Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
19«, november 13, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 KONZULTÁCIÓ Nem lázgörbék «• HÍRÜNK AZ ORSZÁGB Most, ezekben a napikban párttagságunk, egész dolgozó népünk négy esz- tendőnyi munka számvetését végzi. Egy általános politikai mérleg elkészítésében előkelő helyet kap a társadalmi osztályok és rétegek egymáshoz való viszonya, a közeledést segítő és akadályozó tényezők számbavétele. Ez az elemzés elősegíti a következő négy év gazdasági, ideológiai, politikai tennivalóinak konkrét kijelölését is. Társadalmi berendezkedésünkben a legfontosabb tényező volt — és marad — a két nagy társadalmi osztály szövetsége, együttműködő, szoros barátsága. Ez az a szilárd társadalmi, politikai erő, amely táplálója szocialista hazánk minden lényeges vívmányának. Megalapozottabbá és egyértelműbbé lett a munkások és parasztok szövetsége a mezőgazdaság szocialista átszervezése után. — Megszűntek a korábbi -a- iusi társadalmi rétegeződés gazdasági alapjai, s a magyar falu mai gazdaságii és társadalmi ellentmondásai között a régi osztályrétege- ződés objektív és szubjektív maradványai ma már nem játszanak lényeges szerepet. Az egységesebb szerkezetű és alkatú paraszti osztály formálódásánál elhárultak a legmakacsabb ellentényezők) Persze az új paraszti helyzet újabb ellentmondásokat szült, az egységesebb paraszti struktúra formálásában. A leglényegesebb a szövetkezeti tulajdonformák elvi megítélésének témája. A kettős tulajdonforma indokolatlan túlhangsúlyozása, s ennek a konkrét gazdasági gyakorlatban történő érvényesítése kedvezőtlenül hatott a gazdaságpolitikában: az úgynevezett következetesen szocialista (állami) és a még nem következetes szocialista (szövetkezeti) szektor szerinti megkülönböztetés- Ez kimondatlan előjogi helyzetet teremtett, amely a gazdaságpolitikában, igazgatásban stb. jutott érvényre a „következetes” szocilista szektor érdekében. Ezt az elvi álláspontot — s vele együtt a korábbi gyakorlatot — megváltoztatja a gazdaságirányítás reformja, s nagy lendítő erőt kölcsönöz a szövetkezeti mozgalom gazdasági fejlődése számára, amely politikai, kulturális. életkörülményben javulásban Is kifejeződik a következő években; A paraszti életsorsot közvetlenebbül érintő ellentmondást hordozza magában az, hogy vannak jól és gyengébben működő termelőszövetkezetek; jobb és rosszabb anyagi viszonyok között élő szövetkezeti tagok. E különbségnek sok összetevője lehet: a kedvező és kedvezőtlenebb természeti és közgazdasági adottságok, közlekedési és piacviszonyok, felszerelt és kevésbé felszerelt gazdaságok, jól és gvengén vezetett szövetkezetek stb. Van azonban még a régi osz- tálvréteseződés konzerválására utaló, objektív okokból eredő ellentmondás is. Helvenként él egv igen jómódú paraszti réteg, zöldség-. gyümölcs-, szőlőtermelők. ahol a megszabott normák szerint (tszcs) a szántóföld közös művelés alatt áll. a gyümölcsös, szőlő meg égvén! művelésben van. E területek hasznának meghatározott százalékát persze — közös — gyümölcs-, szőlő- telepítésre kell fordítani. Ez az állapot az államnak is jő, mert a magánjövedelemből kell megteremteni a közös gyümölcs-, szőlő-gazdaságot. Ugyanakkor nagy jövedelmeket is biztosít egves nagyobb *ző16- és gyümölcstermő vidéken. Ez politikai feszültség forrása, annak ellenére, hogy a közös gazdaság ezirányú kialakításához nem szükséges állami dotáció, maguk a tszcs tagjai készítik azt elő önerőből; Ellentmondást jelent a paraszti egység formálásában o termelőszövetkezeti tag és az alkalmazott jövedelemben különbsége, egyes vezetők kiugróan magas, és a tagság alacsonyabb keresete közötti különbség és az egyes foglalkozási (művelési) ágakban jelentkező jövedelemeltérés. Hasonlóképpen a gyors — most már egy-két év óta enyhülő — elvándorlás a faluról és a mező- gazdasági termelés gépesítésének, technikájának fejlesztése közötti ellentmondás. A gazdasági irányítási rendszer reformja alapján e meglévő belső ellentmondások egy része évről évre törvényszerűen feloldódikLényegesebb tényező a munkás-paraszt szövetségen belül jelentkező ellentmondások