Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. november 29. Á Központi Bizottság beszámolója tek a társadalmi fejlődés megakadályozására és ott, ahol a haladó erók nem voltak elég szervezettek, vagy éberek, nem tudták megakadályozni a reakció ideiglenes felülkerekedését. Ennek szembetűnő példája Indonéziában a múlt év szeptemberében kirobbant válság, a kommunisták és más haladó emberek töme­ges lemészárlása, az impe­rialistákkal szemben koráb­ban egyesült indonéz nép megosztása, a példátlan nemzeti tragédia. Mély fáj­dalommal tölt el bennün­ket indonéz elvtársaink, a legjobb hazafiak sorsa. Meggyőződésünk, hogy az indonéz nép forradalmi erői újra rendezik soraikat és ismét fontos tényezői lesznek a nemzeti felemel­kedésért és a nemzetközi munkásosztály ügyéért ví­vott imperialistaellenes küzdelemnek. — Az imperialisták gyar­mati rendszere és új, álcá- zottabb leigázó törekvései ellen küzdő népeknek is vezetőiknek, az újonnan felszabadult országoknak számolniok kell azzal, hogy szabadságuk csak akkor lesz teljes és szilárd, ha tovább fejlesztik a forra­dalmi erők egységét, együttműködését, ha a bel­ső és a nemzetközi prob­lémák megoldásában az imperializmus elleni közös harc érdekeiből indulnak ki, ha országukban a nép­tömegekre, nemzetközileg pedig igaz és önzetlen ba­rátaikra, a szocialista vi­lágrendszer országaira tá­maszkodnak, — Tisztelt Elvtársak! A tőkés világon belül je­lentős változások mennek végbe. Bár a vezető tőkés or­szágok gazdasági és ka­tonai ereje növeke­dett, tovább mélyült a kapitalizmus általános válsága. Az egyes tőkés országok egyenlőtlen fejlődése kö­vetkeztében gyengül az Amerikai Egyesült Álla­mok vezető szerepe az im­perialista táborban. Éle­ződtek az egyes tőkés or­szágok egymás közötti el­lentétei és mélyreható po­litikai válságba kerültek az amerikai vezetés alatt álló katonai és politikai szövetségek. — Széthullott a bagdadi paktum, meggyengült a ta- volkeleti imperialista szö­vetségi tákolmány, a SEATO. A ciprusi válság kapcsán, a görög—török ellentétek feltárták az im­perialisták Földközi-tenger menti katonai rendszeré­nek gyengeségét. Megbom­lott a NATO katonai szer­vezete és általában az amerikaiak által az európai szocialista országok ellen szervezett hidegháborús im­perialista front. Egyes eu- rónai kapitalista államok, közöttük NATO-államok, kezdik az amerikai hábo­rús tervek szolgálatánál és kockázatánál hasznosabb­nak találni a normális kap­csolatokat, a békés egymás mellett élést a szocialista országokkal. A vezető tőkés államok­ban is növekednek a gaz­dasági nehézségek. Az Egye­sült Államok költségveté­sének mind nagyobb részét emésztik fel a fegyverke­zési kiadások. Növekszik az államadósság. Csökken­nek az aranykészletek és a dollártartalékok. Az egész gazdasági életre in­flációs nyomás nehezedik. Komoly valutáris és gaz­dasági válsággal küzd Ang­lia, megtorpant a konjunk­túra a nyugateurópai or­szágokban. Növekszik a munkanélküliség az Egye­sült Államokban, Angliá­ban,- Olaszországban, Fran­ciaországban. általános je­lenség a tőkés országokban, hogy a növekvő terheket feljes mértékben áthárítják a munkások. általában a dolgozók vállára. ennek nyomán fokozódik a sztrájk­mozgalom. Tavaly csupán az Egyesült Államokban mintegy négyezer sztrájk volt, amelyben másfélmil­lió ember vett részt. Ezek a megmozdulások egyre gyakrabban párosulnak ? monopóliumok hatalma el­leni politikai fellépéssel _és jelentős hatást gyakorolnak a tőkés államok belpoliti­kai életére. Az imperializmus lehe tőségeinek korlátozódása és mélyülő válsága egyrészl kapcsolatok keresésére, a2 úgynevezett „fellazítást taktika kísérleteire, más­részt kalandor lépésekre sarkallta a legagresszívebb