a fogantyú mozdulatlan gúnnyal csillog a helyén. Rövid tanakodás — és mostmár hárman esnek neki, de furcsa — még most sem bírnak vele. Az öreg csak figyel. A három vagány lihegve állja körül a vészféket. Az öreg most feláll, félre tolja a három vagányt, megragadja a csillogó fogantyút és nagyot ránt rajta. Csikorgás, ütközők csattogása. A három vagány egy- másradől, a vonat megáll. A kalauz rémült arccal megjelenik és megkérdi miért húzták meg a vészféket. A három vagány szólni akar, de az öreg megelőzi őket, előrelép, szinte büszkén mondja „én húztam” meg”. A kalauz nyel egyet, megszólal, — Derék dolog, — csak 300,— Ft-ba kerül, a helyszínen is ki lehet fizetni. Az öreg mosolygós arca fájdalmassá torzul, lassan nyúl a lajbizseb felé. A vagányok összenéznek. R. S. A lelkiismeretes bíró Hárotnezerkilencszáznyolcvanegy... A f HUMORA A SZIMPÁTIA JELKÉPE Az egyik hivatalban az új osztályvezető az egyik tisztviselőnőhöz: — Nem értem, miért nem szeretnek itt engem a kollegák. Amikor az előző helyemről távoztam, ezüst cigarettatárcát kaptam beosztottaimtól. — Ezüstöt? Mi aranyat adnánk önnek! SOKBA KERÜLNE! — Csak akkor csókolsz meg, ha pénzre van szükséged ! — örülj neki drágám... Képzeld el, milyen sokba kerülne neked, ha gyakrabban csókolnálak? TANÁCS Két barátnő beszélget: — Halálosan szeret engem Karcsi. A legdrágább ajándékokkal halmoz eL Zavarba vagyok s szeretnék végetvetnl a dolognak. — Egyszerű eset: menj hozzá feleségül! VÁLASZTÉK A fiatalember olyan helyen járt vendégségbe, ahol öt leány volt a családban. A papa néhány hónap elteltével a következő levelet küldte a vendégnek: „Elcsábította a leányomat. Remélem tudja a kötelességét és megnősül.” A csábító fiatalember válasza: „Tudom a kötelességemet. Melyik leányát vegyem el feleségül?” MASZEKOLAS (Folytatás a 2. oldalon) KERESKEDELMI MOZAIK 1. Az egyik cipőboltban történt: — Tegnap vásároltam itt ezt a cipőt, de nem bírom viselni, mert mindenütt nyom s rájöttem, hogy csúnya, s cipészem mondta, hogy nem lehet megtalpalni. — Mit sír kérem? Magának csak egy pár van belőle, nekünk háromszáz. 2. A vendéglátó igazgatója az egyik részleg vezetőjéhez: — Igaz, hogy tegnap valamelyik vendég összeveszett a pincérrel? — Igen. — S mit csinált ön? — Kidobtam. — A pincért? — Nem, a vendéget. Mi lett a sok nóta vége? hift* I ii I r Szülői büszkeség . 9 — Lám, a mi íiunk mégsem gumibottal jár szórakozni, mint a rákóczifalvai galeri tagok.