köre. A két társadalmi osztály még egyenlőtlen anyagi viszonyai a szövetség fejlesztését negatívan érintik. Nemcsak a kereseti viszonyokról van szó, hanem a szociális juttatások mértékében meglevő eltérésekről, a városi lakosság kulturáltabb, hi- giénikusabb élet- és lakás- köfülményeiről, s a kulturális, műveltségbeli különbségekről. Az elmúlt húsz évben — nagy szavak nélkül — szinte felmérhetetlen javulásról ad számot a magyar munkás és paraszt életviszonya. Ennek ellenére a jelzett differencia még meg van, bár évről évre csökkenő tendenciával —, és még ■ hosszú időn keresztül meglesz. Ennek ellenére az ingadozó szabadpiaci árak hatására a piacról élő munkásban olyan ellenérzés keletkezik, hogy „a paraszt igen jól él. lámcsak, mennyiért adja a csirkét, tojást stb.”. Ez a hamis optika abból ered, hogy a vásárló munkás a városok szabadpiacain egy egészen vékony paraszti réteggel találkozik rendszeresen és ez a réteg valóban jól él, de nem példázza tömegméretekben az általános paraszti életviszonyokat! Gyakran torz képet rajzolt magának a munkás arról is, hogy a mezőgazdaságot milyen arányokban segítjük a nemzeti jövedelemből. Ezért mondja: /meddig segítsük még a mezőgazdaságot?” Holott a mezőgazdaság is ad „valamit” a nemzeti jövedelemhez. Sajnos, a torz árarányok miatt agitáclónk is segítette néha ezt a téves városi hangulatot. A termelői árrendezések kapcsán ezek a bonyolult köz- gazdasági kérdések is tisztázódnak, s a politikai munka feltételeit és eredményességét kedvezően befolyásolják. Az utóbbi néhány évben jogos társadalmi »kérdéssé nőtt a dolgozó osztályok és rétegek szolid és egyes személyek, csoportok nagy jövedelme közötti ellentét. Ide vehető az is, hogy mis a munkás-paraszt tömegek zöme becsületesen dolgozik. egyes — éppen a dolgozók bizalmából funkcióba került — gazdasági vezetők felelőtlenül herdálnak el nagy értékeket. Egy- egy nagy per jogos felhá- borodási hullámot indít el S ilyenkor megkérdezik- „Miért nem ellenőriznek jobban? Miért csak utólag derül ki a baj, a hanyagság, a lopás?” A szocialista munkaerkölcs nem egyformán érvényes? Igen, a szocialista gondolkodásmód, magatartás, s a hanyag, kispolgári felelőtlenség egymás mellett éléséről szólJ nak; sürgetik ez utóbbi, tőlünk idegen vonás elleni harcot. Ilymódon válik még inkább érzékelhetővé az állami, csoport és egyéni érdek harmóniájában keletkező gyakori zavar, egy-egy üzemben, állami gazdaságban, termelőszövetkezetben. A tudatbeliség ellentmondásáról van szó, amely a leggyakrabban nem is tételezi " a rosszindulatot. Sokszor irányítási munkánk fogyatékossága, legtöbbször azonban individuális felfogás felülkerekedése ez. Meglevő ellentmondásaink között talán a legnagyobb figyelmet, szubjektív vonatkozásainak tisztázására fordítandó erőfeszítésünket meglevő (csökkenő mértékű) társadalmi illúziók eloszlatása igényli. A szocializmustól várt nagyobb igények gyors kielégítése és a hazai realitások közötti feszültség feloldása politikai munkánkban még sokáig jelentős helyet kap. Persze anélkül, hogy az illúziók elhagyását kiábrándultság váltaná fel! Néhány társadalmi ellentmondást említettem azokból, amelyekre a kongresszusi irányelvek utalnak. Így csokorba fogva lehet érzékelni, hogy a párt igen jól látja a szocialista építés kisebb és nagyobb — legtöbbször természetesnek vehető — ellentmondásait, s ezért képes objektív és szubjektív módon hatni a felismert ellentmondások rövidebb, hosszabb távon történő feloldására. Nem lázgörbék ezek — ahogyan külső és belső „jóakaróink” emlegetik, hanem bonyolult, változó életviszonyainkkal járó, megoldandó feladatok. Siklós János Az októberi múzeumi hónap kiemelkedő eseménye volt a Szolnokon megrendezett szociofotó kiállítás, valamint a Szolnoki Művésztelep jubileumi kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Mindkét kiállítás alkalmas volt arra, hogy felhívja megyénkre az ország figyelmét: összesen 31 sajtóközlemény foglalkozott velük (a két kiállítás országos visszhangját részletesen ismertette a Néplap múlt vasárnapi száma). A szolnoki Állami Levéltár kezdeményezéséről hallhattunk már a