monopóltőkés köröket. Á vezető tőkés hatalom, a2 Egyesült Államok kormá­nya militarizálja az or­szágot, lábbal tiporja a nemzetközi kapcsolatok törvényeit, nyílt agresszió­kat követ el. Ennek legsú­lyosabb formája a Dél- Vietnam népe elleni hábo­rú és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság elleni agressziók sorozata. Az amerikaiak vietnami ag­ressziója korunk egyik leg- szégyenteljesebb háborúja, amellyel az amerikai kor­mány a népirtás nemzet­közi bűntettét követi el. Az amerikaiak, saját bevallá­suk szerint, csupán az idén több bombát dobtak Viet­namra, mint a második világháború alatt az egész Csendes-óceáni hadszín­térre. Népünk a szolidaritás érzésétől áthatva egysége­sen áll megtámadott, hő­siesen harcoló vietnami testvéreink oldalán. Támo­gatjuk a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front igazsá­gos követeléseit és harcát. Politikai, diplomáciai, gaz­dasági és védelmi eszkö­zökkel segítjük az agresszió ellen küzdő vietnami népet. Azt tartjuk, hogy minden népnek erkölcsi kötelessé­ge Vietnam megsegítése, és mindazoknak, akik felelős­séget éreznek népükért és a békéért, össze kell fog- niok az amerikai agresszo- rok megfékezésére, a há­ború tüzének eloltására. Az amerikai kormány, miközben folytatja és fo­kozza vietnami agresszió­ját, képmutatóan gyakran beszél a békéről és a há­ború politikai megoldásá­ról. Ennek az útja azonban csak egy lehet: az 1954-es genfi egyezmény tisztelet­ben tartása, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának feltétel nél­küli megszüntetése, az amerikai csapatok kivoná­sa Dél-Vietnamból, a dél­vietnami nép ama jogának biztosítása. hogy maga döntsön sorsáról. Elvtársak! Az európai békét súlyo­san veszélyezteti az Atlanti óceán két partján elhelyez­kedő két legagresszívebb monopóltőkés csoport, az észak-amerikai és a nyu­gatnémet politikai, gazda­sági és katonai ölelkezése. S ez nem csupán az eu­rópai szocialista országok, de valamennyi európai or­szág biztonságát fenyegeti. A béke és az európai biz­tonság jelentős tényezője az erős német munkás-paraszt állam, a szocializmust építő Német Demokratikus Köz­társaság, amelynek ered­ményei, s aktív békepoliti­kája na°y nemzetközi el­ismerést váltott ki. Bonnból újabban olyan nyilatkozatok hangzanak. el, hogy rendezni óhajt­ják kapcsolataikat, a diplomáciai kapcsolatokat is, az európai szocialista országokkal. Ezt a törekvést értékeljük. A szocialista országokban azonban jelenleg jogos bi­zalmatlanság él Nyugat- Németország iránt. A bi­zalmatlanság eloszlatásának feltétele, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya ismerje el a máso­dik világháború után ki­alakult nemzeti határokat, hagyjon fel a két német állam létének anakroniszti­kus tagadásával. A Német Szövetségi Köz­társaságban ma üldözik a* haladó erőket, viszont sza­badon működnek a revan- sista és újfasiszta erők, amelyek a legutóbbi tar­tományi választásokon már képviselethez is jutottak. A szocialista országok el­ten diverzáns, kém és ter­rorista szervezetek, emig­ráns ügynökségek, uszító rá­dióállomások működnek az NSZK-ban és mérgezik az európai légkört, zavarják az országok normális kap­csolatait. E jelenségek fel­számolása nélkül a bonni politika felelősei nem vár­hatják, hogy a szocialista országok őszintének tekint­sék a kapcsolatok normali­zálására és fejlesztésére vonatkozó kijelentéseiket. A bonni kormánynak el kell döntenie, hogy tovább foly­tatja-e veszélyes, a német érdekeket is sértő, zsákut­cába vezető politikáját, amely elszigeteli nemcsak a szocialista Európától, ha­nem az európai országok többségétől, vagy hajlandó konstruktív módon hozzá­járulni az európai béke biztosításához. A varsói szerződés po­litikai tanácskozó testületé­nek bukaresti értekezletén közös álláspontot alakítot­tunk ki, s azt nyilatkozat­ban rögzítettük. A Központi Bizottság úgy véli, hogy fokozni kell erőfeszítésein­ket a bukaresti nyilatko­zatban megfogalmazott program, az európai béke és biztonság megvalósítá­sáért. A Magyar Népköz- társaság a beszámolási idő alatt is tettekkel bizonyí­totta sok államközi tárgya­láson és találkozón, hogy kész előmozdítani az álla­mok közötti megértést, a gazdasági és kulturális együttműködést mind a két oldalú kapcsolatok, mind az államcsoportok kapcsolatai­nak vonalán. Valljuk, hogy noha különböző társadalmi rendszerű államok létez­nek. a béke megszilárdítá­sa érdekében lehetséges és szükséges lépéseket tenni Európa néneinek, országai­nak kollektív biztonságáért. A párt első titkára ez­után hazánk külpolitikájá­ról. népköztársaságunk nö­vekvő nemzetközi tekinté­lyéről szólt. A társadalmunk osztály­szerkezetében végbement mélyreható változás szám­szerűen mérhető. Az 1949- es állapothoz képest 1966- ig a következőképpen ala­kult a helyzet: A szocialista iparban dolgozók száma 521 000-ről 1 480 000-re, csaknem a há­romszorosára növekedett A munkások és alkalmazot­tak összlétszáma 1 630 000- ről kereken 3 400 000-re, több mint kétszeresére nőtt. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tagjainak szá­ma 10 000-ről 1 050 000-re növekedett. A kisipari ter­melőszövetkezetek taglét­száma 8000-ről 192 000-re emelkedett. A kisáruterme- lők száma viszont 2 000 322- ről 142 000-re csökkent. Az ország gyorsütemű és nagy­arányú iparosodásának megfelelően 1949 óta az összes dolgozók számán be­lül a mezőgazdaságban dol­gozók részaránya 52 szá­zalékról 32 százalékra csök­kent. Adatok bizonyítják, hogy nálunk a földbirtokosok és kapitalisták kisajátításával a kizsákmányolás meg­szűnt, társadalmunkban csak dolgozó osztályok vannak. Majd később, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek létrehozásával a szocialista átalakulás a nép­gazdaság minden területén végbement. Kiemelte: külpolitikai kapcsolataink közül külö­nösen jelentős számunkra a Szovjetunióhoz, valamint a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsához csatlako­zott szociálisig országokkal, közvetlen szövetségeseink­kel való legszorosabb együttműködés ápolása és fejlesztése. A magyar nép a szocia­lista társadalmat építi, bé­két kíván. Ez népünk bol­dogulásának egyetlen és biztoá útja. Ezen az úton járva a legjobb segítőként és önzetlen barátként, min­dig maga mellett tudja a hatalmas Szovjetuniót. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatai bensőségesek és valóban testvériesek. Erőfeszítéseket tettünk és kell tennünk a továbbiak­ban is, hogy erősítsük a szocialista országokkal kö­zös politikai, gazdasági és katonai szervezeteinket. A Varsói Szerződés jelentősé­ge a nemzetközi béke és biztonság szempontjából felbecsülhetetlen. Mindad­dig, amíg az imperialisták folytatják a fegyverkezési hajszát, fenntartják agresz- szív katonai blokkjait, a világ békéjének biztosítéka az az erő, amelyet a Var­sói Szerződés képvisel. A nemzetközi feszültség, az imperialista hatalmak nyílt agressziós politikája arra kényszerít bennünket, hogy fokozott figyelmet fordít­sunk országuk védelmi ké­pességére. A Varsói Szer­ződés keretében hazánk vé­delmi ereje szüntelen fej­lődik, s hozzájárul a szo­cialista világ közös védel­méhez. Kádár János a továbbiak­ban a KGST tagállamaival illetve a nyugati országok­kal kialakult gazdasági kapcsolatainkról szólt, majd így folytatta: A különböző társadalmi rendszerű országokkal fenn­álló kapcsolatainkban töre­kedtünk a nemzetközi kom­munista mozgalom nagy moszkvai tanácskozásain közösen kialakított elvek­nek