múlt hónapban. A levéltár új vállalkozásáról tudósított a rádió: elhatározták, hogy hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára feltárják népi demokráciánk első éveinek, az új élet megindulásának dokumentumait. A Szövetkezeti Hírlap tudósít a Ki minek a mestere verseny Karcagon megrendezett megyei elődöntőjéről. A jászladányi cigányklub létesítése a Népszava és a Szabad Föld hír-rovatába került be. A jászsági termelőszövetkezetben szerzett jó benyomásairól nyilatkozik Mr. Rosner, a Londoni Magyar Kultúrkör hazalátogató ügyvezető elnöke a Magyar Hírek október 1-1 számában. Az Eszak-Magyaror- szág október 2-án Üj gép az állattenyésztő üzemeknek című írásában az új takarmánypépesítő gép Szolnok megyei tapasztalatait közli. Ötször a Föld körül — rossz utakon című cikkében a Figyelő mezőgazdasági úthálózatunkat marasztalja el. Jó példaként a karcagi Lenin Termelőszövetkezetet említi, amely saját erőből jó minőségű szántóföldi utat épített. Kerekes György október 26-án az idei fel- vásárlási árrendszer érvényesülését vizsgálja a szarvasmarha-hizlalásban, és elemzéséhez Szolnok megye 8 termelőszövetkezetének adatait használja fel. A Szövetkezet című folyóirat október 10-j számában a jászfény szarui Béke Termelőszövetkezet zöld* ségtermesztő eredményeit dicséri. Számos híradás jelent meg a Szolnokon felépülő panelüzem terveiről. — A Veszprémi Napló, a Békés megyei Népújság, a Somogy megyei Néplap és a Zalai Hírlap foglalkozik a jelentős eseménnyel. A Magyar Nemzet szeptember 30-án terjedelmes beszámolót közöl. Hasonló nagy híre van Szolnok másik új nevezetességének, a Tisza-ligetben üzembehelyezett talajmechanikai laboratóriumnak. A város vízellátását javító berendezésről sok újság közöl fényképes beszámolót (köztük a Magyar Ifjúság és az Eszak-Maqyar- ország). A papírgyár új1 gépóriásáról tudósít az Ifjú Kommunista, a Figyelő, a Hajdú-Bihar megyei Napló, a Dél-Magyarország, a Csongrád megyei Hírlap és a Népszava. A kongresszusi verseny Szolnok megyei eredményeire is sok lap felfigyelt. Az Újítók Lapja a török- szent.miklósiak sikereiről ír október 11-én. A Törökszentmiklósi Gépgyártó KTSZ szocialista brigádjairól a Szövetkezeti Hírlapban és a Népszabadságban jelent meg híradás. A párt- kongresszus tiszteletére 2 hónappal lerövidítették a szolnoki vasútállomás rekonstrukciójának első szakaszát. A hírt — központi lapjainkon kívül — közit a Magyar Vasutas október 15-i száma. A szolnoki cukorgyár fejlesztési terve szerepel a Magyar Nemzet és a Népszava hírei között. Szolnok városfejlesztését Is figyelemmel kísérik az országban. A Képes Újság október 22-én 4 oldalas reprezentatív képriportban ismertette a megyeszékhely új középületeit, panorámáját. Az Esti Hírlap Egy város új ruhát ölt címmel közöl fényképpel Illusztrált tudósítást. Az épülő 10 emeletes lakóház fényképét közli az Építők Lapja október 10-1 számában. A szenttamási lovasiskolának nagy sikere van az osztrák turisták között — olvashatjuk Gáti István bécsi levelében, amelyet október 26-án jelentetett meg a Pest megyei Hírlap és a Fejér megyei Hírlap. — A Szenttamási Állami Gazdaság tervezett kastélyszállodájáról az Idegenforgalom című folyóirat tudósít. A központi lapok hírül adják, hogy Szolnok új városrészét Tallinni-körzetnek nevezték eL A Tanácsok Lapja fényképes riportot közöl a nyugdíjba vonuló dr. Réti Ferencről, a megyei tanács vb igazgatási osztályának vezetőjéről. A pártkongresszus előtt fokozott érdeklődés kíséri a pártmunka, a pártáiét' problémáit. A Szabad Föld október 16-án Tajti Istvánnal, a jásziványi párttitkárral készített inteijút közli. A Népfront októberi száma három megyei vonatkozású cikket is közölt: Erdős József a kisipari sz.övetkezetékhez fűződő kapcsolatokról nyilatkozik. Varga József a népfrontesték megyei tapasztalatait elemzi, Borzák Lajos pedig Nemes Gerzson „bácsival”, a Tisza-Iiget "mindenesével” készített érdekes riportot Mándy Gábor A mezőtúri Fazekas Népművészeti Szövetkezet még az idén tízezer kerámia malacot exportál Svédországba. Képünkön Majoros Józsefné exportfelelős az egyik malacot csomagolja (Fotó: Füstös Jenő)