megfelelően, a VIII kongresszus határozatait követve, a békés egymás mellett élés elvét megvaló­sítani. A jelenlegi világ- helyzetben a forradalmi marxista—leninista elmélet és gyakorlat megkövetel) az imperialista agressziók az aknamunka és a „fel­lazítási” tevékenység, a szo­cialista országok megosztá­sára irányuló minden kí­sérlet határozott visszauta­sítását. Pártunk, kormá­nyunk ezt teszi, de ugyan­ilyen forradalmi álláspont küzdeni a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élé­sének megvalósulásáért. A Központi Bizottság, a kor­mány ennek megfelelően és eredménnyel dolgozott. A Kongresszus erősítse meg ezt a teljességében marxis­ta, szocialista külpoltikai irányzatot és gyakorlatot. A beszámoló a követke­zőkben összegezi a külpoli­tikánk céljait szolgáló el­veket: 1. Minden imperialista törekvéssel szemben védjük nemzeti függetlenségünket, a Magyar Népköztársaság szuverénitását; 2. küzdünk a szocialista országok egy­ségének és összeforrottsá- gának erősítéséért, politi­kai, gazdasági és katonai súlyának növeléséért; 3 szolidárisak vagyunk a tő­kés országokban élő mun­kástestvéreinknek a demok­ratikus szabadságjogokért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdel­meivel; 4. támogatjuk a nemzeti felszabadító moz­galmak harcait a régi és új gyarmatosítás, az im­perialista elnyomás és ag­resszió ellen; 5. fejlesztjük az együttműködést Ázsia Afrika, Latin-Amerika füg­getlen országaival; 6. küz­dünk a különböző társadal­mi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésé­nek megvalósításáért; 7 egész nemzetközi tevékeny­ségünk középpontjában változatlanul a világháború kirobbantásának elhárítása áll az egész békeszeretó emberiség erejének össze­fogásával. Bármennyire is bonyolult és veszélyekkel terhes a nemzetközi helyzet, — mondotta Kádár János —, harcunk reményteljes, mert végső óráit éli a gyarmati rendszer, válságban van a kapitalista világ, van erős szocialista világrendszer, és a leghaladóbb erők kö­zött ott van független, sza­bad, szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság. hogy az állami és társadal­mi élet területén mintegy negyedmillió emberével, a munkásosztály közvetlenül tölti be a vezető funkció­kat. A párt 1958-ban, tízezrek bevonásával átfogóan meg­vizsgálta a munkásosztály helyzetét és megfelelő ha­tározatokat hozott. A hatá­rozat végrehajtásának ered­ményeként növekedett a munkások politikai, társa­dalmi szerepe, anyagi és kulturális helyzete. A be­számolási időszakban a Központi Bizottság ellen­őrizte ennek a ma is érvé­nyes határozatnak végre­hajtását és a gyakorlatot —: ahol erre szükség volt — kijavította és továbbfejlesz­tette. A párt — az egész társadalom érdekében — mindenkor elsőrangú fel­adatának tekinti a munká­sok helyzetének, életkörül­ményeinek a lehetőségek szerinti rendszeres javítá­sát. Céljaiban, tartalmában, te­hát minőségileg erősödött a munkás—paraszt szövet­ség, következésképp az utóbbi években tovább erő­södött államunk politikai alapja. A munkás—paraszt szövetség állandó erősítése pártunk mindenkori felada­ta. Ehhez most új, minden eddiginél kedvezőbb felté­telekkel rendelkezünk. Tudnunk kell azonban, hogy a munkás—paraszt szö­vetség erősítése nemcsak a szándékon és a politi­kai kijelentéseken múlik, hanem mindenekelőtt népgazdaságunk arányos fejlesztésének megfelelő gazdaságpolitikát is kí­ván és két alapvető dolgozó osztály érdekeinek helyes összehangolását követeli meg. Hazánkban a mezőgazda­ság szocialista átszervezése a két dolgozó osztály, a munkások és parasztok kö­zös érdekeinek megfelelően, és a kettős feladatnak, az átszervezés és a termelés egyidejű emelésének sike­res megoldásával ment vég­be. A legmesszebbmenőkig igyekeztünk parasztságunk­nak megkönnyíteni az elha­tározó lépést: demokrati­kus megoldást biztosítot­tunk a termelőszövetkeze­tek vezetésében, bevezettük a föld járadékot, az öregsé­gi járulékot, a társadalom- biztosítást, elterjesztettük azt a részesedési rendszert, amely a tudást és a szor­galmat díjazza, mindezek eredményeként megszilár­dultak a szocializmus alap­jai a magyar falun. Pa­rasztságunk megtalálta a helyét a közös gazdaság­ban, becsülettel dolgozik és jobban él, mint korábban. Mivel a munka falun is új, minden másnál előbbre va­ló becsületet nyert, meg­kezdődött az a folyamat, amely az egységes, szocia­lista termelőszövetkezeti parasztság kialakulásához vezet. A szocialista viszonyok között parasztságunk is munkája révén boldogul. Ezért pártunk, népi álla­munk eddig is mindent megtett, hogy a mezőgazda­ságot megfelelő számú géppel, gazdasági épülettel, a szükséges kémiai anya­gokkal, más termelőeszkö­zökkel erősítse, s ezután is így lesz. Ugyanezen okok­ból mindent meg kell ten­nünk, hogy a termelés és a munka termelékenysége a mezőgazdaságban tovább növekedjék és csökkenjen a termékek önköltsége, A jövőben az ipari és a mezőgazdasági termelői ár­rendszert' úgy kell alakíta­nunk és összehangolnunk, hogy fejlődjék a szo­cialista mezőgazdasági üze­mek jövedelmezősége, ezen kívül, bizonyos feldolgozó ipari tevékenységet is lét­re kell hozni a termelőszö­vetkezetekben. Tovább kell emelni a következő évek­ben a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonalát is, részben a nyugdíj és a társadalombiztosítási ellá­tás további fejlesztésével. A gazdaságirányítási rendszer reformjának ke­retében erősítenünk és fej­lesztenünk kell a mezőgaz­daságban a' szervezettséget és a szerződések rendszerét. Javasoljuk, hogy a jövő év folyamán üljön össze a termelőszövetkezetek orszá­gos kongresszusa, amely megtárgyalja a termelőszö­vetkezetek működésével és gazdálkodásával kapcsola­tos fő kérdéseket. A terme­lőszövetkezetek kongresszu­sa válassza meg az orszá­gos termelőszövetkezeti ta­nácsot és foglaljon állást a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozásának kérdésében. Az Országos Termelőszövetkezeti Tanács megalakulása után az ál­lami szervek, a termelő- szövetkezetek összességét érintő alapvető gazdaságpo­litikai kérdések és jogsza­bályok kidolgozásával kap­csolatos álláspontjukat egyeztessék a tanáccsal. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek további megszilárdításának, gazdál­kodási biztonságának, a pa­rasztság és a társadalom érdekeiből kiindulva java­soljuk: megfelelő jogsz*­Társadalmi fejlődésünk és a% osztályviszonyok alakulása a belpolitikában elért eredményeink Az osztályviszonyokban beállott jelentős változá­sok a társadalom fejlő­désének eredményei, egy­ben további átalakulás­nak, a szocialista társa­dalom teljes felépítésének új alapjai és feltételek Munkásosztályunk az utóbbi négy évben odaadó munkájával nagymérték­ben hozzájárult a népgaz­daság fejlesztéséhez, a dön­tő folyamat, a társadalom szocialista átalakításának élén haladt, helytállt, mint társadalmunk vezető osztá­lya. A munkásosztály vezető szerepe mind hatékonyabb módon érvényesül, mégpe­dig elsősorban abban, hogy a párt útján a munkásosz­tály kormányoz, gyakorolja a hatalmat, másodszor, hogy ma már a társadalom nagy többsége magáévá tette a munkásosztály for­radalmi célját, a szocializ­must, s ennek felépítésén dolgozik, végül harmadszor, A munkás—paraszt szövetség Tisztelt Elvtársak! Népi államunk legfőbb politikai alapja a munkás­paraszt szövetség. A mező- gazdaság szocialista átszer­vezésével, azzal, hogy a magyar parasztság a szo­cializmus útjára lépett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom